Blogger Template by Blogcrowds

.

- Természetesen igen, jó hír.

- Blaise ne csigázz, mondd már! - csattant Draco hangja.

- Jó, jó. Szóval a két mamlasz haverodat is beszerveztem, ők fognak ma őrködni azon az emeleten, ahol a szükség szobája van. Így nyugodtan tudtok beszélgetni. Pansyvel pedig most fogok beszélni - adta meg a választ barátja.

- Rendben. És mi van, ha nem jön el? - akadékoskodott Draco.

- Elfog, ne aggódj! Hát lehet nekem nemet mondani? - röhögött fel Blaise.

- Nem dehogy - nevetett Draco is.

A klubhelyiségbe érve Blaise rögtön letámadta Pansyt egy olyan indokkal, hogy találkozzanak ma a szükség szobájában huszonegy órakor, mert valami halaszthatatlan dolgot kell elmondania neki. Pansy nem gyanakodott, így simán belement Blaise kérésébe.
Ezalatt Draco a fiúk hálószobájában tűnődött azon, hogy vajon hogyan kezdjen neki mondandójának, mikor barátja majd betörte az ajtót, úgy rontott be a helyiségbe.

- Huszonegy órára tettem a találkozót. Innentől már csak rajtad múlik - kacsintott Blaise. - Aztán el ne szúrd haver! - s már fordult is ki a szobából, hogy megkeresse Daphnét.

- Kösz Blaise! - szólt utána Draco, mire kapott egy vigyort.
Huszonegy óra előtt tíz perccel Draco, Crak és Monstro már a hetedik emeleten lépdelt. Pansy már akkorra rég elhagyta a klubhelyiséget, így volt idejük megbeszélni a dolgot. Miután elfoglalták helyüket, Draco háromszor elhaladt a fal előtt egy szobára gondolva, egy kényelmes kanapéval, kandallóval, kihagyva az ágyat a szoba összképéből. Pansy a kanapén ülve várt Blaise-re. Pontban huszonegy órakor kinyílt az ajtó, de legnagyobb döbbenetére Draco toppant be.

- Te meg mi a frászt keresel itt? - kelt ki magából a lány.

- Öhm... téged - jött az egyszerű felelet.

- Én pedig Blaise-t, úgyhogy menj máshova a ma esti kis afféroddal - mondta közönyösen a lány.

- Pansy, egy: Blaise nem fog jönni, kettő: hozzád jöttem - mondta Draco halkan.

- Mi? Ti.. .ti... átvertetek? - Pansyn látszott a megrökönyödés, de ez most a legkevésbé izgatta.

- Hát, én nem így fogalmaznék, Blaise csak segített nekem.

- Segített? És mégis miben segített?

- Abban, hogy végre tudjunk beszélni, és meghallgass! - emelte meg hangját Draco.

- De én nem vagyok kíváncsi rá.
Azzal Pansy elindult a még mindig az ajtóban álló Draco felé azzal a szándékkal, hogy kivonul a szobából.
Draco, ahogy észrevette Pansy szándékát, az ajtónak dőlve várta a lány reakcióját.

- Draco engedj ki!

- Nem, addig nem, amíg meg nem hallgatsz! Annyira nehezedre esne, ha végre egyszer beszélnél hozzám? - kérdezte őszintén.

- Hm.. .mit hallgassak meg? Hogy hányadik csajodat vitted az ágyadba, vagy, hogy neked is vannak érzéseid? Vagy mégis mire gondoltál, kedves? - gúnyos hangjával próbálta leplezni idegességét, megnyomva az utolsó szót is, egyenesen Draco szikrákat szóró, szürke szemeibe mondva.

- Igen, nekem is vannak érzéseim! - válaszolt felháborodottan. - Elgondolkoztál már azon, hogy miért teszem azt, amit? - Draco szíve egyre hevesebben vert, érezve a lányt ilyen közel magához, parfümjének illatát.

- Most a nő ügyeidre gondolsz? - fordult háttal Dracónak, hogy ne lássa szemeiben a fájdalmat.

- Igen. Nem Te mondtad, hogy egyáltalán nem érdekel? Akkor mért féltékenykedsz? Hm...? És mért nem tudsz a szemembe nézni, ha hozzád beszélek? Merlinre, Pansy én is csak férfi vagyok! Vannak igényeim. Már hány éve próbálok a közeledbe jutni és nem hagyod, hányszor próbáltam meg jobb viszonyt kialakítani kettőnk között? Évvégén a feleségem leszel, ha tetszik, ha nem! - Draco már majdnem kiabált a lelkében felgyülemlett érzésektől. Kiadta magából és Pansy még mindig közönyös.
Megfordult és elhagyta a szobát, hangosan becsapva maga mögött az ajtót, ahol Pansy keserves sírásba kezdett.
Feldúltan érkezett a klubhelyiségbe, ami szinte üres volt. Csak egy ember várt valakire, mégpedig Blaise.

- Ne most Blaise! - mordult rá Draco.

- Hát ez nem ment jól, úgy látom - mondta halkan Blaise.
Blaise értesítette Pansy barátnőjét Millicentet, így a lány gyorsan felszaladt barátnőjéhez támaszt nyújtani.
Pansy az ajtó előtt egy méterrel roskadt le a padlóra, könnyei potyogtak hangtalanul. Millicent felsegítette a lányt, a kanapéra, ültette és ölelésével próbálta megnyugtatni zaklatott barátnőjét. Miután vörösre sírta szemeit, elmesélte barátnőjének a beszélgetés minden apró kis részletét.

- Pansy, nem azt mondtad, Draco megkérdezte, hogy szerinted miért csinálja ezt, igaz? - gondolkodott Millicent.

- Igen, de ez mért olyan fontos? - értetlenkedett Pansy.

- Nem tudom, nem lehet, hogy az érdeklődésedet akarja felkelteni?! A viselkedésed, a szavaid nem azt sugallják, mint aki őrülten szerelmes a vőlegényébe.

- Igazad lehet - tűnődött a lány. - Már csak azt kell kiderítenem, hogy tényleg így van-e, és erre van is ötletem. Mert ugye az nem hozzám illene, ha most odamennék hozzá és azt mondanám: - Jaj, Draco, már azóta rózsaszín ködben élek, mióta eljegyeztél! - ironizált Pansy nyávogós hangon, enyhén fintorogva.

- Nem, ez nem te lennél - nevetett Millicent, ahogyan elképzelte barátnőjét, amint visongva Draco nyakába ugrik. - Na és mi lenne az a mindent kiderítő ötleted?

- Arra gondoltam, hogy megpróbálom féltékennyé tenni. Ha sikerül, akkor végre választ kapok jó pár kérdésre - elmélkedett Pansy.

- De ez veszélyes játék Pansy! Ha kiderül az ügy, vagy netalántán valami olyan történne, akkor az esküvődnek búcsút mondhatsz! - szólította fel a lányt.

- Tudom, de kockázat nélkül nincs győzelem! Ha kell meg tudom védeni magamat, tudod, hogy Draco után én vagyok a legjobb párbajozó a Mardekárban - mondta Pansy kicsit sértetten.

- Rendben. Nézzük, akkor a felhozatalt - nevetett - Melyik házból?

- Griffendél és Mardekár kizárva - vágta rá Pansy.

- Jó.


Mire kiválasztották a megfelelő és természetesen nagyon szexi srácot az évfolyamból, már huszonkét óra is jócskán elmúlt, így lopakodva siettek vissza a klubhelyiségbe Frics elől. Felmentek a hálószobájukba.
Nemsokára Millicent mélyen aludt, de Pansynek még mindig járt az agya. Százszor is visszapörgette a szükség szobájában történteket, s azon töprengett, amit barátnője mondott. Nem is vette észre, mikor az álmosság elnyomta.


¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤



Őszi szerda reggelre ébredtek a diákok. Draco régóta forgolódott ágyában, késő esti beszélgetése Blaise-zel nagyon kimerítette, de aludni nagyon keveset tudott. Megunva ezt az állapotot felöltözött s lement a klubhelyiségbe. A korai kelés előnye, a zavaró tényezők nélküli tanulás lehetett volna, ha oda tud figyelni arra, mit vet a pergamenre. Feladva a semmit érő koncentrálást elfordította tekintetét az előtte felsorakozó könyveiről.
A lányok hálóterme felé vezető lépcsőre esett pillantása, agya lázasan zakatolni kezdett. Blaise tanácsára, megvárja, hogy most Pansy mit fog lépni. Ő elmondta, amit alkart, vagyis csak majdnem, de azt soha nem fogja a káprázatos szemekbe mondani.,, Egyszer talán, ha eljön az az idő" - horkantott föl Draco. Ránézett órájára. ,,Ideje megreggelizni" - gondolta. Összepakolta a szükséges taneszközeit, majd elindult a Nagyterembe.

Draco erős kezeinek fogságából szabadulva kirohant a klubhelyiségből egyenesen a lány vécébe.
"Már csak pár méter. Nyugi, Pansy. Nem sírok. Nem és nem" - bíztatta magát. "Legalábbis, addig nem, míg oda nem érek" - nyöszörgött. Azt az örömöt senkinek sem adja meg soha, hogy sírni lássák. Eszeveszett gyorsaságban feltépte a lány vécé ajtaját, s berohant az egyik fülkébe. Csendes zokogásban tört ki, ahogy ezernyi kérdés kavargott a fejében a jelenetet felidézve. Az első csókjuk. Egyszerre volt édes, eget rengető és ugyanakkor szívet tépő is. Mióta várt erre a pillanatra… S most, hogy végre megtörtént, amire vágyott, a maró, szaggató érzés, amit hátrahagyott, erősebb, mint valaha azelőtt. Hisz eddig nem tudta mit veszítene, míg meg nem ízlelte boldogsága kicsiny darabkáját. Hogy milyen lehet kedvese viszonzott szerelme, gyengéd, őszinte érintései, eltekintve a kényszer és nyomás alatt kiváltott tettektől. Nem érti Dracót. Mért teszi ezt vele? Egyik percben még mindent megadna neki, a következőben már egy csitrivel csókolózik. Nem veszi észre szemei szikrázását, viselkedésének hatását? „Ugyan, hogy is venné észre” – gondolta – „Apám tökéletes aranyvérű neveltetésben részesített! Lélekben vívódni, a világnak ki nem mutatni. Na igen, családjaink hagyományai ugyanazok, apró eltérésekkel. Bár nem szidhatom drága apám. Ha ő nem így nevel, akkor a Malfoyok egyetlen fiúcskájuknak nem egy Parkinsont választanak feleségül.”


De mi lesz, ha az esküvőig így marad minden? Ha Draco továbbra is a Roxfort szebbnél szebb, bár IQ-val alig rendelkező boszorkányival csalja, míg ő a vécében fogja kisírni a szemét? Túl sok a kérdés, a válasz pedig oly kevés.
Valamit cselekedni kellene, hisz mégiscsak ravasz mardekáros boszorka - csillant fény Pansy szemeiben, s a gondolat megnyugvásra ösztönözte. Talán ha féltékennyé tenné Dracót, akkor rájönne, hogy nem csak ő él ebben a varázsvilágban, s remélhetőleg felébred benne a féltékenység szikrája vagy a birtoklási vágy. Igaz, odáig nem mehetne el, mint jegyese, mert az a házassági szerződés felbontásával járna, de egy kis flört még belefér a cél érdekében - gonosz mosoly jelent meg arcán.

Tulajdonképpen csak Blaise tudja az ő kis titkukat, más mindenki úgy tudja, hogy Draco és ő járnak.
- Rendben, ha Te úgy, akkor én majd így! - mondta Pansy csak úgy magának félhangosan, mintegy biztosításképp.


Kilépett a fülkéből, belenézve a mosdó feletti tükörbe, megigazította a haját, majd megmosta arcát hideg vízzel.
Szerencsére nem látszódott a sírás apró jele sem. Elégedetten, a szokásos arculatát felvéve indult el a Nagyterembe reggelizni. Gondolatban már tervének részletes kivitelezését s annak "következményeit" taglalta.


¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤



Az utolsó órájuk a mai napon dupla bájitaltan volt a griffendélesekkel. Draco és Pansy mindenki meglepődésére külön-külön érkeztek a pincében lévő teremhez, ki - ki a maga barátaival. Az "esemény" óta még csak egy szót sem váltottak. Draco megigézve figyelte Pansy minden kis rezdülését, ügyet sem vetve hozzá beszélő társaira, és még Potterre sem. Bár ebből egy külső szemlélő semmit sem vett észre. Pansy szótlanul állt a terem előtt.


"Jöhetne már Piton!" - mordult fel magában. Feszélyezve érezte magát, olyan kényelmetlenül, mintha valaki egyfolytában őt figyelné. Oldalra pillantott, s nem tévedett. Őt nézte, gyönyörű vakító szürke szemei még csak meg sem rebbentek. Pansy tartotta a szemkontaktust.
,,Nem, azért sem fogja elfordítani tekintetét" - gondolta.
A hosszú perceknek tűnő szemezésnek Piton ajtócsapódása vetett véget. Mindenki elindult szokásos helyére, kivéve Pansyt, aki a harmadik padban foglalt helyet Millicent mellett. Draco megeresztett egy fintort szép vágású arcán. Tudta, hogy a lány kerülni fogja, de majd Piton helyre állítja a rendet.

- Miss Parkinson, ha jól tudom magának nem ott a helye az órámon. Igaz? - kérdezte Piton a tőle megszokott hangon.

- Igen, tanár úr - válaszolt Pansy kelletlenül.

- Akkor kérem, fáradjon a helyére!
Pansy összepakolta a holmiját és előresietett az első padba Draco mellé. Egyikük sem nézett a másikra.

- A feladatukat a táblán olvashatják. Óra végére legyenek készen a főzettel! - szólította fel a professzor a diákokat.


A termet betöltötte a kapkodó diákok hangja, üstök csörömpölése. Gyorsan múlt az idő egyesek számára, de Pansyék számára épp ellenkezőleg hatott. Draco, mint mindig aprította a hozzávalókat, Pansy pedig az üstbe pakolta őket. Ők voltak a legjobban összeszokott páros a bájitalok elkészítésében, s most mégis, minden egyes perc kínszenvedés volt egymás mellett. Az utolsó hozzávaló maradt csak az asztalon az óra végére. Draco és Pansy egyszerre nyúlt a felaprított pókért, hogy belerakják főzetükbe. Ujjaik egy másodpercre érintették a másikét, s mintha áramütés érte volna őket, rögtön elkapták onnan. Draco egész teste beleremegett az érintésbe. Nem is csoda hát, hogy felidéződött benne Pansy ajkainak puhasága. Ránézett a lesütött szemű lányra, aki csak finoman keverte a bájitalukat. Eszébe jutott, hogy bele kéne rakni a pókot, ugyanis a mellette lévő szépség undorodik ettől az ötlettől. Mosolyt csalt az arcára a gondolat, hisz ez miatt történt a kis "baleset".


Pansy majd összeesett az érintéstől fellángoló érzelmei és Draco férfias illata miatt. Mért nem tudott szólni a miatt a hülye pók miatt? Akkor nem lett volna ez az egész. Ez a kis érintés mennyi mindent kiváltott belőle. Nem is gondolta volna. Felnézni nem mert, úgy érezte, hogy szemei csillogása azon nyomban elárulná őt. Két kavarás után a főzetüket fiolába öntötték, majd a tanári asztalra helyezték. Piton pontokkal jutalmazta tökéletes bájitalukat, nem is sejtve, hogy milyen lelkiállapotban készítették.
Csöngetés után Pansy a klubhelyiség felé vette az irányt. Most végképp nem akart Dracóval összefutni. Mire Draco összepakolt, kedvese már rég otthagyta a termet. Utána akart sietni, de Blaise hangja megállította.

- Fejlemények, Draco - vigyorgott Blaise.

- Remélem, valami jó híred van!

- Természetesen, igen, jó hír.

Léptek zaja suhogott a homályos, ám kihalt ódon kastély folyosóján, amit csak a hold ezüstös fénye ragyogott be. Nem sietett, bár a szabályok rá is vonatkoztak, azokkal ő sosem foglalkozott eddigi hat iskolás évében. Talárja és szőke fürtjei lobogtak a gyorsabbá váltott tempó miatt. Belegondolt éjszakai kis kiruccanásának következményeibe, és egyáltalán nem tetszett neki, még csak gondolatban sem. Hiába, mégiscsak éjfél körül járt az idő, alvásra pedig szüksége van, hogy elkerülje arisztokratikus szürke szemei alatt a fekete karikák éktelenkedését. Na meg aztán gyorsan akarta lerendezni ezt az ügyet, nehogy azt higgye a hugrabugos lány, hogy kettejük között több lehet a testi vágy kielégülésének formájánál. A lány lelkének gyötrelmei nem aggasztotta, csak a saját hírneve. Hirtelen váltott kanyart, odaérve a keresett fal előtt háromszor elsétálva, már egy szoba képe jelent meg gondolataiban egy hatalmas, természetesen zöld-ezüst színű, baldachinos ággyal. A hurgabugos lány már bent várta a mardekáros szívtiprót, s leplezetlen imádattal csodálta minden mozdulatát.


¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤



Hajnalodott, mikor a nap első sugarai rávetődtek a párnán szétterülő szőke tincsekre. Draco hunyorogva nyitotta ki vöröses, kialvatlan szemeit. Oldalra fordítva fejét keserű vigyor jelent meg arcán, majd halkan, szinte már suttyomban felöltözködött s otthagyta a békésen szunyókáló fekete szépséget. Elgondolkodva menetelt a szokásos úton a klubhelyiség felé. Megint megkapta, amit akart, de a szűnni nem akaró érzései még mindig belülről égetik. Érzések, melyek eddig csak a mélyben lapultak, várva, mikor törhetnek felszínre. Kénytelen legyűrni őket, eltemetni a lelke legmélyebb bugyraiba neveltetése miatt. Hisz egy Malfoy nem érez, nem mutatja ki háborgó szívének darabkáit. S lám, most eljött az idő, mikor a közönyös, fölényes maszk kezd porba hullni. A nagy Draco Malfoy érző, mi több, emberi lény! ,,Ki gondolná ezt!" - horkantott alig hallhatóan saját gondolatmenetén. De bizony, ha meglátja az egyetlen lányt, akit még ráadásul a jegyesének is mondhat, fellángol benne a féltékenység, szenvedély, vágy, csodálat, odaadás, félelem, vívódás, s tán szerelem is. Hírneve megtartására próbálja vágyait csitítani szeretők sorával, hogy őiránta ne érezze ezeket a megfoghatatlan örömöket. Ám a sors nem ily kegyes. Játszik a szenvedővel, s még nehezebbé teszi, most sem oly könnyű életét. Mért gyűlöli Pansy ennyire, mért néz rá utálattal, miért húzódik a lehető legtávolabbra, ha megérintené selymes bőrét? Az aranyvérűk kényszerházassága. Tűnődött Draco. Az lehet mindenre az ok. Megállt a klubhelyiség bejáratánál, álmosan elmotyogta az „aranyvér” jelszót, majd belépett a kitárult ajtón.


Remélte, hogy ilyen korán az még üres lesz, de tévednie kellett. Az álmosság rögtön eltűnt szeméből, ahogy meglátta a könyvekkel telerakott asztalka mögötti kanapén, a kleopátra frizurájú szépséget ülni. A kihalt helyiségben pennája hangosan sercent a pergamenen. Pansy az ajtó csukódására felkapta a fejét. Egyenesen a fagyos szürke szemekbe, majd a kócos, puha esésű fürtökre szállt a tekintete. Arca, mint mindig nem tükrözött semmilyen érzelmet, még az a gyönyörű jeges tekintet sem. Tudta, hogy honnan jött. Ismerte már annyira. Milyen hülye volt, mikor azt mondta neki nem érdekli, hogy mit csinál vagy kivel kavar. Már hogyne érdekelné, hiszen a jövendőbeli férje! De ezt ő nem veszi észre, hogy neki ez mennyire fáj.


- Látom, éjjel megint jól szórakoztál. Talán megigazíthatnád a hajad, kissé kócos - vetette oda neki a lány gúnyorosra fogva a hangját, de kihallatszódott belőle a féltékenység apró jele.

- Csak nem zavar kedves, hogy hol és mit csináltam az éjjel? - szőke tincseibe túrva Draco elvigyorodott jegyese másodpercnyi lepődöttségén.

- Nem dehogy. Mondtam már, nem érdekelnek a nő ügyeid. De tudod, nem illik ez a megjelenés az imidzsedhez - vicsorgott Pansy felvéve közönyös arckifejezését, s visszatért házi feladata befejezéséhez.

Draco gondolt egyet s lassan lépkedve elindult Pansy felé, majd leült mellé a kanapéra. A lány nem nézett felé, valószínűleg nem akar tudomást venni jelenlétéről.
Pansy szíve egyre gyorsabb ütemre váltott, ahogy hallotta Draco cipőjének egyenletes koppanását felé közeledni. Mellette besüppedt a kanapé. Mély levegőt vett. Érzi a férfias menta illatot, ami menten megőrjíti, és az átható pillantást magán, amibe egyszerűen beleremeg.

- Mit akarsz Draco? - mialatt e kérdés elhagyta ajkait, szíve kihagyott egy dobbanást. Leendő férje olyan közel ült le hozzá, hogy orruk összeért. A szürke és a mogyoró barna szempár összekapcsolódott. Megszűnt körülöttük minden, csak egymásra s mély lélegzetvételeikre figyeltek.

- Csak beszélni veled - jött az alig hallható válasz Draco kiszáradt torkából.

Pansy nem reagált. Nem tudott elszakadni a csillogó, vággyal elhomályosult szemektől. Megnyalta ajkait. Ekkor pattant el az a bizonyos húr Dracónál, mikor vágyai felülkerekednek józan eszén, s finoman, érzékien ráhajolt a szűzies ajkakra. Pansy egy másodpercig megilletődött, s a lehető legérzékibben próbálta viszonozni szerelme csókját. Eszüket vesztették a hirtelen fellángolt érzésektől, az első érintéstől, egy csóktól. Pansy a puha, édes ajkaktól, s szenvedélyesen kutakodó nyelvtől, Draco pedig a régóta várt pillanat hevétől. Érezte, a tapasztalatlanságot a lányon, ami csak fokozta vágyának és kíváncsiságának tetőpontját. Közelebb húzta magához a lány törékeny testét, hogy még inkább érezhesse őt, ameddig csak lehet. De ugyebár semmi sem tart örökké, még ez az égig emelő gyönyör sem.


Pansy elbódult elméje ébredezni kezdett, s fájó képek jelentek meg előtte. Draco éjjeli kiruccanásai, flörtjei, csókolózik egy lánnyal, kócosan, zihálva érkezik meg a klubhelyiségbe. Felocsúdva ellökte magától kedvesét, s szikrázó szemekkel pofon vágta.

- Hogy merészelsz csókolgatni? Menj vissza a hetedik emeletre, le merem fogadni, hogy még ott találod az esti szeretődet rád várva az ágyban! - hihetetlen gyorsan felpattant a kanapéról s elkezdte összeszedni a házi feladatát. Otthagyni nem akarta, hogy bárki lemásolhassa. Eközben Draco a pofon okozta döbbenetből feleszmélve elkapta a lány karját, s maga felé fordította, mielőtt még távozott volna a helyiségből.

- Engedj el, Draco! - hallotta az ingerült felszólítást.

- Kérlek Pansy, beszéljük meg, én ezt már nem bírom!

- Mit nem bírsz? Hm? Talán az iramot, a sok szeretőd egymás utáni kielégítését? Vagy valamelyik már többet akar tőled? - nehezen mondta ki a szívébe nyilalló szavakat, s még nehezebben állta az őt fürkésző tekintetet.

- Ha egyszer végre végighallgatnád a mondandóm, talán minden megváltozna kettőnk között. S ha nem emlékeznél kedvesem, Te voltál, aki ügyet sem vetett rám az elmúlt 6-7 évben - köpte a szavakat metszőn a lány arcába felindultságából.

- Nem akarom hallani az éjszakai történeteid szereplőit és nem is fogok ezután sem foglakozni se velük, se veled - sziszegte Pansy ugyanúgy a fiú arcába. - És ha most lennél szíves elengedni a karomat, drágám! - nyomta meg az utolsó szót, a kipirosodott arcú lány.


Draco erős kezeinek fogságából szabadulva kirohant a klubhelyiségből egyenesen a lány vécébe.
Nézte a lányt, hogyan menekül el a karjai közül, s idegességében egy mondat hagyta el a száját, a már becsukódó ajtónak vágva azt.

- Szeretlek, a fenébe is!!! - túrt bele félhosszú hajába, s a fiúk hálószobája felé vette a irányt. A hangos ajtó csapódásra felébredtek szobatársai, s ki is fejezték nem tetszésüket a reggeli ébresztő miatt. Draco nem törődött a beszólásokkal, fogta magát és ledőlt ágyára, a plafont fürkészve gondolkodott el az előbb lejátszódott jeleneten. Nem lepődött meg, mikor ágya szélénél megjelent kócos hajú, vigyorgó barátja.

- Mondd Draco, nem jöhettél volna be halkabban? Nekem is jó éjszakám volt Daphénal és kell az alvás, haver - mondta ártatlan szemekkel Blaise.

- Sajnálom Blaise, aki éjjel nagy legény, az legyen nappal is! - eresztett meg egy vicsorgást Draco.

- Mi a baj megint? Szarul nézel ki. Veszekedtetek? - váltott Blaise hangnemet, mihelyst észrevette legjobb barátja hangulatát.

- Igen is, meg nem is - válszolt kelletlenül Draco.

- Jó, ha nem akarsz róla beszélni, nem kötelező - azzal fordult is saját ágyát megcélozva, így a nyulat kiugrasztva a bokorból. Ugyanis barátja hangja rögtön megállásra késztette.

- Várj Blaise! - ült fel ágyán Draco. Megvárta míg barátja kényelembe helyezi magát, majd elmesélte neki a történteket. Miután befejezte Blaise felnyögött.

- Mért nem mondod el neki? - szidta le. - Sokkal könnyebb lenne mindkettőtöknek és nem ártana, ha kellemesebb viszony alakulna ki köztetek az esküvőig - mosolygott kétértelmű mondatán Blaise.

- Blaise, ne álmodozz a leendő feleségemről! Vigyázz a szádra, egy Malfoy feleségről beszélsz! -villantotta ki fogsorát Draco.

- Na látod, erről dumálok neked, már csak attól féltékeny vagy ha róla beszél valaki! Pedig én a legjobb haverod vagyok - röhögött fel Blaise.

- Igen, pont ezért mondom, mert ismerlek! - röhögött Draco is. - De szerinted mégis, hogy mondjam meg neki, ha a jelenlétemet sem viseli el? - nyöszörgött.

- Hm... hát a történtek alapján nem állítanám ezt ilyen biztosan! - kacagott fel Blaise. Majd Draco arcát látva, folytatta. - Gondolj bele, mindig úgy tett, mintha egyáltalán nem érdekelné, mit csinálsz. Erre ma milyen féltékenységi jelenetet rendezett?!

- Hát jól leplezte, csak egyszer hallottam a hangján az érzést.

- Igen, mert őt is úgy nevelték, mint téged vagy engem, egy aranyvérűt! Csak ugye én egy kicsit elkallódtam. De ti teljesen egyformák vagytok ilyen téren. Túl büszkék vagytok - vetette fel Blaise.

- Igen, és? Blaise segíts! - tört ki Dracóból.

- Ó Draco, fogalmazz egy kicsit pontosabban, mert én másképp értelmezem, mint te - röhögött.

- Blaise! Mondtam már, meg se forduljon a fejedben! Segíts összehozni egy találkát Pansyvel. Te mindkettőnk legjobb barátja vagy, a sztorit is ismered. Ami pedig a legfontosabb, hogy benned bízik - váltott kérlelő szemekre Draco.

- Jaj, haver! - Blaise egy pillanatig eltűnődött, majd megszólalt. - Már van is egy ötletem, csak bízd ide - jelent meg arcán ördögi, széles mosoly.

Mindketten felnevettek, s elindultak reggelizni. Dracónak jobb kedve lett a lefolyt beszélgetéstől, s mert tudta, hogy Blaise nem hagyja cserben. Ő volt aki a legjobban ismerte, gyerekkoruk óta sülve főve együtt voltak, csínyeket eszeltek ki. A sok év alatt Blaise talán az egyetlen, aki a felsőbbrendű arckifejezés mögé lát, s látja lelke vívódását.

Draco Malfoy és Pansy Parkinson kisregény. Első írásom, a történet nem követi nagyon a könyvek eseményeit, a szereplők karakterén csak kicsit változtattam. Pansy nem az a rókaképű, nyafogós kis liba, amilyennek JKR és a többi írópalánta elkönyveli, Draco pedig hozza a gúnyos, ironikus és mindemellett csábosan szexi formáját. Amolyan romantikus, nem túl nyálas történet két mardekárosunk érzéseiről. :) A hetedik évet meséli el a két mardekáros szemszögéből, aranyvérű hagyományokkal, neveltetéssel, s telistele - vicces helyzetekbeni -, gúnnyal fűszerezett történet.

Nos ezekhez még annyit fűznék hozzá, hogy a történet 2008-ban íródott - befejezett -, egy nagyon jó író műveinek hatására, aki írásaival megkedveltette velem a párost. Dracót és Pansyt. Annak ellenére, hogy már egy éve íródott, nem fogok rajta változtatni, mert egyrészt úgy gondolom, hogy így írtam meg, maradjon is így. Talán látszani fog, fejlődtem-e vagy sem. Másrészt pedig a legeslegelső regényem, ezzel a művel indult "írói tevékenyésgem". Nincs szívem rajta semmit sem változtatni.

Újabb bejegyzések Főoldal