Blogger Template by Blogcrowds

.

5. fejezet - Táncos percek

Az őszies napokat felváltotta a hideg, téli hónap. Mindenki a karácsonyi szünetre készülődik, s az az előtti bálra. Tanórán kívüli követelményként a diákoknak még táncórára is kell járniuk, főleg azoknak, kik a nyitótáncban is részt vesznek. Draco a klubhelyiség kandalló előtti kanapéján várt Blaise-zel, hogy a lányok hálószobája felőli lépcsőn végre feltűnjön Pansy és Daphne. Már jócskán elmúlt tizenhéz óra, így persze késnek az első foglalkozásról. Draco megunva a tétlenkedést a lépcső aljához ment.

- Merlinre gyertek már! Így is elkéstünk már - kiáltott fel Draco.

- Megyünk! - jött kórusban a lányok válasza.

Egy percnyi várakozás után végre elindulhattak a második emeleti folyosóra, ahonnan már ismerős dallamok csendültek fel. Halkan nyitottak a terembe, ám házvezető tanáruk így is észrevette a későket és felszólította őket.

- Miss Parkinson, Miss Greengrass, Mr Malfoy és Mr Zabini! Mi oka volt, hogy nem értek időben a foglalkozásra? - kérdezte gúnyosan. - Vagy talán úgy gondolják, hogy maguknak nincs szükségük táncórákra? - folytatta ugyanolyan hangnemben.

- Elnézést, professzor a késésért. Tudja, hogy a Mardekárból mi négyen vagyunk a legjobb táncosok - válaszolt Draco szemtelenül keresztapja fekete szemeibe nézve.

- Akkor mutassák be, kérem! - préselte fogai közül Piton, azzal pöccintette pálcáját, s egy lassú keringőnek a ritmusa szólalt meg.

Tudta, hogy Dracónak teljes mértékben igaza van, de így legalább diáktársaik példát vehetnek róluk. Ismerte az aranyvérű varázslócsaládok hagyományait, tökéletes neveltetésüket, s a kötelező táncok tanításának szigorúságát. Draco nem késlekedett, karját Pansy felé nyújtotta, majd határozott léptekkel a terem közepére vezette. A lány már csak arra eszmélt fel, hogy Draco húzza maga után, s erős karjai közé zárja. Felvették az alap pozíciót. Draco szembefordította Pansyt, jobb kezét a lány kecses derekára helyezte, bal kezét felemelte, s megvárta, míg a lány belecsúsztatja vékony kézfejét a tenyerébe. Tökéletes testtartással, egyenes háttal, feszes karral álltak. Pansy alig láthatóan bólintott. Közben Blaise-ék is felvették az alaptartást. Draco lágyan kezdte meg az elegáns keringő lépéseket, felvéve az ütemet. Egyet hátra, oldalra, előre, majd megint hátra, s fordulás. Draco kiváló táncos volt, határozottan vezette, így a lány nem félt, hogy akár véletlenül is elronthatja a lépést. Belenézett a fiú csillogó szürke szemeibe, minden lépésnél megcsapta a fiúból áradó menta illat, amitől szédelgett. Ha Draco nem tartja erősen, már ájultan dőlne az ölelésébe.

A fiú is Pansy perzselő tekintetébe mélyedt. Minden egyes lépésnél egyre közelebb húzta magához a lány nőies alakját olyannyira, hogy az még ne legyen feltűnő a tánc szabályaiban.
Draco bizsergetően forró lehelete simogatta a lány kecses nyakát, mikor Blaise-ék felé fordította fejét, érezte, ahogyan combjaik összesimulnak egy-egy pillanatban, s Draco ingerlő, irányító tenyerét a derekán. Remegések futottak végig egész testén ezektől az érintésektől. Visszanézve a bódult szürke szemekbe, meg kellett állapítani, hogy vőlegénye is ilyesmit érezhet. Lám egy egyszerű kis tánc is mennyi érzelmet vált ki belőlük, mi ez, ha nem kötődés, szerelem?! Draco körül kezdett megszűnni a zene dallama, mintha távoli zúgásként hallaná csak a fülében.
A lány közelsége elbódította érzékeit.

Gondolatai csak úgy cikáztak kedvese körül, elképzelte, ahogyan hátradönti karjaiban Pansyt, majd forró csókot váltanak. Képzelete szüleményeiből Piton hangja zökkentette ki:

- Rendben. Köszönöm a bemutatót. Maguk pedig - fordult többi diákja felé –, ha nem is ennyire, de feleannyira jól kell táncolniuk, mint társaiknak!
Draco még mindig nem engedte el Pansyt, birtoklóan a lány dereka köré fonta karját, úgy hallgatta a professzor mondandóját, s alig várta, hogy elhagyhassák a termet.

- Remélem tudják, hogy a nyitótáncban feltétlenül képviselniük kell a Mardekárt?! - kérdezte Piton a két párostól.

- Természetesen tanár úr! - válaszolta a két fiú határozottan.

- Különóráikat, McGalagony professzor fogja tartani, értesítem magukat. Most elmehetnek – fejezte be Piton, majd visszafordult a teremben álló fiatalok felé.
Blaise és Daphne már elköszöntek tőlük, mondván sok dolguk van, így Draco, Pansyt előreengedve elhagyta a termet. Miután becsukta a zenétől kongó teremajtót, hirtelen a falhoz szorította Pansyt.


A lány nem tiltakozott, fátyolos tekintete összekapcsolódott a homályos szürke szemekkel.
Mindkettőjükben éltek még a tánc forró pillanatai, minden porcikájuk összepréselődött, ahogy a falnak taszította a fiú, lélegzetvételük is gyorsabb tempót vett fel. Draco jobb kezét a falnak támasztotta, bal kezével kínzó lassúsággal végigsimított Pansy combjától, csípőjén s karján át, egészen a lány nyakvonaláig. Pansyn megindultak a remegések Draco érintéseitől, akadozva vette a levegőt, ahogy Draco félreseper egy tincset a szeméből, majd kezét hátracsúztatja tarkójára.

A fiú érezte kedvese remegését, Pansy mellkasának egyenletes emelkedését, süllyedését, parfümjének illatát, ami még inkább feltüzelte szenvedélyének hevét. Nem bírta tovább megvonni magától Pansy puha ajkait.
Szenvedélyesen birtokba vette a lány száját, elsöprő tűz égette szívét. Pansy is megpróbálta olyan hévvel viszonozni a csókot, amit a fiútól kap. Beletúrt a selymes, szőke tincsekbe, hogy még a leheletnyi rést is megszűntesse testük között. Felfedezve egymás szájának apró részleteit is, nyelvük vad játékba kezdett.
Draco jobb keze is felfedező útra indult a lány testén, még inkább megremegtetve ezzel. Egyre szenvedélyesebben csókolták egymást, szorították a másikat, mintha az életük múlna rajta. Tűzként lobbant fel szívükben a vágy, Draco eszét vesztette a lány ruhán átsejlő formás idomai miatt. Pansy is már várta a folytatást, de esze mást mondott, mint a szíve.


- Draco... - suttogta bele a csókba egy halk nyögés után.

- Mi... mi a baj? - Draco vágytól elborult tekintettel nézett vissza a lányra, megőrült a félbehagyott csóktól.

- Hm... hát itt vagyunk a folyosó... kellős közepén és... tudod jól, hogy nem szabad - válaszolt Pansy suttogva, szaggatott levegővétellel.

- Igen, igazad van. Elragadott a hév - nevetett fel Draco.

- Szerintem menjünk vissza a klubhelyiségbe, mert ha még egy percig így maradunk, már nem tudlak majd visszautasítani - jelent meg a lány száján széles mosoly.

- Hát.. .a klubhelyiségben is bármi megtörténhet - csillantak pajkosan a szürke szemek.

- Draco... akkor nehezen lehetnék a feleséged. - Mindketten ismerték a Malfoy hagyományokat, vagyis csak érintetlen lány házasodhat a Malfoyok közé, még az sem számít, ha épp a vőlegény veszi el a szüzességet, ha az az esküvő előtt megtörténik.

A fiú nyomott még egy utolsó csókot szerelme szájára, majd ellépett a lánytól, s miután Pansy elindult, a lány dereka köré fonta karjait. Így indultak vissza a pincébe. Mikor beértek a helyiségbe, már mindenki a hálószobájában aludt békésen. Pansy belenézett Draco szemeibe. Sokáig nem tudtak elszakadni egymástól, eszeveszett gyorsaságban szárnyaltak gondolataik. Pansy lépett először.

- Jó éjt - köszönt el a fiútól.

- Jó éjt, kedves - s Draco hosszú csókot nyomott a lány puha ajkaira. Majd megvárta, míg a kecses alak eltűnik a lépcsőfordulóban. Még egyszer nem tudja le állítani magát, ha ilyen közel kerül a lányhoz, az biztos.

0 Comments:

Post a Comment



Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal