tag:blogger.com,1999:blog-88670058376051897832024-02-02T15:17:57.636-08:00Fanfictions á la FreebFreebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.comBlogger28125tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-57861010801668842022011-01-19T07:03:00.000-08:002011-01-19T12:49:51.852-08:00Szerepcsere - 3. fejezet - …Hogy végül így végződve egy újabb, de sokkal jobb induljon<p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><i><span style="font-family:Georgia;">„– Nem! – ellenkezett Hermione, miközben Ron lenyűgözve elővette a parányi üveg aranyszínű bájitalt. – Ne add nekünk! </span></i><i><span lang="DE" style="font-family:Georgia;">Vidd magaddal, ki tudja, mi vár rád!<o:p></o:p></span></i></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style="font-family:georgia;font-size:100%;"><i><span style=";font-family:Georgia;" lang="EN-GB">- </span></i><i><span style=";font-family:Georgia;" >Nekem nem kell, én Dumbledore-ral leszek – felelte Harry. – Titeket sokkal jobban féltelek… Ne nézz így rám, Hermione, visszajövök…”<o:p></o:p></span></i></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style="font-size:100%;"><i><span style=";font-family:Georgia;" ><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></i></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-size:100%;"><i><span style=";font-family:Georgia;" >„Az ajtónyitás zajára valamennyien megfordultak. </span></i><i><span style=";font-family:Georgia;" lang="DE">Hermione odaszaladt Harryhez, és átölelte</span></i></span><span style=";font-family:Georgia;font-size:100%;" lang="DE" >.“</span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><br /><span style="font-family:georgia;"><span style=";font-family:Georgia;font-size:12pt;" ><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">Rövid léptekkel haladt Lumpsluck dolgozószobája felé. A mellette haladó, belé karoló Romilda Vane egyfolytában csacsogott valamiről, amit Harry meg sem hallott. Gondolatai még mindig Hermione körül forogtak, és azon, amit ma majdnem megtettek. Vagy</span><span style="font-family:Georgia;"> hitte, hogy <i>az </i>fog történni. Ami azonban igazán meglepte a fiút</span><span style="font-family:Georgia;"> az az volt, hogy akarta, kívánta a lány ajkait, hogy az övéihez érjenek. Meg akarta tudni, hogy mennyire puha, milyen ízű a csókja. Egyszerűen nem tudta elszakítani elméjét azoktól a képektől, amikben továbbképzelte azt a pillanatot. Tudta, hogy az ő Hermionéja soha nem tette volna meg a barátságuk – vagy épp Ron -, miatt, s nem szabadna ilyeneken törnie a fejét. De azt sem tudta megmagyarázni, még magának sem, hogy mit érez…<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">Egyre tisztábban hatolt</span><span style="font-family:Georgia;"> tudatába a professzor szobájából kiszűrődő beszélgetés zaja </span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><span style="display: none;"><span style=""> </span></span></span></span><span style="font-family:Georgia;">és a zene moraja. Egyáltalán nem volt kedve partizni, vagy jó pofizni valakivel is. Egyet akart, de azt nagyon…<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Harry? Harry, figyelsz te rám? – Romilda összehúzott szemekkel nézte őt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Persze - hazudott reflexből. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Aha… Nem úgy tűnt – vizslatta őt továbbra is, de Harry nem törődött vele. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Lumpsluck szobájába belépve a fiú azonnal körülnézett. Rendkívül tágas volt, amit biztosan egy bűbáj tartott fenn, a falakat és a mennyezetet függönyök széles választéka díszítette az arany, bíbor és smaragd árnyalatokban. A helyiségben a mennyezetről egy gömblámpa lógott alá, melyben apró tündérek röpködtek elárasztva az egész szobát fénnyel. Harryt azonban ez nem igazán izgatta, szemeivel Hermionét kereste a tömegben. S meg is találta. Tekintetük egy kis időre összekapcsolódott, majd a lány kénytelen volt Stephen Davidsre figyelni.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Harry megeresztett egy fintort, ahogy Davidst nézte, majd végigmustrálta a lányt. Egyszerű halványkék, de annál gyönyörűbb és feltűnőbb ruhájával kitűnt a többi lány közül. A ruha egyenes szabásával, térdig érő hosszával és a derekán megkötött széles masnival kiemelte karcsú alakját, és láttatni engedte hosszú lábait. A vékonyka pántok és, ahogy haja laza kontyba volt fogva - egy-két kimaradt tinccsel -, fedetlenül hagyták vállait, s Harry már el is képzelte, ahogy gyengéden legörgeti a pántocskákat. Nyelt egyet, majd maga után húzva Romildát – ugyanis a lány egy pillanatra sem engedte el -, megpróbált elvegyülni a vendégseregben. Lumpsluckot pedig egyenest elkerülni.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">Beszélgetett több meghívottal is, diákokkal és tanárokkal egyaránt. De semmi újat nem tudott meg. Próbált puhatolózni, de nagyon sokszor találta szembe magát a „Neville féle nézéssel”. Ő már csak így konstatálta</span><span style="font-family:Georgia;"> magában. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Egy óra után aztán megunva feladta, és lerázta Romildát. Szerencsére a lány elmélyülten beszélgetett az egyik barátnőjével, így Harry könnyedén el tudott tűnni előle. Azonnal Hermione keresésére indult, nem túl feltűnően benézett minden mennyezetről alá lógó függöny mögé, de sehol sem találta. Egy aranyszínű függöny mögött végül elidőzött, itt is – ahogy a helyiségben mindenhol -, fagyöngy csüngött a mennyezetről. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Furcsállta, hogy Lumpsluck még azóta sem csípte fülön, hogy bemutassa valakinek, vagy elbeszélgessen vele kicsit. Épp belekortyolt az egyik manó tálcájáról lekapott mézsörébe, amikor meghallotta a háta mögül saját nevét. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Harry? – Annyira izgatott lett, hogy a mézsört kiköpte előre a falra. Sebesen megfordult, Hermione vigyorra húzta száját, miközben a fiú letörölgette arcát, és lerakta a közeli asztalocskára a kupáját. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Öhm, szia Hermione! – mosolygott, a szíve ismét heves iramban dobolt. Harry figyelmét ettől függetlenül nem kerülte el, hogy a lány pirospozsgás arccal igazítgatja haját. <i>– Veled meg mi történt? – kérdezte Harry, mivel Hermione olyan kócos és zilált volt, mintha egy ördöghurok-erdőn verekedte volna át magát.<span style=""> </span></i></span><a style=""><o:p></o:p></a></span></p><a id="_anchor_6" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_6','_com_6')" onmouseout="msoCommentHide('_com_6')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_6" name="_msoanchor_6"><span style="font-family:georgia;"></span></a><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span class="MsoCommentReference"><span style="display: none;font-family:Georgia;" ><span style=""> </span></span></span><span style="font-family:Georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Semmi, csak sajnos sok itt a fagyöngy – halkult el hangja a mondat végére, amitől Harryben egyszeriben ment fel az a bizonyos pumpa. Agyát elöntötte zubogó vére, és semmi mást nem akart, mint Stephen Davids fejét leátkozni a testéről.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Értem – nézett el a lányról dühösen, s ahogy észrevette a kóválygó Davidst, ökölbe szorult a keze. De mit érdekli őt, hogy Hermione kivel csókolózik, meg mikor? Elvégre csak a legjobb barátja, senki más… - Óh, jé nézd csak, itt is van egy – szólalt meg Malfoyt meghazudtoló gúnnyal. – Davids gondolom épp téged keres. Majd szólok neki, hogy itt megtalál – lépett el Hermione mellett fintorral arcán, amikor a lány megfogva karját megállította. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Harry én… - Rémült tekintete elbizonytalanította a fiút. – Kérlek, ne szólj neki! Épphogy sikerült most is leszerelnem – mondta halkan, és óvatosan kinézve a függöny mögül visszahúzta Harryt, egészen a falig nyomta őt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Harry meglepődött a lány viselkedésén, aztán leesett neki, miért is kérte őt erre. Teljesen félreértette a lány előbbi mondatát. A düh újabb hulláma söpört végig testén, de Hermione rendkívüli gyorsasággal vonta magára a figyelmét.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Talán nem is volt rossz ötlet Lumsplucktól a fagyöngy – suttogta közel lépve Harryhez, s mélyen elpirult, ahogy testük egymáshoz ért.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">A fiú lélegzete elakadt egy másodpercre, agya sebesen pörgette végig a következményeket. Mi lesz, ha most megcsókolja Hermionét… Mi lesz a barátságukkal, mi lesz Ronnal? <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Aztán itt Harry hirtelen ráeszmélt arra, hogy a mai nap ebből semmi sincs jelen az életében. Hermione nem a barátja, ahogy szinte Ron sem, aki nem mellesleg nagyon is jól elvan Lavenderrel. Akkor miért is kellene magától megvonnia ezt az ígérkező csókot?<span style=""> </span><span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Szaggatottan véve a levegőt lassan felemelte jobb kezét, és megsimította Hermione pirosas arcát. Gyengéden a füle mögé tűrte az előrehulló, őt zavaró tincsét, majd még közelebb hajolt hozzá. Érezte, hogy szíve heves ütemben veri a tam-tamot, s furcsán gondolt arra, mit fog tenni most. Aztán ajkuk lágyan érintette a másikét, majd puhatolózva kóstolgatták a másik száját. Hermione beletúrt a fiú kócos hajába, és megszűntette testük között a megmaradt kis távolságot is. Harry belesóhajtott a csókba, úgy érezte, hogy teste minden idegszála érzékeli Hermionét és reagálva is rá, majd szét akar robbanni. Még többet és többet akart, ezért finoman a lány derekára csúsztatta tenyerét, és simogatni kezdte őt, ami a lányt mosolyra késztette. Épp elmélyítették volna a csókot, amikor hirtelen jött fényt érzékelt Harry, majd tudatába lassan befurakodott egy mérges hang.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Granger? Hermione? Mi a francot műveltek itt? – indult meg feléjük Stephen Davids. Harrynek kellett egy kis idő, hogy felébredjen a csók miatti kábulatból, majd összeszorított fogakkal nyúlt a pálcájáért, mikor Davids indulatosan ugyanezt tette. Hermione állt védelmezően Harry elé. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Stephen, kérlek menj innen! – szólította fel a fiút. – És hagyj békén!<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Lecserélsz egy… egy ilyenre? – fintorgott Davids. – Egy mugli születésűre? – Most Harry nézett furcsán az előtte álló fiúra. A feje hirtelen kitisztul, bár egész teste még bizsergett. Őt nevezte mugli szülők gyermekének…<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">- Hallottad Hermionét, nem? – lépett előrébb Harry, elraktározva egy kicsivel későbbre az előbbi információt. Davids felhorkant, majd otthagyta őket. Hermione</span><span style="font-family:Georgia;"> visszafordult Harryhez, s egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el száját. A fiú agya azonban már csak is </span><span class="MsoCommentReference"><span style=";font-family:Georgia;font-size:8pt;" ><span style="display: none;"><span style=""> </span></span></span></span><span style="font-family:Georgia;">egy szón kattogott. <i>Mugli, vagyis sárvérű. Granger. Hermione </i>– emlékezett vissza mit mondott Davids, amikor rájuk talált. <i><span style=""> </span></i><span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Sajnálom – szólalt meg Hermione, de Harry nem figyelt rá. Villámcsapásként érte a felismerés, amire eddig, egész nap nem jött rá. Amiért furcsán nézegették őt, amiért se Ron, se Hermione nem a szokásos módon viselkedtek vele – a többi diákkal együtt. Amiért Davids őt Grangernek és mugli születésűnek nevezte… Legszívesebben fejbe vágta volna magát, amiért ilyen bolond volt.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Én… Ne haragudj, de most mennem kell – sietett a helyiség kijárata felé. Hermione értetlenül nézett utána.<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Kisietett Lumpsluck dolgozószobájából és visszament a Griffendél toronyba. Felszaladt a fiúk hálószobájába, és a táskájából előkereste a Félvér Herceg könyvét. Lehuppant az ágyára, és odalapozott ahhoz az oldalhoz, amelynek varázsigéjét kipróbálta tegnap. <i>Szerepcsere</i> – olvasta el ismét a szavacskát.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Végigpörgette agyában azokat az információkat, amiket ma hallott. Igen, ő azt hitte semmi nem történt, amikor elmondta az igét. De tévedett, nagyot. Szerepet cserélt, méghozzá Hermionéval. Így már mindent értett, ami ma történt vele. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Nyögve dőlt hátra az ágyán, ugyanis ellenige nem volt a könyvben leírva. Óh, hogy miért nem hallgatott Hermionéra? Most nem lenne ilyen helyzetben! – szidta magát gondolatban. Viszont… akkor sok minden nem történt volna meg, amit Harry sajnált volna. De kinek szóljon? Kitől kérjen segítséget? <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Senkitől. Ugyanis ő baltázta el, neki is kell helyrehoznia. Ki kellene derítenie, kit rejt a Félvér Herceg név. Talán akkor lenne esélye arra is, hogy visszafordítsa a varázsigét. És ha Dumbledore-nak szólna? Úgysem tudna mit csinálni, hisz ez nem a Mágia Ügyi Minisztériumba bejegyzett ige. Csak az tudja visszafordítani, aki kitalálta… <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Reménytelen – mondta magában lehunyt szemekkel. Még mindig zsibongott minden porcikája, ha a csókra gondolt. Viszont nem tudta megmondani, hogy pontosan mit érez a lány iránt. Egyelőre nem tudott mit kezdeni ezekkel az érzésekkel. Kuszák voltak, és zavarosak.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Rossz kedvvel – a talárjába rejtett könyvvel -, ballagott a pince termek felé, ahol Piton dolgozószobája található. Igaz, hogy Hermionéval együtt kell letöltenie a büntetőmunkát, azonban a partin elcsattant csók óta – na meg amióta faképnél hagyta minden magyarázat nélkül -, megpróbálta kerülni őt. Ami nem is volt olyan egyszerű, tekintve, hogy valami oknál fogva mindig többet volt a lány a klubhelyiségben. Harry kicsit szégyellte is magát miatta, de megbántani sem akarta Hermionét. Így maradt a kerülgetés. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Piton dolgozószobája előtt már ott állt Hermione. Karba tett kézzel, haragtartóan nézte a közeledő Harryt, akinek gombóc nőtt a torkában. A fiú nagyot nyelt, amikor odaért hozzá. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Szia! – köszönt halkan, minél inkább kerülve a tekintetét. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Szia! – Szólalt meg a lány is, majd rögtön kopogott is. Piton halvány vigyorral arcán intett nekik, hogy kövessék. A közeli raktárba mentek, ahol a bájitaltanhoz szükséges növényeket, üstöket és egyéb kellékeket tárolták.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- A feladatuk az lesz, hogy a koszos üstöket lesikálják. Természetesen pálca nélkül – nyújtotta kezét az említett tárgyakért, majd miután megkapta őket, folytatta. – Amikor végeztek, jelentkeznek az irodámban. – Egy pálcaintésére megjelent két vödör, egy-egy törlőronggyal. Majd Piton egyedül hagyta őket. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Hermione azonnal fogta az egyik vödröt, és a helyiség legtávolabbi pontjára ment a fiútól. Harry sóhajtva vette kezébe a vödröt, majd elhatározva magát a lány után ment. Elkezdte tisztogatni az egyik üstöt, amikor megszólalt, a lány már javában dolgozott. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Sajnálom a tegnapit. – Semmi válasz. Harry várt egy kicsit, hátha hozzá szól a lány. De úgy látszott igencsak megsértődött. – Ha azt mondom, hogy egy varázsige miatt szerepet cseréltünk, elhinnéd? – fordult a lány felé, aki megállt a mozdulat közben. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Miért hinném el? – szólalt meg, de nem nézett rá. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mert… - Harry egy pillanatig elgondolkodott, mit mondjon. – Mert fontos vagy nekem – fejezte be végül hazugságmentesen. Szívből beszélve. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Bizonyítsd be! – fordult meg végre Hermione is. Harry halványan elmosolyodott. Valami mégis maradt az ő Hermionéjából is. Egy pillanatig elgondolkodott, melyik részét bizonyítsa be… Ugyanis csak az egyikre volt ötlete.<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Hogyan? – kérdezte végül. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nem tudom. Ezt neked kell tudnod – felelt a lány. Harry elgondolkodott. Olyat nem mondhat, amit mindenki tud. Csak is olyat, ami igaz lehet ebben a világban, s csak ő tudhatja. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Megmutatom a könyvet, amiből elmondtam az igét – mondta végül vállat rántva. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nagyon meggyőző… - fordult vissza a lány az üstök felé. Harry hozzálépett hátulról. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Akkor csak egyszerűen higgy nekem, és segíts kideríteni, ki az a Félvér Herceg – suttogta a fülébe, amitől borzongás futott végig Hermionén. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mi… Miért kell azt tudnod neked? – bökte ki a lány.<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mert az ő könyvéből olvastam fel a varázsigét, ami miatt most az egész életem egy felfordulás – emelte picit meg hangját, és két kezét felrakta a polcra satuba fogva a lányt. Hermione megfordult ölelésében, szemei megbántottan csillogtak. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Te felolvastál egy… - kezdte, de Harry nem hagyta, hogy befejezze. Számtalanszor hallotta már ezt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ne most! Kérlek – nézett rá elgyötörten. Aztán hirtelen beugrott neki valami. Az a varázsige, amit ma Piton mondott rá a Nagyteremben. Ismerős volt neki… Ellépett a lánytól, és előkapta a Félvér Herceg könyvét, majd a lány tekintetét a hátán érezve végiglapozta a könyvet. <i>Capistrum concido. Lefegyverzésre </i>– olvasta el. Harryben minden érzése a könyv iránt új értelmet nyert, hogy sejtette, ki a tulajdonosa. Hisz máshonnan Piton honnan tudta volna azt az igét? Előre meredt, mintha valami transzban lenne, s azon járt az agya, hogy akit ő úgy dicsőített, az Piton… <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Harry? Most mi van? – térdelt le elé Hermione. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Tudom, ki a Félvér Herceg – suttogta döbbenten, majd felpattant. – Beszélnem kell Pitonnal – jelentette ki, majd kifordult a helyiségből. Piton dolgozószobája előtt aztán megtorpant, nagy levegőt véve végül bekopogott. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Tessék! – szólt ki a hang bebocsátást adva számára. Harry becsukta maga mögött az ajtót, és egyenesen a professzor asztalához ment. Ránézett Pitonra, majd az asztalra rakta a könyvet. – Mi ez, Granger? Nekem már nem kell a Bájitaltan Haladóknak – jegyezte meg gunyorosan.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nyissa ki, tanár úr, és olvassa el a legelején a betűket – mondta nyugodtságot erőltetve magára. Piton összehúzott szemekkel meredt rá még egy pillanatig – Kérem – nyögte ki Harry, mire a professzor megtette, amire kérte. Összepréselte ajkait, és felnézett a fiúra. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ezt meg honnan szerezte?<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Lumspluck tanár úrtól kaptam kölcsönbe, a szekrényben volt a teremben – felelte. Sóhajtott, muszáj lesz elmondania Pitonnak. Csak ő változtathatja vissza ezt a helyzetet. – Nem ez a lényeg. Felolvastam az egyik varázsigét, és másnap arra ébredtem, hogy szerepet cseréltem… - elgondolkodott, hogy elmondja-e kivel –, egy diákkal – fejezte be.<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Most azt várja, hogy elhiggyem magának? És miért hozzám fordult ezzel? – nézett Harryre metszőn. – Nem én vagyok az igazgató.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mert tudom, hogy maga a Félvér Herceg. Ma használta az egyik igéjét – állta a szemkontaktust. – Csak maga tudja az ellenvarázst. Ha pedig nem hisz nekem, alkalmazzon rajtam legilimenciát – mondta határozottan. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Piton pár percig csak nézte őt, aztán elővette pálcáját, és Harry érezte, ahogy behatol tudatába, s az emlékeiben kutat. A következő pillanatban hirtelen eltűnt az érzés. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Novo Tergum – szólalt meg a professzor, Harry alig hitt a fülének. – Magának kell elmondania, hogy visszaforduljon a varázslat – állt fel, majd az ajtóhoz lépve jelezte, hogy Harry távozzon. – A büntetőmunkája várja - húzta gúnyos vigyorra száját. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Harry fintorgott egyet, s eszébe jutott az ott hagyott Hermione, s az, ahogy ránézett. Kiment Piton szobájából, és visszament a lányhoz. Ugyanott leghátul a helyiségben megtalálta, elgondolkodva sikálta épp az üstöt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Hermione – szólította meg halkan. A lány annyira megijedt, hogy megfordulva majdnem felrúgta a vödröt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Minden… rendben Harry? – kérdezte aggódva, mogyoróbarna szemei felcsillantak, ahogy Harryre nézett. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Igen, megvan a varázsige, amivel visszafordíthatom ezt a két napot – sóhajtotta, mert rosszul érezte magát, hogy itt hagyja ezt az életet. Be kellett vallania magának, hogy kicsit azért tetszett neki. Nem volt Voldemort, akivel szembe kellett néznie, nem ő volt a Kiválasztott. Bár senkinek nem kívánta volna azt az életet, amin ő keresztülment miatta. Viszont… hiányzott neki a barátai törődése. És hiányzott neki Hermione. Az ő Hermionéja, aki mindig ott volt mellette, ha szüksége volt rá, aki megvigasztalta akkor is, amikor szakítottak Ginnyvel, amikor egy ölelésével meg tudta nyugtatni őt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Melegség áradt szét benne, a mellkasában érzett görcsös gombóc oldódni kezdett<i>.</i> Harry most már teljes mértékben tisztában volt az érzéseivel. És csak remélte, hogy ha visszatér a saját életébe, lesz elég mersze, hogy ezt megmondja Hermionénak is. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Hirtelen odalépett a lányhoz, és szenvedélyesen megcsókolta őt. Nem akarta, hogy azt higgye a lány, minden rossz volt ebben a két napban. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Viszlát! – zihálta, majd elővette pálcáját és kimondta a varázsigét. Ismét érezte azt a remegést egész testében, becsukta szemét, hogy ne lássa a lány szomorú arcát. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Amikor pedig kinyitotta, Hermione mogyoróbarna tekintete fogadta. Felnyögött. Hát mégsem sikerült? <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Harry, mi a bajod? – hallotta meg a lány hangját. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Hol vagyunk? – kérdezett vissza. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- A pincében. – Harry még egyszer felnyögött. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Kérlek, mondj valamit! Megrémítesz – mondta halkan. A fiú belenézett a lány szemeibe, és megnyugodott. Érezte, hogy visszaállt minden az eredeti kerékvágásba. Elmosolyodott, majd közelebb lépett Hermionéhoz. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Csupán el kell mondanom neked valamit – szólalt meg rekedtesen, és még közelebb lépett hozzá, olyannyira, hogy már csak pár centiméter választotta el arcukat. Lassan felemelte jobb kezét és gyengéden megsimította a lány arcát, mire ő elpirult. Hallotta a lány gyors légvételeit, s tudta. Érzései viszonzásra találtak.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Elnyílt ajkakkal csókolta meg a lányt, aki nem ellenkezett. Beletúrt a kócos fürtökbe és nyaka köré fonta karját. Mikor elváltak egymástól, mindketten ziháltak. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Szeretlek – mondta ki Harry, s a lány mosolyogva megcsókolta válaszul. <o:p></o:p></span></span></p>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-19806453741944014702011-01-19T07:01:00.000-08:002011-01-19T12:53:56.267-08:00Szerepcsere - 2. fejezet - …Majd ahogy különösen folytatódott…<p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText2"><i><span style=";font-family:Georgia;font-size:12pt;" ><span style="font-family:georgia;"><span style="font-size:100%;">„</span><span style="font-size:100%;">Harry leült, s szinte azon nyomban felugrott a térdére egy lapos pofájú, bozontos, vörös macska. Az állat barátságosan dorombolni kezdett, és bevackolta magát az ölébe.</span><o:p></o:p></span></span></i></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><i><span style="font-family:Georgia;">– Szóval Hermione is itt van? – kérdezte örvendezve Harry, és megvakarta Csámpás füle tövét.</span></i><span style="font-family:Georgia;">”</span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><br /><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Hangos ajtócsapódásra ébredt, amitől felugrott az ágyában. Tenyerével tapogatózni kezdett az éjjeli szekrényen szemüvege után, majd miután rájött, hogy csak szobatársai zajongtak visszadőlt a puha párnára. Lehunyva szemeit próbált még pihenni egy kicsit, mert úgy érezte alig aludt az éjjel. Rémálmok gyötörték, amik vagy arról szóltak, hogy Voldemort milyen újabb kísérlettel tört az életére, vagy másik végletként Lumpsluck karácsonyi partiján történtek egy s más dolgok. Hermione társaságában. Bár ennél nem tudta eldönteni, hogy a rémálom kategóriába sorolható-e. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Harry, kelj fel, mert el fogsz késni óráról! – hallotta meg Dean hangját, mire felnyögött. Lassan kikászálódott az ágyból, majd gyorsan a fürdőszobába vette az irányt. Miután felöltözött felkapta vállára a táskáját, és kisietett a szobából. Épp be akarta csukni az ajtót, mikor eszébe jutott a Herceg könyve és a dolgozata McGalagonynak. Visszafutott értük, aztán lesietett a klubhelyiségbe, ahol csak pár hetedikes lézengett. Csámpás jelent meg az egyik fotel mögül, majd a lábához dörgölőzött. Megvakargatta a macska füle tövét, majd egy vállrándítás következtében útját a Nagyterem felé vette, ahol úgy gondolta Hermione és Ron már várják őt. Bár nem értette, hogy Ron miért nem ébresztette fel őt, s várta meg, ahogy szokta. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">Eltűnődve lépett be a hatalmas helyiségbe, ahol a szokásos tizenkét fenyőfa már fel volt állítva</span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_1" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_1','_com_1')" onmouseout="msoCommentHide('_com_1')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_1" name="_msoanchor_1"></a></span></span><span style="font-family:Georgia;">, s pillantása másodszor a mennyezetre esett. Borongós, szürke égbolt fogadta, a sűrű felhőzetből pedig nagy pelyhekben hullott alá a hó. Harry elfintorodott, ahogy meglátta a falakon lógó fagyöngyöket. A többi díszt, amik a lépcsőkorlátokon, és az örökgyertyákat a páncélok sisakjában még elviselte volna. De a fagyöngyöket nem. Nem volt olyan hely az iskolában, ahol ne vártak volna rá a lányok egy csokor alatt.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Nagyot sóhajtva lépegetett a Griffendél asztala felé, s meglepődve vette észre, hogy barátainak se híre, se hamva. Összehúzta szemöldökét, egyáltalán nem voltak jellemzőek az ilyen reggelek. Magában megrázta fejét. Lehet, hogy tényleg túl sokat foglalkozott mostanában Malfoyjal, s elhanyagolta a barátait? <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Harry! – intett neki Neville, hogy üljön le ő és Seamus mellé. Egyenesen a griffendél asztalához ment, s helyet foglalt Neville-lel szemben.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Sziasztok! – köszöntötte őket, majd tányérjára vett egy szelet pirítóst, s töltött magának egy bögrébe sütőtöklevet. – Nem láttátok Ront? – kérdezte meg, aztán majszolni kezdte a pirítóst. Neville és Seamus egy pillanat erejéig egymásra néztek, majd vissza Harryre. A vele szemben ülő szólalt meg először. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Miért keresed? – értetlenkedett felhúzott szemöldökkel. Harry nem értette, hogy Neville ezt most komolyan kérdezte, vagy csak tréfálkozik vele. Nem válaszolt, ezért a fiú folytatta. – Mindegy, igyekezz! Tudod, hogy McGali nem szereti a későket – hörpintette fel a bögréjében lévő sütőtöklevét, jelezve, hogy ő már készen van.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Harry összeráncolta homlokát, miközben rágcsálta a falatot. Ő úgy emlékezett, hogy Pitonnal lesz az első duplaórájuk, méghozzá SVK. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nem SVK-nk lesz? – nézett fel Neville-re. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">- Nem, dehogy. Átváltoztatástan lesz. SVK csak az után – felelt most Seamus gyanakodó tekintettel</span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_2" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_2','_com_2')" onmouseout="msoCommentHide('_com_2')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_2" name="_msoanchor_2"></a></span></span><span style="font-family:Georgia;">. Harry nem akarta, hogy bolondnak nézzék, ezért hazudott inkább.<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Biztos elnéztem az órarendet – eresztett meg egy kényszeredett félmosolyt a hitelesség miatt, de érezte, hogy valami nincs rendben. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">- Aha, biztos – bólintott Neville, s elnézett Harryről. – Uh</span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_3" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_3','_com_3')" onmouseout="msoCommentHide('_com_3')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_3" name="_msoanchor_3"></a></span></span><span style="font-family:Georgia;">, ne nézz hátra, jön Malfoy – mondta aztán fintorogva. Harry furcsállta viselkedésüket, s meg akarta tudni, miért ne nézzen hátra a mardekárosra. Megfordult, pillantása azonnal rátalált a jéghideg, acélszürke szemekre, amiknek gazdája gúnyosan elvigyorodott, majd mit sem törődve tovább Harryvel leült az asztalukhoz neki háttal. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Minden a legnagyobb rendben – gondolta Harry. Igaz, hogy a szőke mardekáros kissé nyúzottabbnak tűnt, mint máskor és a szemei alatt sötétlettek a karikák. De ezeken kívül minden a normális. Malfoy még mindig ugyanúgy viselkedik vele, mint tegnap. Akkor lett volna baj, ha ez nem így van. A gondolatra akaratlanul is elmosolyodott, de mikor Neville ismét furcsán vizslatta, lehervasztotta mosolyát. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Belekortyolt az előtte lévő bögrébe, mintha a mögött keresne menedéket.<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mehetünk S… vagyis átváltoztatástanra – szólta el magát majdnem. Neville szerencsére nem tette szóvá, csak felállt, s felkapva táskáját elindult a kijárat fele. Harry követte őt, majd kiérve a Nagyteremből felvette a fiú tempóját. Sokáig szótlanul meneteltek egymás mellett, néha Harry kikerült egy-két fagyöngyöt, ami a mennyezetről lógott alá. Ilyenkor Neville különösen méregette őt, amiről úgy hitte, Harry nem vette észre. Aztán, mikor Harry megállapította, hogy egyik lányt sem érdekli ő – amit igencsak különösnek tartott -, már nem kerülgette a fagyöngyöket.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Igazából megszokta már, hogy bolondnak tartják, amiért Voldemort visszatértét hangoztatta eddig. De most valamiért más volt az, ahogy Neville ránézett. Mintha csak a Mungó osztályáról szökött volna meg. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Jól vagy? – kérdezte meg Neville. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Persze. Estefele repülök egy-két kört, az majd megnyugtat – felelt nyugtalanul. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Aha… - válaszolt Neville értelmesen, s Harrynek megint az az érzése támadt, hogy bolondnak nézi. Valami rontást küldtek rá, vagy bűbájt? – találgatott magában. De semmi épkézláb ötlet nem jutott az eszébe. Nem ismert olyan rontást vagy bűbájt, ami ilyet válthatna ki. Hermionét kellene megkérdeznie, ő biztosan tudna rá választ. Elmosolyodott, ahogy rájött, megint csak a lány jutott eszébe először.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">A tanteremhez érve Harry végignézett az összeverődött diákseregen, de Hermionét nem látta köztük. Viszont a vörös üstököt messziről is kiszúrta volna. Ron elmélyülten beszélgetett Lavender Brownnal, s észre sem vette jöttét. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">- Sziasztok! – köszönt vidáman. Máris jobban érezte magát Ron társaságában. Nem volt semmi baja Neville-lel, csak valahogy nem tetszett neki, ahogy ma reggel folyamatosan bámulta</span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_4" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_4','_com_4')" onmouseout="msoCommentHide('_com_4')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_4" name="_msoanchor_4"></a><span style="display: none;"><span style=""> </span></span></span></span><span style="font-family:Georgia;">. Akármit tett, vagy mondott.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Öhm, hello! – köszönt vissza Ron bambán, mire Harryben ismét különös érzés lett úrrá. De gyorsan el is hessegette. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Szia Harry, Neville! – mosolygott Lavender rájuk, aztán figyelmét Ronnak szentelte, aki közelebb lépett a lányhoz, s belesúgott a fülébe. Lavender felvihogott, ami sértette Harry fülét. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Harry először rá akart kérdezni arra, miért nem várta meg őt reggel Ron, de aztán elvetette ezt az ötletét. Hisz amennyire el volt foglalva most Lavenderrel, semmit sem tartott kizártnak barátjánál. Annyira sietett reggel, hogy ez fel sem merült benne eddig. A semmiért aggódott ennyit – állapította meg magában megkönnyebbülten. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Megírtad tegnap a dolgozatot? – kérdezte meg Ront, amikor épp nem a lány elbűvölésével volt elfoglalva. Már gondolta, mit fog válaszolni, de beszélgetést akart kezdeményezni. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style=";font-family:Georgia;font-size:12pt;" ><span style="font-family:georgia;"><span style="font-size:100%;"><br /></span></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-size:100%;">- Heh? – nézett rá kérdőn. - Jah, a dolgozatot. Aha… - felelt aztán nem törődően. Még annyit se mondva Harrynek, hogy kösz.</span></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Közben McGalagony professzor kinyitotta az ajtót, a diáksereg pedig megindult a terembe, hogy elfoglalják helyüket.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">- Jössz </span><span style="font-family:Georgia;">Von-Von? – kérdezte Lavender kacéran, Ron pedig mit sem törődve Harryékkel követte a lányt. Harry megvakarta a fejét. Azért ez nem volt jellemző Ronra, hogy csak így faképnél hagyja egy bocsánatkérő pillantás, vagy mozdulat nélkül.<span style=""> </span></span><span style="font-family:Georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Neville bökte meg, hogy észhez térítse, s meginduljon a terembe. – Mi ez a nagy haverkodás? – súgta oda Harrynek Neville. Azonban inkább nem felelt rá. Nem is tudta, hogy mit is kellene mondania… Haverkodás? De hát már hatodik éve, hogy Ron a legjobb barátja.<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">Harry most már igencsak kétségbe volt esve. Nem értett semmit. Azt sem, hogy hol van Hermione, Ron pedig a többi diákkal együtt miért viselkedik ilyen furcsán. Elhatározta, hogy mindenképp ki fogja deríteni, s megkeresi majd Hermionét is. A teremben aztán Neville mellé ült le, mivel Ront most amúgy sem érdekelte</span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_5" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_5','_com_5')" onmouseout="msoCommentHide('_com_5')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_5" name="_msoanchor_5"></a><span style="display: none;"><span style=""> </span></span></span></span><span style="font-family:Georgia;">, mit csinál. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Megpróbálta nem magára vonni McGalagony figyelmét, s minél inkább belesüppedni a székébe, hogy még Neville se nézzen rá furcsán. De az óra a megszokott ütemben haladt, ahogy eddig is. Sokszor esett pillantása barátjára, de meg kellett állapítania, hogy még ez sem változott. Ugyanúgy viselkedtek, mint máskor. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Az óra végén aztán McGalagony végigment az osztályteremben, hogy elkérje a dolgozatokat. Elégedett pillantással tartott feléjük, miközben Harryt nézte. Majd amikor a kezébe vette dolgozatát csalódottság futott át vonásain, mintha többet várt volna el tőle.<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ezt már múlt héten be kellett volna adnia – rótta meg Harryt a professzorasszony, mire a fiú igencsak meglepődött. Hisz ma volt a határidő, Ron is azért könyörgött Hermionénak tegnap, hogy elkészüljön vele mára. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Öhm, elnézést tanárnő – válaszolt egyszerűen. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Holnapra legyen az asztalomon – mondta szigorúan, majd elvette Neville dolgozatát, s tovább ment. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Hogyhogy nem írtad meg? – nézett rá Neville megrökönyödve. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Elfelejtettem – felelte, amin a fiú csak még jobban meglepődött. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Harry megkönnyebbülten lépett ki a teremből. Úgy érezte, ha még egy percig ott kell ülnie, megfullad a kísértő oldalpillantásoktól, amiket mindig olyankor vett észre, mikor McGalagony valamilyen kérdésre várta a választ. De biztos csak rosszul látta – nyugtatta magát. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Neville szinte egy percre sem hagyta magára, mintha megfigyelés alatt tartotta volna. Épp SVK-ra igyekeztek, McGalinál csak Piton volt rosszabb, s ebben legalább Neville is egyetértett Harryvel. Összeugró gyomorral lépett a terembe, ahol a szokásos félhomály fogadta. A gyertyák gyéren világították meg a képeken szenvedő alakokat, amitől Harryt még nyomasztóbb érzés öntötte el. Leült a szokásos helyére, melléje pedig Neville. Szemeivel megkereste a barátait, de csak Ront fedezte fel a hátsó sorban lapulva, Lavender mellett. Hermione azóta sem került elő.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">S ez így ment egészen ebédidőig. Harry és Neville a Nagyterembe léptek be, amikor meglátta a lányt. Elmélyülten beszélgetett a tőle balra ülő Ginnyvel, észre sem véve őt. Szíve hevesebben vert mellkasában, amit azzal magyarázott, hogy végre beszélhet egy értelmes emberrel, aki nem fogja bolondnak nézni. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Sziasztok! – huppant le Hermione mellé, míg Neville ismét azzal a pillantásával jutalmazta, amit már kezdett megszokni a mai nap folyamán. Most már az is baj lenne, ha köszön? <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Öhm… szia! – köszönt Hermione is felvonva szemöldökét, majd vissza is fordult Ginny felé. Harry magában felnyögött. Most már valami tényleg nincs rendjén. Óvatosan körülnézett a teremben, minden diákot megfigyelt, de semmi olyasmit nem vett észre, ami nem odaillő lenne. Még a tanári asztalt is szemrevételezte. Ott sem történt változás. Aztán pillantása Hermione bal oldalára esett, a keze fel volt kötve.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mi történt a kezeddel? – bukott ki belőle a kérdés, s hirtelen nyomasztó érzés öntötte el a mellkasát. Hogy sérülhetett meg a lány?<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Hermione kétkedve nézett rá, Ginny pedig felhúzta a szemöldökét. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Madam Pomfrey csak így engedett ki a gyengélkedőről – adta meg a választ, de Harry még mindig nem tudta meg, mitől szerezte a sérülést. Nem lett nyugodtabb. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ennyire súlyos? – puhatolózott óvatosan. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style=";font-family:Georgia;font-size:12pt;" ><span style="font-family:georgia;"><span style="font-size:100%;"><br /></span></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style=";font-family:Georgia;font-size:12pt;" ><span style="font-family:georgia;"><span style="font-size:100%;">- Nem, kutya bajom – felelt a lány halvány, kifürkészhetetlen mosollyal. </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Jaaaj, Potty már sárvérűekkel is barátkozol? – hallotta meg a háta mögül Malfoy gúnyos hangját. – Kell a vigasztalás? Akkor máskor majd szólok Nottnak, hogy nagyobbat üssön a gurkóba – vihogott fel. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Fogd be, Malfoy! – dörrent egyszerre Harry és Hermione. Csupán egy másodpercig kapcsolódott össze a tekintetük, amely idő épp elég volt Harrynek arra, hogy megállapítsa, valahogy másképp néz rá a lány. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">- Uh</span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_6" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_6','_com_6')" onmouseout="msoCommentHide('_com_6')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_6" name="_msoanchor_6"></a><span style="display: none;"><span style=""> </span></span></span></span><span style="font-family:Georgia;">, most aztán megijedtem – tettetett ijedt arckifejezést, aztán elkomolyodott. - Ne merészelj velem így beszélni még egyszer – sziszegte Harrynek. A fiú nem tűrte tovább Draco viselkedését, pálcáját a kezébe véve felpattant helyéről, miközben ellenfele is a pálcájáért nyúlt. De Hermione megelőzte mindkettejüket, és beszédképtelenné tette a mardekárost. Először meglepődött, aztán nonverbálisan próbálkozott, azonban Harry elejét vette a próbálkozásának egy Capitulatus igével, s Malfoy pálcája Harry kezében landolt.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Vigyázzatok, jönnek a tanárok! – figyelmeztette őket Neville. Piton és Lumpsluck sietett hozzájuk. Amint odaértek, felhangzott Piton reszelős hangja. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Capistrum concido! - Draco pálcája pedig egyből visszakerült eredeti tulajdonosához, miközben Piton összehúzott szemekkel nézte Harryt és Hermionét. A fiú annyira ismerősnek találta a varázsigét, amit a professzor használt, hogy pár másodpercig nem is figyelt a tanárára. De nem jött rá, hogy honnan ismeri ezt az igét.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Tíz-tíz pont a Griffendéltől és jelentkeznek ma este nálam büntetőmunkára. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Na de Perselus, ma az én karácsonyi partimra hivatalosak. Ahogy te is – szólalt meg Lumpsluck. – Kár lenne, ha egyikőtök sem tudna részt venni. Rettentő sokan fogadták el a meghívásomat – csóválta a fejét. Piton összeszorított fogakkal válaszolt.<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">- Nehogy megvonjuk Potter</span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_7" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_7','_com_7')" onmouseout="msoCommentHide('_com_7')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_7" name="_msoanchor_7"></a><span style="display: none;"><span style=""> </span></span></span></span><span style="font-family:Georgia;"> a rivaldafénytől – húzta el száját. - Holnap este várom magukat az irodámban – sziszegte, majd elviharzott a Nagyteremből. Harry magában felnyögött. Az a Piton, akit ő ismer, sohasem engedett volna Lumpslucknak. Gondolkodni kezdett, hogyan is deríthetné ki, hogy mi folyik itt, d</span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_8" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_8','_com_8')" onmouseout="msoCommentHide('_com_8')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_8" name="_msoanchor_8"></a></span></span><span style="font-family:Georgia;">e semmire sem jutott azon kívül, hogy talán a parti alkalmat ad neki erre is.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ez meg mi volt? – támadt neki Hemione szikrázó tekintettel, miután Lumpsluck is távozott. Máskor is volt már ilyen, de most Harry úgy érezte, valóban mérges rá a lány. Rossz érzés költözött a gyomra tájékára, mintha valami görcsbe rántotta volna. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Én… Én csak… - próbált meg valami értelmeset kinyögni. Azonban nem tudott a torkában keletkező gombóctól, amit eddig észre sem vett. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mindegy, hogy mikor kapom meg azt a büntetőmunkát. Csak az nem mindegy, ki miatt – fintorgott a lány, majd visszaült a fejcsóváló Ginny mellé. Harry megrökönyödve nézte őt. Mintha eltűnt volna az a Hermione, akit ő úgy szeretett. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Felkapta a táskáját, aztán kisietett a Nagyteremből, s egyenesen visszament a Griffendél toronyba, hogy nyugodtan gondolkodhasson. A portré előtt azonban hirtelen megtorpant, nem volt benne biztos, hogy a Kövér Dáma nem nézne-e rá sanda szemmel, ha rossz jelszót mondana neki. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Felnyögött, miközben nekitámaszkodott a lépcsőkorlátnak. Hogyan fog így bejutni, ha senki nem jön vissza a klubhelyiségbe? Beletúrt kócos hajába, és lehunyta szemeit. Előbb utóbb valaki be fog menni, ő itt marad, és meghallja a jelszót. Tiszta sor – gondolta, viszont úgy érezte magát, mintha nem ide tartozna. Magányos volt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Eszébe jutott Hermione és Malfoy szavai, meg az incidensük. Abban semmi különöset nem talált, máskor is már nevezte a mardekáros Hermionét sárvérűnek. A furcsa inkább a gurkóra tett megjegyzése volt. Amióta csak ismeri Hermionét, még a közelébe sem ment a seprűknek, a lelátókra is csupán a meccs kedvéért járt le. Na meg régebben még Ron miatt is. Most meg a lány épp egy gurkótól sérült volna meg? <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Talán csak a mardekárosok megint bénák voltak, és az egyik terelő a nézők közé ütötte a labdát, ami igencsak érdekes lenne még náluk is. Piton viselkedéséről nem is beszélve – tűnődött magában Harry, amikor megzavarták gondolatmenetét. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Elfelejtetted a jelszót, vagy mi? – hallotta meg Hermione hangját. Megfordulva belenézett a lány szemeibe, amiket a fiú leginkább a mogyoró színéhez tudta hasonlítani. Ha jól megnézte, akkor egy kis aranyat is felfedezett a barnában. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Jah, öhm igen – felelt, mikor ráébredt, hogy kicsit elbambult. - Reggel elkéstem és… nem is kérdeztem meg senkit – próbált magyarázkodni zavartan beletúrva hajába. Így, hogy a lány nem a legjobb barátja – már ahogy észrevette a viselkedéséből -, és Ront sem igazán izgatja mi a helyzet, valamiért sokkal inkább zavarban volt, amikor Hermionéval beszélt. Csak azt nem értette miért. Azt érezte, hogy meg kell felelnie neki, és vissza kell szereznie a barátságát.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">A lány enyhén félrebillentett fejjel nézett rá, majd a portré felé fordult.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ha már a prefektus sem tudja a jelszót… - motyogta szinte magának. - Csörgősipka – szólt oda a Kövér Dámának, mire kinyílt a portrélyuk ajtaja.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Harry lefagyva állt ott még pár másodpercig, míg felfogta Hermione szavait, majd a lány után ment. A klubhelyiségben levetette magát a kandalló előtti kanapéra. Előredőlt térdeire, s összekulcsolva kezeit mereven belebámult a tűzbe. A perzselő lángok feltörve, pattogó hanggal nyaldosták a fahasábokat, a vörös és a narancssárga színek összekeveredtek. A tűz legbelsejében Harry elbambulva egy kis pontot figyelt, ahol a hőmérséklet olyan magas lehetett, hogy szinte kékesen izzott a leesett, apró fadarab.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Estig várjon, míg kiderül végre, hogy mi folyik itt? Nem, még délután elkezdi a kutatást. Valami megváltozott, valami történt, ami miatt most minden a feje tetejére állt. Amitől Harry nem tudta, mitévő legyen. A legjobb barátai szinte levegőnek nézik, McGalagony és az összes többi diák – legfőképp Neville és Seamus -, olyan pillantásokkal figyelik, mintha bármelyik percben megőrülhetne. Ráadásul ő meg a prefektusság, két különböző dolog. Mégis Hermione szavaiból azt vette ki, hogy bizony ő az egyik. Semmit sem értett, és nem talált magyarázatot sem. Csak azt tudta, hogy sürgősen tennie kell valamit annak érdekében, hogy visszaálljon az eredeti élete.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nincs órád? – állt meg mellette Hermione. Harry továbbra is a tüzet nézte, úgy felelt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Azt hiszem, kihagyom a délutáni órákat – fintorgott, majd felnézett a lányra. - Már ha nem köpsz be – eresztett meg egy vigyort. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">Hermione először rosszallóan nézett rá, Harry már-már felfedezni vélte benne a legjobb barátját, de aztán a lány felnevetett. – Nem, de csak azért, mert én is ezt szándékozom tenni – ült le Harry mellé a kanapéra, amitől a fiút deja</span><span style="font-family:Georgia;">vu érzés kerítette hatalmába. – Már ha nem köpsz be – mondta ugyanazt, amit ő.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Harry elmosolyodott. – Nem, dehogy. Szuper – nézett vissza a tűzre. Bolond gondolatok futottak át elméjén, amit ki akart verni a fejéből, de nagyon hamar. Az a legfontosabb, hogy kiderítse, mi történt. Csak ezzel szabad foglalkoznia. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">De akarja ő egyáltalán megtudni</span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_10" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_10','_com_10')" onmouseout="msoCommentHide('_com_10')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_10" name="_msoanchor_10"></a></span></span><span style="font-family:Georgia;">? A mai napja – leszámítva a furcsa pillantásokat -, kimondottan jó volt. Nem akarták még megitatni szerelmi bájitallal, nem akarta egy lány sem elhívattatni magát Lumpsluck partijára, sőt egy sem akart tőle fagyöngy alatti csókot lopni. Bár egytől szívesen elfogadta volna…<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">Egy valami mégis fúrta </span><span style="font-family:Georgia;">az oldalát. Hiányzott neki valami, amit nem tudott még magában sem megfogalmazni, hogy pontosan mi. Csak azt a tátongó űrt érezte a mellkasában, amit hátrahagyott a hiány.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Romilda rettentően örül, hogy elviszed a partira – szólalt meg hirtelen a lány hátradőlve a kanapén, mire Harry akaratlanul is felnyögött. Még hogy ő és Romilda? Együtt a partin? Képtelenség – mondta ki magában Harry. Hisz tegnap elhívta Hermionét, aki bele is egyezett. – Már mindenkinek elújságolta… - folytatta a lány, mintha meg sem hallotta volna a hangocskát, amit kiadott. Viszont, ha ő Romildával megy a partira, akkor kivel mehet Hermione? – vetődött fel a kérdés agyában.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- És te meg… - kezdte lassan, remélve, hogy majd Hermione befejezi helyette a mondatot. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Stephen? – kérdezett rá a lány unottan nézve a tüzet. Ép kezével a sérülthez nyúlt, s a kötést birizgálta.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">- Jah, Davids – mondta Harry savanyúan. Ki nem állhatta azt a nagyszájú Davidst. Önbizalma volt dögivel, csak Harry azt nem értette, mire föl. Jó, persze hallott az ő híres-neves csáberejéről, meg a lányregényekbe illő modoráról… Na de </span><span style="font-family:Georgia;">akkor is. Nehezen hitte el, hogy Hermione képes azzal a hetedikessel menni a partira. Ráadásul úgy, hogy tegnap elhívta. De az akkor volt, s azóta valami változott – sóhajtott fel.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mindenki irigykedik rám most a lányok közül – vont vállat Hermione kis iróniával hangjában, ami enyhe szisszenést váltott ki belőle. – Hülye kötés – fújtatott bosszúsan.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Miért nem veszed le, ha idegesít? – kérdezte Harry egy elfojtott vigyorgással. Sosem hallotta még Hermionét így beszélni. Még egy csúnya szót sem ejtett ki a száján. De határozottan tetszett neki az a bosszús vonás, ami az arcán játszott most. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style=";font-family:Georgia;font-size:12pt;" ><span style="font-family:georgia;"><span style="font-size:100%;"><br /></span></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style=";font-family:Georgia;font-size:12pt;" ><span style="font-family:georgia;"><span style="font-size:100%;">- Mert valami bűbájt mondott rá, amitől a kezem szinte odaragadt ehhez a gézhez – mondta. </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ha talán kikötném felül, le tudnánk vágni egy Diffindóval – jutott eszébe Harrynek. A lány elgondolkodva pillantott rá, majd bólintott. – Megengeded? – fordult felé a fiú a kanapén, s a térdére támaszkodva közelebb hajolt hozzá. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">- I… igen – ejtette ki Hermione lassan, ahogy a fiú arca csak pár centire állt meg az övétől. Elakadt a lélegzete, a teste pedig megfeszült, amikor Harry a füle mögé tűrt egy tincset, majd a haját átvezette a másik oldalára, s</span><span style="font-family:Georgia;">zabaddá téve így a csomót. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">A fiú aztán körbeölelte karjaival a lány nyakát, hogy elérje a hátulra kötött csomót. A szíve hevesen verni kezdett, érezte, hogy az izmai görcsbe merevedtek ebben a pózban, s alig mert levegőt venni nehogy kibillenjen valami oknál fogva ebből a helyzetből. A lány arca olyan közel volt, hogy Harry érezte Hermione bizsergetően forró leheletét a nyakán. Egy örökkévalóságnak tűnt, míg végre ki tudta oldani a csomót, és gyorsan vissza is vonult. Mély levegőt vett, hogy lenyugtassa magát, mert még mindig érezte a borzongást, ami végigfutott testén. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Mivel a lány nem mozdult meg, Harry elővette pálcáját. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mehet? – kérdezte rekedten, majd megköszörülte torkát. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mi? – rebbentette meg szempilláit Hermione, majd észbe kapva válaszolt. – Jah… öh… persze – pirult el zavarában, amin Harry halványan elmosolyodott. Miatta reagált így a lány… Nem Stephen közelségétől. Ez pedig valamiféle jól eső érzéssel töltötte el. Gondolatban megcsípte magát. Mégis mik nem jutnak eszébe? Hisz Hermione a legjobb barátja. Ráadásul Ron… <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">Harry képzeletében </span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_14" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_14','_com_14')" onmouseout="msoCommentHide('_com_14')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_14" name="_msoanchor_14"></a><span style="display: none;"><span style=""> </span></span></span></span><span style="font-family:Georgia;">ekkor megjelent Ron, ahogy Lavenderrel enyeleg, és magában elvigyorodva két bűbájjal levágta a kötözést a lány bal karjáról, majd a gézdarabokat ellebegtette a tűzbe, ahol az anyag hamar el is égett. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Köszönöm – szólalt meg Hermione halkan, kerülve a fiú tekintetét. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Szívesen - felelt Harry, aztán csend telepedett rájuk, csupán a tűz pattogását lehetett hallani. A fiú idegesítőnek találta most, mert kínosan érezte magát Hermione társaságában, ami még soha nem fordult vele elő. – Na, és mit terveztél délutánra? – törte meg a csendet végre. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">A lány először meglepődött. – Hát, Ginnyvel repülünk pár kört. Ma szabad lesz a pálya – felelt aztán. Harry akaratlanul is elvigyorodott. Hermione a seprűn, amint a levegőt szeli barátnőjével. Csak nehezen állta meg, nehogy felnevessen. Olyan képtelenségnek tűnt neki. De elhatározta, hogy megpróbál kideríteni valamit a mai napról, aztán lemegy a kviddics pályára, hogy megnézze a lányt.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Az jó – mosolygott még mindig. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- És te mit fogsz csinálni? – érdeklődött a lány is. Harry arcáról lefagyott a mosoly. Azt mégsem mondhatja, hogy „jah, valami megváltozott a mai nap, és vissza kell fordítanom, hogy megint minden a régi legyen. De semmi különöset”. Magában még a vállrándítást is hozzátette a mondat végére. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Megírok egy dolgozatot McGalagonynak – mondta végül, amikor eszébe jutottak a professzor szavai.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Remek időtöltés – húzta el a száját Hermione, majd felállt. – Akkor… én… megyek – mutogatott a klubhelyiség kijárata felé. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Menj csak, jó szórakozást! – mondta Harry, mire a lány elmosolyodott, majd egy intés után kiment a helyiségből. Harry mély levegőt vett. Azt sem tudta, hogyan és hol kezdjen neki. Magának kell egyedül kiderítenie, se Ron, se Hermione nem fog neki segíteni. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Felállt, és elindult kifele a klubhelyiségből. Az órák most már elkezdődtek, így nyugodtan mászkálhatott a folyosón. Először céltalanul bolyongott, nem tudta merre menjen, míg végül a könyvtár felé vette az irányt. Madam Cvikker csak egy gyors pillantást vetett Harryre, amíg elhaladt előtte. A fiú először az Á betűhöz lépett, s olyan könyveket keresett, amelyeknek gerince az átváltozás valamilyen formáját hirdették. Összeszedett négy könyvet is, ami érdekesnek bizonyult, majd tovább ment az É betűhöz. Ott is megkeresett pár könyvet Élet, Életszerencse, Életvágány, Életünk kívánságai címmel, aztán az egyik asztalhoz sétált. Halkan lerakta őket maga elé, és találomra belenézett az egyikbe.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Végül majdnem két óra hasztalan keresgélés után rá kellett jönnie, hogy amit keres valószínűleg itt nem fogja megtalálni egyik könyvben sem. Vagy csak ő keresi rossz helyen, rossz betű alatt. Csupa bolondságot talált, amik egyáltalán nem segítettek az ő baján, így hát fogta a könyveket, és visszapakolta a helyükre. Aztán egy fáradt sóhajjal kiballagott a könyvtárból. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Visszament a Griffendél toronyba, és magára kapta még a sálját is, hogy ne fázzon meg kint a hidegben. A kviddics pálya felé vezető úton senkivel nem találkozott, aminek roppantul örült. Már messziről látta, s hallotta a két lányt, ahogy a magasban repülnek a fagyos idő ellenére. Bár Harry gondolta, hogy bűbájjal védik magukat, mégis megborzongott, amikor rájuk nézett. Persze ennek ellenére ő is kedvet kapott a repüléshez.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Mikor odaért a pálya széléhez, hatalmas vigyor terült el az arcán. Hermionét figyelte, ahogy Ginnyt követi, s próbálja elkapni barátnőjét. Ahhoz képest, hogy barátja egyszer sem ült seprűn – talán még elsőben az órákon -, nagyon ügyes volt. Harry azonban tudta, hogy ez a lány, nem az ő legjobb barátja, sokban hasonlít rá, de… Nem csak a viselkedéséből tudta ezt. Egyszerűen érezte. Mintha annak a lánynak, akit ő ismert, két énje lett volna.<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Hermione aztán elkapta Ginnyt, aki akkor vette észre az ott álldogáló Harryt. Odasúgott a barátnőjének, majd Hermione hirtelen a fiúra kapta tekintetét. Végül Ginny elkezdett száguldani felé, Harry már azt hitte, hogy el akarja sodorni őt. Aztán lefékezett előtte, kecsesen leugrott a seprűről és átnyújtotta a fiúnak.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nekem már mennem kell – kacsintott a lány, majd integetett Hermionénak, aki rosszallóan nézett vissza barátnőjére. Utána Ginny a kastély fele vette az irányt. Harry hátranézett rá, ahogy a lány is, majd kapva kapott az alkalmon, s felpattant a seprűre. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Hermione egy kisebb körben lebegett, míg a fiú mellé ért. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Szia! - köszönt halkan Harry. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Szia! – szólalt meg a lány is. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ginny… öhm, miért? – mutogatott Harry a kastély fele. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Elment készülődni a partira – húzta el száját. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- És neked nem kell? – kérdezte Harry.<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Még van egy kis időm – felelte Hermione. – De előtte el kell kapnom a cikeszt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mit szólsz egy versenyhez? – kapott a szón Harry, s belenézett a lány szemeibe. Testén kisebb borzongás futott végig. Csak azt nem tudta, hogy a hidegtől volt-e. Harryn izgatottság lett úrrá, míg várta válaszát. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Benne vagyok – vigyorodott el a lány végül. Ahogy kimondta, Harry meglátta körülötte cikázni a kis aranylabdát. Elmosolyodott, majd megindult irányába. Hermione kis fázis késéssel, de követte őt. Ott haladtak egymás mellett, előttük a cikesz sebesen váltogatta az irányokat. Harrynek mégis más járt az eszében. Soha nem hitte volna, hogy egyszer Hermione mellett fog repülni, s most ez is eljött. Sőt, eszébe sem jutott, hogy a lány valaha seprűre fog ülni, és nem a könyvtárban tölti majd minden szabad idejét. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Annyira belemerült gondolataiba, hogy lemaradt Hermionétól. De a következő pillanatban a cikesz irányt váltott, így már ő volt előnyben. Azonban a lány is gyorsan behozta lemaradását, és megint csak egymás mellett száguldottak a labda után. A következő percben Hermione majdnem markába zárta az aranylabdát, ami arra ösztönözte Harryt, hogy gyorsabb tempóra váltson. De akkor halkan felszisszent a lány. Ugyanis azzal a kezével akarta elkapni a cikeszt, amelyik sérült volt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">Egy pillanat alatt történt minden. Harry a szeme sarkából látta, ahogy Hermione kibille<span style="text-decoration: underline;">n </span></span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_15" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_15','_com_15')" onmouseout="msoCommentHide('_com_15')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_15" name="_msoanchor_15"></a></span></span><span style="font-family:Georgia;">az egyensúlyából, s egy kézzel lóg a seprűn. A félelemtől adrenalin kúszott ereibe, s megfordulva repült Hermione felé. A lány bal kezével meg akarta markolni a seprű nyelét, de fájdalmasan visszaejtette teste mellé. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">Harry csak annyit látott a szemeibe csapódó hideg levegőtől, hogy a lány zuhanni kezd</span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_16" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_16','_com_16')" onmouseout="msoCommentHide('_com_16')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_16" name="_msoanchor_16"></a><span style="display: none;"><span style=""> </span></span></span></span><span style="font-family:Georgia;">. Nagyobb tempóra váltott, hogy elérje őt, és a föld felett fél méterrel sikerült is elkapnia. A súlytól azonban a seprű eleje felbukott, ők pedig vetettek a levegőben egy bukfencet. Így Harry esett a havas földre, Hermione pedig egyenesen rá. Mindkettejük torkából hangos nyögés szakadt fel, s zihálva próbálták légzésüket normalizálni.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style=";font-family:Georgia;font-size:12pt;" ><span style="font-family:georgia;"><span style="font-size:100%;"><br /></span></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style=";font-family:Georgia;font-size:12pt;" ><span style="font-family:georgia;"><span style="font-size:100%;">- Jól vagy? – nyögte ki Harry nehezen, és pislogva próbálta kivenni Hermione arcát, nincs-e rajta valami sérülés. Megfigyelte minden apró vonását, a szemeit, a pisze orrát, az állát, és a cseresznye piros ajkait. Harry elidőzött rajtuk, miközben öntudatlanul megnyalta száját. Erős késztetést érzett legbelül, hogy megízlelje a lány ajkait. Csak, hogy megtudja, valóban olyan puhák-e, mint amilyennek látszanak. </span><span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Aha – támaszkodott a lány jobb alkarjára, és ránézett az alatta elterülő fiúra. Harry nagyot nyelt, amint rájött, mire is gondolt az imént, és Hermione mogyoróbarna szemeit nézte. Nem tudta elképzelni, hogy a legjobb barátja iránt támadtak benne ilyen gondolatok és késztetések, vagy barátjának megismert legújabb oldala iránt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nem fáj semmid? – tudakolta Harry, hangja rekedt volt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nem – felelte Hermione, majd bal tenyerével végigsimítva a fiú mellkasát az állához nyúlt. – Ah, na jó egy kicsit a kezem – mondta aztán. – De… - kezdte egy kis pontot fikszírozva, s Harry már csak annyit érzett, hogy a lány forró érintése felkúszik az arcára. – Te megsérültél – suttogta kicsit közelebb hajolva hozzá, a karcolást nézve. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Semmiség – súgta Harry is, mert levegőt is elfelejtett venni. Egész testén érezte a lányt, s megmozdulni sem bírt. De nem is akart. Úgy hitte, akkor szertefoszlik ez a pillanat. Azt pedig nem tudta volna elviselni. Valamiért nem…<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;">A lány rákapta tekintetét, s nem eresztette az övét. Kábultan érzékelte, hogy Hermione ajkai egyre csak közelítenek az övéhez. </span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_17" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_17','_com_17')" onmouseout="msoCommentHide('_com_17')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_17" name="_msoanchor_17"></a><span style="display: none;"><span style=""> </span></span></span></span><span style="font-family:Georgia;">Bal kezét lassan felemelte, hogy megérintse Hermione arcát. Amikor megsimította őt, a lány szempillái megrebbentek, majd elpirult. Harry is felébredt a bódulatból, és elkapta kezét. Csalódás vette át a hihetetlen vágy helyét.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Öhm… köszönöm, hogy… - szólalt meg szaggatottan Hermione. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nincs mit – válaszolt Harry zavartan, aztán a lány hirtelen felpattant róla.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nekem… most öhm sietnem kell, hogy elkészüljek… Megtennéd, hogy a… seprűket visszaviszed a tárolóba? – hadarta el gyorsan, mialatt Harry feltápászkodott a földről. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Persze – válaszolt.<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText3"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText3"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Köszi – sietett el a lány, Harryből pedig egy hatalmas sóhaj tört fel. Megcsóválta a fejét, majd a seprűket a helyükre rakva – a cikesszel nem is törődve -, ő is visszament a kastélyba.<o:p></o:p></span></span></p><div style=""><span style="font-family:georgia;"><hr class="msocomoff" align="left" width="33%" size="1"></span><div style=""><div id="_com_1" language="JavaScript" class="msocomtxt" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_1','_com_1')" onmouseout="msoCommentHide('_com_1')"><span style=""><a name="_msocom_1"></a></span></div></div></div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-61971389509279767782011-01-16T05:54:00.000-08:002011-01-16T06:05:59.226-08:00Extrém párok pályázat ficje no. 2 - Szerepcsere<p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">Sziasztok! :)</span></p><span style="font-family:Georgia;"><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><br />Meghoztam a másik három részes kisregény Harry Potter fanfiction-t, amit a pályázatra írtam. Jó olvasást! :) Írtam: 2010. július 26.<br /></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"> </p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="center"><br /></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="center">1. fejezet - <span style=";font-family:Georgia;font-size:100%;" >Egy érdekes nap, ahogy elkezdődött… </span></p></span><p></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><i><span style="font-family:Georgia;"></span></i> </p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><i><span style="font-family:Georgia;">„</span></i><i><span style="font-family:Georgia;">– Ugyan már, Harry! – csattant fel váratlan ingerültséggel Hermione. – Nem kviddics-láz tört ki, hanem Potter-láz! Ennyire még sosem tartottak érdekesnek, és ekkora sztár se voltál még soha.<o:p></o:p></span></i></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><i><span style="font-family:Georgia;">– Most már mindenki tudja, hogy igazat mondtál. Az egész mágusvilágnak el kell ismernie, hogy Voldemort visszatérése nem agyrém volt, és hogy valóban kétszer összecsaptál vele az elmúlt két évben, és mindkétszer megmenekültél. Most pedig még Kiválasztott is lettél – azt ne mondd, hogy nem érted, miért vannak oda érted az emberek!<o:p></o:p></span></i></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText2"><span style="font-size:100%;"><i><span style=";font-family:Georgia;" >Harry egyszerre rémesen forró helynek érezte a nagytermet, pedig a bűvös mennyezet hideg, esős időt jelzett.<o:p></o:p></span></i></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText2"><span style="font-size:100%;"><i><span style=";font-family:Georgia;" >– És még folytathatom: végigcsináltad azt a vesszőfutást, mikor a minisztérium rád akarta bizonyítani, hogy féleszű hazudozó vagy. Még mindig látszik a helye, ahova a saját véreddel kellett írnod annak a gonosz banyának, Umbridge-nek a parancsára. De te akkor is kitartottál...<o:p></o:p></span></i></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText2"><span style="font-size:100%;"><i><span style=";font-family:Georgia;" >– És az se hátrány, hogy egy fejjel magasabb lettél a nyáron – fejezte be Hermione, ügyet se vetve Ronra.</span></i></span><span style=";font-family:Georgia;font-size:100%;" >”<o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;font-size:100%;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Georgia;font-size:100%;" ><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Georgia;font-size:100%;" ><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style=";font-family:Georgia;font-size:100%;" >- Nem lenne szabad akkor sem azt a könyved használnod – jegyezte meg Hermione újból, csupán egy pillanatra nézve fel dolgozatából a</span><span class="MsoCommentReference" style="font-size:100%;"><span style=";font-family:Georgia;" ><a id="_anchor_1" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_1','_com_1')" onmouseout="msoCommentHide('_com_1')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_1" name="_msoanchor_1"></a><span style="display: none;"><span style=""></span></span></span></span><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-size:100%;"> fekete hajú fiúra.</span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">Harry sóhajtott. Idegesítőnek találta, hogy Hermionét ennyire dühítették</span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_2" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_2','_com_2')" onmouseout="msoCommentHide('_com_2')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_2" name="_msoanchor_2"></a><span style="display: none;"><span style=""></span></span></span></span><span style="font-family:Georgia;"> a könyvvel elért bájitaltan sikerei, és </span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_3" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_3','_com_3')" onmouseout="msoCommentHide('_com_3')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_3" name="_msoanchor_3"></a><span style="display: none;"><span style=""> </span></span></span></span><span style="font-family:Georgia;">folyton szóvá is teszi. Hisz Lumpsluck azóta ódákat zengett tehetségéről, ő pedig háttérbe szorult tudásával. De még így is elismerte a lányt, ugyanis folyamatos résztvevője volt a Lump klub összejövetelinek. S oda bizony csak olyanok jártak, akik valamit fel tudtak mutatni a professzornak. Legyen az egy jó hírben lévő rokon, vagy tehetség a mágia terén. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">A klubhelyiségben már csak a három jó barát tartózkodott a késői időpont miatt, így nyugodtan beszélgethettek. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Talán elfogadhatnád, Hermione, hogy a Herceg instrukciói sokkal hatásosabbak, mint az eredeti leírások – vetette oda Harry foghegyről, amivel kicsalt a lányból egy haragos szemvillanást. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Az ismeretlen, kézzel írott varázsigék kipróbálása veszélyes lehet. Nem tudod, mit okozhatnak – próbálta ismét meggyőzni barátját észérvekkel. Harry már kívülről fújta a lány monológját. – Nem értem, ennek ellenére, miért használod őket – folytatta mérgesen. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">Ron csöndesen hallgatta őket, minél több figyelmet szentelve a dolgozat lebukásmentes másolásának</span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_4" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_4','_com_4')" onmouseout="msoCommentHide('_com_4')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_4" name="_msoanchor_4"></a></span></span><span style="font-family:Georgia;">. Hermione persze csak egy ideig hagyta Ront abban a hitben, hogy nem vette észre. Elrántotta a pergament előle, s átült Harry mellé a kanapéra. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Örülnék, ha magadtól írnád meg, Ron – tette keresztbe lábait, és egy könyvet a térdére helyezve ott folytatta az írást. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Hermione, ne tedd ezt velem! – jajdult fel Ron keservesen. – Holnapra sehogy sem leszek készen. McGalagony a pillantásával</span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_5" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_5','_com_5')" onmouseout="msoCommentHide('_com_5')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_5" name="_msoanchor_5"></a><span style="display: none;"><span style=""> </span></span></span></span><span style="font-family:Georgia;"> fog eltenni láb alól – nyögött fel. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style=""> </span><o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Előbb kellett volna elkezdened – felelt a lány lesújtó szemvillanással jutalmazva Ron bolondságát, s enyhe bizsergés futott végig testén, amikor észrevette, hogy Harry a szeme sarkából rásandított. A szíve vadul kalimpálni kezdett a gondolatra, hogy őt nézi. Hermione magában megrázta fejét. Biztosan rosszul láttam – mondta magában csalódottan, s fájdalmas szúrás vette át a remény helyét szívében.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- A szobámban van az én dolgozatom, Ron – szólalt meg Harry torok köszörülve, hogy ne kelljen Hermionénak válaszolnia. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Ah, megmentettél, haver! – vigyorgott a fiú megkönnyebbülten, miközben egy „látod, Harry rendes” pillantással jutalmazta Hermionét, és felment a fiúk hálótermébe. A lány mélyet sóhajtott, mert kettős érzései felerősödtek mellkasában. Egyrészt tudatosult benne, hogy Harryvel egyedül maradtak, aminek örült. Másrészt viszont olyannyira kívánta azt is, hogy ne így lett volna. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">Harry továbbra is a Félvér Herceg könyvét lapozgatta, s olvasgatta a különböző igéket, amiket a margóra véstek. Már év eleje óta nála volt</span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_6" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_6','_com_6')" onmouseout="msoCommentHide('_com_6')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_6" name="_msoanchor_6"></a><span style="display: none;"><span style=""></span></span></span></span><span style="font-family:Georgia;"> a könyv, de még mindig kíváncsisággal lapozgatta. A helyiségben rettentő nagy csend lett, hogy Ron sem volt már velük – Harry gondolta, hogy nem sokáig tartott a másolás, aztán rögtön le is feküdt az ágyába -, csupán a pergament karcoló toll suhogását lehetett hallani, ahogy Hermione feszülten egészítgette ki dolgozatát a pontosító mondatokkal. Mindig is a tökéletesre hajtott, és Harry szerette ezt a lányban. Még ha néha roppant bosszantó is volt ez a tulajdonsága. Becsülte és tisztelte tudását. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">A fiú szeme megakadt az egyik jegyzetnél. Nehezebben lehetett kibetűzni a kézírást, s mikor az végül sikerült, érdeklődve rakta össze a betűket fejében. <i>Szerepcsere.<span style=""> </span><o:p></o:p></i></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Ugye nem akarod kipróbálni az összeset még évvégéig? – törte meg a csendet Hermione rosszalló-aggódó hangja. Harry visszazökkenve gondolatai foszlányából, elmosolyodott. Nem tudott sokáig haragudni a lányra, ezért sem akart neki hazudni. Azonban elhatározta, hogy ennek az igének a hatását mindenképp kideríti.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Nem. Legalábbis nem olyat, amihez nincs valami megjegyzés fűzve – füllentett végül, de tudta, hogy Hermionénak ez sem fog igazán tetszeni. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText3"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText3"><span style="font-family:Georgia;">- Harry… - kezdte a boszorkány, de a fiú leintette az ismerős szóáradatot. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Ne aggódj, Hermione! – eresztett meg egy szívből jövő mosolyt, amitől a lány lélegzete elakadt, s hirtelen nem tudott megszólalni.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Elhívtál már valakit a holnapi partira? – váltott témát Hermione pár másodperc elteltével, s mélyen kifújva tüdejéből a levegőt visszanézett dolgozatára. De mintha meg sem látta volna a betűket, szíve ismét heves dobogásba kezdett mellkasában.<o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Nem, és nem is akarok – nyögte ki Harry. Már el is felejtette ezt a problémát a sok másik mellett. Fontosabbnak tartotta minél előbb kideríteni Malfoyról az igazságot. Szentül meg volt győződve arról, hogy a mardekáros halálfaló, és ő volt az, aki Katie Bellnek adta az elátkozott opálnyakláncot. De még a barátai is sületlenségnek tartották magyarázatait, bizonyítékot pedig azóta sem talált. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Addig Romildáék sem adják fel – utalt a lány a Fred-George féle szerelmi bájitalokra, amiket titokban próbáltak a fiúval különböző formákban, de valahogy megitatni. Szerencsétlenségére Hermione nem tudta elkobozni a tiltott – és ráadásul hatásos tartalmú -, fiolákat. Harry már így is kerülte a fagyöngyök alatt csoportosuló lányokat, nehogy még egy okot adjon valamelyiküknek arra, hogy esetleg meghívást kapjanak a partira. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">Harry eltűnődött, kit is hívhatna meg Lumpsluck fogadására, de senki nem jutott eszébe, aki számításba jöhetne. Ginnyvel a szakításuk óta csak barátok voltak - nem mellesleg Dean nem örült volna neki -, s semmi esetre sem akart egy Romilda Vane típusú lányt elhívni, akivel egy szót sem tudna váltani sikongatás vagy bármiféle hasonló vihogás kísérete nélkül. Elege volt az egész „Kiválasztott” felhajtásból. Még emlékezett </span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_7" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_7','_com_7')" onmouseout="msoCommentHide('_com_7')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_7" name="_msoanchor_7"></a></span></span><span style="font-family:Georgia;">Hermione szavaira, miszerint ezért is lett annyira a lányok kedvence a Roxfortban.</span><i><span style="font-family:Georgia;"> Nem kviddics-láz tört ki, hanem Potter-láz</span></i><span style="font-family:Georgia;">! - </span><span style="font-family:Georgia;">magában felnevetett, s pillantása akaratlanul is a mellette ülő lányra esett. Régóta ismerte már Hermionét, de sohasem nézte meg őt <i>olyan</i> szemmel. Talán egyetlen egyszer még negyedikben a bálon. De az már mikor volt! – tűnődött magában.<o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">Óvatosan végigfuttatta rajta tekintetét és magában elismerően konstatálta, mennyit változott barátja. A kócos fürtök immáron selymes hullámokban omlottak előre vállán, ahogy belemélyedt a dolgozatába, így eltakarva előle arcát. Vékony lábait keresztbe rakta, aminek következtében felcsúszott a szoknyája, s ismét végignézhetett a harisnyába bújtatott, hosszú combjain. Harry nyelt egyet. Nagyon is sokat változott Hermione, amit valahogy eddig nem is igazán vett észre. Vagy csak nem akart. Mindig is úgy gondolt a lányra, mint az egyik legjobb barátjára. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Te kivel mész a bálba? – szólalt meg egy hirtelen ötlettől vezérelve, rendkívül nagy figyelmet szentelve a Félvér Herceg könyvének, mintha egy újabb érdekes varázsigét talált volna benne. Végtére is a lány lehet a legtökéletesebb választása, hisz Hermione is rendszeresen részt vett a Lump klub összejövetelein – ahogy a legjobb barátnője, Ginny -, amiket ő próbált mindig valamilyen ürüggyel elkerülni. Na meg aztán barátjaként talán ennyit megtesz neki. Az eddigi alkalmakat valahogyan sikerült ellógnia, de a karácsonyi parti „kötelező” volt számára. Nem tudta magát kihúzni a részvétel alól sehogyan sem. Dumbledore-nak is végre meg kéne szereznie azt az emléket, és talán a parti alkalmas lehet erre is. Legalábbis ezzel bíztatta magát. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Ó… Öhm… még senkivel – felelt a lány talán egy perc eltelte után</span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_8" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_8','_com_8')" onmouseout="msoCommentHide('_com_8')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_8" name="_msoanchor_8"></a><span style="display: none;"><span style=""> </span></span></span></span><span style="font-family:Georgia;">. Pontosan nem tudta megállapítani Harry, de még ennél is többnek érezte.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Akkor… esetleg nem mennénk… együtt? – kérdezte akadozva a fiú. Nem tudta, hogy fogalmazza meg. A tenyere izzadni kezdett és izgatottan várta Hermione válaszát amellett, hogy félt is attól, mit fog mondani. Olyan abszurdnak tűnt neki, hogy ők ketten… - Úgy… mint barátok? – emelte enyhe kérdésre hangját, hogy pontosítson egy kicsit az előbbin. Nehogy megijessze Hermionét, hogy esetleg valami másra gondolt. Pedig ah, ha tudná mi nem jutott eszébe most az ötlettől… Harry aprót rázott a fején.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Mint barátok – ismételte meg Hermione, s Harry úgy érezte, mintha csalódottság beszélt volna belőle. De ezt gyorsan ki is verte a fejéből. – Miért is ne? – váltott váratlanul a lány könnyedebb hangnemre, amitől Harry felnézett rá. Hermione zavarában a füle mögé tűrte hajtincsét, s a fiú megláthatta pirospozsgás arcát. Egy pillanatig elrévedve nézte őt.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Szuper, megszabadulok Romildától – sóhajtott Harry, a lány pedig egy fancsali mosolyt erőltetett magára. – Jaj, mármint, nem úgy értettem, Hermione – szabadkozott a fiú savanyú képpel. Mielőtt azonban megmagyarázhatta volna, a lány megszólalt. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Semmi baj, tudom, hogy értetted – felelt halkan. Hogy lehetek ilyen bolond? Tisztára, mint Ron – szidta magát gondolatban Harry. Bűntudat környékezte meg, hogy olyat </span><span class="MsoCommentReference"><span style="font-family:Georgia;"><a id="_anchor_9" language="JavaScript" class="msocomanchor" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_9','_com_9')" onmouseout="msoCommentHide('_com_9')" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=8867005837605189783#_msocom_9" name="_msoanchor_9"></a><span style="display: none;"><span style=""> </span></span></span></span><span style="font-family:Georgia;">mondott, amit a lány másképp is értelmezhetett. Nem akart fájdalmat okozni neki, vagy hogy azt higgye, csak ezért hívta el a partira, mert így megszabadulhat a többi lánytól.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">Lassan odafordult Hermionéhoz, s felemelve kezét finoman megérintette a lány arcát, hogy felnézzen rá. Érezte, ahogy Hermione megfeszül érintésétől, de végül összekapcsolódott a tekintetük, s a mogyoróbarna szemek fogva ejtették őt. Mint a figyelmetlen vadat az erdőben elrejtett csapda. Hermione szája elnyílt, azon keresztül vette akadozva a levegőt, míg Harry ujjai öntudatlanul cirógatták arcát, mintha természetes, magától értetődő dolgot tenne. Semmi másra nem tudott figyelni, csak azokra az apró szikrákra, amik az ujjai alatt keletkeztek érintése nyomán. Arra gondolt, hogy <i>ilyet</i> csak egyszer érzett életében… <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Késő van már, nem? – Hatolt tudatába a természetellenesen magas kérdés Hermionétól, mire észbe kapva Harry elrántotta kezét, s feszülten elmosolyodott. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- De, ideje lenne lefeküdnünk aludni. Ron már biztos húzza a lóbőrt – felelt zavarában nevetve, aztán elszakítva pillantását Hermionétól felállt a kanapéról. Összecsapta a bájitaltan tankönyvét, majd megvárva a lányt együtt a hálószobák felé vezető lépcsőkhöz indultak.<o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Jó éjt, Harry! – mondta a lány, megállva egy pillanatra. A fiú testében valami kellemes melegség áradt szét Hermione hangjára, s egy kis időre elfelejtette minden baját. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style=""> </span><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">- Jó éjt, Hermione! – köszönt el ő is a lánytól, majd megvárta, míg alakja eltűnt a lépcsőfordulóban, s ő is felment a fiúk hálókörletébe. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">Halkan nyitott be a helyiségbe, füleit azonnal megcsapta Ron horkolása, amiből tudta, hogy barátja mélyen alszik már. Kezébe temette nevetésre görbülő száját, s halk léptekkel a saját ágyához osont. Izgatottan nyúlt az éjjeli szekrényében heverő pálcájához, és elsuttogva egy lumost kinyitotta ölében a Herceg könyvét, hogy elterelje figyelmét az előbbi furcsa helyzetről. Fellapozta azt az oldalt, amelyiknek igéjénél megakadt a szeme, majd ismét elolvasta a szavacskát. Eszébe jutott Hermione figyelmeztetése, de erősebb volt benne a vágy, hogy megtudja, miért pont ez lett a varázsige angol megnevezése. <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">Körülnézett a szobában, Seamus megfordult álmában, Ron ugyanúgy horkolt még mielőtt fényt gyújtott volna pálcája hegyén, Neville és Dean pedig csöndesen szuszogott. Harry sóhajtott egyet, s elvigyorodva kimondta a varázsigét. Nem akart azzal is kockáztatni, hogy nonverbálisan próbálkozik, s balul sül el netán. Még most sem szerette alkalmazni ezt a fajta varázslást. Bár sokszor azért jól jött neki…<span style=""> </span><o:p></o:p></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style=";font-family:Georgia;font-size:12pt;" ><span style="font-size:100%;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-size:100%;">- <i>Persona resurrectio!</i> – Testén áramütésszerű remegés futott végig, ami megborzongatta minden porcikáját, aztán az érzés váratlanul eltűnt. Harry forgolódni kezdett, pálcájával bevilágította a helyiség minden ágyát, s sarkát, nem észlel-e valami változást. De semmi nem történt azon kívül, hogy Ron hangosabban felhorkolt. Gondolta ő.</span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;">Csalódottan csukta be a könyvet, s öltözött át, hogy aztán bebújjon az ágyába. Pálcáját és szemüvegét visszahelyezte helyükre, majd magára húzta a vörös színű, griffendéles takarót. Azt hitte érdekes varázsigét talált, amit akár még Malfoy ellen is fel tud használni, mikor sértegeti Hermionét vagy Ront. Vagy amikor kiderül róla az, amit sejt már év eleje óta. De ezzel csak kinevettetné magát. Halkan felhorkant, aztán jobb oldalára fordulva lehunyta szemeit. Elméjében kavarogtak a gondolatok egy sűrűn megjelenő képpel. Hermione és ő Lumpsluck partiján.<o:p></o:p></span></p><div style=""><div style=""><div id="_com_1" language="JavaScript" class="msocomtxt" onmouseover="msoCommentShow('_anchor_1','_com_1')" onmouseout="msoCommentHide('_com_1')"><span style=";font-size:100%;" ><a name="_msocom_1"></a></span></div></div></div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-34210074955532962492010-09-01T11:53:00.000-07:002010-09-01T12:31:37.397-07:00Extrém párok pályázat ficje no. 1<span style="color: rgb(153, 0, 0);font-family:georgia;" >Sziasztok! :)</span><br /><span style="color: rgb(153, 0, 0);font-family:georgia;" ></span><br /><span style="color: rgb(153, 0, 0);font-family:georgia;" >Nos, mivel a pályázat megengedte, hogy már publikált művel is jelentkezzen az ember, ezért azt is engedélyezi, hogy akár felrakjam netre. Szóval én élek a lehetőséggel, és kedvezek az erre tévedt Harry Potter fanoknak is itt az alblogon. :) A pályázat leírásának lényege: Olyan fanfiction megalkotása, melyben egy extrémnek számító pár szerelmi kapcsolatba bonyolódik, és egy idézettel alá kellett támasztani az eredeti könyvekből. Az idézeteket dőlt betűkkel jeleztem. Az emlék az saját írás, nem J.K írónőjé. ;) Az első fanfiction pedig, egy novella Lucius Malfoyjal és Bellatrix Lestrange-dzsel a főszerepben. Jó olvasást kívánok! </span><br /><span style="font-family:georgia;"></span><br /><span style="font-family:georgia;"></span><br /><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Izgatottan nézett bele egy pillanat erejéig a tükörbe, hogy aztán pár tincset a helyére igazítva lesiessen a földszintre. A hatalmas, széles lépcső egy gyéren megvilágított, pazarul berendezett hosszú folyosóra vezetett, aminek végén egy súlyos faajtó mögött várta őt. Nem is nézett a falon lógó portrékra, amiken a rokonai fensőbbséges, büszke tartással őt vizslatták.</span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><br /><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">A faajtó előtt egy másodpercre csupán megtorpant, míg elsöpörte szemébe hulló haját, szíve hevesen dobogott a várakozás mámorító hatása miatt. Aztán lenyomta a bronz kilincset, s belépett a szalonba. Mint a gyűlések alkalmával mindig, most is a hosszú, díszes asztalfőn foglalt helyet, és csak a márvány kandallóban ropogó tűz fénye esett sápadt arcára.<br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><br /></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><br /><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mester, hívattál – hajtott fejet Bellatrix alázattal, majd belenézett a csillogó, vörös szemekbe. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Úgy van, Bella – simította meg Voldemort Nagini fejét, majd intett egyet a faajtó felé pálcájával. Kattant a zár, s a nő gondolta, hogy varázsigét is szórt rá, hogy ne hallja senki kettejük beszélgetését. – Ülj le! – mutatott Voldemort a tőle jobbra lévő székre. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Bellatrix engedelmesen helyet foglalt, testével enyhén Voldemort felé dőlve. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Hallgatlak, Nagyuram – mondta, fekete szemeit Voldemortra függesztve. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nagyon fontos feladatom van számodra, Bella. Remélem, hogy minden erőddel azon leszel, hogy beteljesítsd – kezdett bele Voldemort. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Természetesen, Nagyúr! – A nő hangja tele volt áhítattal, és elszántsággal. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Úgy érzem, hogy Malfoyék boldogtalanok, amióta visszatértem. Amióta újra hatalmam teljében vagyok. Pedig azt állították… - elfanyalodott -, állítják, hogy ez volt minden vágyuk. Akkor miért érzem ezt Bella? – tette fel a kérdést, választ azonban nem várt rá.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nagyúr, a legnagyobb megtiszteltetés, hogy családunk házában van… - biztosította róla Bellatrix, mire Voldemort szája megrándult, mintha egy mosolyt fojtott volna el. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Igen – tűnődött el egy másodperc erejéig Voldemort, s lágy pillantást vetett végül a nőre. – A feladatod Bella az, hogy kiderítsd, Lucius mennyire hűséges hozzám. Nekem úgy is azt mondja, amit hallani akarok, és nem akarom, hogy tudjon róla, amíg meg nem bizonyosodtam afelől, hogy teljes mértékig hűséges hozzám. Így legilimenciát sem akarok alkalmazni. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Megkérdőjelezed hűségünket irántad, Nagyuram? – pirult ki a nő arca az elfojtott felháborodástól. Hogy képzelhette Voldemort, hogy ő Bellatrix Lestrange, aki már tizenöt évesen a szolgálatába állt, képes lenne ellene fordulni? Senki másnak nem adja magát oda! Még a férjének sem. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- A tiedet, Bella, nem – mondta határozottan Voldemort, s Bellatrix megkönnyebbülten felsóhajtott. - De terveim vannak Luciusszal. Nem akarom, hogy Harry Potter ismét romba döntsön mindent – ejtette ki a nevet undorral, s Nagini is hosszan, türelmetlenül felsziszegett.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Miféle tervek, Mester? – csúszott ki Bella száján, s mikor rájött, mit vétett azonnal lesütötte szemeit. Voldemort mérgesen összeszorította száját. – Elnézést Nagyuram. Semmi közöm a terveidhez. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Végtére, Bella hozzád is kapcsolódik. – Elnéző hangjától a nő ismét rá nézett. – Ha megbizonyosodsz Lucius hűsége felől irántam, akkor a Lestrange széfből átvitetem Griffendél kardját a Malfoy széfbe. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">A nő teljes meglepődöttséggel tekintett Voldemorta, s elnyílt ajkakkal szívta tüdejébe a levegőt. – Azt mondtad, bízol a hűségemben, Nagyuram. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Bízom is. De nem erről van itt szó, Bella. A lehető legbiztonságosabb helyen akarom tartani a kardot, arra pedig nem fog gondolni senki, hogy a Malfoy széfbe rejtettem el végül.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Értem, Nagyúr – bólintott Bellatrix, többet nem tudhatott. Ezzel tisztában volt ő is. - De… hogyan derítsem ki Lucius hűségét, Nagyuram? – suttogta Bella összeráncolva homlokát. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Találd ki, Bella! – szólította fel a nőt ingerülten. – Csábítsd el, és használj rajta legilimenciát, vagy amit akarsz. Csak derítsd ki! – sziszegte összepréselt ajkakkal. – Most menj, láss hozzá! – intett az ajtó fele, mire ismét kattant a zárt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Igen, Nagyuram – lépett ki az ajtón Bellatrix, majd végigsietve a folyosón visszament a szobájába. Feldúltan csapta be az ajtót, majd egy igével bezárta. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Mindent megtenne Voldemortnak, bármit! Meg is halna érte, nem volt hát kétséges számára, hogy ezt a feladatot is valahogy elvégzi. Már csak a mikéntjét kellene kitalálnia. Csábítsa el? A húga férjét? A gondolatba is beleborzongott. Nem akarta magát már senki másnak odaadni, csak is Mesterének. Megoldást kell találnia, hogy kiderítse Lucius hűségét, hisz akkor hogyan is bízhatna meg Voldemort ő benne, ha még ennyit sem tud kideríteni? <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Bosszúsan ült le a fésülködő asztalához, és mereven a tükörképét bámulva gondolkodott el. Mit tegyen? A Malfoyok mindig is hűséges típusúak voltak. Lucius nem csalná meg Narcissát, ebben biztos volt Bellatrix. Most már nem. Régen, iskolaéveikben még alkalma lett volna rá, de most! Nem lenne esélye elcsábítani… Hacsak nem épp Voldemort parancsolná neki. Eszébe jutott, hogy azt mondja Luciusnak a Nagyúr így győződik meg hűségéről iránta, de gyorsan el is vetette az ötletet, tekintve, hogy Voldemort nem akarja tudatni sógorával ezt a kis belső körű vizsgálatot. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Elhatározta, hogy nem tervezi meg előre, mit fog tenni. Majd adja magát a helyzet – gondolta. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Silen! – hívta az egyik házi manót, aki egy hangos pukkanás kíséretében megjelent Bellatrix előtt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Úrnőm – hajolt meg mélyen, hogy hosszú fülei a padlószőnyeget súrolták, majd felnézett a nőre.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Hol van most, Lucius? – kérdezte Bella. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Uram a könyvtárban olvas – adta meg a manó a választ. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Egyedül van? – tette fel az őt leginkább foglalkoztató kérdést, s közben a kezeit tördelte. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Igen, asszonyom – felelt a manó. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Cissy-t hol találom? <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- A kertben van a szökőkútnál. Szóljak asszonyomnak, hogy keresi? – nézett rá hatalmas szemeivel.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nem, menj a dolgodra! – mondta gorombán, mire a manó ugyanolyan pukkanás kíséretében eltűnt szemei elől. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Bellatrix mélyet sóhajtott. Most remek alkalom nyílt számára, hogy elkezdje feladata teljesítését. Visszalépett a fésülködő asztalához, majd egy bűbájjal kiegyenesítette hosszú, fekete haját, és egy másikkal erős sminket varázsolt arcára. Elégedetten állt fel, aztán hirtelen a talárjára pillantott. Vágott egy grimaszt, majd a szekrényéhez lépve kikeresett egy másik fekete talárt, melynek V-alakú mély dekoltázsával egyértelműen fel tudta hívni a férfiak figyelmét. Csipkés, és ezüst hímzés futott a ruhán több helyen is, s a szoknya alsó része rojtozott volt. Felhúzta kedvenc, magas sarkú bőrcsizmáját, majd egy bűbájjal a derekára igazította a fűzőjét is.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Most már úgy érezte készen áll, s az érzésre magabiztos mosoly jelent meg arcán. Miután magában elmondott egy alohomorát, a pálcáját becsúsztatta a bőr tartótokba az oldalán, majd útját a könyvtár felé vette, amely a nyugati szárnyban kapott helyett a kúrián. A Malfoyok könyvgyűjteménye igen nagy volt, ezért az eredetileg tágasabb helyiségen is még alkalmaztak bűbájt, hogy elérjék a kívánt hatást.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Bellatrix nem értette, minek kell ennyi könyv – fontosabbnak tartotta magát a gyakorlatot -, de persze Lucius mindig is szerette kimutatni vagyonát. Akár egy impozáns könyvgyűjteménnyel, melyekben egyaránt megtalálhatóak voltak különleges, ritka és mindenki számára elérhető könyvek is. Az arányuk nem volt mindegy – húzta el száját Bella, amikor odaért a helyiség elé. Elfintorodott, mély levegőt vett, miközben megigazította talárját, majd elszántan, s nagy hévvel benyitott a könyvtárba. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ki mer zavarni? – hallotta meg azonnal Lucius haragos hangját. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Óh, bocsánat. Nem tudtam, hogy itt vagy – hazudta Bella szemrebbenés nélkül, majd rávigyorgott sógorára, mikor az hátra nézett rá. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mit keresel itt Bella? Úgy tudtam, nem kedveled a könyveket – mondta gunyorosan. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Dehogynem – lépett közelebb Bellatrix. – A fekete mágiáról szólókat nagyon is – nyalta meg ajkait, miközben a fotelhez ment, amiben Lucius ült.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Tudod, hol vannak – mondta Lucius, fel sem nézve a könyvből, amit olvasott. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mit olvasol, Lucius ilyen elmélyülten? – ült le a fotel karfájára Bellatrix. Bal karját elnyújtotta a háttámlán a férfi háta mögött. Lucius tejföl szőke haját egy fekete selyemszalaggal fogta össze, éles kontrasztba állítva így együtt a két színt. Vagy épp Narcissa kötötte meg – jutott eszébe. Bella elgondolkodott egy pillanatig, hogy milyen lehet a tapintása Lucius hajának. Halványan derengett elméjében, amikor tizenhét évesen beletúrt a szőke tincsekbe. Hirtelen megrázta magát gondolatban. - Miért nem csinálsz valami értelmesebbet, és keresed meg… - akarta mondani zavartan Bella Harry Potter nevét, de sógora nem hagyta. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Te miért nem keresed Bella, hőn szeretett Nagyuradnak? – préselte össze ajkait Lucius, felnézve a nőre. A fekete és az acélszürke szempár összekapcsolódott, s Bella elrévedve mélyült el a szürke tóban, mintha valami húzná lefele a mélybe. A nő nem tudta eldönteni, hogy csak a feladata miatt nézi-e meg most jobban a sógorát, s vesz észre minden apró dolgot, vagy… Aztán Lucius pillantása a nő kebleire vándoroltak, majd zavartan elkapta onnan.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Más dolgom van – bökte ki gúnyosan, hogy terelje gondolatait. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Áh, értem – húzta el száját Lucius. - Az, hogy engem boldogíts? – kérdezte felvont szemöldökkel. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Bella felnyögött magában. Majdnem eltalálta… - Óh, hát nem szeretnél egy kis időt tölteni a sógornőddel? – váltott hangnemet a nő, s felkacagott.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ha csendben maradnál, akár még kellemes is lehetne az az idő – felelt csípősen a férfi, s visszatekintett a könyvbe, mintha Bella ott sem lenne a közvetlen közelében. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Bellatrix elfintorodott. – Máshogy is eltölthetnénk az időt, hogy kellemes legyen – búgta enyhén közelebb hajolva Lucius arcához. Orrát megcsapta a már ismert kasmír és gyömbér egyvelege, ami most elbódította érzékeit.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">A férfi arcán csak egy pillanatig lehetett látni a meglepődöttséget. - Például? Etessem meg Naginit? – suhant át fintor arcán.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Válaszul Bella kissé eltávolodva tőle hangosan felnevetett. – Próbálkozhatnál, Lucius – nyögte ki a szavakat nevetve. Aztán egy-két mély levegővétel után lenyugodva folytatta. – Emlékszel még a régi roxfortos időkre? Amikor még nem Cissy után futottál? – suttogta már a mondat végét a férfi füléhez. Ajkai épphogy érintették Lucius füle hegyét. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Lucius érezte a nő forró leheletét, ahogy a fülébe suttogott, s enyhe bizsergés futott végig testén halvány érintésére. - Azóta sok minden változott, Bella – felelte, fejét felé fordítva. Arcuk olyan közel volt, hogy a férfi egész testében megmerevedett. – Megházasodtam – állt fel aztán a fotelból, s miután a könyvet visszalebegtette a helyére, a kijárat felé vette az irányt. De Bella elállta útját. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mi nem változtunk – emelte fel kezét, s végigsimította Lucius mellkasát. Amikor azonban elérte volna a férfi arcát, az elkapta a csuklóját. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ha most megbocsátasz – lépett el mellette Lucius összeszorított ajkakkal, s távozott a könyvtárból. Még mindig bizsergett a tenyere, ahol Bella bőréhez ért, emlékeiben pedig tizenéves önmaga jelent meg, miközben a szobája felé tartott. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Utálta, hogy Bellatrix mindig is tudott hatni rá. A testére – pontosította magában -, mert az esze mindvégig tudta, mi a helyes, s mit várnak el tőle, mint egy aranyvérű varázslócsalád örökösétől. Nem volt ez másként akkor sem, amikor el kellett fogadni Narcissát feleségeként. Annak ellenére, hogy a két család megegyezett, Lucius szívesen játszott el gondolatban az idősebb Black lánnyal. Ugyanis a valóságban sohasem kaphatta meg azt, amit úgy kívánt volna – de most talán van rá esély. Ez pedig nem tartozott a Roxfortban mindennapi dolognak - a Malfoy örökös mindig is a lányok kedvence volt. Izgatta a képzeletét a meg nem kapott nő, hisz a két testvér szinte teljes ellentéte volt egymásnak, s míg Narcissát könnyen kiismerte pár családi találkozás és a tanévek alatt, addig Bellatrix feltérképezetlen maradt számára. Mostanra persze már csak azt az oldalát nem ismerte, amit a férje birtokolhatott rajta. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">A szobájába érve bezárta az ajtót, majd az abból nyíló kisebb helyiségbe ment. A szépen berendezett dolgozószoba egyik sarkában állt a merengő, mely felett a polcon kis, ezüstfehér csillogású kristályüvegcsék foglaltak helyet. Odalépett, magában elmormogta a varázsigét, amely megakadályozta, hogy illetéktelenek a fiolákhoz tudjanak érni, majd az egyiket levéve a tartalmát a merengőbe öntötte. Felfénylett, és sejtelmesen örvényleni kezdett, majd Lucius beleérintette arcát az ezüstös folyadékba. Érezte, ahogy lába elhagyja a padlót, s alámerült a sötétségben, hogy végül a zuhanás után ismét szilárdan álljon a lábán.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><i><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></i></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><i><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">1968 márciusa körül járt az idő, az eső nagy cseppekben hullott alá a szürke felhőkből. Lucius távolról nézte magát, ahogy tizennégy éves önmaga a roxforti kőablakok egyike előtt tekintett ki az égboltra. Két nap múlva Mardekár-Griffendél meccs volt, ami miatt már akkor izgatottság futott át egész testén. <o:p></o:p></span></span></i></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><i><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></i></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><i><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></i></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><i><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Mindketten egyszerre fordultak hátra, már a folyosó végéről hallani lehetett a lány hangját, ahogy egy első éves griffendélest átkozott meg. A fiatalabbik Lucius halványan elvigyorodott, majd féloldalasan a kőfalnak dőlt, acélszürke szemeit Bellatrixra emelve. Még az idősebb Lucius is végignézett a Black lányon. Hosszú, fekete haja kiemelte bőre sápadtságát, és piros ajkait. Fekete szemeiben csillogó undor, melyet a griffendélesek iránt táplált, egyszeriben tűnt el, amikor rápillantott a fiatalabbik Luciusra. Tekintetük összekapcsolódott, míg a lány el nem haladt mellette, a fiú még utána fordult, szemei Bella ringó csípőjére estek.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></i></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><i><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></i></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><i><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">A fiatalabbik Lucius a pincetermek felé vette aztán az irányt, idősebb énje pedig követte őt. Lassan lépegetett a kihalt folyosón, s megborzongott a hűvös levegőtől, ahogy megcsapta őt. Hirtelen valaki megragadta emlékbeli önmagát és behúzta az egyik titkos folyosóra. Egészen közel ment a két alakhoz, egy idő után a körvonalakból kirajzolódott a két fiatal összefonódó teste. Ismét érezte orrában a virágos illatot, ami felborzolta érzékeit, ahogy teste minden porcikája hozzápréselődik a másikhoz.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></i></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style="font-family:Georgia;"><em><span style="font-family:georgia;"><br /></span></em></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style="font-family:Georgia;"><em><span style="font-family:georgia;">- Az utolsó esélyed, Malfoy – susogta a lány ajkaira. Egy magasak voltak, így tekintetük is egyvonalban kapcsolódott össze a félhomályban. Lucius félmosolyra húzta száját, és megragadva a lány csípőjét átgördítette magukat. Most ő nyomta a falhoz Bellatrixot, aki halkan felkacagott.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></em></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- <i>Te nem adtál esélyt – súgta vissza, miközben kicsit eltávolodva jobb tenyerét elindította a lány csípőjéről. Végigsimította a derekát, majd áttért kebleire, s végül kezét felvezette nyakához. Hüvelykujjával a piros ajkakon játszadozott.<span style=""> </span><o:p></o:p></i></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- <i>Érdekes lenne az első nászéjszakám – morogta Bella gúnyosan. – Fuccsba menne az esküvő.<span style=""> </span><o:p></o:p></i></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- <i>Akkor miért Rodolphushoz mész férjhez? – kérdezte a fiatal Lucius fintorral arcán.<span style=""> </span><o:p></o:p></i></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style="font-family:Georgia;"><em><span style="font-family:georgia;"><br /></span></em></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style="font-family:Georgia;"><em><span style="font-family:georgia;">- Tudod, miért – sziszegte a szavakat Bella. Válaszul Lucius erőszakosan megcsókolta, de a lány ellenkezése sem tartott sokáig. Beletúrt a tejföl szőke hajba és közelebb húzta magához a fiút. <o:p></o:p></span></em></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><em><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></em></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style="font-family:Georgia;"><em><span style="font-family:georgia;"><br /></span></em></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style="font-family:Georgia;"><em><span style="font-family:georgia;">Az idősebbik Lucius nagyot sóhajtott. Már számtalanszor végignézte az emléket. Szemeit a folyosó végére emelte, s rá pár másodpercre megjelent a fiatal Narcissa. <o:p></o:p></span></em></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Érezte, hogy a lába a pillanatnyi súlytalanság után ismét földet ér, de most a dolgozószobájában. Pálcájával kihúzta a merengőből az emléket, majd visszahelyezte a kristályüvegcsébe. A helyére rakta, aztán elmormolta a védő igét. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Hirtelen a falon lógó hatalmas, díszes faórára nézett, s bosszúsan vette észre, hogy igyekeznie kell a gyűlésre, ha nem akar elkésni. Mély levegőket vett, hogy lenyugtassa magát, míg a szalonba ér. Úgy érezte, hogy a mélyben rettentő vihar dúlt, mely tépázza arcára kényszerített érzelemmentes maszkját. Mert most még jobban feldúlta az emlék, mint máskor. Pedig hányszor megnézte – sóhajtott. Azonban sosem történt <i>olyasmi</i> előtte, ami ma. Egyértelmű célzást tett Bella, sőt a szavai félreérthetetlenek voltak, s Lucius nem értette, mire föl ez a váratlan váltás Bellánál. Bár mindig is vad és szenvedélyes volt a nő, amióta csak megismerte… <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">De ő Malfoy. Méghozzá házas, így az elvárásokhoz méltón kell viselkednie. Teljesítenie Voldemort parancsait, s nem szégyenbe hozni a Malfoy nevet. El kell felejtenie Bellatrix Lestrange-t, s a vágyát iránta, amit már tizenéves kora óta érzett. Ebben pedig maga a Nagyúr is segítségére van. Végigsietett a folyosón, ami a szalonba vezette őt, s a súlyos faajtó most nyitva fogadta. A halálfalók már a helyiségben várakoztak egytől egyig - mindegyikük a falhoz simulva állt egy-egy szék előtt -, hogy uruk is megérkezzen, s elfoglalja az asztalfőt. Lucius végignézett rajtuk, elfojtotta fintorát, mikor felesége mellett észrevette Rodolphust, majd Bellára ügyet sem vetve fia előtt elhaladva neje mellé lépett. Narcissa csak futó pillantást vetett rá, majd minden halálfaló a padlót kezdte fikszírozni, ahogy meghallották a hangos sziszegést. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Pár másodpercre rá Nagini kúszott el előttük a padlón, míg a másik oldalon Voldemort lépett a hosszú asztal végére. Miután leült, Nagini a nyaka köré helyezkedett, majd Voldemort intésére követői is leültek. Egy pisszenést se lehetett hallani a kígyó sziszegésén kívül, míg Voldemort meg nem szólalt.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Azért hívtalak össze titeket, mert egy fontos momentumot kihagytam a tervből, amit mostanra értettem meg. – Egy pillantást vetett Bellatrixra és Luciusra, elfojtott egy az arcára kiülni akaró mosolyt, majd folytatta. - Nekem kell megölnöm Harry Pottert, és ehhez pedig legelőször is az szükséges, hogy kölcsön vegyem valamelyikőtök pálcáját – fejezte be végignézve a halálfalókon. Néhányan megengedték maguknak, hogy álarcukat porba hullajtva arcukra mélységes döbbenetet mutassanak ki. Mások inkább lemerevedve, lesütött szemekkel várták Voldemort további szavait. Egyikőjük sem kívánt volna „megszabadulni” a pálcájától, hisz az olyan érzéssel töltötte volna el őket, mintha megfosztották volna a karjuktól. Egy varázsló pálca nélkül semmit sem ért. Ráadásul Ollivander sem készített ezekben az időkben pálcákat…<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ha nincs jelentkező, akkor… - hagyta lógva a mondatot, majd vörös szemeit a Malfoy családra szegezte. – Lucius, miből van a pálcád? – jelent meg arcán egy elfojtott vigyor.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nagyúr? – kérdezett vissza rekedtesen Lucius, s ráemelte tekintetét Voldemortra. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Azt kérdeztem, miből van a pálcád – nyújtotta kezét a tárgyért Voldemort. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Lucius feszülten a zsebéhez nyúlt. – Szilfából, Nagyúr. Sárkányszívhúr maggal – felelte kicsit rekedtesen, miközben összeszorított fogakkal a tenyerén az asztal fölé nyújtotta pálcáját, mire Voldemort intésére az ő kezében landolt. Lucius remegő kezét ökölbe szorítva húzta vissza, s rejtette el az asztal alatt. Pálca nélkül semminek érezte magát, védtelennek és kiszolgáltatottnak, ami dühítette. Ő, egy Malfoy sosem volt még ilyen helyzetben. Gyorsan száműzte gondolatait, mikor rájött, hogy akár a Nagyúr is megláthatja őket.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Voldemort suhintott egyet Lucius pálcájával, mire a súlyos faajtó hirtelen kivágódott. A többség ugrott egyet helyén. - Nagyszerű – súgta Voldemort átszellemülve, s egy pillantást vetett a mellette ülő Bellára. Mintha figyelmeztetés lenne a nő számára, hogy mielőbb végezze el a feladatát. Az idegen pálca megvan, most már csak biztonságba kéne helyeznie a kardot. – Elmehettek – intett az ajtó felé, majd a halálfalók egytől egyig eltűntek színe elől.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: center; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="center"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: center; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="center"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">***<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Másnap Lucius korán felébredt. Már éjszaka sem tudott rendesen aludni, mert rémálmok gyötörték elvesztett pálcája miatt. Magára kapta hosszú, sötétzöld köntösét, és halkan kiment a hálószobájából. Útját az étkező felé vette, majd a házi manóját hívta, hogy készítsen egy kávét neki. Hogy történhetett meg ez, hogy ő Lucius Malfoy pálca nélkül maradjon? A legnagyobb szégyen, amit valaha is el tudott képzelni. Mit tegyen? Hogyan szerezze vissza a pálcáját? Vagy hogyan szerezzen másikat? Ollivander volt az egyetlen, aki elfogadható minőségű pálcákat készített. De amióta Voldemort visszatért, az öregember is meghúzta magát. Lucius az asztalra nézett, a Reggeli Próféta már ott várta, s mire átfutotta az első oldalt, addigra a manó is megérkezett. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Kíván még valamit az Úr? – kérdezte meg a manó, miközben Lucius széthajtotta az újságot. Csupa hazugságot írtak benne, és azt, amit a Nagyúr akart. Ennek ellenére, mindig elolvasta a fontosabbnak vélt híreket. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Az úr nem kíván semmit… Legalábbis a magadfajtától nem. – Bella vigyorral ajkán lépett az asztalhoz, míg a manó egy pukkanás kíséretében eltűnt. – Jó reggelt, Lucius! – ült le mellé lábait keresztbefonva.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Talán neked jó – húzta el száját az újság mögött. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Óh, Lucinak nincs pálcája – gügyögte Bella, majd felkacagott. A férfi összepréselte ajkait. Nem elég, hogy rosszul kelt, nincs pálcája, el kell végeznie a feladatát, még Bella is gyötörte őt. Igazán nem tudta elviselni most, ingerlékenyebbnek és fáradtabbnak érezte magát, mint máskor. Érthető okokból kifolyólag. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Miért nem tudsz legalább ezekben a korai órákban nyugton hagyni? – rakta le az újságot Lucius, s csak most vette észre, hogy a nő sincs jobban felöltözve, mint ő. Köntöse alól kilátszódott hálóingének sejtelmesen bársonyos anyaga, amitől Lucius csak nehezen szakította el pillantását.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Gondoltam társaságban jobb – vont vállat a nő, s fekete szemeit a férfire emelte. Bella magában konstatálta, hol is kalandozott az imént sógora tekintete. Majd lábával az asztal alatt megsimította a férfiét, aki magában felnyögve vette tudomásul az újabb próbálkozást. Mintha valami csapda lenne a számára.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Rosszul gondoltad – morogta Lucius, majd felállt az asztaltól, hogy elejét vegye teste reakciójának, amit a látvány és az érintés együttvéve kezdett kiváltani belőle. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nem úgy vettem észre – suttogta Bella egy magabiztos mosollyal ajkain, amit a férfi már nem hallhatott. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Lucius zihálva vetette magát a szobájának ajtaja mellett a falnak. Az ostrom, melyek apró érintésekből álltak, amivel Bellatrix folyamatosan zaklatta őt, lassan felőrölte az idegeit. Nem értett semmit. Nem fogja sokáig bírni, hogy ellen álljon neki, annak, amit sohasem kaphatott meg, s most a nő kínálja fel neki. Mintha a tiltott, kívánt gyümölcsről egyszeriben feloldották volna a védő varázst, s csak arra várna, mikor tépi le. Parancsra.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Lehunyta szemeit, s kezeit ökölbe szorította. Olyan tehetetlennek, megalázottnak érezte magát. Legalább ha a pálcája a kezében lenne! Még várnia kell.<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Lucius, minden rendben? – hallotta meg Narcissa hangját, mire hirtelen kipattantak szemei, s belenézett felesége tekintetébe. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Minden a legnagyobb rendben – hazudta összeszedve magát. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Megoldjuk. Megkerestetjük Ollivandert – lépett közelebb férjéhez, de az kitért előle, s a szoba ajtajához ment. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Majd én megoldom – utasította el keményen feleségét, majd becsapta az ajtót. Magára vette fekete talárját, s pár perc múlva már a könyvtár felé tartott. Az egyetlen hely volt a kúrián, ahol egyedül lehetett, halálfalók, Voldemort, Narcissa nélkül. Ha szerencséje van, még Bella sem keresztezi az útját. Ha meg igen… Nos akkor majd meglátja, mit kezdjen a helyzettel. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Megnyugvást jelentettek számára a könyvek, a tudás, melyet adtak. Egy Malfoynak, egy aranyvérűnek mindig is többet kellett tudnia egy másik varázslónál. Nem engedhették meg maguknak, hogy lejárassák a család jó hírnevét. Apja tanítása még mindig visszhangzott fejében.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Mikor a könyvtárba ért, az oldalához nyúlt, ahol pálcája szokott lenni, hogy bezárja a helyiséget. Aztán bosszúsan morgott egyet, amikor rájött, hogy feleslegesen keresi a tárgyat. Így csak fogta magát és az egyik polchoz sétált, hogy a titkos részlegről elvehessen egy fekete mágiáról szóló könyvet. Azonban azt sem tudta pálca nélkül kinyitni. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Beletúrva hajába fogta fejét, úgy érezte menten megőrül. Semmit, a pálcája nélkül semmit nem tudott megtenni, ami a mindennapi rutinjához tartozott, mert a Nagyúr elvette tőle. Pálca nélkül hagyta, pont erre az időre, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá. Miért pont tőle kobozta el, amikor rajta kívül annyian vannak még a halálfalók között? Akiknek nincs kiadott feladata! Talán nem bízik benne a Nagyúr? – fogalmazódott meg benne, s végighúzta hajában ujjait. Ez talán egy próba lenne számára, hogy a Nagyúr megbizonyosodjon afelől, még mindig hűséges alattvalója? Ha pedig kibírja ezt az időszakot, ha nem mutatja, mennyire is hiányolja a pálcáját, ha így is elvégzi, amit kell, végre visszafogadja a Malfoy családot kegyeibe. A remény sugara költözött lelkébe, s így elfogadhatóbbnak titulálta a helyzetét is. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">A háta mögött nyíló ajtó aztán visszazökkentette gondolatai foszlányából. Hátrafordult, s csak egy mély levegővétellel nyilvánította ki, hogy megint újabb ostrom elé néz. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Megint nincs kin gyakorolnod, Bella? – kérdezte gúnyosan, s a fotelok felé vette az irányt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nincs. Jelenleg senki nem elérhető – felelt a nő, s Lucius leülve a fotelba még hallotta, ahogy a könyvtár ajtajának zárja kattan egyet. Tenyereit rásimította a fotel karfáira, lábait pedig keresztberakta bokájánál, s lehunyva szemeit érzékelte Bellatrix jöttét. Magas sarkú csizmája tompán, majd hangosan koppant, ahogy a puha padlószőnyegről áttért a márványkőre. S Lucius tudta, hogy már az asztal mellett van a nő. Magában megadóan sóhajtott fel, képzelete ezernyi képet vetített elé, amitől testén borzongás futott végig.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Felnézett, pillantása találkozott Bellatrix csillogó, éjfekete tekintetével, s tudta, hogy már mindhiába. Majd a nő csábosan elmosolyodott, hátradobta haját és közelebb lépett a férfihez. Lábával Lucius összefonódó lábai közé nyúlt, s szétfeszítette őket. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mit csinálsz, Bella? – húzta vigyorra száját. Egyszerűbb dolga lesz, mint gondolta. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Itt az esélyed, Lucius – búgta a nő, aztán a férfi jobb csípője mellé térdelt a fotelben, másik lábával a bal oldalára. Kezeivel megtámaszkodott Lucius feje mellett két oldalt a háttámlán, majd beleült az ölébe.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Miből gondolod, hogy még mindig akarlak? – suttogta Lucius szemrebbenés nélkül. Bella magabiztosan elvigyorodott, majd a férfi füléhez hajolt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mert sosem kaphattad meg, és erre vágysz tizennégy éves korod óta – súgta, aztán megnyalta ajkait, majd hozzáérintette a férfi füléhez. – Ezt már jól gondolom? – kérdezte halkan.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Talán – felelt a férfi rekedtesen az érzéstől, ami egész testében kínozta. A nő válaszul megmozdult ölében, mire Lucius felnyögött az egy ponton összpontosuló gyötrő lüktetéstől. Mintha az évek alatt felgyülemlett vágyai, most ott akarnának kitörni belőle. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Két tenyerét rásimítva a nő csípőjére, lefogta mozgását. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ah, már nem csak szóban vagy kemény, Lucius – incselkedett halkan nevetgélve, majd belecsókolt a férfi nyakába. Most már őt is hajszolta a kíváncsiság, milyen lehet sógorával együtt lenni. Mi lett volna, ha akkor tizenévesekként hagyja magát. Most lehet, hogy nem Rodolphus lenne a férje… <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Lucius hirtelen beletúrt Bella hajába, és fejét erőszakosan az övéhez irányítva ajkait rányomta az övére. Bellatrixot is elkapta a hév, s szenvedélyesen visszacsókolt, majd pálcájával szétszakította a férfi talárját. Nem rakta le messze a pálcát, beállította a fotel sarkába, hogy kéznél legyen, amikor szüksége lesz rá. Határozottan körvonalazódott a fejében a terv, amivel megbizonyosodhat Lucius hűségéről. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Lucius nem tétovázott, a nő érezte, ahogy ujjai a combja belső felén matattak, majd ahogy megérinti legérzékenyebb pontját. Hangos sóhaj szakadt fel torkából, miközben felemelkedett, hogy belé hatolhasson. Az érzéstől mindketten egyszerre nyögtek fel. Megcsókolta a férfit, miközben tenyerével végigsimította annak felsőtestét, majd kezét levezette az előbb lerakott pálcához.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">A férfi gyors tempót diktált, amitől Bella egy pillanatig képtelen volt annyira koncentrálni, hogy magában elmondja a legilimens varázsigét. A férfi most sebezhető volt, nem figyelt a gondolataira, nem tudta kiváló okklumentorként sem elrejteni előle azt, amire Bella kíváncsi volt. Bella tudta, hogy egyetlen esélye van csak, amit nem baltázhat el. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">A háttámlán, a férfi feje mögött pálcáját felé irányította, majd egy hangos nyögés után magában elmormolta az igét. Azonnal behatolt Lucius elméjébe, semmilyen akadályba sem ütközve. Keresgélt az emlékek, gondolatok között, felvillant egy a régi roxfortos időkből is. De ő most nem volt olyan állapotban, hogy gondolkodni tudjon rajta. A gyönyör fokozatosan érte testét, s már a mennyország kapujában állt, amikor megtalálta azt a gondolatot, ami neki kellett. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style="font-family:Georgia;"><em><span style="font-family:georgia;"><br /></span></em></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style="font-family:Georgia;"><em><span style="font-family:georgia;">Ez talán egy próba lenne számára, hogy a Nagyúr megbizonyosodjon afelől, még mindig hűséges alattvalója? Ha pedig kibírja ezt az időszakot, ha nem mutatja, mennyire is hiányolja a pálcáját, ha így is elvégzi, amit kell, végre visszafogadja a Malfoy családot kegyeibe.<o:p></o:p></span></em></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Bellatrix kábultan csókolta meg Luciust, hogy elterelje figyelmét. Kezéből kihullott a pálca, egyenesen a fotel másik sarkába, s átadta magát a kéjes gyönyörnek. Háta ívbe feszült, miközben Lucius a nyakát kényeztette. Zihálva váltak aztán el egymástól, majd egy utolsó csók után – megmarkolva pálcáját -, a nő azonnal fel is állt Lucius öléből. Mély levegőket véve igazította meg talárját, s rejtette el pálcáját. Majd belenézett a kavargó, acélszürke szemekbe. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Lucius is megigazította talárját, s hátrafésülte haját, aztán Bellára nézett.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Helyrehoznád a talárom, ha már elszaggattad? – kérdezte gunyorosan, mintha mi sem történt volna az imént. Bella felnevetett a férfin, majd pálcáját elővéve intett egyet, mire Lucius talárja ugyanolyan lett, mint azelőtt. – Így már jobb – mormogta a férfi magának, majd vigyorogva felállt. Ő nem csak a talárja állapotára értette…<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Tényleg jobb – szólt még vissza Bellatrix az ajtó felé lépegetve, de magában pont az ellenkezőjét gondolta. Legszívesebben ismét végigsimított volna a fedetlen mellkason, s birtokba vette volna Lucius ajkait, miközben beletúr a hosszú, tejföl szőke hajba. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Bella, ahogy kilépett a könyvtárból a keleti szárny felé igazította lépteit, s Voldemort szobájáig meg sem állt. Bekopogott, és várt, gondolatait kiűzte fejéből. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ki mer zavarni? – nyílt ki az ajtó Bella előtt. – Áh, Bella – mosolyodott el Voldemort. – Gyere be, remélem jó híreket hoztál. Bár ahogy elnézem, neked biztos jó volt – nézte kipirult arcát, mire Bella lesütötte szemeit. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Igen, Nagyuram – csukta be maga után az ajtót. – Lucius teljes mértékig hűséges hozzád, Nagyúr. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Miből tudod? – kérte számon, s alig bírta elfojtani vigyorát. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Láttam a gondolataiban, Nagyuram – felelt a nő, mire Voldemort háttal fordult neki, és elvigyorodott. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nagyszerű, nagyszerű – ismételte a szót. – De ugye nem tudta meg, hogy milyen feladatot bíztam rád? <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Dehogy, Nagyuram. Figyeltem rá, hogy ne tudja meg. – A nő lezárta gondolatait Voldemort előtt.<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Kiváló – dicsérte a nőt. - Nagy jutalomban lesz részed, Bella. – A szavakra a nő szíve hevesen verni kezdett. – Most menj, üzenem Luciusnak, hogy a szalonban várom. Még ma beszélnem kell vele, holnap el kell mennem – fordult vissza Bella fele.<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Igen, Nagyúr – biccentett Bellatrix, majd kiment a szobából. Még hogy ő szóljon ezek után Luciusnak? Hogy is ne! Ha lehet, elkerüli egy időre. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Mikor visszatért a saját szobájába, Silenért kiáltott.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Igen, asszonyom – hajolt meg a manó előtte. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Menj és szólj Luciusnak, hogy a Nagyúr hívatja a szalonba. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Igen, asszonyom – hoppanált el a manó, majd Bellatrix sóhajtva vetette magát az ágyra. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Mi a fenét csinált? Elcsábította a húga férjét, és… Kezeibe temette arcát. Ha azokra a kéjes percekre gondolt, libabőrös lett. Cissynek igazán jó dolga volt Lucius Malfoy mellett. Úgy érezte, bolond volt akkoriban, hogy hagyta kicsúszni Luciust a kezei közül. Most akkor nem Narcissa lenne a felesége, és neki nem az a bugyuta Rodolphus jutott volna. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">De ezen már nem változtathat de talán így jobb is. Mindketten megkapták így, amit akartak, sőt, még Voldemort is elégedett lehet. A jutalma pedig már nem maradt el.<o:p></o:p></span></span></p><span style=";font-family:Georgia;font-size:12pt;" > </span><p style="text-align: center; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="center"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: center; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="center"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">***<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Lucius a fia társaságában üldögélt a műterem márványkandallója előtti fotelekben. Amióta tegnap beszélt a Nagyúrral, sokkal rosszabb hangulatban volt. Azt hitte, már nem érezheti magát hitványabbnak a pálcája nélkül, szégyenteljesebbnek, de most! A férfiúi hiúsága igen nagy visszaesést jelzett, de a mérge ezzel arányosan annál nagyobbra nőtt. Már mindent értett, és nem lesz rest, beavatni a másik félt sem róla. Valóban nem bízott benne a Nagyúr, de hogy ilyen módszerhez folyamodjon, hogy kiderítse hűségét… <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Lucius nem tudta, eldönteni, hogy most megfelelt-e. Mindenesetre elvégezte, amit mondott neki, s a kardot is áthelyezték a Lestrange széfből a Malfoyokéba. Sőt, az némi vigaszt nyújtott számára, hogy ő nem bukott el a Nagyúr egyéni vizsgálatában. Azonban a pálcáját még ez miatt sem kapta vissza. Ha lenne valami felettébb jó híre a Nagyúr számára, talán azt is visszanyerhetné a teljes bizalmával együtt. De ahhoz felettébb nagy szerencse kellett volna, ami úgy vélte, mostanság nem adatott meg neki. Bár a feladatát igen hamar elvégezte. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Hangos léptek zavarták meg, Narcissa tért vissza, csak nem egyedül. Lucius felállt a fotelből, s az érkezők felé fordult.<o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Narcissa? – vonta fel szemöldökét Lucius kérdőn, és tett pár lépést feléjük. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Azt állítják, hogy elfogták Harry Pottert. – Lucius izgatott lett a név hallatán. Ha átadhatná a Nagyúrnak Pottert, kétségtelen lenne a Malfoy család hűsége iránta. Visszakapná a pálcáját. - Draco, gyere és nézd meg, hogy ő-e – mondta a nő, mire az említett is felállt, s kelletlenül a foglyok elé lépett. Greybacktől, és a begyűjtőktől tisztes távolságban maradva. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nos, Draco? Ő az? – kérdezte Lucius feszülten, fiát nézve. Tudta, hogy nem kellene előre örülnie, de egyszerűen képtelen volt uralkodni az érzelmein. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nem tudom. Talán… - motyogta Draco. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nézd meg jobban! – utasította ridegen. – Ha mi adjuk át Pottert… - kezdett bele, de Greyback beleszólt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Azt se feledjük, ki fogta el valójában. – Lucius egy dühös szemvillanással felelt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Előbb meg kell bizonyosodnunk felőle, hogy valóban ő az – mondta végül, aztán közelebb lépett a fiúhoz, akit Greyback fogott, majd jól szemügyre vette. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Miért ilyen felpuffadt az arca? Csináltak vele valamit? – nézett türelmetlenül a begyűjtőkre Lucius.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Már így találtunk rá – felelt az egyik megvetően.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- A homlokán van valami… - mondta Lucius, és megragadta a fiút. – Ez az a sebhely, ugye Draco? <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Igen… lehetséges – felelt a fia. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- És ők kik? Potter barátai? – nézte meg a másik kettőt Lucius, s elméjében keresgélt az arcok után, hátha felismeri valamelyiket. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ő az a Granger lány – szólalt meg hirtelen Narcissa, Lucius mellé lépve. – Madam Malkinnál találkoztam vele, meg a kis barátaival. Az meg az a Weasley gyerek.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Igen, igen… A sárvérű és a véráruló – bólogatott Lucius örömmámorban úszva. Elkapták Pottert, és még a barátait is a Nagyúr elé vihetik. Visszakapja a pálcáját, és a Malfoy családot a Nagyúr ismét kegyeibe fogadja ezek után. – Biztosan ők azok – suttogta átszellemülve.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Lucius, ha tévedünk… - kezdett bele Narcissa, de férje leintette. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ők azok, semmi kétség – mondta határozottan, amikor kinyílt a műterem ajtaja, s belépett rajta Bellatrix.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Luciust egyszeriben öntötte el a méreg, és a vágy, ahogy meglátta a nőt. Övé lesz a dicsőség, nem pedig Bellatrixé. Most visszavághat neki. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mi folyik itt? Kik ezek? – ment közelebb Luciushoz, s előtte megállt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Potter és a barátai – felelt Narcissa, a férje helyett. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Potter? Valóban? – fordult meg Bellatrix, és jól megnézte magának a rabokat. – Ők azok, igen. Vissza kell hívnunk a Nagyurat! – tűrte fel talárja ujját. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style="font-family:Georgia;"><em><span style="font-family:georgia;"><br /></span></em></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style="font-family:Georgia;"><em><span style="font-family:georgia;">- Épp hívni akartam! – mondta Lucius, és a keze megmarkolta Bellatrix csuklóját, megakadályozta, hogy megérintse a Jelet. – Én fogok szólni neki, Bella. Pottert az én házamba hozták, így az én területem. <o:p></o:p></span></em></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><em><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></em></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><i><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></i></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><i><span style="font-family:Georgia;">- A te területed! – szisszent fel, megpróbálta kirángatni a kezét a szorításból.</span></i><span style="font-family:Georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Vigyétek a pincébe a foglyokat, beszédem van veled Bella – húzta ki a nőt a helyiségből, s az ajtót becsapva maga után, a falhoz szorította Bellatrixot. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><i><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></i></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><i><span style="font-family:Georgia;">- Hogy merészeled! Vedd le a kezed rólam! </span></i><span style="font-family:Georgia;">– sziszegte a nő az arcába. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><i><span style="font-family:Georgia;"><br /></span></i></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:georgia;"><i><span style="font-family:Georgia;">- Ehhez semmi közöd, nem te kaptad el a fiút </span></i><span style="font-family:Georgia;">– fortyant fel Lucius. – Vagyis én fogom hívni a Sötét Nagyurat, s enyém lesz a dicsőség, amire úgy áhítozol.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><em><br /></em></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoBodyText"><span style="font-family:georgia;"><span style="font-family:Georgia;"><em>- Elvesztetted a fennhatóságod, amikor elvesztetted a pálcádat, Lucius! </em></span><span style="font-style: normal;font-family:Georgia;" >– vágott vissza Bella, egészen közel hajolva a férfi arcához. – Nem kapsz te semmilyen dicsőséget! </span><span style="font-family:Georgia;"><em><span style=""> </span><o:p></o:p></em></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Pont te beszélsz így velem, Bella? Elbuktál a könyvtárban – suttogta gúnyosan Lucius. Bella kikerekedett szemekkel nézett rá. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Tessék? – szökött hangja egy oktávval feljebb. A férfi kárörvendően elvigyorodott.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nem csak neked volt feladatod, Bella. Nem az én hűségemben kételkedett a Nagyúr – vágta az arcába az igazságot Lucius, és elégedettség töltötte el a mellkasát Bella meglepődöttségét látva. Ellenállása egy másodperc alatt elpárolgott.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Hazudsz – sziszegte a nő aztán eszelős tekintettel. <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"> <o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Óh, igen? – nevetett a férfi. – Csak próbára tett. Mit gondolsz szerinted miért adott ilyen feladatot neked a Nagyúr? Miért volt olyan egyszerű behatolnod az elmémbe? – Látta Bella arcán, ahogy rájön az apró részletekre. - Minden csak álca volt, Bella. Megcsaltad őt, elbuktál – eresztette el a nőt, majd felhúzta az ingujját, s megérintette a sötét jegyet. <o:p></o:p></span></span></p><br /><span style="font-family:georgia;"> </span>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-36821099949394773442010-07-31T06:26:00.001-07:002010-07-31T06:59:20.395-07:00Egy álmatlan éjszaka<p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:georgia;"><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-family:Georgia;" >Sziasztok! :)<br /><br />Úgy gondoltam azért az alblogot is fejlesszem egy kicsit, s mivel itt a Harry Potteres fanfictionjeimet kezdtem el felrakni, akkor jöjjön most is egy ilyen.<br /><br />A novelláról: A párosítás H/HR (Harry/Hermione). Tudom, nem a szokványos, de én nagyon szeretem őket, az első írásom volt velük. A történet a hatodik könyv egy jelenetét fogalmazza, értelmezi át. Hogy mi történik akkor, amikor elbeszélnek az emberek egymás mellett, s nem mernek a csalódástól lépni a másik felé.<br />Jó olvasást kívánok, és örülnék, ha véleményeznétek. Már nem most írtam, pontosan 2009. dec. 13-án, ha hihetek a wordnek. ;)</span><span style="font-family:Georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Harry még mindig a lányt kereste. Szörnyű érzés kavargott a lelkében, s teljesen összezavarodott. Nem tudta, hogy miért furdalja a lelkiismeret, hogy miért nem hagy nyugtot neki az, hogy esetleg megbántotta a lányt. S ott volt még az a kis harag is a szívében, amit próbált elrejteni lelkének legmélyebb bugyraiba, de száműzni akkor sem tudta. A legjobb barátja volt Ron, már tizenegy éves kora óta, de most hihetetlenül mérges volt rá, amiért így bánt a lánnyal. Harry sajnos nem számolt azzal, hogy az ő furfangja ilyen hatást vált ki Ronból, Hermionéból, de még belőle is. S mi lett a vége? Egy újabb veszekedés, újabb kirohanásokkal. Elgondolkozott mostanában ezekről a vitákról is. Nem értette a lányt, hogy képes egy ilyen fiúba szerelmes lenni, mint Ron, aki folyton megbántja őt, s állandóan csak veszekednek. Milyen kapcsolat lenne ebből? Harry vágyaiban mindenesetre nem ilyen. Ő elismerné Hermione tudását, mindenben segítene neki, ahogy a lány is folyton a közelében van, s lesi a bajait. </span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Elindult a griffendél torony irányába, közben mindenhol Hermionét leste, persze sikertelenül. </span></span><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Miközben útja során fogadta a gyors gratulációkat a meccs győzelméért, a fiú gondolataiba merülve ballagott. Próbálta megfejteni azokat a furcsa érzéseket, amik mostanában felszínre törtek benne. Pontról pontra visszaidézte az emlékeit, amikor a barátaival volt, s egyre jobban nem értette. „Hogy lehet, hogy ezt nem tudom megfejteni?” – torkollta le magát gondolatban, majd egy mély sóhaj után belépett a klubhelyiségbe. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Az ünnepi buli már javában folyt, társai ujjongással, tapssal fogadták, ám Harry csak kikerülni szerette volna őket, s megkeresni Ront. Miután sikerült eliszkolnia Romilda Vane elől, az italos pulthoz vette az irányt, ahol rögtön beleakadt Ginnybe. A lány vállán törpegolymókja ült, de Harryt inkább a sarkában sündörgő Csámpás izgatta fel. „Akkor hol lehet Hermione?” – fogalmazódott meg benne. Mikor Ginnyvel beszélt, a fiúból ez semmit nem váltott ki. Már régóta nem szerelmes a lányba, s örült, hogy Ginny túltette magát rajta, ahogy észrevette. A lánytól kiderítette hol van Ron, hogy beolvashasson neki, de Harry inkább egy fintorgás kíséretében elfordult attól a helytől, ahol barátja tartózkodott. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Pillantása az épp becsukódó portrélyukra esett, ahol egy barna, hullámos hajat látott eltűnni. Harry nem tétovázott, azonnal a nyomába eredt Hermionénak, de mire kiért, a folyosó már kihalt volt. Elindult, s szerencséjére az első nyitott teremben megtalálta a lányt. Bekukucskált, majd egy szó nélkül belépett a terembe. A tanári asztalon ült, feje körül sárga madárkák röpködtek, szemei pedig könnyektől csillogtak. Harryben kezdett feltörni egy zöld kis kígyócska legjobb barátja iránt. Ő sosem lenne képes megbántani a lányt így, s még mindig nem tudta felfogni, Hermione mit szeret a fiúban.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mit csinálsz, Hermione? – szólította meg a lányt halkan. Lassan odalépett hozzá, de Hermione nem nézett a szemeibe.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Csak gyakorolok. Nincs kedvem most szórakozni – jött a magabiztosnak szánt válasz.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ühüm… - túrt bele kócos hajába Harry, amitől fokozta ezt a hatást. A lány felnézett egy pillanatra rá, egyenesen a tekintetébe, majd gyorsan le is hajtotta fejét. Olyan bűnbánóan néztek rá a smaragd szemek, hogy Hermione nem bírta elviselni. Őrá nem is haragudott, de egyszerűen képtelen volt az érzéseivel mit kezdeni. – Hermione, én… sajnálom. Nem gondoltam, hogy ez lesz belőle.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Nem a te hibád, Harry – mondta halkan a lány. – Ron egy barom.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Öh… hát igen. Ezt nem tagadhatjuk – vigyorgott Harry. Valahogy elégedettséggel töltötte el a tudat, hogy a lány nevezte Ront így, nem ő. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- És még milyen jól szórakozik – mondta a lány tőle nem várt gúnnyal. Harry vigyora azonnal lelohadt. Szóval még mindig szereti Ront. „De ez miért esik nekem rosszul?”<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Lavenderre gondolsz? – futott ki a száján. Hemione felkapta a fejét, szemei elgyötörtek voltak, ám nem azért, amire Harry gondolt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Hát igen… - Hermione mély levegőt vett. – Ginnyvel beszéltél? – Harryt váratlanul érte a kérdés, ezért egy másodperc erejéig nem válaszolt.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Öhm… igen. Mondhatjuk. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Harry, mikor akarsz beszélni vele rendesen? – pattant fel az asztalról a lány. – Így el fogod veszíteni – rótta meg halkan. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Hogyan lehet rendesen beszéli? – röhögött a fiú, de nyomban abbahagyta, mikor a lány szúrós pillantást vetett rá.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">– El fogod veszíteni – ismételte meg, fejét leszegve. A lány érezte, ahogy a sós könnyek megint csak elfutják szemeit, alig visszatartva attól, hogy kibuggyanjanak.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Harry álla majdnem a padlón landolt. Miből gondolhatja Hermione, hogy ő még mindig Ginnyt szereti? Ő egy szóval sem mondta ezt, sőt! Ő már mást szeret… Egy másodpercig nézte a lány lehajtott fejét, amik körül még mindig ott röpdöstek az elvarázsolt madárkák. Harrybe nyílként hasított a felismerés. Szerelmes lenne? Hermionéba? Ezért voltak azok a furcsa sejtelmek, a féltékenység Ronra? „Ez mindent megmagyarázna.” – sóhajtott.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Harry felemelte jobb kezét, s állánál fogva gyengéden maga felé fordította Hermione fejét, ezzel kényszerítve lányt, hogy a szemeibe nézzen. Tekintete belefúródott a mélységes barnába.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Hermione, én már… - határozta el magát, hogy elmondja. De egyszerűen nem tudta befejezni a lényeges mondatot, mert kivágódott a terem ajtaja, s becsörtetett rajta a Ron-Lavender páros. Hermione hirtelen hátrébb lépett egy lépést, mint akit rajtakaptak valami rosszaságon. Csak most húzta fel igazán a belépő fiú Hermionét. Ron miatt lehet, sosem fogja megtudni, mit akart neki Harry mondani!<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">A fekete hajú fiú lemondóan sóhajtott, hogy amikor végre összeszedte magát, s elmondaná mi nyomja a szívét, megakadályozzák benne.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Oh… - nyögte Ron az ajtóban állva, keze Lavender vállán nyugodott. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Hoppá – kuncogott a lány, ahogy elnézte Harryéket. – Én most megyek, kint megvárlak. – Azzal kihátrált a teremből, s be is csukta maga után az ajtót. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Hermione összeszűkült szemekkel vizslatta a zavarót, Ront, aki csak mosolyogva Harryhez szólt.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Na végre, hogy meg vagy, haver. Eddig téged kerestelek, csak öhm azt hittem egyedül leszel. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Hm… én meg azt hittem összenőttetek Lavenderrel – fordult meg Harry a fiúval szemben.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Lavender már biztos vár, ne várakoztasd meg Ron – szólt közbe Hermione. Próbálta eltűntetni az útból szépen a harmadik félt. Egyszerűen tudni akarta, hogy Harry abban a pillanatban mit osztott volna meg vele. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Harry eltűntette arcáról a harag jeleit, hisz most a legszívesebben ráuszítaná ezeket az apró madarakat a fiúra. Úgy látszik Hermione kitalálta a gondolatát, mert hirtelen elkiáltotta magát, s a sárga csapat rajként száguldott Ron felé, majd ott csípték, ahol érték. Harrytől csak egy vigyorgásra futotta, amit kezével rejtett el a lány, s barátja elől. Hemione azonban egy halk sóhaj után diadalmas, bosszús mosollyal ajkán kivonult a teremből vissza a klubhelyiségbe. Ma már úgysem tudja meg Harrytől azt a mondatvéget, sőt, lehet, hogy már sohasem. Akkor meg minek gyötörje magát a jelenlétében? <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Harry, segíts már! – ordítozott Ron, védve arcát a madaraktól.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- <i>Finite Oppugnon</i>! – szegezte a pálcáját barátjára egy pár másodperc után. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Húú, kösz haver – fújta ki a levegőt Ron. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Aha, nincs mit – morogta Harry válaszképp, majd elhagyta ő is a termet.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: center; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><center> </center><center><br />ßßß</center><o:p></o:p></span></span></p><p></p><p style="text-align: center; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="text-align: center; margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Hermione egész este csak forgolódott ágyában. Ahogy lehunyta szemeit, azonnal a mai jelenetet látta maga előtt. Beleborzongott azokba a smaragd szemekbe, abba a gyengéd érintésbe, amivel a fiú hozzáért. Folyton azt mondogatta magának: nem lehet szerelmes a fiúba, hisz a legjobb barátja, csak tönkre tennék ezt a kapcsolatot. Na meg mit szólna Ron? Azonban Hermione most már kezdte másképp gondolni. Már miért kellene elfojtania ezt a gyönyörű érzést? És mi köze hozzá Ronnak? „Hm… mert talán Harry nem így érez irántam” – adta meg magának a választ. „És ha mégis?... Ne áltasd magad” – vitatkozott saját magával. Elege volt abból, hogy Ronnal állandóan vitatkozik, számításba sem veszi őt. És hát Harry mindig ott volt, ha rosszul érezte magát, ha csak otthagyta a könyveit a teremben, ő hozta el neki. Nem más. Nem az egyik barátnője. Hanem Harry. Ő rá számíthatott. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">Mivel Hermione nem tudott aludni, csak kínlódott az elalvással, úgy döntött lemegy a klubhelyiségbe, nehogy felébressze szobatársait. Halkan rakta be maga után az ajtót, majd leosont a lépcsőn, de ami a helyiségben fogadta, arra nem számított. A kandallóban már ropogott a tűz, vörös lángnyelvei fel-feltörtek, nyaldosták a farönköket. Hermione nem láthatta, ki az éjjeli rendbontó – rajta kívül -, mert a kanapé előtt, a földön ült az illető. A lány nesztelenül közelebb lépett, s megrökönyödve nézte a fekete, kócos hajat, amit ezer közül is felismerne. Lehunyta szemeit egy pillanatra. „Véletlen lenne?” – Aztán megkerülte a kanapét.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Te sem tudsz aludni? – kérdezte halkan Harrytől. A fiú csak bólintott. – Leülhetek melléd? <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Persze – nézett rá a fiú. Hermione leült mellé, hátát nekivetette a kanapénak, s belebámult a tűzbe. Éjfélre járhatott az idő, már ahogy gondolta a lány. Meg akart szólalni, meg akarta kérdezni mi a befejezetlen mondat vége, de sehogy sem jöttek szájára a szavak. Pedig égette a vágy, hogy megtudja, még akkor is, ha fájdalmat okozna. A bizonytalanság, a tudatlanság ezerszer rosszabb volt számára. Magában már tizedjére fogalmazta meg az egyszerű kis kérdést, mire indulatában halkan kinyögte.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ma nem fejeztük be a beszélgetést. – Harry nagyot nyelt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Ühüm… tényleg nem – hümmögött Harry bizonytalanul. „Nem könnyíted meg Harry James Potter” – füstölgött magában a lány.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Szóval… Ginny – kezdte megint Hermione, miközben próbálta kerülni a fiú arcát. Rettentően nehéz volt beszélnie pont erről, de valahogy ki kellett derítenie, mi van most a fiú és Ginny között. Hogy fel tudja dolgozni, és végre továbbléphessen. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Hermione, én… - vágott bele a fiú, s a lányhoz fordult, de Hermione makacsul a tüzet fixírozta. – Én már… én már nem szeretem Ginnyt – fejezte be elhaló hangon, s egy mélyet sóhajtott. Hermione rákapta tekintetét, s Harry önkéntelenül merült el a barna mélységben. Még így is tetszett neki a lány, kissé összekuszálódott, loknis hajjal, álmosan csillogó, fáradt szemekkel, kívánatos ajkaival. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- De… Ginny szeret téged – ütötte tovább a vasat a lány bánatosan. Biztos csak képzelődik, s valami bűbáj miatt nem azt értette, amit valójában válaszolt neki Harry. Ha meg mégis, akkor sem biztos, hogy lenne esélye az ő kapcsolatuknak. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">A fiú elnézett róla. Nem értette, miért kell ezt így felfújni. Nem szereti, és kész. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Lehet – mondta egyszerűen. – Ti meg állandóan vitatkoztok Ronnal, nem hogy továbblépnétek akkor már – folytatta dühös-keserűen.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Elegem van Ronból, és nem akarok összejönni vele – kezdte Hermione hevesen. Még hogy ő Ronnal? – Mindig csak kritizál, minden kis hülyeségen kiakad, néha hozzá sem lehet szólni. Úgy viselkedik, mint egy ötéves. Nem ilyen emberbe szeretnék bele, az biztos – mondta el egy szuszra Hermione, amitől arca kipirult. Harry arcán eddigre már széles vigyor ült ki, amit a lány nem tudott mire vélni. – Most min vigyorogsz? – kezdett el ő is mosolyogni.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Hát… csak azon, hogy… - húzta az időt Harry, míg teljesen a lány felé fordult -…régóta várok azt hiszem, pont egy ilyen határozott vallomásra – nevetett saját magán. Mennyivel egyszerűbb lett volna az élete, ha előbb megejti Hermionéval ezt a beszélgetést. Zavaró körülmények nélkül. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Öhm… na ezt most nem értem – nézet értetlenül a lány, ami egyben idegesítette is. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Akkor most én okítalak ki egy kicsit – mosolygott Harry, majd nemes egyszerűséggel finoman megérintette a lány arcát, közelebb húzta magához, s megérintette ajkait. Puhatolózva, lágyan csókolta Hermionét, míg meg nem nyíltak előtte ajkai, s a lány visszacsókolt. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">A lány tarkójánál beletúrt a kócos fürtökbe, mire Harry közelebb rántotta magához. Kifulladva, levegőért kapkodva váltak el egymástól, s nem akarták elhinni, amit az előbb megtettek. Csak néztek egymás szemébe, mosolyra húzódó szájjal.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Harry… - szólalt meg a lány suttogva.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Hm? – tért magához a fiú.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mi lesz most?<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Hogy mi lesz? – kérdezett vissza kábultan. <o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Hát Ronnal, meg… meg mindenkivel – húzta fel szemöldökét Hermione.<o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"></span></span> </p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;"><br /></span></span></p><p style="margin: 0cm 0cm 0pt;" class="MsoNormal" align="justify"><span style="font-family:Georgia;"><span style="font-family:georgia;">- Mi lenne? Semmi. – Harry két kezével satuba fogta a lány arcát. - Nem érdekel senki más, csak te – suttogta Hermione ajkaira, s újabb csókot nyomott rájuk.<span style=""> </span><o:p></o:p></span></span></p>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-38658301440955944542010-04-17T02:03:00.000-07:002010-04-17T02:10:09.121-07:00Előző fejlécek a főoldalonGondoltam felrakom az előző fejléceket, amik voltak már kinn. Én szeretem őket, és mindegyik a szívemhez nőtt, tekintve mennyit foglalkoztam velük, szerkesztgettem, míg ilyenek lettek. :)<br /><br />A legeslegelső:<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibgMcSmRDh7wbYWHWeyadpCJhWu79Fy2LbGHpHKUCJQrRXtKGPZbfCwOmD7qBcN9c5qy043PiBBNXjXvW8uiuK1KqH4lXWCaRaxqezsl1E0vQ41ZeOHbgW-BbKPBG_ygcmTHRc0wRNxHg/s1600/Fejl%C3%A9c.bmp"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 160px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibgMcSmRDh7wbYWHWeyadpCJhWu79Fy2LbGHpHKUCJQrRXtKGPZbfCwOmD7qBcN9c5qy043PiBBNXjXvW8uiuK1KqH4lXWCaRaxqezsl1E0vQ41ZeOHbgW-BbKPBG_ygcmTHRc0wRNxHg/s320/Fejl%C3%A9c.bmp" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5461029919353800210" border="0" /></a><br /><br />A második:<br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9XgAbHFWnwfR0vEVPJWl8xM2vChUaT8Ml8X1ne1KwhbWRu4pSKVTvDgZj4uJIzDb6kFRS1bCN1HlcbB2JP-VQNNnJCQTejTvEuv88K7DhUznyXf4lKBPCOhhyphenhyphenfBdRPd1Wht_xYGormao/s1600/Freeb.bmp"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 188px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9XgAbHFWnwfR0vEVPJWl8xM2vChUaT8Ml8X1ne1KwhbWRu4pSKVTvDgZj4uJIzDb6kFRS1bCN1HlcbB2JP-VQNNnJCQTejTvEuv88K7DhUznyXf4lKBPCOhhyphenhyphenfBdRPd1Wht_xYGormao/s320/Freeb.bmp" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5461030519964600562" border="0" /></a><br /><br /><br /><br />A harmadik:<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKwY5cdDTzkW4yBwFuagEWUANEhyGz4q4NHoZqcLr6W90sJ59PROmJP-6Mhz5yH-vxPNUFwi_0yWLP9ElhJEQIKeNY7lyZ_ASo1gNece8vYPpj9-JrlRKsyfg4qA3hyphenhyphenPZVm3nTHp49gpo/s1600/H%C3%BAsv%C3%A9ti.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 187px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKwY5cdDTzkW4yBwFuagEWUANEhyGz4q4NHoZqcLr6W90sJ59PROmJP-6Mhz5yH-vxPNUFwi_0yWLP9ElhJEQIKeNY7lyZ_ASo1gNece8vYPpj9-JrlRKsyfg4qA3hyphenhyphenPZVm3nTHp49gpo/s320/H%C3%BAsv%C3%A9ti.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5461030196087765378" border="0" /></a><br />Ezt a háttérképet is én csináltam, gondoltam megosztom veletek. :)<br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwlNF7TiYTWLeHTMblvs8IX0XmN-ys32EqXJkQxvdEA_QxmiUKodDFfwDIrgiuGpPgVgbgaJhMsHxfsR9qukY_D5TBGS_bi9qgNFCbu7KewrzUHbQFXzKuf6BujvZWqHKpsDuCc9JTTm0/s1600/Breaking+Dawn+h%C3%A1tt%C3%A9r1.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 331px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwlNF7TiYTWLeHTMblvs8IX0XmN-ys32EqXJkQxvdEA_QxmiUKodDFfwDIrgiuGpPgVgbgaJhMsHxfsR9qukY_D5TBGS_bi9qgNFCbu7KewrzUHbQFXzKuf6BujvZWqHKpsDuCc9JTTm0/s400/Breaking+Dawn+h%C3%A1tt%C3%A9r1.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5461030875668313202" border="0" /></a>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-59711781194527732052010-04-11T12:15:00.000-07:002010-04-11T12:25:56.436-07:00Sziasztok! :)))<br /><br />Gondoltam feldobom kicsit az aloldalt, és felteszek pár rajzot, amit én csináltam. Ha esetleg fűznétek hozzájuk valamilyen véleményt, akkor megjegyzésben megtehetitek. ;):))) Bocsánat, de ezek csak telefonnal készített fényképek, nézzétek el nekem. Köszönöm! :)<br /><br />1. kép: Kristen - Bella - és Robert - Edward<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAIgrmtRAA-mwPgbGgIW-z8MaG6m6IZ4caT8Kpsr1S_3V6vJYsqGakVhjG7jOdIqrMGrEzIzHaDO0UWtMcqgyXGiZJyBlkHM2TVuJwoR7u7i6F7_uz-kES4k-AYuH1SHZHw8rrWR9VnwY/s1600/1257170041_06.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAIgrmtRAA-mwPgbGgIW-z8MaG6m6IZ4caT8Kpsr1S_3V6vJYsqGakVhjG7jOdIqrMGrEzIzHaDO0UWtMcqgyXGiZJyBlkHM2TVuJwoR7u7i6F7_uz-kES4k-AYuH1SHZHw8rrWR9VnwY/s320/1257170041_06.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5458961968732958482" border="0" /></a><br />2. kép: Edward és Bella<br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQR5j6Qt1pkWhg_D0gjGAxcxjiVru5OwUOa67hzDoULCqkl0OkPgoDIkZK3yHy6p7OiWD5GoMlCcDr0C90tdnPscuPAHpUZf37zXWvWM8PA7yh7rOJqEY0luaBIQQstmcGeTuhr7TCzO4/s1600/DSC00725.JPG"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQR5j6Qt1pkWhg_D0gjGAxcxjiVru5OwUOa67hzDoULCqkl0OkPgoDIkZK3yHy6p7OiWD5GoMlCcDr0C90tdnPscuPAHpUZf37zXWvWM8PA7yh7rOJqEY0luaBIQQstmcGeTuhr7TCzO4/s320/DSC00725.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5458962259408191186" border="0" /></a><br />3. kép: Nos ez inkább motivikus<br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZ7OBzdLROVEYacZxCdLYLRxymcPNJ27onOKW4KkuXnj-FUJvsasi-T8MVAtJlr13s8Fya7WdLPuBDzLd0XjkXmsGYbUSnLiMhlSr93glZnIPzN2c_gSAkUL0saYYRDNVnnM67MOk5pdg/s1600/DSC00746.JPG"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZ7OBzdLROVEYacZxCdLYLRxymcPNJ27onOKW4KkuXnj-FUJvsasi-T8MVAtJlr13s8Fya7WdLPuBDzLd0XjkXmsGYbUSnLiMhlSr93glZnIPzN2c_gSAkUL0saYYRDNVnnM67MOk5pdg/s320/DSC00746.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5458962648279273602" border="0" /></a><br />4. kép: Ezt ajándékba készítettem barátnőmnek. Jacob látható rajta egy farkassal<br /><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJEF_oSgZ3zoKSLG-Sd5PrqRdZ_jcEMkziPig-qLCww8RiH6J7-01KaCGucRNxzkwVn_4laJhNhHEERuC-87fPdbzrTUGwCgBgQ5PnENm_l0OXaluisonQNq3Pe-_CQHR8mEy5lKo9xmo/s1600/DSC00795.JPG"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJEF_oSgZ3zoKSLG-Sd5PrqRdZ_jcEMkziPig-qLCww8RiH6J7-01KaCGucRNxzkwVn_4laJhNhHEERuC-87fPdbzrTUGwCgBgQ5PnENm_l0OXaluisonQNq3Pe-_CQHR8mEy5lKo9xmo/s320/DSC00795.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5458963017791755490" border="0" /></a>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-84310952399658547632009-11-18T10:57:00.000-08:002009-11-18T11:02:23.466-08:00Epilógus - A nagy nap<div style="text-align: justify;">A Mardekár klubhelyisége nyüzsgött a tanulók átbeszélt érdemjegyei miatt, amiket nemrég kaptak meg. A felsőbb évfolyamon mindenki elégedett volt RAVASZ minősítésű teljesítményével.<br /><br />- Hát nem hittem volna, hogy McGali megadja a várakozáson felülit – mondta a bőrfotelek egyikében ülő Blaise.<br /><br />- Én tudtam, hogy megkapom a kiválót – szólalt meg Draco öntelten. A kanapén ült Pansy mellett, jobb kezével átkarolta a lány vállát, aki odabújt a fiúhoz.<br /><br />- Na, megszólalt, Mr. Egoista – röhögött Blaise. – Van egyáltalán olyan tantárgy, amiből rosszabb jegyet kaptál?<br /><br />- Öhm… - tettetett töprengő arcot Draco, miközben vigyorra húzta száját. – Csak legendás lényekből, de az kit izgat – vonta meg bal vállát.<br /><br />- Jó, hogy végeztünk a sulival, ha így folytatnád, rosszabb lennél, mint Granger – nevetett Blaise, majd megcirógatta az ölében ülő Daphne mosolygós arcát.<br /><br />- Blaise, ne feledd, már betöltöttem a tizennyolcat – vigyorgott Draco -, bármikor megátkozhatlak, akár nyáron is – fejezte be gúnyosan.<br /><br />- Te mással leszel elfoglalva a nyáron – vigyorgott Blaise is, mire Pansy is elmosolyodott.<br /><br />- De neked ahhoz már semmi közöd – mondta a lány.<br /><br />- De Pansy, drága! – rázta meg fejét a fiú. – Meg vagyok hívva.<br /><br />- Tényleg? – kérdezte Draco gúnyosan. – Nem is tudom, ki volt az, aki meghívót küldött neked.<br /><br />- Hát… ha jól emlékszem anyám szavaira, Mr. és Mrs. Malfoy fiatalabb kiadásban – nevetett fel a fiú. – Egy Malfoy esküvő mindig nagy felhajtással jár.<br /><br />- Jól mondod, egy Malfoy esküvőről van szó. Nem holmi középosztályú varázslók egybekeléséről – húzta ki magát Draco fölényesen.<br /><br />- Na, megint előhoztuk Malfoy egoizmusát – mosolygott Pansy, mire Draco csak magához húzta, s futó csókot nyomott ajkaira.<br /><br />- Vigyázz magadra, a leendő férjedről beszélsz – mondta gunyorosan Draco.<br /><br />- Te meg a leendő feleségeddel – vágta rá Pansy.<br /><br />- Nem lesz könnyű dolgod, Draco – röhögött Blaise.<br /><br />- Neked sem, drágaságom – folyt bele Daphne is a beszélgetésbe, miközben hátradobta fekete hajzuhatagát.<br /><br />- Hajjaj, Blaise. Rövid póráz? – vigyorgott Draco.<br /><br />- Daphnénak mindent – vigyorgott rá a lányra a fiú, majd megcsókolta szerelmét.<br /><br />- Csak ne vigyorogj - fordult Draco felé Pansy -, nálad sem lesz az a póráz hosszú – mondta gúnyosan. - És nálatok mikor lesz esküvő? – kérdezte sejtelmesen Blaise-t, és összemosolyogtak barátnőjével.<br /><br />- Hohó. Mi volt ez lányok? – kapta egyikről a másikra a szemét a fiú. – Lemaradtam valamiről? Mert akkor az nagy gáz lenne – vigyorgott.<br /><br />- Dehogy, kedvesem – simította meg Blaise arcát Daphne. – Csak anyukáddal beszélgettem egy jót – nyomott puszit a ledöbbent fiú szájára.<br /><br />- Anyámmal?<br /><br />- Jaj, Blaise… - kezdte Draco -, mit nem értesz ezen? – vigyorgott szélesen.<br /><br />- Hát én… csak nem gondoltam, hogy már ilyen korán tervezgetik az esküvőmet, a tudtom nélkül – húzta el a száját, amit Daphne is észrevett.<br /><br />- Szóval ez azt jelenti, nem akarsz elvenni? – háborodott fel a lány, s fel akart kelni barátja öléből, de Blaise erős karjaival visszatartotta.<br /><br />- Nem úgy gondoltam, cicám – próbálta kiengesztelni szerelmét.<br /><br />- Pedig nekem elég egyértelműnek hangzott – húzta fel orrát Daphne, mire Blaise lemondóan sóhajtott.<br /><br />- Hm… na, ezt magyarázd ki, barátom – kárörvendett Draco, de Pansy szúrós pillantása elhallgattatta. Nem kockáztat most semmit, ami kettejük között konfliktust okozhat netalántán. Így visszafogta magát.<br /><br />- Kösz, Draco. Bíztam benned – vigyorgott Blaise. – Daphne, tudod jól, hogy szeretlek – fordult vissza a sértett lányhoz.<br /><br />- Igen? – villantotta smaragd szemeit a fiúra. - Eddig még sosem mondtad – világított rá a tényekre a lány.<br /><br />- Szeretlek – suttogta a lány fülébe, amitől kedvese megborzongott, s mosolyra húzta száját.<br /><br />- Én is szeretlek, Blaise – csókolta meg a fiút egy sóhaj után.<br />Draco csak vigyorogva nézte legjobb barátja boldogságát, s most már nem érezte az irigységet sem. Ránézett Pansyre, s hihetetlen melegség árasztotta el belülről, ami még sosem esett ilyen jól neki. Még egy Potter megalázás sem. Persze, ezt az információt megtartotta magának.<br /><br />Pansy elégedett volt a jelenlegi helyzettel. Draco is, és ő is sokat változtak, s év eleje óta nem is gondolt olyanra, hogy ők ketten így fognak egymással viselkedni. Na meg, hogy ennyi minden kiderül kettejükről. De most, hogy érezte Draco menta illatát, kezének érintését, s csókját, elszálltak rossz gondolatai. S ez így is van jól. A vizsgái is kitűnően sikerültek, ami elvárható egy aranyvérű lánytól, s egy leendő Malfoytól.<br /><br /><br /><center>ßßß</center><br /><br /><br />A Nagyterem elvarázsolt mennyezetén látni lehetett a júniusi napok fülledt melegségét, az ég kékjét eltakaró szürke felhők gyülekezetét. Draco és társai, ahogy beléptek, asztalukhoz vették az irányt. A többi mardekáros már mind megszokott helyén ült, s Draco önkéntelenül nézett végig a soron. Valahogy rosszul is érezte magát, hogy az utolsó éve, sőt az utolsó évzáró lakomán vesz most részt. Hiába a sok megalázás ellensége felől, hiába a sok baleset, vagy rosszakarás. Most mégis furcsa ez a helyzet. Itt hagyni a kviddicset, az unalmas órákat, a klubhelyiséget, amiben hét évig lakott az iskola idő alatt. Leültek a helyükre, s egymásra néztek. A fiú megállapította, hogy Blaise-nek is hasonlókon járhat az agya, sőt még a lányoknak is. Keze Pansy combján pihent, amolyan apró jelként, hogy hozzá tartozik. Ez pedig nem csak birtokló mozdulat volt tőle, saját magának is jól esett. Pansy is gondolataiba merült, csak akkor nézett fel, mikor megérezte Draco acélszürke tekintetét. Sokáig csak néztek egymás szemébe, mintha nem is lenne rajtuk kívül más a teremben. Azonban Dumbledore hangja megszakította a néma kontaktust. <br /><br />- Hát eljött ez a nap is – kezdte az igazgató a csendben. – Egy újabb év ért véget, s újabb rendkívüli tanulóktól kell megválnunk. De nem szaporítom tovább a szót, úgyis mindenki a pontok állására kíváncsi – mosolygott az igazgató derűsen. – Tehát kettőszázharminc ponttal a negyedik lett a… Hugrabug. – Dumbledore is megtapsolta a házat a többi diákkal, majd folytatta. – Háromszáznegyven ponttal harmadik lett a Hollóhát. – Újabb taps következett. A mardekárosok, s griffendélesek lélegzetvisszafojtva várták az igazgató további szavait. Dracóék már annak is örültek, hogy megnyerték a kviddicskupát, de nem voltak benne biztosak, hogy így a házkupa is az övék. És hát a Griffendél is ezen az állásponton volt.<br /><br />– Akkor most pedig következzen a két első ház. – Dumbledore tartott némi hatásszünetet, hogy az idegek pattanási feszültek. – A második helyen négyszáztíz ponttal… - húzta még az időt, s kiélvezte a diákok zúgolódó moraját -, a Griffendél! – Szavait döbbent csend, majd kitörő tapsvihar, s ujjongás követte, méghozzá a zöld-ezüst asztaltól. Dracóék most már biztosan tudták, hogy ők lettek az elsők. Akik megnyerték a házkupát. – Nos… - emelte fel kezeit Dumbledore, mire mindenki elhallgatott -, az első ház pedig így, négyszázhúsz ponttal a Mardekár! – Az igazgató összecsapta kezeit, mire a Nagyterem falain, és a levegőben a Mardekár címerei lógtak a tanulók feje fölött. A Mardekár asztala most nem titkolta el örömét. Minden diák felkiáltott, sapkájukat feldobták a magasba, már, akinek volt, a hetedikeseket pedig vállon veregették, tekintve a kviddics győzelmük mennyit nyomott a latba.<br /><br />A griffendélesek lemondóan sóhajtottak, leginkább a kisebbek. A felsősök elfogadták, hogy most az egyszer, jobb volt náluk az ellenséges ház. Az igazgató újabb kézemelése azonban lecsillapította a kedélyeket. Draco is és Blaise is összecsapták tenyerüket, majd futó csókot nyomtak kedvesük szájára. Aztán Draco szeme a griffendéleskre esett. Potterre, és a kezét szorongató Grangerre. Apró bólintással megadták egymásnak a tiszteletet.<br /><br />- Akkor már csak jó étvágyat szeretnék kívánni! – mosolygott, félhold alakú szemüvege mögött megcsillantak égszínkék szemei, majd helyet foglalt McGalagony mellett, s egy tapsára az asztalok roskadásig megteltek étellel. Draco szeme megakadt a Hugrabug asztalánál, ott is egy világosbarna hajú lányon, s a vele beszélgető fiún. Azóta sem derült ki pontosan, mi történt, de Dracót már nem is igazán izgatta. A lényeg, hogy Pansy itt van mellette, és nem csak azért, mert muszáj.<br /><br /><br />Victoria elkapta Draco pillantását, de el is fordította róla. Már kezdte elfelejteni a fiút, s ebben, meglepő módon, de Justin segített neki. Most is itt volt mellette, változott ő is, ahogy a lány is. Victoria ránézve Dracóra, elméjébe fájó, ugyanakkor mindent megváltoztató emlékképek szöktek be. Arról a bizonyos estéről, mikor könnyeivel küszködve lépkedett a Szükség Szobája felé.<br /><br /><br /><i>Mélyet sóhajtva fektette kezét a kilincsre, majd minden erejét, s bátorságát összeszedve lenyomta a réztárgyat. Amint belépett, Justin felemelkedett az ágyról, s lassú léptekkel megindult a lány felé. Victoria még mindig ott állt, a nyitott ajtóban, egyszerűen nem tudott megmozdulni. Justin kéjes vigyorral a száján leemelte a lány kezét a kilincsről, s beljebb invitálta. A lány tett pár lépést a szobába, mire Justin becsukta az ajtót. Victoria összerezzent az ajtó hangjára. Hát ennyi. Most visszakapja mindazt, amit elkövetett. Sírásra görbülő szájjal fogadta a fiú mozdulatait, amivel haját dobta félre. Próbálta elfojtani könnyeit, feltörő érzelmeit, amik folyton lázadoztak ez ellen. De tenni nem mert semmit, hisz a fiú, ha akarja, úgyis nagyobb testi fölényével leterítheti őt. Justin finom, gyengéd puszikkal hintette be nyakát, amibe beleborzongott. Nem igazán a vágytól, sokkal inkább a félelemtől. Félt, az első alkalom, s úgy történik meg, hogy ő nem akarja, hogy nem a szerelmének adja oda magát. Mélybarna szemeit szorosan lehunyta, hogy ne csorduljanak ki könnyei. A fiú még mindig nem látta arcát, csak folytatta tevékenységét. Lassan lehúzta a lányról hugrabugos talárját, ami a földön landolt. Elhajította a feleslegesnek ítélt nyakkendőt is, majd hátulról elkezdte kigombolni a lány blúzát. Victoria alig bírta visszatartani kitörni készülő síró rohamát. Csak mereven állt, tűrte, ahogy a fiú kezei blúzán matatnak, s nem ellenkezett. Nem tudta megmagyarázni, hogy miért. Szíve olyan hevesen vert, majd kiugrott helyéről, csodálkozott is, hogy Justin még nem hallotta meg. A fiú annyira belemerült a lány illatába, s kényeztetésébe, hogy nem is vett észre semmit, kivéve, mikor szembefordult Victoriával. Letaglózta a lány arca, mely kétségbeesést, fájdalmat, és félelmet tükrözött. Összeszorított szemhéjain keresztül is folydogáltak arcán sós könnyei. Justin csak arra tudott gondolni, hogy Victoria miatta sír, miatta reszket a lány. Egy állatnak, egy rohadéknak érezte magát. Hogy tehet ilyet a lánnyal? Undorodott magától. Victoria csak annyit érzékelt ebből, hogy már nem érzi a fiú ajkait nyakán, sem ujjait blúza gombjain. Félénken kinyitotta szemeit, s szembetalálta magát a megdöbbent Justinnal. Könnyei most már menthetetlenül végigfolytak arca két oldalán, piros, kiszáradt ajkai résnyire nyitva voltak. Justin jobb kezét lassan felemelte, s végigsimította a lány arcát. </i><br /><br /><i>- Sajnálom – suttogta Justin. – Én… én így nem tudom. Nem gondoltam, hogy te… - dadogott a fiú értelmetlenül. Most Victorián volt a sor, hogy meglepődjön. El se tudta hinni, hogy Justin ilyen is lehet. Igen, lehet, hogy csak túlzott ő is, de ebben a pillanatban, tényleg azt hitte, hogy a fiú itt és most megszerzi, amit már régóta akart. Eszébe sem jutott olyan, hogy meggondolhatja magát. – Kár, hogy nem veszed észre azt, ami itt van előtted – lehelte még a szavakat, majd elhúzta kezét, s kikerülte a lányt. </i><br /><br /><i>Ekkor azonban Justint egy gyenge kar állította meg, hogy ne lépjen el mellette. Victoria rácsúsztatta kezét a fiú derekára. </i><br /><br /><i>- Ezt hogy értetted?- fúrta mélybarna szemeit a fiúéba. </i><br /><br /><i>- Mindegy. Már elfogadtam, hogy mást szeretsz – sóhajtott a fiú lemondóan. Victoria most már végképp elvesztette a fonalat. Nem ilyennek ismerte meg a fiút, s megint csalódott, de most is kellemesen.</i><br /><br />Victoria agyában azóta is zakatolt ez a mondat. Ránézett a mellette ülő Justinra, s elmosolyodott. A fiú, mintha csak megérezte volna felnézett, és visszamosolygott rá. Victoria közelebb hajolt barátjához, s gyengéden megcsókolta. Akkor, azon az estén döbbent rá, hogy Justin szereti, s csak azért volt vele olyan, mert tudta, nincs esélye másként mellette lenni.<br /><br /><i>A lány szembefordult vele, és nagyon halkan ezt mondta Justinnak. </i><br /><br /><i>- Segíts, hogy ne szenvedjek többet… miatta – Mindketten tudták, kire utalt, nem kellett több szó. Victoria tett egy bizonytalan lépést a fiú felé, s mindvégig a szemeibe nézve, hozzáérintette ajkait a fiúéhoz. Justin nem tett semmit, csak lehunyva szemét élvezte a lány döntését, puhatolózó csókját. Nem az első alkalom, hogy csókolóznak, de az első, hogy a lány magától kezdeményez. </i><br /><br /><i>- Victoria… - sóhajtotta bele a lány csókjába. Miután elváltak ajkaik, Vic a fiú nyakába fúrta fejét, s teljesen belesimult a fiú karjaiba. A lány most érezte, hogy biztonságban van, hogy nem kell semmitől sem félnie, mert Justin megvédi.</i><br /><br />Hosszasan ízlelte barátja száját, majd levegőhiány miatt kénytelen volt elválni tőle. Justin megnyalta alsó ajkát, jeleként, hogy nagyon is tetszett neki ez a cselekedet szerelmétől.<br /><br />- Szeretlek – suttogta Victoria, miközben belenézett az elkerekedett szemekbe. A fiú nem akart hinni a fülének. Hát elérte, s nem is kellett hozzá sok idő, hogy elnyerje Victoria szívét. A lányt ebben a hónapban elkényeztette, mindig a kedvében járt, mindig ott volt mellette, mikor szüksége volt rá, s Victoria lassacskán beleszeretett.<br /><br />- Én is szeretlek – mondta vigyorogva Justin, s megint megcsókolta a lányt. Victoria pedig végre boldogságot érzett.<br /><br /><br /><center>ßßß</center><br /><br /><br />Gyönyörű, forró júliusi napnak nézett elébe. Korán ébredt, izgatottsága kihatott álmaira is. Eljött a nagy nap, a régóta várt esküvő napja. Mogyoróbarna szemeivel körülkémlelte a még homályos szobáját. Innentől kezdve már nem látja többet, nem ez lesz az otthona. A sötétítőfüggönyök elegánsan lógtak alá a hatalmas ablakokon, a napfény csak csíkban szűrődött át. Felkelt ágyából, s végigsimította a kis éjjeliszekrényét, az ágya támláját, miközben odalépett az ablakokhoz, és széthúzta a függönyöket. A nyári nap sugarai vakítóan töltötték be a szobát, amitől hunyorgott kicsit, de élvezte arcán a meleget. Egy halk pukkanás kíséretében megérkezett a lány házimanója.<br /><br />- Kisasszony, a fürdője elkészült – hajolt meg Anni Pansy előtt, mire a lány csak bólintott. Lassan lépkedett a szobájához tartozó fürdőbe, hogy ott elmerülhessen a kellemes vízben. A kádban hátradőlt, fejét annak peremére vetve, elméjét emlékek özöne árasztotta el. Kezdve az év eleji rosszakkal, amik fokozatosan mentek át a jó végletébe. Majd onnan megint zuhanyként lefele, s végül a legvége… már a csúcspont. Nem sok idő telt el azóta, hogy utoljára találkoztak, hisz többször volt Draco a Parkinson birtokon látogatóban. De akkor is hiányzott a jelenléte Pansy számára. Mindig maga mellett akarta tudni, s ezzel a nappal, ha minden jól megy, be is teljesül ez az érzése, vagy inkább kívánsága. Nem kell attól tartania, hogy Draco megcsalja, vagy egy elvetemült, mindenre képes lány elveszi tőle. Nem. Ez már a múlté. Mosolygásra késztette az eszébe jutó gúnyos mondatok, a vágytól elbódult acélszürke szemek, a táncos pillanatok. Fél óra hosszat áztatta magát a vízben, s az emlékek tengerében, mire hajlandó volt kikecmeregni onnan. Kilépve a fürdőszobából anyja, manója, az ágyán az esküvői ruha már ott vártak rá. Az öltözködés, sminkelés, s egyéb dolgok jóval tovább tartottak, mint a fürdőzés. Ám Pansy teljesen meg volt elégedve az eredménnyel. Nehezen hitte el, hogy mennyasszony, de így a ruhában úgy érezte, Malfoy feleségnek illő.<br /><br />- Gyönyörű vagy, lányom – szólalt meg anyja, könnyeivel küszködve.<br /><br />Délutánra megérkezett a Parkinson birtokra a Malfoy címeres hintó. Szüleivel beszálltak, s már indultak is. A ceremónia természetesen a Malfoy birtokon lesz, annak a hatalmas, lélegzetelállító kertjében. Pansy figyelte az alattuk elsuhanó tájat, a nyüzsgő várost. Észre sem vette, hogy megérkeztek kitűzött céljukhoz. Az inas kinyitotta az ajtót, s anyját is, s őt is lesegítette a hintóról. Az ominózus ajtó előtt a Malfoy szülők, s Pansy barátnői vártak rájuk, s miután köszöntötték őket, a kert felé vették az irányt. Anyja közben kezébe nyomta a jázminokkal teli csokrot.<br /><br />- Meseszép vagy, Pansy – súgta Daphne a lány fülébe, Millicent bólogatott hozzá. Pansy pedig csak visszatartotta könnyeit, megszólalni nem tudott.<br /><br />Pansy apja oldalán lépkedett, miközben a gyönyörű díszítést figyelte. A kavicsos ösvényt virágok sokasága lepte be, ami elvezetett a szökőkút irányába, ami előtt kibővült egy körbe. Bal és jobb oldalt fehér székek sorakoztak, amin a vendégek foglaltak helyet. Manók sertepertéltek a rengeteg vendég között, hogy kielégítsék kívánságaikat. Szinte mindegyik varázsújság fotósa, és riportere is elvegyült, folyamatosan fényképezve az ifjú Malfoyt. Mágikus hangszerek nyugodtak a szökőkút mellett, előtte pedig egy kisebb emelvényszerűségen ott állt egy pap, s mellette Draco és Blaise. Megálltak a kis ösvény előtt, míg a Malfoy szülők, s Mrs. Parkinson is elfoglalják helyüket. Pansy addig végignézett Dracón. Tejföl szőke haja csak úgy világított a napfényben, acélszürke szemei boldogan csillantak fel, ahogy meglátták őt. Ajkai résnyire szétváltak a látványtól. Egyenes tartással, fessen állt a pap mellett.<br /><br />Pansy nagyon vonzónak találta fekete színű öltönyében, feszülő fehér ingjében. Csokornyakkendőjét most egy apró mozdulattal meglazította, majd kezét hátrarakta. Mélyeket lélegezve indult el apja vezetésével, mikor felcsendültek a dallamok. Minden vendég szeme rászegeződött, s azokban Pansy felismerte az elismerés ragyogását. <br /><br />Draco már kezdte unni a várakozást, a sok kattogást, amivel a fényképeket készítették. Nem látszott rajta, de rendkívül ideges volt. Látni akarta Pansyt, azt akarta, hogy végre kimondják az igent, s mindenki eltűnjön, s csakis kettesben legyen vele. Mióta vár erre a napra… s most izgatottan áll a pap mellett, s őt várja. Draco szívverése kihagyott egy ütemet, mikor meglátta szerelmét az ösvény végén. Ajkait résnyire eltátotta, nyakkendőjét kénytelen volt meglazítani.<br /><br />Semmihez sem volt fogható a látvány. Tetőtől talpig végigmérte Pansyt. Ében haja szoros kontyba volt fogva, miben kék köves fejék díszelgett, abból kiindulva omlott fátyla arcára. Draco magában kicsit csalódott. Szívesen elmerült volna Pansy mogyoróbarna szemeiben, de mivel ezt nem tudta megtenni, szürke szemei tovább siklottak a lány ruhájára. Nagyon jól választottak a Parkinsonok menyasszonyi ruhát, ismerte el magában a fiú. Az egész ruha finom selyemből készült – amit Draco szemei azonnal felismertek -, s csipke borította a felsőrészt és a szoknya alját is. Ujjai bővebb háromnegyedesek voltak, csónak alakú kivágással, amit szintén csipke fedett. A felsőrész karcsúsított volt, így teljesen rásimult a lány domborulatira, szépen kiemelve alakját. Deréktól lefele fokozatosan bővült, hosszú uszállyal a lány mögött, melyet Daphne és Millicent fogott. De ami legjobban felkeltette a fiú figyelmét, s megadta a ruha szépségét, az a halványkék virágok körbefutása mind a felsőrészen, mind alul a bő szoknyán. Egy örökkévalóságnak tűnt, míg odaért hozzá Pansy. Mr. Parkinson egy félmosoly kíséretében kezébe adta lánya kezét, majd odalépett felesége mellé. A dallamok elhalkultak, Draco és Pansy csak álltak egymással szemben, hallgatva a pap mondókáját.<br /><br />A két fiatal nem is igazán figyelt az elhangzó dolgokra, keresték egymás tekintetét, amit zavart a fátyol. Draco már csak azt várta, mikor dobhatja hátra a tárgyat a lány arcáról, s csókolhatja meg. Arra eszméltek fel, hogy már mondják az eskü szövegét, s Blaise Draco kezébe nyom egy kis párnácskát, amin a gyűrűk foglaltak helyet. Draco gyengéden felhúzta a lány ujjára a gyűrűt, majd Pansy is így tett. A lány addig megnézte, körbeforgatta ujján. Egyszerű, mégis lélegzetelállító volt. Arany karikagyűrű volt, fehérarannyal viszont egy cikornyás D és P betű volt belekarcolva, s a lányéban még egy smaragd kis kő is volt. Pont olyan, mint az eljegyzési gyűrűjében. <br /><br />- Mostantól férj és feleség. Megcsókolhatja a menyasszonyt – hallotta meg a pap hangját Pansy, s felnézett Dracóra. A fiú lassú mozdulattal emelte kezeit, hogy megfogja fátylát, s hátradobja. Draco végre meglátta a mogyoróbarna szemeket, melyek csillagokként ragyogtak rá. Lehajolt Pansyhez, rácsúsztatta kezét a lány tarkójára, s lágyan megcsókolta ajkait, amik résnyire szétváltak. Ízlelgették egymás száját, puhatolóztak, mintha csak az első lenne nekik. Tapsvihar, s fényképezőgépek kattogása húzta őket vissza a valóságba. Az örömszülők rögtön ott termettek, s köszöntötték őket, majd jöttek sorra a barátok, s számukra idegen vendégek is.<br /><br />- Végre elvetted – vigyorgott Blaise Dracóra.<br /><br />- Igen – sóhajtott Draco. – Most már csak te vagy vissza – vigyorgott ő is, mire Blaise ránézett az épp Pansyt pusziló Daphnére.<br /><br />- Meg is lesz – kacsintott Blaise, majd tovább lépett Pansyhez.<br /><br />A gratulációk után sor került a menyasszonyi csokor eldobására is, amit Daphne kapott el, vigyorgásra késztetve ezzel Blaise-t is, és Dracót is. A násznép az ifjú pár vezetésével ezután átvonult a kúria báltermébe, mielőtt azonban Pansy átlépte volna a küszöböt, Draco megállította.<br /><br />- Csak ne, olyan sietősen, kedvesem – vigyorgott a fiú, miközben egy hirtelen mozdulattal felkapta Pansyt a karjaiba. – A hagyomány megkívánja – suttogta fülébe, s a lány szemeibe nézve lépte át küszöböt. Blaise és Daphne vigyorogva követték barátaikat a hatalmas bálterembe. A helyiség is ugyanolyan pompában tündökölt, mint a kúria többi része is. Egy emelvényen foglalt helyet a zenekar. Sok kis asztal, megannyi székkel sorakozott a fal mellett, nagy teret hagyva a bálterem közepén. A falakon körbe sötétzöld gobelin függött, ezüsthímzéssel futva. Az asztalokat szintén zöld terítő borította, melyeknek az alján ezüst virágok szárai fénylettek. Pansynek, ami a legjobban tetszett, hogy a helyiségben mindenhol felfedezhető volt a kedvenc virága, a jázmin.<br /><br />- Tetszik? – duruzsolta Draco hátulról a lány fülébe.<br /><br />- Csodaszép – nézett a szürke szemekbe, s Draco is elmerült a barna szemekben.<br /><br />- Meg kellene nyitnunk a bált – köszörülte meg a torkát Draco, s elkezdte húzni Pansyt a terem közepére. Ott megálltak, szembefordította magával kedvesét, kezét rácsúsztatta a vékony derékra, másik kezét pedig felemelte. Pansy belecsúsztatta tenyerét Dracóéba, s bal kezét ráfektette a fiú széles vállára. Draco közelebb húzta magához a lányt, hogy érezte kellemes parfümjét. Felcsendültek a keringő dallamai, amire Draco lágyan megkezdte a tánc lépéseit. Gyakorlott táncosokként nem kellett minden figyelmüket a ritmusra összpontosítani, így belefeledkezhettek az észrevétlen súrlódásokba, leheletnyi érintésekbe. Még a fényképek villanása sem szakította meg a szemkontaktust köztük. Lelkük mélyében felizzott a régóta érzett vágy. Itt vannak egészen közel egymáshoz, mégis távol, a táncparketten, az esküvőjükön, ami akadályozza őket most. Pansy légzése kezdett felborulni, minden lépésnél megcsapta Draco menta illata, tejföl szőke haja folyamatosan acélos tekintetébe hullott. Egyszerűen nem tudott elszakadni a fiú szemeitől, fogva tartotta őt, ahogyan erős karjaival is, s nem engedi.<br /><br />- Fiam, felkérhetném a feleséged? – jelent meg Lucius a párnál. Draco egy apró bólintással átadta Pansy kezét apjának, aki egy meghajlással kérte fel táncba. Draco addig felkérte édesanyját, de folyamatosan Pansyt nézte, a lány lépései nyomán redőző lágy selyemruhát. S mikor tekintetük összeakadt, alig bírták ki, hogy ne mosolyogjanak rajta. Elfojtották, felvették jól megszokott álarcukat, s sorra fogadták az ismerősöket, akikkel illő volt táncolni. Draco magában most átkozta kicsit a szüleit, hogy ennyi előkelő, varázsló famíliát hívtak meg, s csak távolról szemlélheti feleségét. „Feleség” – ízlelgette magában a szót Draco, miközben az egyik ismeretlen vendéggel táncolt, aki folyamatosan csacsogott. A fiú nem figyelt rá, csak Pansy járt az agyában. Milyen furcsa kimondani… feleség. Végre már nem csak a jegyese, vagy barátnője. Nem. Összekötötték az életüket, örökre, vagy amíg a halál el nem választja őket. Draco még csak most gondolt bele, hogy milyen súlya van annak az egy szócskának. Annak az igennek, s a szimbolikus gyűrűnek. Tekintete megint csak Pansyre siklott, aki most Blaise-zel táncolt. Csak nézte őket, nem öntötte el féltékenység, mint az eljegyzési báljukon. Magában elvigyorodott erre az emlékre. Most már el se tudta hinni, hogy lehetett akkor féltékeny. Draco megint váltott, s most Daphne volt partnere. A lánnyal elbeszélgetett, de még így sem terelte el gondolatait Pansyről. Hosszas várakozás után, hogy végre Pansy közelébe férkőzhessen, megunta a tétlenséget, s egy apró meghajlással átadta Daphnét az épp érkező Blaise-nek, s egy vigyor kíséretében Pansy felé vette az irányt. <br /><br />Pansy is már unta a sok táncot, főleg, hogy Draco végigmegy a teremben fellelhető összes lányon, nőn. Magában leszidta magát, hisz a fiú nem önszántából táncol mindenkivel, hanem mert így kívánja az arisztokrata illem. Minden lépésnél, forgásnál Dracón járatta szemeit. Hihetetlenül vágyott az érintése után. A fiú most még elegánsabb volt, pedig nem öltözött át, de a fekete öltöny, a meglazított csokornyakkendő, néhol kusza tejföl szőke haj egy lezser stílust is kölcsönzött neki. Pansyt pedig ez a stílus fogta meg, az összhatás. Szívverése egyre gyorsult, mikor Dracót közeledni látta.<br /><br />- Szabad? – kérdezte Draco némi éllel a hangjában a Pansyvel táncoló fiatal fiútól. Draco őt sem ismerte, de nem is akarta, neki egy volt a lényeg. Hogy minél előbb kettesben lehessen Pansyvel, s ránézve a lányra, megállapította, hogy ő is ezt szeretné már. Draco a lehető legközelebb húzta magához Pansyt, s finom csókot nyomott a lány szájára.<br /><br />- Egész szép ruhát választottatok – súgta érzékien Draco a lány fülébe.<br /><br />- Hol marad a gúny, kedvesem? – kérdezte játékosan a lány.<br /><br />- Nem vagyunk kettesben – vigyorgott a fiú, mire Pansy is elmosolyodott. – Bár most már… - hagyta befejezetlenül a mondatot.<br /><br />- Most már mi?<br /><br />- Lassan eltűnünk – húzta félmosolyra száját, s elkezdte öles tánclépésekkel kifele vezetni a lányt. A sokadik tánc után úgy gondolta, most már ideje lelépni a színről.<br /><br />- Draco…<br /><br />- Igen, szívem? – kérdezte picit gunyorosan.<br /><br />- Hova tartasz? – rémüldözött Pansy.<br /><br />- Csak a szobámba – vigyorgott, majd kihúzta Pansyt az ajtón, s egészen a hálószobáig meg sem álltak. Draco kitárta az ajtót a lány előtt, ő pedig csak meglepődve nézte a hatalmas szobát. Lassan beljebb lépkedett, miközben Draco becsukta az ajtót. Körülnézett a hálószobában, ami teli volt virágokkal, s gyertyákkal. Draco egy pálcaintésére a szoba függönyei bezárultak, kizárva így a lemenő nap sugarait, a gyertyákat pedig meggyújtotta. Homályos, kicsit romantikus fénybe vonva a helyiséget. A baldachinos ágyat virágszirmok hintették be. Pansy megszólalni sem tudott. Sosem hitte volna, hogy Draco… lehet ennyire… romantikus? Alig bírta kimondani ezt a szót. Olyan furcsának hatott, de így van. A fiú az ő kedvében akar járni, s a lehető legszebbé tenni az első alkalmat. A nászéjszakájukat. Draco hátulról átölte a lányt, s puhán belecsókolt nyakába.<br /><br />- Hm… tetszik a hálószobánk is? – búgta lágyan a lány fülébe, majd megpuszilta fültövénél, amibe Pansy beleborzongott. Draco nem igazán várt választ, hisz magától is látta szerelme reakcióját, ami nagyon a kedvére volt. Szerette volna, ha Pansynek gyönyörű lesz ez az éjszaka, s ő tenni fog azért, hogy ez be is teljesüljön.<br /><br />Pansy lehunyta szemét, s elmosolyodott, testén jól eső, bizsergető remegés futott végig. Hagyta, hogy Draco kényeztesse, hisz erre várt már a karácsonyi szünet óta. Mellkasa egyre gyorsabban emelkedett-süllyedt, ahogy Draco fokozatosan hámozta ki ruhájából. Draco szembefordult vele, s eszelős hévvel lecsapott ajkaira. Beletúrt a lány ében hajába, lesimogatta róla a még rajta lévő tüllszoknyát. Pansy sem tétlenkedett, kigombolta Draco öltönyét, s leejtette vállairól. Hangtalanul ért földet a ruhadarab, amit követett a hófehér ing is. A lányt megint csak letaglózta a fiú arisztokratikus, kidolgozott felsőteste. Draco csókokkal hintette Pansy nyakát, s egyre lejjebb haladt dekoltázsa felé, míg Pansy letépte Dracóról az övet, s egy kecses mozdulattal elhajította a szoba másik végébe. <br /><br />- Most már… megengedett a… Malfoy örökös, sőt… kötelező – vigyorgott pajkosan a csókok közben, s gyengéden hátradöntötte Pansyt az ágyra.<br /><br /><br /><center><b><i> Vége </i></b></center></div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-13690982869488604112009-11-18T10:54:00.000-08:002009-11-18T10:56:25.452-08:0019. fejezet - Évvégi hajrá<div style="text-align: justify;">Pansyt másnap reggel Madam Pomfrey ébresztette, hogy bevegye a szokásos bájitaladagját. A javasasszony miután odanyújtotta a lánynak, belekezdett a faggatásba. Tegnap már el is felejtkezett róla, mikor ellátta Draco sérült kezét, de most…<br /><br />- Miss Parkinson, elmondaná nekem, hogy mi történt itt tegnap? – kérdezte a nő, rezzenéstelenül nézve a bájitaltól fintorgó lányt.<br /><br />- Semmi nem történt Madam Pomfrey – hazudta szemrebbenés nélkül. Az este folyamán sokat gondolkozott, s arra jutott, hogy legjobb lesz az igazi tények elhallgatása. Nem kell a balhé utolsó évükben.<br /><br />- Na, ne mondja! Mr. Malfoyból kettő volt – háborodott fel az asszony. – Itt csakis bájital volt a dologban – nézett szúrósan a lányra.<br /><br />- Dehogy volt – ellenkezett Pansy. – Egyszerűen csak hirtelen meleg lett itt, és annyit vettünk észre, hogy megszédült, és elájult. – Pansy visszaadta a kanalat a Madamnak, aki most eltöprengve nézett maga elé, majd Pansyre.<br /><br />- Valóban? – bizonytalanodott el Madam Pomfrey.<br /><br />- Igen. Tudja ezek a júniusi hőingadozások – bólintott Pansy.<br /><br />- Ó, és én még az igazgatóhoz akartam menni egy ilyen haszontalan üggyel – sóhajtott a nő.<br /><br />- Arra semmi szükség – mondta a lány, mire a nő bólintott. – Egyébként, mikor mehetek el?<br /><br />- Ó, este már a saját ágyában aludhat – mosolyodott el az asszony, majd fogta a kis bájitalos üvegét, és visszahelyezte a polcra. Később még egy kanálka altató főzetet is kapott, amitől álomba szenderült.<br /><br /><br /><center>ßßß</center><br /><br /><br />A kihalt klubhelyiségben egy világosbarna hajú lány üldögélt egymagában. Nagyon rossz éjszakája volt, s még mindig nem heverte ki a tegnapi kis összezörrenést. Összezörrenés? „Volt az több is” – húzta el a száját Vic. Megint balul sült el a terve, s megint ő jött ki rosszul a helyzetből. Kezdte feladni a reményt, hogy végre szerelme mellett lehessen. De ugyebár, ahogy mondani szokták a muglik, a remény hal meg utoljára. A lány elméjében pontról pontra lezajlott az előző esti vita, mintha csak egy merengőben nézné.<br /><br /><i><br />A Hugrabug klubhelyiségét jelző festmény előtt egy világosbarna hajú lány várakozott. A folyosó még kihalt volt, de fülébe csengtek a meccs végét övező ujjongások, s hurrogások. Fel alá járkálva próbálta levezetni felgyülemlett feszültségét, míg meg nem érkezik a hírrel barátja. Egy óvatlan pillanatban majdnem lebukott a mardekárosok előtt, de idejében bemenekült egy lovagi páncél árnyékába. Áldotta Hugrabugot, hogy ennyi páncél foglal helyet a kastélyban. A folyosón hatalmas tömeg vonult át a Nagyterembe vacsorázni. Victoria megvárta, míg az utolsó diák is eltűnt mélybarna szemei elől, majd kiugrott búvóhelyéről, s megint csak odaállt a falhoz. Nem sokra rá megérkezett a feldúlt Draco. Victoria már épp nyitotta volna száját, mikor a fiú megragadta karjánál fogva, s elkezdte ráncigálni a legközelebbi vécéhez. Nem volt kétséges számára, hogy nem az igazi rángatja őt. A fiút nem érdekelte, hogy a lányvécébe tart. Betuszkolta az ajtón Victoriát, majd bevágta maga után a nyílászárót. Dühtől eltorzult arccal nézett a meglepett, s megszeppent lány arcába. <br /><br />- Többet nem hagyom, hogy így kihasználj, Victoria! – kiáltotta dühösen a fiú. – Hogy lehettem ilyen barom? – kezdett a fiú fel alá járkálni. – Ha Draco megtudja, nekem annyi. A régi múltjával, meg a családjával, simán kinyír – tajtékzott Justin a lány előtt, majd egy pillanatra megtorpant, mikor az megszólalt.<br /><br />- Elmondanád végre, hogy mi a fene történt? – kérdezte most már a lány is mérgesen. Látta, ahogy barátja megáll előtte, s szemei villámokat szórnak rá.<br /><br />- Szerinted mi történt? – kérdezett vissza mardekárost megszégyenítő gúnnyal. – Megjelent Malfoy, és amint látod, még be is húzott egyet – mondta ki gyűlölködve a nevet, s közben rámutatott arcára. – De örülhetek, ha ennyivel megúszom – fejezte be ironikusan.<br /><br />- Szóval nem sikerült… Parkinsonnal? – toppantott Victoria fogait csikorgatva.<br /><br />- Nem hát! Leállított, és mielőtt még csinálhattam volna valamit, megjelent Malfoy – emelte fel hangját megint. – Mennyi idő van még vissza? Nem akarok tovább ilyen szőke maradni.<br /><br />- Már nem lehet sok. Most már kibírod, nem? – forgatta meg szemeit a lány.<br /><br />- Persze, nem te vetted fel Draco Malfoy alakját – gúnyolódott magára mutogatva. – Nincs is semmi okod a félelemre, mint nekem – hangsúlyozta ki.<br /><br />- Ugyan már, hogyan jönne rá?<br /><br />- Akárhogyan. Nem hülye, amit akar, azt kideríti – felelt a fiú, még mindig mérgesen.<br /><br />- Ne nevettess már – legyintett Vic, amivel csak még jobban felhúzta Justin idegeit. A fiú mielőtt azonban valamit szólhatott volna, haja elkezdett sötétedni, s rövidebb lett. Arca sápadtas, arisztokratikus mivolta eltűnt, acélszürke szemei átszíneződtek zöldre, alakja kissé visszatöpörödött. <br /><br />- Remek. Hol van a talárom?<br /><br />- Eldugtam. <br /><br />- Akkor végre eltolnád érte a kis segged? – fintorgott a fiú, mire Vic kikerülve őt, alaposan kinézett a vécé ajtajából, hogy nincs-e valaki a folyosón, majd egy perc múlva vissza is tért, kezében egy hugrabugos talárral, amit odadobott Justinnak. A fiú csak egy morgással válaszolt a gesztusra, majd átvette a ruhadarabot. Ezután odalépett a lányhoz.<br /><br />- Sokkal tartozol nekem, Victoria – suttogta közel hajolva a lány füléhez. – Ha Malfoy nem nyír ki, be is hajtom rajtad – vigyorgott kéjesen, majd kilépett a ledöbbent lány mellett a helyiségből.</i><br />Victoria fejében két mondat zakatolt, amire csak most, így utólag figyelt fel. <i>„Nincs is semmi okod a félelemre”</i> „Talán nincs, de mi van, ha még is?” „Be is hajtom rajtad” – jutottak eszébe a fiú szavai. Vajon, hogy értette? Hát igen, Victoriának erre is volt ötlete. Pontosabban, amit múltkor félbe hagyatott vele a Szükség Szobájában. A lány fintorral gondolt vissza arra az időpontra. Akkor sem tetszett neki, sőt, nagyon nehezen állította le a fiút. S most nem fog ilyen könnyen visszahátrálni, amíg meg nem kapja azt, ami akar. De Victoria nem neki tartogatja magát, bár a másik személy rá sem hederít. Talán hagynia kéne az egészet a francba. Hisz már hányszor próbálkozott, s mindannyiszor csak kudarcba fulladt. Csak saját magának halmozza fel a terveihez szükséges segítségek nem kívánatos adózását. Nagyot sóhajtott, maga elé meredve tűnődött még mindig. Szörnyen érezte magát. Nem. Nem valami bűntudat miatt, inkább azért, mert nem tudta mi fog történni Justin részéről. Talán ma, az első találkozásukkor ki fog derülni. A diákok lassan szállingózni kezdtek, s a klubhelyiség tele lett. Victoria mélybarna szemeivel kívülállóként figyelte az eseményeket, a hugrabugosok beszélgetéseit, amik még mindig a tegnapi vereségről szóltak. Pár perc múlva a lány szemei előtt feltűntek a kviddics csapat tagjai, ahogyan a lépcsőn lefele lépkednek. Vic torkában hatalmas gombóc nőtt, főleg, mikor a zöld szemek felragyogtak, és belevésődtek a lányéba. Justin odalépett a kanapén ülő Victoriához, s leült mellé. Átkarolta vállát, miközben nem engedte el a lány tekintetét, közel hajolt füléhez. <br /><br />- Ne csinálj jelenetet – suttogta, megborzongatva vele Vicet. Aztán rányomta ajkait a lányéra. Justin barátai mind vigyorogtak a párocskán.<br /><br />- Este várlak a Szükség Szobájában – kezdte kíméletlenül Justin. – Ha pedig nem jelensz meg, mindent kiteregetek Malfoynak – mondta ki a kulcsszót, ami úgy látszik hatott. Ugyan is a lány szemei kikerekedtek, s hihetetlenül mérgesen nézett a fiúra, aki csak vigyorgott. Elérte a célját, megfizet a lánynak. Miután megérkezett Charlotte is, elindultak első órájukra.<br /><br /><br /><center>ßßß</center><br /><br /><br />Egy tejföl szőke hajú fiú lépkedett a folyosón a gyengélkedő felé. Ebéd előtt, mindenképpen be akart nézni Pansyhez, hogy megtudja, mikor jöhet ki a lány. Miközben a folyosón menetelt, elrévedt. Sok minden történt megint, ami kétséges volt. Hangulata talán percenként változott, ahogy épp elméjébe befurakodtak az emlékek. Mikor egy-egy gratulációt kapott háztársaitól a meccs eredményért, lelkét átjárta a győzelemmámor, de persze arcára nem ültek ki érzelmei. Azonban, mikor egy világosbarna hajú lány képe tűnt fel előtte, elöntötte a düh. Most sem volt ez másként. Hogy merte ezt tenni? Felvenni az alakját? Nem elég, hogy Pansyt támadta, akit szeret, de egy Malfoyt így átvágni! Ezt nem hagyhatja annyiban. Mitévő legyen? Mégis csak egy lányról van szó. „Egy hárpiáról” – fűzte hozzá gondolatban. És még ráadásul be is húzott neki egyet. „Megérdemelte. Ennyit lehet” – húzta vigyorrá száját. Egy arisztokrata, mint ő, nem ver lányt, de akkor nem is volt lány, ha azt vesszük. Hisz saját magát látta, mint ellenfelet. Ez még jobban vigyorgásra késztette. Mintha csak saját magával verekedett volna. A gyengélkedő ajtajához érve mélyet sóhajtott, aztán lenyomta a kilincset, s belépett a helyiségbe. Egyenesen Pansyhez vette az irányt. A lány felkapta fejét az ajtó nyitódására, s most mogyoróbarna szemeivel végigpásztázta Dracót. Kezéből a könyvet beleejtette ölébe, annyira letaglózta most Draco. Pedig a fiú ugyanúgy nézett ki, mint máskor. Pansy azonban nem bírta levenni szemeit a fiúról. A tejföl szőke tincsek puhán omlottak acélszürke szemeibe, amik csillagokként ragyogtak rá, laza léptei pedig határozottan vitték felé. Szája hívogatóan csábította Pansy érzékeit. Draco odaérve hozzá, lehajolt, s puha csókot adott szerelmének, amit a lány készségesen viszonzott. Ízlelték egymás ajkait, mint akik most először teszik ezt. <br /><br />- Hm… ez finom volt – vigyorgott Draco, mire Pansy arcán halvány pír jelent meg. Bár fogalma sem volt, hogy miért.<br /><br />- Nem szoktál ilyeneket mondani – mondta halkan, Draco szemeibe nézve.<br /><br />- Változhatok – vont vállat Draco. – De ha szeretnéd, visszavedlek a gúnyos formámba – tettetett flegma arckifejezést.<br /><br />- Ha nem vagyunk kettesben, úgy sem tudod megállni – mondta gunyorosan a lány.<br /><br />- Te sem – vágott vissza Draco ugyanúgy, miközben leült a lány ágyának szélére.<br /><br />- Nem ebédidő van? – kérdezte Pansy.<br /><br />- De igen. Miért?<br /><br />- Hát talán ebédelned kéne, nem?<br /><br />- Majd fogok azt is. Na, tessék, én idejövök hozzád, te meg elküldesz a francba? – tettetett sértődött arcot. – Azt hiszem, vissza kell térnem a nevelésre – vigyorgott a fiú.<br /><br />- Próbálkozni lehet – vetette oda Pansy.<br /><br />- Na, így már jobb – húzta félmosolyra száját Draco. – Egyébként mikor enged el?<br /><br />- Estefele. Csak ennyit mondott.<br /><br />- Rendben. Biztos lesz egy kisebb fogadóbizottság – mosolygott Draco.<br /><br />- A lányok is voltak már bent – húzódott neki is mosolyra szája.<br /><br />- Tudom, mondták – felelt a fiú. – Egyébként kérdezett valamit az öreglány?<br /><br />- Ó, igen. Azt mondtam, hogy a melegtől megszédült, és elájult – mosolygott ravaszan a lány.<br />- Hm… szép, ravasz, és mardekároshoz méltó megoldás – nevetett Draco, majd felállt. – Most már mennem kell. Valamit kellene ennem is. – A fiú lehajolt a lányhoz, s puha búcsúcsókot nyomott szájára. Pansy magában megint kicsit elfancsalodott. Szemeivel követte Draco lépteit, miközben azon gondolkodott, mennyit változtak év eleje óta.<br /><br /><br /><center>ßßß</center><br /><br /><br />Az eltelő egy-két hétben Dracónak nem volt ideje, hogy gondolkodjon bármin is. A vizsgák, és a Griffendél elleni meccsre való felkészülés minden erejét felőrölte. Még arra sem volt ideje, hogy Blaise-zel normálisan tudjon beszélni a Vices incidens ügyében, vagy, hogy Pansyvel együtt lehessen kettesben. Ez a meccs volt ez évben a legfontosabb, persze a tanulás és Pansy mellett. Az edzések szörnyen kimerítők voltak, hajtotta a csapattagokat, s saját magát is. Szombat révén pedig eljött maga a meccs is. Most még jobban a tetőfokára hágott a kastélyban tanuló diákok hangulata. Az év legnagyobb meccse volt ez, a két ellenséges házé. Sokkal több plakát, s kitűző volt jelen az iskolában, s a tanulók talárjain, mint a többi ilyen programkor. Reggel szinte minden diák a meccsről beszélt, s tapintani lehetett a feszültséget leginkább a kviddics csapat tagjai között. Draco reggelire nem sokat evett, ha bár győzködték, hogy kell az energia, hisz el kell kapnia a cikeszt. Csak Pansy tudott belé tukmálni némi kaját, ami Blaise-t is némiképp megnyugtatta. Ő nem vette annyira fel, mint Draco. Végül is Draco cipelte a csapatkapitányi felelősséget, így nem is csoda, hogy lelkileg megviselte. Habár ezt sosem mondaná, vagy mutatná ki, még a mardekárosok előtt sem. Sőt, leginkább saját háztársai előtt nem.<br /><br />A reggeli után Draco és a többiek elindultak a kviddics pálya felé. Daphne és Blaise mentek elől, utánuk Draco és Pansy, majd Crak, Monstro, és Milli. Draco és Pansy kéz a kézben meneteltek. A fiút valahogy megnyugtatta az érintés, a tudat, hogy ott van vele, s nézni is fogja a meccset. Most nem is gondolt senki másra, csak szerelmére. Ezzel próbálta lehűteni idegeit. Az öltözőkhöz érve Daphne Blaise nyaka köré fonva karjait szenvedélyes, buzdító csókkal búcsúzott barátjától. Draco legbelül Pansytől is várt egy ilyen csókot, de a lány lesütött szemekkel várta barátnője végeztét, majd utána mentek is a pódiumok felé, hogy elfoglalják a marderkáros szurkolótábor helyeit. Mély sóhaj kíséretében lépett be az öltözőbe, ami Blaise figyelmét sem kerülte el, de nem szólt semmit. Az öltözőben néma csend uralkodott. A csapat tagjai vagy üldögéltek egymaguk, vagy halkan ecsetelték a betanult cseleiket. Draco és Blaise félre vonultak a helyiség egy hátsó részébe, elkülönülve a többiektől. <br /><br />- Meg vagy? – kérdezte a fiú.<br /><br />- Persze –válaszolt Draco nemtörődömséggel.<br /><br />- Draco, nekem nem tudsz hazudni – vigyorgott Blaise, miközben áthúzta kviddics talárját.<br /><br />- Semmi bajom. Csak legyünk túl a meccsen. <br /><br />- Igen, ez igaz – mondta Blaise is.<br />Eközben kint a lelátókon, Pansy magában viaskodott. Szörnyen érezte magát. Először nem tudta megmondani miért, de aztán rájött. Belülről marta lelkét a bűntudat, hogy ő nem adott Dracónak egy olyan csókot, mint barátnője Blaise-nek. Felpattant ültéből, s Daphne kérdését megválaszolatlanul hagyva lesietett a lépcsőkön a pódiumról. Aztán kicsit lelassított, de léptei így is gyorsabbak voltak a megszokottnál. Még a meccs kezdete előtt vissza kell érnie a fiúkhoz. Az öltözőbe beérve, Pansy meglátta Thomsont és Colment.<br /><br />- Hol van Draco? – kérdezte meg őket, mire ők készségesen válaszoltak neki. A lány lassan hátralépkedett a fiúk felé, addig kifújva magát a sietség miatt. Szapora levegővételeit lelassította, s mikor odaért az említett kis részhez, amit eltakartak a szekrények, megállt. Megigazította ében haját, hogy tökéletesnek látsszon, s mikor elő akart lépni a szekrények rejtekéből, megtorpant.<br /><br />- Blaise, beszélni akartam veled arról az ügyről – hallotta meg Draco hangját.<br /><br />- Igen, én is. De sosem volt alkalmam – felelt Blaise is. Pansy meg csak állt ott. Mi lehet az az ügy? Vajon a gyengélkedőn történtekről? Pansyt hajtotta a kíváncsiság, így várt. Várt, hogy mi fog ebből kisülni.<br /><br />- Csak nem azt akarod mondani, hogy van jelölted? – fűzte tovább Blaise.<br /><br />- De igen. Szerintem te is arra a valakire gondolsz – válaszolt Draco.<br /><br />- Gondoltam. Az a csaj sose akar már leakadni rólad?<br /><br />- Úgy látszik, nem. Ezért kéne valahogy megleckéztetni. Úgy látszik nem volt elég neki az a leégetés – húzta át Draco is talárját. Pansy elhúzta száját. Valamiről lemaradt. És ez nem tetszett neki. <br /><br />- Most nem akarom azt mondani… - kezdte Balise -, de én tényleg megmondtam. Draco fintorgott egyet.<br /><br />- Inkább segíts, hogy hogyan akasszam le magamról Victoriát – dörrent rá Draco gyengédebben. Pansy majd nem kiesett az oltalmat adó szerkények mögül. Tehát Victora. Már megint az a kis fruska.<br /><br />- Jól van, na – hátrált játékosan Blaise. – Gondolkozom rajta. Majd a meccs után.<br /><br />- Én is úgy gondoltam – bólintott Draco.<br />Pansy ezt a percet érezte a legmegfelelőbbnek, hogy előbújjon rejtekéből.<br /><br />- Blaise, magunkra hagynál kicsit? – lépett elő, mintha csak most érkezett volna.<br /><br />- Ó, Pansy drága! – vigyorgott Blaise. – Természetesen, de csak olyan állapodban legyen, hogy meg tudja nyerni a meccset – röhögött fel a fiú, majd ellépett Pansy mellett, s otthagyta őket kettesben. Draco fejében rögtön az fordult meg, hogy Pansy vajon hallotta-e ezt a kis beszélgetést, s nagyon remélte, hogy nem.<br /><br />- Hát te? Hogy-hogy itt vagy? – rakta el a szekrénybe másik talárját. – Mindjárt kezdődik a meccs.<br /><br />- Igen, tudom, de… - kezdte a lány, majd megsimította Draco karját, aki erre hátrafordult Pansyhez. – Lemaradt valami, még az előbb – húzta kacér mosolyra száját, miközben megfogta Draco mardekáros talárjának két szélét, és a kis távolságot megszüntette azzal, hogy közelebb rántotta magához Dracót. A fiú még meglepődni is elfelejtett, Pansy már ajkaival ingerelte száját. Először puhán csókolta a felső, és alsó ajkait, majd egyre hevesebben utat tört magának, s táncba hívta szerelme nyelvét. Draco hamar felocsúdott, s kezeivel átkarolta a lányt hátánál, egyik kezét megpihentette a karcsú derékon, majd másik kezével hátán végigsimítva beletúrt az ében hajba. Addig csókolták egymást, míg elfogyott levegőjük, s kénytelenek voltak elválni a másik ajakaitól. Egymás szemeibe nézve csillapították légzésüket, Draco még mindig nem engedte el a lány derekát, magához húzva élvezte ki a pillanatot.<br /><br />- Most tényleg mindjárt kezdődik a meccs – mondta halkan Pansy. Draco csak most engedte el a lányt, s félmosolyra húzva száját nézett az öltözőt épp elhagyó lány után.<br /><br />- Most már megnyerem a meccset – szólt még utána vigyorogva. Pansy visszanézett rá, majd eltűnt acélszürke szemei elől. Mélyet sóhajtott, s lerogyott az egyik padra. Végigmasszírozta tarkóját, mert Pansy igencsak feltüzelte most, ezzel az őrjítő csókkal. Valahogy ezt a tüzet át kéne vezetnie a meccsbe, és semmi gond nem lenne. Simán megnyerné. Blaise „rontott be” hozzá, de vigyoráról Draco leolvashatta, hogy barátja értette miért kérte Pansy, hogy menjen ki.<br /><br />- Gyere te csapatkapitányok legje – röhögött.<br /><br />- Megyek – állt fel a padról, s csapattársaival együtt kilépett a pályára. Az őrjöngő diákok hangja már szinte fájdította fülét, de jól is esett neki. Főleg, amikor meghallotta a Marderkár összefogott, egységesen mondott buzdítóját is. Blaise-re nézve odamentek Madam Hooch elé. Draco egyenesen Harry Potter smaragd szemeibe nézett.<br /><br />- Tisztességes, szabályos meccset várok el, mindkettőjüktől! – furakodott Draco elméjébe a Madam hangja. – A csapatkapitányok fogjanak kezet! – utasította őket a professzor. Draco és Potter egyszerre nyújtották kezüket, s bilincsként zárták össze egymásén. Fogcsikorgatva, egymás szemeibe nézve roppantották össze a másik ujjait, amennyire csak tudták. Miután elengedték a szorítást, mindketten próbálták elrejteni arcukra kiülni készülő fintorukat. – Készüljenek! Seprűre! – kiáltotta el magát a Madam, mire mind két csapat lábuk közé kapta Nimbusz 2000-sét. – Rajt! – A diákok elrugaszkodtak a földtől, s mindannyian elfoglalták helyüket a levegőben. Madam Hooch elengedte a labdákat, amik felröpültek a játékosok közé. <br /><br />- Köszöntök mindenkit az év legnagyobb, és legizgalmasabb meccsén! – hallatszott a kommentátor hangja. – Akkor jöjjenek a játékosok. A Griffendél őrzője Ron Weasley, a két terelő Dean Thomas és Andrew Kirke, a hajtók pedig Seamus Finnigan, Eddie Carmichael, Cormac McLaggen. És a csapatkapitány nem más, mint Harry Potter, aki a csapat fogója is. – A bemutatást üdvrivalgás követte, majd a kommentátor folytatta. – A Marderkár őrzője Nicholas Stockwright, a három hajtó személyében köszönthetjük Christian Thomsont, Lucas Colment és Dominic Demont, a két terelő Blaise Zabini és Michael Davis. A fogó, és legfőképp csapatkapitányi poszton Draco Malfoy. Szó, mi szó, amióta ő a csapatkapitány sokat fejlődtek a mardekárosok. – A kommentátor szavait hurrogások, és fújozások nyelték el. Draco nem is igazán figyelt a girffendéles szurkolótáborra, vagy a kommentátorra. Persze azért nem hagyta vigyorgás nélkül a hiúságát legyező megjegyzést. – És Colmen elorozza Finnigan elől a kvaffot! Colmen felfele kezd repülni, hogy némi egérutat nyerjen az őt követő hajtók elől. – Draco a levegőben körözve nézi a Csorszkov-féle csel precíz kivitelezést. Thomson és Demon pár méterrel lejjebb repülnek a karikák felé, mint társuk. Pontosan követik útvonalát, hogy egy váratlan pillanatban Colmen ledobja a kvaffot alatta repülő társainak. – Gyönyörű csel! – kiáltja bele a mikrofonba a kommentátor. – Szélsebesen repülnek a karikák felé, a hajtók próbálják megállítani őket, de kivédik a támadásokat, és nyílegyenesen folytatják útjukat a Weasley által örzött karikák felé. Ez gól esélyes… és… és… GÓÓL!!! – harsogja a kommentátor. – Tíz-null a Mardekár javára. A kvaff most a Griffendélé. Passz Finnigennek, aztán vissza McLaggennek. Úúú, ez nem volt épp szabályos Colmentől. Még mindig a griffendélé a labda, hosszú passz Carmichaelnek, és gólhelyzet. Stockwright a karikák előtt várja a támadást, eközben Zabini ütőjével hatalmasat mér a gurkóra, de nem talál célba. Kirke két kézzel üt bele a gurkóba! – Draco erre már felfigyelt, hisz a gurkót épp, hogy kit tudta kerülni, mert eléggé eltévesztette az ütött célt. – Griffendél GÓÓÓL! – üvölti a kommentátor. Draco csak egy fintorral válaszol erre a gólra. Acélszürke szemeivel bemérte a zöld-ezüst tábor sorait, s meg is találta, akit keresett. Pansy és barátnői, zászlóval a kezükben harsogták a buzdító dalokat. Draco nem bírta megállni, hogy ne mosolyogjon rajta, aztán figyelmét visszaterelte a cikesz keresésére. Potter tőle nem messze körözött a pálya felett. A fiú megállapította, hogy legalább ő sem találja a kis arany labdát, mint ő. – Megint a Marderkárnál a kvaff. Colmen és Demon passzolgatva repülnek a karikák felé. <br />- Thomson! A harmadik csel! – kiáltja oda Draco a hajtónak, mire az bólint, s követi társait. Thomson egy füttyel és egy apró jelzéssel adja a két másik hajtó tudtára, mint mondott a csapatkapitány. A három hajtó nyílhegyet mintázó alakzatba állva röpülnek tovább Weasley felé. Finnigan, Carmichel és McLaggen próbálja őket lelassítani, de mintha kicsit megrémülve térnének ki a karvalyfej támadóalakzatot végrehajtó ellenség elől. - Úúúú, ez egy gyönyörű kivitelezése volt a karvalyféle támadásnak. És gólt is hoz a Marderkárnak! – Draco vigyorra húzta száját. Ezt az alakzatot sokat gyakorolták, nem is csoda hát, hogy ilyen jól sikerült nekik. – Húsz-tíz az állás, s most a Griffendélé a labda. – Draco és Potter hosszasan körözött a levegőben. Egy óra múlva az állás már elérte a négyszáz-négyszáz felállást. Most, talán minden a fogók kezében dőlhet el. De a cikesz csaknem akart feltűnni az égbolton. A gólok csak jöttek, hol innen, hol onnan. A két csapat szinte majdnem azonos szinten állt eredményben, amit Draco elég rossz szemmel nézett. Gondolta kicsit szétnéz a lelátókon, hogy legalább egyszer ránézhessen szerelmére. Egy pillanat volt csak. Potter elsuhant előtte, Draco azonnal elkezdte követni. Potter előtt két méterre meg is látta a cikeszt. Előredőlt Nimbusz 2001-sén, hogy még a minimális légellenállást is lecsökkentse, és beérje ellenfelét.<br />- És a fogók meglátták a cikeszt! – harsogta a kommentátor! – Harry Potter fél méterrel van előrébb, mint Draco Malfoy. A Mardekár csapatkapitánya most valamit a kezén mutatott csapattársának. Blaise Zabini és Michael Davis egyszerre üti meg a grukót! A labda hihetetlen sebességgel száguld Harry Potter felé! Potter kénytelen kitérni a gurkó elől, így Malfoy átveszi a vezetést a cikesz elkapásában! Húúú, ez tényleg az év legizgalmasabb meccse. – Fújja ki a levegőt tüdejéből a kommentátor. – Szent Hollóhát! A Griffendél sem hagyja megtorlatlanul az előző esetet. Ők is alkalmazzák a Dopplebeater Defence-féle terelő ütést. Draco Malfoyt azonban megvédik csapattársai, s most fej-fej mellett halad ellenfelével. Hirtelen irányt váltanak, amit mindketten kicsit elnéznek, úgy látom. – Jegyzi meg mellékesen a hollóhátas. – Malfoy szabályszerűen előzi le Pottert, ami nem igazán tetszik a Griffendél csapatkapitányának. A két fogótól Vronszkij-műbukást láthatunk, de, ahogy észreveszem, most nem csak a cselezésről szól. Potter és Malfoy sem enged, pedig most már egészen közel vannak a földhöz. Ebből ütközés lesz, ha nem csinálnak valamit. – Döbbent meg a hang tulajdonosa. Mindenki feszülten várta, mi fog történni. – És egyikük sem engedett, mindketten ugyanabban az időben rántották fel seprűjük elejét, és most megint egyenesen száguldanak egymás mellett. Eközben a Marderkár is, és a Griffendél is szerzi a gólokat. Érdemes oda is irányítani figyelmünket, mert egy nagyon szép Starfish and Stickkel védte ki Stockwright a Griffendél támadását. Weasley is megpróbálta ezt a cselt, de neki nem igazán sikerült így elsajátítani. Nem baj, majd máskor. Most nézzük a két fogót, akik még mindig egymással harcolnak. És a Mardekár újabb gurkót indít útnak, amit igencsak jól célzott meg Zabini. Potter fejjel lefelé fordul, kézzel és lábbal lóg le seprűjéről, így kitérve a gurkó elől. Ezzel nincs is baj, de így nagyon lelassult Malfoyhoz képest. Eközben a Mardekár fogója elvesztette a cikeszt, mert céltalanul bekanyarodik, de mi történik? – A kommentátor hangja elhalkult. – MEG VAN A CIKESZ!!! – ordítja a kommentátor. – EZ HIHETETLEN. MALFOY A KANYARODÁSSAL BEVEZETTE A CIKESZT A TALÁRUJJÁBA! – Tapsvihar tört ki a Mardekár táborában. Draco egy kézzel a seprűjét fogja, míg másikkal a cikeszt mutatja a magasba. Arcán letörölhetetlen vigyor terül szét. Csapattársai már lent várják a pálya füves részén. Draco, ahogy leszáll, felkapják őt a magasba, dobálják vállukon, ami ki is jár most neki. Blaise vállon veregeti barátját, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve át is öleli. Draco pedig viszonozza. Ezt az ölelést még a csapat többi tagja is követi, s majd összeroppantják Dracót. A Mardekárnak ez most hihetetlennek tűnő győzelem. Sok év telt el úgy, hogy mindig az utolsó helyen, vagy az előtt végeztek a házkupa, s kviddics kupa megnyerésében. S most, az utolsó évükben sikerült megnyerniük! Draco most azzal sem törődik, hogy arcán látják érzelmeit. Nem érdekli semmi. És végre, a gratuláció tömegen keresztül Daphne, Millicent, és Pansy verekedi át magát, s férkőzik a csapattagokhoz. Dahpne először gratulál Dracónak, puszit nyom arcára, majd megy is Blaise-hez, hogy csókkal jutalmazza teljesítményét. Millicent is hasonlóan köszönti Dracót, és a fiú végre meglátja Pansy csillogó, mogyoróbarna szemeit is. A lány mit sem törődve a tömeggel, Draco nyakába fonja karjait, átöleli, s egy érzéki csókot nyom szerelme ajkaira. Blaise elszakadva Daphne szájától, a párocskára esett tekintete, s nem bírta megállni, hogy nem fütyüljön egyet. A többi csapattag is füttyel, ujjongással fogadták a párt. Pansy elválva Draco ajkaitól kicsit elpirult, amin a fiú vigyorgott. Pansy is mosolyra húzta száját. Draco meglepődésére Potter lépett oda hozzá, s kezet nyújtott neki. Draco gondolkodás nélkül elfogadta a jobbot.<br /><br />- Gratulálok – mondta Potter. – Jók voltatok.<br /><br />- Ti sem voltatok rosszak – bólintott Draco is. Potter vigyorra húzta száját, mire Draco is. Ellensége ez után otthagyta, s csüggedten lépkedett vissza a kastélyba. Draco pedig átkarolta Pansy derekát, s a Blaise-Daphne párost bevárva, a mardekárosokkal együtt bevonultak a kastélyba. Este hatalmas bulit rendeznek a klubhelyiségben, hogy megünnepeljék győzelmüket.<br /><br /><br /><center>ßßß</center><br /><br /><br />A Mardekár asztalánál hatalmas zsivaj volt vacsoránál. Mindenki a győzelmükről beszélt. A többi ház, hol szomorúan, hol pedig igazságot adva gondoltak erre a győzelemre, hogy a Mardekár most megérdemli. A szokásos kis csapat együtt indult el vacsorázni. Mikor beléptek a terembe, egy percre mindenki elnémult. Aztán a hangzavar megint felerősödött, s minden ment a maga kerékvágásában. A Hugrabug asztalától egy világosbarna hajú lány állt fel, hogy egy bizonyos találkozóra menjen. Pansy észrevette Victoriát, s asztalukhoz menetelve várta, hogy a lány odaérkezzen eléjük. Szerencséjére a lány abban a sorban lépkedett, nem is gondolva arra, hogy mi fog vele most történni. Pansy lelkét elöntötte a méreg, ahogy eszébe jutott az öltözőben hallott beszélgetés. Draco is észrevette a lányt, ami csak abban nyilvánult meg, hogy egy oldalpillantást vetett barátjára, s szája fintorba futott át. Gyorsan le akart ülni helyére, nehogy valami olyasmit tegyen, amit megbánna, de Pansy ebben megakadályozta. A lány kibontakozott a fiú karjai közül, s megállította a vele szemben lépkedő Victoriát. Draco már vissza akarta húzni Pansyt, karjánál fogva, mikor a lány hangosan, felindultan megszólalt.<br /><br />- Jó lenne, ha felfognád végre a kis agyaddal, hogy semmi esélyed – támadt Victoriának Pansy gúnyosan.<br /><br />- Miről beszélsz? – kérdezte ártatlanul a lány.<br /><br />- Arról, hogy akármit fogsz is kitervelni, nem fog sikerülni! – Mogyoróbarna szemei szikrákat szórtak a lányra, de semmi más nem látszódott arcán. Tartása magabiztosságot, büszkeséget sugallt Victoria felé. – Akárhogy is próbálkozol, Draco engem fog elvenni feleségül, mert én vagyok a legmegfelelőbb hozzá, mind rangban, mind pedig előkelőségben. Senki nem ér fel sem a Malfoyokhoz, sem a Parkinsonokhoz. Akármit teszel, sosem veszed át a helyem – fejezte be felemelt fővel, egyenes tartással. Hangjából csak úgy sugárzott a megvetés Victoria iránt. Draco köpni-nyelni nem tudott Pansy háta mögött. Arcára kezdett kiülni vigyorgása. Victoria ránézett Dracóra, egyenesen a fagyos, acélszürke szemekbe, s mélybarna szemeit elfutotta a könny. Még egy pillantást vetett Pansyre, s megalázottan kifutott a Nagyteremből. A helyiségben most néma csend honolt. Mindenki a történteket követte figyelemmel. A lány megfordult, s szembe találta magát Draco vigyorgó, pajkos tekintetével. A fiú nem tétovázott, magához rántotta Pansyt, s a lány legnagyobb döbbenetére megcsókolta. Ott, az egész Nagyterem előtt. Pansy kezei önkénytelenül emelkedtek, hogy a fiú nyaka köré fonja őket, s beletúrjon a tejföl szőke tincsekbe. A Mardekár asztala hatalmas ovációval tört ki a csókra, amit még a többi ház némely tagjai is követett. Draco és Pansy csak a hangzavarra váltak el egymástól, s a lány arcára most láthatóan kiült két kis piros foltocska. Elszakították pillantásukat, s leültek szokásos helyükre. <br /><br /><br /><center>ßßß</center><br /><br /><br />Sírva futott, amerre vitte a lába. Tessék, még egy megalázás, még egy szörnyű este. Az ötödik emeleten lelassította lépteit. Nem akart odaérni a Szükség Szobájába. De miért is megy most már oda? Hisz mindennek vége. Nem, nem akar még Dracótól, a szerelmétől is egy ilyen kis jelenetet. Tehát lépteit még is csak a hetedik emeletre irányította. Mélybarna szemeit megtörölte, világosbarna haját hátrafésülte. Azt sem akarta tudni, mi fog történni. Persze a lelke mélyében tudta, annyira nem naiv. De hát magának csinálta, mindent csak magának köszönhet.<br /><br />Victoria elgondolkodott, hogy megérte-e ez az egész, s arra jutott, hogy nem. Nagyon nem, bár ha eszébe jut az a csók, amit Dracótól kapott, elbizonytalanodott. Egyszer, egyetlen egyszer érezhette ajakait az övén, s ezért minden megérte. Azonban, mikor odaért Badar Barnabás falikárpitjához, kezdett elszállni ez a gondolat. Háromszor elhaladt a fal előtt, mire megjelent az ajtó. Mélyet sóhajtva fektette kezét a kilincsre, majd minden erejét, s bátorságát összeszedve lenyomta a réztárgyat. Amint belépett, Justin felemelkedett az ágyról, s lassú léptekkel megindult a lány felé. Victoria még mindig ott állt a nyitott ajtóban, egyszerűen nem tudott megmozdulni. Justin kéjes vigyorral a száján leemelte a lány kezét a kilincsről, s beljebb invitálta. A lány tett pár bizonytalan lépést a szobába, mire Justin becsukta az ajtót. Victoria összerezzent az ajtó hangjára. Hát ennyi. Most visszakapja mindazt, amit elkövetett. Sírásra görbülő szájjal fogadta a fiú mozdulatait, amivel haját dobta félre.</div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-68881107107079883762009-11-13T12:24:00.000-08:002009-11-13T12:25:18.016-08:0018. fejezet - Álnok cselszövés<div style="text-align: justify;">Csütörtök reggel Draco korán ébredt, ha lehet egyáltalán ezt mondani, hisz az éjszaka nagy részét ébren töltötte. Agya folyamatosan zakatolt a tegnapi eseményeken. Olyan zsúfolt volt az egész számára. Az eleje… az felhőtlenül gyönyörű volt, mikor megcsókolta Pansyt, de aztán, minden felgyorsult bűbájtan órán. Victoria… még mindig elöntötte a düh, amikor csak eszébe jutott, mit tett a lány. Ő sem kis pályás, de Victoria túltesz még rajta is. Az is eszébe jutott már, hogy a lánynak bizony a Mardekárban lenne a helye. Nem tudott tovább az ágyában feküdni, így hevesen félredobva takaróját becsörtetett a fürdőszobába, s visszatért előző gondolataihoz.<br />Egy kis elégedettséget is érzett, amiért megalázta Victoriát, s ezzel visszaadta neki azt a csábító asztrológia órát is. Marta lelkét a bűntudat, és egy határozott mozdulattal hideg vízre állította a zuhany csapját. Ha ő nem teszi azt több éven keresztül amit, most nyugodt élete lenne Pansyvel az oldalán. Nem kellene a lánynak ilyen megalázást elviselnie, mint tegnap ebéd után. Onnantól kezdve jöttek a bajok. A levegőben lógás, majd az a tuskó miatti sérülés. Draco összeszorította a fogait, s a düh átjárva testét, önkénytelenül emelkedett jobb keze, hogy a méregzöld csempés falba üsse. Másik kezét is nekitámasztotta a falnak, lehajtotta fejét, hajából folyamként ömlött a hideg víz, de nem érdekelte. Elméjében egy világosbarna hajú lány képe lebegett. Hihetetlen gyűlöletet érzett iránta, hogy megkeseríti az életét. Mert abban biztos volt, hogy ő lógatta fel szerelmét a levegőbe. „Talán a baleset is ő miatta történt?” - fogalmazódott meg a fiúban, de el is vetette. Nem, arra azért nem képes, az csak egy ártatlan baleset volt. Csak, mert egymásra figyeltek, s nem a feladatra. Ezzel nyugtatta magát, majd elzárta a csapot is. Szája jéghideg volt a víztől, s egész teste vacogott, így gyorsan megszárította magát.<br />Erről eszébe jutott a meccs előtti utolsó kviddics edzés is. Szörnyen teljesített, holott most kellene igazán beleadnia mindent, hogy a Griffendél ellen is győzelmet arassanak. Igaz, csapattársai nem vetették a szemére, sőt, nem is merték, de így Draco csak rosszabbul érezte magát. Ne sajnálja őt senki! Egy Malfoyt soha! Nem szorul rá. Bár a Mardekárosok között mindig nagyobb volt az összetartás, mint a többi ház között, ezért a fiú nem is igazán törődött e kérdéssel többet. Persze azért az önérzetét csúfosan befolyásolta ez a nem megszokott teljesítmény, és ma ráadásul itt a Hugrabug-Mardekár meccs. Le kell győzniük, ezzel is letörve a hugrabugosok lelkesedését, köztük Victoriáét is. Halkan csukta be maga után a fürdő ajtaját, s felöltözve, egyenesen lesietett a klubhelyiségbe. Nem lepődött meg, amikor egy háztársával sem találkozott a helyiségen átvágva.<br /><br />Kétszer olyan gyorsan szedte lépteit a kihalt folyosókon, mint alapjában véve szokta. Minél előbb oda akart érni a gyengélkedő kétszárnyú ajtajához. Még egyszer körülnézett a néptelen folyosón, majd halkan benyitott a helyiségbe. Madam Pomfrey-t sehol sem látta, így lassan a paravánnal eltakart ágyhoz lépkedett. Egy kis félelmet érzett, izgatottsága mellett. Szívverése hihetetlen ütemre váltott, ahogy egyre közeledett a paraván széléhez. Megkerülte azt, s meglátta a lányt. Ugyanúgy feküdt, mint ahogy itt hagyta tegnap, s még mindig nem ébredt fel. Kicsit megrémült, hogy így látja, hisz a Madam az ellenkezőjét mondta neki. Megnyugtatta magát, hogy biztos csak alszik, így fogott egy széket, odahúzta, s leült rá, szorosan az ágy széléhez. Előredőlve megfogta Pansy kezét, másik kezével térdén támaszkodott. Acélszürke szemei keresték a lány mogyoróbarna szempárját, de nem lelt rájuk. Fürkészte a szép vonású arcot, minden egyes négyzetmilliméterét bejárta már szemeivel, most pedig késztetést érzett, hogy ajkaival is végigjárja. Odahajolt Pansy arcához, kisepert egy ében tincset homlokából, s finom puszit nyomott bőrére. Majd lehunyva szemét, végig arcára, míg el nem érte a cseresznyepiros szájat. Érzéki csókot lehelt rá, s suttogva, szinte ki sem mondva ejtette ki száján. <br /><br />- Szeretlek – lehelte. Szemei kipattantak. El sem akarta hinni, hogy ezt ő mondta, de igen… Ő volt.<br /><br />- Draco – jött a halk, elgyötört rebegés. Draco megállt a visszaereszkedés mozdulata közben, s most azon járt az agya, hogy Pansy hallotta-e azt, amit az előbb alig hallhatóan, de kimondott. A lány szempillái megremegtek, s félig fel-felnyitotta szemhéját. Draco megsimította a lány arcát.<br /><br />- Én vagyok, Pansy – válaszolt a fiú, mire a lány már teljesen kinyitotta szemeit, s most fátyolos tekintettel fürkészte a csillogó, szürke szemeket. – Hogy vagy?<br /><br />- Szerinted hogy vagyok? – próbált gúnyos mosolyt erőltetni magára, de nem igazán sikerült neki. Draco csal félmosolyra húzta száját. „Az én Pansym” – Mi történt pontosan? – A fiú magában megállapította, hogy szerelme nem hallotta azt a bizonyos szavacskát, amitől nagy kő esett le a szívéről.<br /><br />- Beleállt a karodba egy tüske, és nekicsapódtál az üvegház falának – válaszolt halkan, torkát köszörülve. Próbálta visszanyerni eredeti hangját, és álarcát is.<br /><br />- Ó… - szorította meg Draco kezét. – És… ki volt, aki… idehozott? – nézett fel újból a fiú szemeibe.<br /><br />- Természetesen én – háborodott fel egy kicsit. – Ki más? – gúnyolódott. Pansy magában elmosolyodott a válaszon.<br /><br />- Nem is vártam mást – mondta alig hallhatóan. Draco felvonta szemöldökét, lehet, rosszul hallotta. Rápillantott a falon függő órára, majd vissza Pansyre.<br /><br />- Mennem kell – mondta váratlanul. Pansy sóhajtott egyet.<br /><br />- Menj csak – kezdte kicsit csalódottan. – Győzd le a Hugrabugot – suttogta átszellemülten. Draco félmosolyra húzta száját, majd felállt a székről. A lány már azt hitte, hogy csak úgy kisétál a helyiségből szerelme, de a fiú csak fölé hajolt, s egy gyengéd csókot lehelt ajkaira, amitől a lány megrészegült. Ám Pansy sem engedte el, nyaka köré fonta karjait, s szenvedélyesen visszacsókolt.<br /><br />- Egy kis inspiráció, amiért nem lehetek ott – húzta kacér mosolyra száját, s nézte, ahogy Draco elhagyja a helyiséget.<br /><br />Draco nem tudta otthagyni Pansyt, húzta az időt, persze észrevétlenül, de muszáj menni. Így lépteit a gyengélkedő ajtajához irányította, majd még egyszer visszanézett az ágyban fekvő Pansyre, s eltűnt a lány szemei elől.<br /><br /><center>ßßß</center><br /><br />Még egy személy ébren töltötte az éjszaka nagy részét, a hugrabug hálótermében. Nem tudta elhessegetni a gondolatait. Még hátra van valami, amit el akar végezni. Hisz nem lehet tudni, mikor jár szerencsével. De ahhoz meg kell győznie valakit, ami nagyon rosszul ment a múltkor is. Kockázat nélkül nincs győzelem, tehát mindenképpen megpróbálja. Veszíteni már semmit sem veszíthet. Hosszan elnyújtózott a kádban, mint minden reggel. Világos haját feltűzte, hogy ne legyen vizes. Eltűnődve játszott a habokkal, bele-bele fújdogálva, mélybarna szemei ide-oda jártak. Félóra múlva ki is lépett a fürdőszobából, hogy megkezdje azt a bizonyos próbálkozást. Fehér ingjét nem gombolta be teljesen, fehér csipkés melltartójának széle már majdnem látszott, s ujját feltűrte majdnem könyökéig. Nyakkendője lazán lógott nyakában, domborulataira borulva, szoknyája alatt pedig nem viselt harisnyát. Világosbarna haját felborzolta, ajkaira szájfényt rakott, szemeit fekete szemceruzával hangsúlyozta. Charlotte látványosan eltátotta száját, ahogy végignézett eddig szemérmesnek hitt barátnőjén. Victoria magában mosolygott, és lépteit a klubhelyiségbe vezető lépcsőkhöz vette. A lépcső tetején megállt, egyedül volt. Mély levegőt vett, s egy „Most vagy soha” gondolattal ráfektette kezét a korlátra, s amilyen egyenes tartással csak tudott, levonult a lépcsőn. A meccs által, a helyiséget uraló zsivaj alábbhagyott, s mintha megfagyott volna az idő, minden szem rászegeződött, mikor leért az utolsó lépcsőfokra. Arcára magabiztosságot erőltetett, határozott lépésekkel bíztatta magát belülről, hogy végre Justin elé érjen. Örökké valóságnak tűnt, pedig csak egy-két méter volt köztük, de ez most sokkal többnek hatott.<br />Mikor odaért a fotelben ülő ledöbbent, vagy inkább elbűvölt fiú elé, két kezét megtámasztotta a karfán, s lehajolt hozzá, hogy dekoltázsába szép belátás nyílt barátjának. Látszott is a fiún, hogy nagyot nyel, aminek Victoria igazán örült, hisz sikerült elkápráztatnia őt. Közelített a fiú szájához, majd egy gyors irányváltás után, érzékien belesúgott a fülébe. Justin egy pillanatig mintha elgondolkozna, majd kajánul elvigyorodott, miközben Victoria egy kacér mosollyal szája sarkában, tüzetes szemek kereszttüzében kilépett a klubhelyiség ajtaján. Miután becsukódott mögötte az ajtó, nekidőlt a hűs kőfalnak, s lehunyva szemét lélegzett mélyeket, ezzel is csillapítva felgyorsult szívverését, ami úgy lüktetett, hogy majd kiugrott a helyéről. Kipattantak mélybarna szemei, s gyorsan szedve lábait a hetedik emeleti folyosóra sietett. Igyekeznie kell, ha még a meccs előtt meg akarja győzni a fiút. Ott háromszor elhaladt egy fal előtt, majd belépett a megjelent ajtón. Most jobban kell elsülnie, mint múltkor. „Muszáj.” Még egy valami kell a főzethez, vagy is kettő, ha Justint is beszámítjuk, de utána már nincs semmi, ami az útba állhatna. A szobát a sárga, s fekete színek uralták, ezzel is Justin önérzetét erősítve. Az ágyról baldachin omlott alá, s sárga selyemmel volt fedve. A szobában helyet kapott még két fotel, s egy üvegasztal is, egy fürdővel kiegészítve. Victoria elégedett volt az összhatással. Az ágyhoz ment, majd oldalról felfeküdt rá, s könyökére támaszkodva várta Justint.<br /><br />Blúzát még jobban kigombolta, haját félig hátrafésülte ujjaival. Nem sokra rá, meg is érkezett a fiú, arcán még mindig a kaján vigyorral, szemei pedig majd felfalták Victoriát. Egy kicsit meg is rémült ettől a tekintettől, de gyorsan elterelte figyelmét a közeledő fiúra. Éhesen méregetve barátnőjét felmászott az ágyra, s egyik lábát átvetve Victorián átfordította a lányt, hogy egész hátán feküdjön alatta. A lány két kezét a feje fölött összekulcsolta. Victoria próbálta elrejteni arcára kiülni készülő félelmét, remélte, hogy nem fognak eljutni odáig, ameddig a fiú gondolja. Justin azonban biztos, hogy most másképp gondolta. Nyelvével már a lány szájában mászkált, s Victoria érezte is már feszülő vágyát. Justin áttért a nyakára, könnyed puszikkal hintette be érzékeny bőrét, akaratlanul is remegésre késztetve ezzel, ami persze a fiú hiúságának is jót tett. Egyre lejjebb haladt, elengedte a lány kezeit, hogy a kigombolt blúzt, még jobban megszabadítsa a felesleges gomboktól, s a laza, szexis nyakkendőtől. Victoria beletúrt a fiú hajába, ha már erre kényszerül, élvezze is. Ha bár nagyon nem tetszett neki, hisz nem az a fiú volt fölötte, akit akarna. Egyre hevesebben vette a levegőt, ahogy lassan látszódni kezdett fehér, csipkés melltartója. Justin megrészegülve figyelte a süllyedő-emelkedő melleket, a lapos hasat, ami kilátszott a szoknya takarásából. Csókokkal kényeztette a melltartó szegélyénél a halmokat, majd lejjebb haladva a lány köldökénél, amíg a szoknya engedte. Victoria elérkezettnek látta az időt, hogy végre megszólaljon. <br /><br />- Justin – nyögött fel Victoria elhalóan.<br /><br />- Mi… mi az? – állt meg a fiú, s felnézett a lány mélybarna szemeibe. – Ugye nem azt akarod mondani, hogy hagyjam abba? – Victoria egy pillanatig eltűnődött, ha most azt mondja, hogy igen, akkor fuccs a tervének, de ha nemet mond, akkor másnak lesz fuccs. Justin elméjében csak az volt, még a meccs előtt, gyors, meghitt pillanatok barátnőjével, csak is javíthat a teljesítményén.<br /><br />- Nem – mondta suttogva, mire a fiú elmosolyodott, s újból lehajolt a lány hasához. – Csak… - kezdte, de Justin most nem nézett fel -, csak, nekem… szóval… érted – folytatta halkan.<br /><br />- Értem – mosolygott a fiú. – Vigyázok rád – nyomott csókot a lány ajkaira, majd lehámozta róla a blúzt. Victoria azonban megint megszólalt, mély sóhajt kiváltva ezzel a fiúból.<br /><br />- Kellene a segítséged. –Victoria már átgördítette a fiút, s a nadrágjával bíbelődött. Justin szemei elkerekedtek, mind a lány kezeinek ingerlő akciójától, mind a kiejtett mondaton.<br /><br />- Tessék? – kérdezte élesen.<br /><br />- Csak egy kis segítséget kértem – nézett ártatlanul Victori, mire a fiú elvigyorodott. Persze, megint másra gondolt, mint a lány. Kicsit megemelte csípőjét, hogy a lány le tudja húzni nadrágját. Victoria magában elhúzta száját. De nem hagyta ennyiben.<br /><br />- Van egy ötletem… - puszilta meg a fiút az alsónadrágja szélénél -, egy nagyon jó ötletem… - csúszott kicsit lejjebb.<br /><br />- Mi… milyen… ötlet – nyögte a fiú, vágytól elhomályosult szemekkel.<br /><br />- Egy apró… - simogatta a fiú combjait, be-benyúlva az alsónadrágjába -, de igen jó terv – húzta mosolyra száját.<br /><br />- Mivel… kapcsolatban? – remegett a fiú hangja.<br /><br />- Egy… mardekárossal – válaszolt beleakasztva ujját a fiú alsónadrágjába.<br /><br />- Marderkáros? – pattantak fel Justin szemei, s felült az ágyon.<br /><br />- Igen… még pontosabban, Pansy Parkinson – adta meg a döfést a lány. Justin elkapta Vic kezeit, s felvont szemöldökkel mustrálta őt.<br /><br />- Nem mondtam, hogy hagyjál ki belőle? – támadt azonnal barátnőjének.<br /><br />- De igen… csak ebből nem tudlak – sütötte le szemeit, majd feltérdelt, s lovagló ülésben elhelyezkedett a fiú ölében, majd mélyen belenézett annak tekintetébe. – Kellesz – suttogta, majd érzékien megcsókolta a fiút, de úgy, ahogy még sohasem. És úgy tűnt, most sikert fog elérni, s nem is tévedett.<br /><br />- Rendben – sóhajtott a fiú, megadva magát.<br /><br /><center>ßßß</center><br /><br />Draco magába mélyedve menetelt Blaise, Daphne, Millicent, s testőrei mellett. A folyosó nyüzsgött a két „ellenséges” ház mágikus posztereitől, amiken a csapattagok szerepeltek különféle megnyilvánulásokban. Némelyiken Draco jót nevetett, főleg, ha az egyik hugrabugosról volt szó. A griffendélesek céljukként tűzték ki, hogy a marderkárosokat még rosszabb színben, s a lehető legmegalázóbb helyzetben tűntessék fel, de persze Dracóék ettől hamar megváltak. A tanárok próbálták megregulázni a diákokat, de nem igazán sikerült nekik. Elvégre a szabálymegszegők legtöbbje hetedéves diák volt, akik utolsó évükben győzni akartak, vagy épp azt akarták, hogy az egyik ház nyerjen a kviddicsben. Draco agyában két dolog volt most fontos: első helyen Pansy állt, s csak a másodikon a meccs. Bár élesen nem tudta elválasztani a „kettő” fontossági sorrendjét. Most nem lesz itt Pansy a meccsen, nem tud ránézni, mikor csak a levegőben tengődik a cikeszt keresve. Mint csapatkapitány, azért nem jelentené ki, hogy nincs dolga, hisz figyelnie kell a pontállásra, s társai épségére is. De ha egy pillanatra is ránézett szerelmére, erőre kapott, feltöltődött, hogy ott a lány, mogyoróbarna szemeivel fürkészi a meccs állását, s talán őt is. Most pedig… most nem lesz ott, hogy energiát merítsen már csak a látványából is.<br /><br />A külvilágot már nem is igazán érzékelte maga körül. Egy szó zakatolt fejében, mikor Pansyt látta maga előtt. „Szeretlek.” Tényleg kimondta? És tényleg ezt érzi? Vagy is, igen. Ebben biztos volt, hogy érzi, hisz már volt, hogy egyszer ki is mondta, de azt… azt valahogy felindultságból mondta. Nem ilyen intim, belső pillanatban, a lány közvetlen közelében, úgy, hogy bármikor reagálhat rá. Igen, talán ez is benne volt, hogy mi lesz a reakciója Pansynek. Hisz teljes mértékben nem tudta, hogy a lány szereti-e, csak Blaise megjegyzése volt ez. Szerette volna, ha ki tudná üríteni elméjét, legalább a meccs idejére, de nem ment neki. Draco gondolatmenetét, egy apró, de igencsak érezhető kis szúrásféle szakította meg. Tejföl szőke hajába beletúrva, észrevétlenül megvakargatta az a részt, ahol érezte, majd fel is borzolta kicsit. Tisztára úgy tűnt neki, mintha… „Nem! Csak képzelődöm” – forgatta meg szemeit. <br /><br />- Jól vagy, haver? – szólalt meg mellette Blaise.<br /><br />- Persze – válaszolt a lehető legtermészetesebb módon. Blaise csak megvonta vállát. Ő Daphne ölelő karjai között töltötte a megmaradt időt a meccsig. A folyosó másik vége felől a trió közeledett a mardekárosok felé. A fekete hajú fiú kézen fogva lépkedett Grangerrel, mellettük Weasley próbált fancsali, vagy inkább vicsorgó arcot vágni. Potter csak egy amolyan „Győzzetek, s találkozunk” tekintettel nézett Dracóra, aki értette a „titkos üzenetet”. Granger egy lenéző pillantással jutalmazta csak a mardekáros kviddics csapat két tagját. Weasley mellkasán Draco kivette a „Hajrá Hugrabug” kis jelvényecskét, amit egy gúnyos vigyorral konstatált. A vörös hajú fiú, már épp akart valamit beszólni, amit Draco szívesen meg is hallgatott volna magának, ha Granger nem torkollja le azonnal. Legalább megkímélte barátját egy átoktól, vagy egy büntetőmunkától, hisz szabotálná a meccset a mardekár csapatkapitányának megtámadásával. Weasley még egy grimasszal visszanézett Dracóra, aki Blaise-zel, s a lányokkal röhögve gúnyolták a griffendélest.<br /><br />Lassan kiértek a Roxfort zárt falai közül, s szemük elé tárult a lelátókra szállingózó diákok sora, s a pálya. Millicent, Crak, Monstro, és Daphne leszakadtak tőlük, s elfoglalták helyüket a zöld-ezüst zászlók forgatagában. Draco és Blaise pedig bevonultak az öltözőbe. A csapat tagjai épp most vették át mardekáros kviddics talárjukat, így Draco és Blaise is igyekezett a műveletet elvégezni. Tapintani lehetett a feszültséget, s Draco meg is jegyezte magában, mi lesz akkor a Griffendél elleni meccs elején. Gondolataiból kiűzte most az arany-vörös talárokat, s a hozzájuk tartozó fejeket, majd összehívta a csapatot. <br /><br />- Nem kell mondanom, mennyi múlik ezen a meccsen – kezdte Draco higgadt, határozott hangon, a megszokott stílusában. – Sokat edzettünk, többet mind eddig valaha is, tehát elvárom, hogy mindent beleadjatok, amíg csak bírjátok! – Draco körbenézett a tagokon, akik egytől egyig bólogattak szavaira. – A szabálytalanságokat csak úgy, hogy ne lássa Hooch – röhögött társaival együtt. - Rendben. Az utolsó évünk, győzzünk le mindenkit! – emelte kezét középre, majd a tagok is ráfektették kezüket, s egy Mardekár kiáltással, a csapatkapitány vezetésével kiléptek az öltöző falai közül. Draco fülét megütötték a házak diákjainak őrjöngő, kiáltozó hangjai. Körbenézett a lelátókon, s acélszürke tekintete a zöld-ezüst zászlókon futott végig. Megint eszébe jutott a gyengélkedőn fekvő Pansy. Hogy ő vajon most rá gondol-e? Beletúrt szőke hajába, próbálta kiűzni elméjéből a lány képét, legalább a meccs idejére. A Hugrabug csapatkapitánya már ott állt Madam Hooch mellett. Draco határozott, fölényes léptekkel tette meg a távot, majd egy gúnyos vigyorral nézett farkasszemet ellenségével. <br /><br />- A csapatkapitányok fogjanak kezet! – kezdte a Madam, mire Draco jó erősen megszorította a másik kezét, hogy fintorba futott annak arca. – Szabályos játékot várok el mindkét féltől – nézett Dracóra a nő. – Seprűre készüljenek! – kiáltotta el magát Madam Hooch.<br />A csapat tagjai lábuk közé kapták seprűiket, s sípszóra felszálltak a magasba. A lelátókon ülő tömeg felbődült, ahogy meglátták a két csapatot felállni egymással szemben.<br /><br />- Hugrabug a Mardekár ellen! Döntő meccs, hogy ki játsszon a Griffendél ellen – hallatszott az egyik hollóhátas hangja a mágikus mikrofonon keresztül. – A Mardekár megszerzi a kvaffot! Colmen szélsebesen repül a karikák felé. Á, ez egy nagyszerű passz volt Thomsonnak, aztán ismét Colmen kapja meg a labdát. Kevin Whitby, a hugrabug őrzője a karikák előtt keringve várja a támadást. Hát, ez lehet, hogy gól lesz – lombozódott le a hang, mire a mellette ülő McGalagony szigorú pillantással méltatta a kommentátort. Draco csak egy fintorral nézett a pódiumon ülő fiúra, majd visszatekintett az épp gólt lövő Colmenre. Vigyorra húzta száját, s körözni kezdett a levegőben, hisz minél előbb megtalálja a cikeszt, annál hamarabb mehet vissza a gyengélkedőre. Szerencséjére nem kellett a hangszálait megerőltetnie, csapattársai végezték a dolgukat a saját posztjukon. Fletchley vele szemben lebegett, szemeivel a cikeszt keresve. – Az állás Hetven-negyven a Mardekár javára! – szűrődött be elméjébe a hollóhátas hangja. A griffendéles szurkolók felbődültek a hugrabugosokkal együtt, míg a Mardekár pódiuma örömujjongásban tört ki, ezzel is bíztatva csapatukat.<br />Draco háromnegyed óra múlva már kezdte unni a levegőben körözgetést, és valljuk be, a mardekáros gólokat is. Most már csak is a cikeszt akarta elkapni. Pontjuk van elég, hogy megnyerjék a meccset. És végre Fletchley-t is porig akarja alázni, de ellensége is ugyanazt a tevékenységet művelte, mint ő. Blaise futólag rámosolygott, aztán küldte is a gurkót a hugrabugos csapat hajtójára. És ebben a pillanatban Draco egy apró, aranyszínű gömböt látott elsuhanni tőle jobbra. Rádőlt a seprűjére, s hihetetlen sebességgel szelte a levegőt. Fletchley is észbe kapott s rögtön követni kezdte Dracót, aki pár méterrel volt előrébb csak. Egyenesen száguldott, látókörében csak az aranylabda volt, ami egy hirtelen manővert tett balra. Draco kénytelen volt fékezni, mert az egyik gurkó eltalálta volna. Irányt váltva követte megint a cikeszt, mikor Fletchley is beérte, s most fej, fej mellett haladtak. A hugrabugos próbálta Dracót kihozni az egyensúlyából, lökdösve, könyökével bökdösve. Draco úgy gondolta, nagyobb kárt nem tesz a fiúban, de most megváltoztatta véleményét, s ő egy kicsit durvábban adta vissza ellenségének. Vigyorogva nézte, ahogy a fiú kitér jobbra, s csak egy perc múlva száll megint a nyomában. Draco már csak centikre volt a cikesztől, így kinyújtotta karját, hogy markába zárja a kis labdát. Hallotta a kommentátor hangját, ahogy a Mardekár ellen beszél, de nem törődött vele. Ujjai közt megérezte a diónyi méretű cikeszt, s ezzel egy időben egy karjába csapódó gurkót is. Összeszorította fogait, hogy kibírja a kínt, amit a kemény golyó okozott, s próbálta nem kiejteni markából a labdácskát. Nem is figyelt az üdvrivalgásra, ami kitört a meccs végeztével. Másik kezével elengedte a seprű nyelét, s fájó karját támasztotta alá, de sokáig nem bírta, hisz irányítania kellett a szállítóeszközt, hogy ne a pódiumok egyikében kössön ki. Azonban, alighogy megfogta a seprű nyelét, érezte, ahogy Blaise hátulról megfogja, s irányítja őt lefele a föld felé. Hálás volt barátjának, aki csak aggódó tekintettel fürkészte Draco sápadt arcát. A csapat többi tagja is körülöttük lebegett, nehogy valami baj legyen, de épségben leszálltak a földre. Draco azonnal ép kezébe fogta a cikeszt, s felmutatta, leginkább a mardekárosoknak, akik a győzelemnek hihetetlenül örültek. Esélyük van, hogy évvégén a Nagyterem a házuk színeiben pompázzon, s Draco erre most büszke volt, még ha nem is biztos a siker. A terelők felkapták vállaikra Dracót, s a mardekárosok egytől egyig körülujjongták. A fiúnak eszméletlenül növelte a hiúságát, de a karjába nyilalló fájdalom ezt besározta. Blaise rögtön mondta neki, hogy menjen fel a gyengélkedőre, ami ellen nem is tiltakozott, hisz az egész meccs alatt odavágyott. Közben az is kiderült, hogy Blaise, mikor észrevette a gurkót Draco felé száguldani, ő is meglendítette ütőjét, s ráküldte a másik gurkót az egyik hajtóra. Draco elégedetten mosolygott, amibe vegyült egy kis boldogság is. Bízott Blaise-ben, a legjobb barátja volt, és nem hagyta megtorlatlanul az ügyet. Draco és Blaise elindultak a kastély fele, hogy a gyengélkedő irányába haladjanak.<br /><br /><center>ßßß</center><br /><br />Justin a meccs végeztével egy szemvillanás alatt eltűnt. Sőt, talán még előbb is, minthogy a csapattagok leszálltak volna a pálya füvére. A kastélyba beérve, Victoria várta egy kis fiolával a kezében. A folyosók kongottak az ürességtől, még mindenki a meccs eredményét tárgyalta a kviddicspályán. A kis üvegcse sárszerű folyadéka ide-oda ömlött, mikor a fiú fintorba húzva száját szeme elé kapta. Victoria ekkor belenyúlt talárja zsebébe, s előhalászott egy kis papírba csomagolt valamit.<br /><br /><center>ßßß</center><br /><br />Mogyoróbarna szemeivel végigpásztázta Draco izmos testét, s mikor a fiú hátrafordult belenézett az acélszürke szemekbe. Majd a fiú kilépett a helyiségből. Pansy azon gondolkodott, hogy jól látta-e azt a csalódottságot Draco szemeiben, vagy csak a képzelete játszott vele. Talán Draco azért volt csalódott, mert ő, Pansy nem lehet ott a meccsen? Szerette volna ezt hinni, és lelke mélyén el is hitte. Ez pedig megnyugtatta. Nem sokra rá, hogy Draco elment, megjelent Madam Pomfrey, és a lányba tukmált valamilyen főzetet, amitől Pansy szemei elnehezültek, s le is csukódtak. Nem érzékelt semmit a külvilágból, nem hallotta a kommentátor hangját, sem azt, hogy Madam Pomfrey elhagyja a gyengélkedőt. Az álmok nyugodt, békés világában járt, ahol Draco és ő, talán boldog pár. Azt sem hallotta mikor körülbelül egy óra elteltével nyílott a gyengélkedő ajtaja, s belépett rajta Draco. Csapzott szőke haját hátrafésülte, lépteit az ágyon fekvő lányhoz irányította. Pansy még csak most ébredezett, igazán még fel sem fogta, hogy kinek a lépteit hallja. Szemei csukva voltak még, csak egy kéz érintését érezte arcán, majd meghallotta kedvese hangját is.<br /><br />- Jó reggelt – mondta Draco félmosolyra húzva száját.<br /><br />- Hány óra van? – kérdezte a lány álmosan, szemeit dörzsölgetve.<br /><br />- Már öt óra körül – adta meg a választ.<br /><br />- Akkor a meccsnek is vége? Mi lett az eredmény?<br /><br />- Igen, már vége – futott át halvány fintor a fiú arcán, amit a lány észrevett, de nem tudta hova tenni. – Győztünk – mondta ki a fiú pár másodperc múlva, mire Pansy szája mosolyra görbült.<br /><br />- Akkor hatott a csók – mondta Pansy kicsit elpirulva, de mosolyogva.<br /><br />- Ó, öhm… igen – vigyorgott Draco. – De még most is jól hatna – vigyorgása átment kéjesbe, odahajolt a lányhoz, és rányomta ajkait a cseresznyepiros szájra. Pansy hagyta, hogy a fiú kényeztesse, vissza is csókolt, de valahogy fura volt neki. Elűzte gondolatait, csak is Dracóra összpontosított. A fiú keze lassan elindult Pansy nyakán, gyengéden simogatva bőrét, majd kezét szája is követte. Puha csókokkal fedte az érzékeny területet, megremegtetve ezzel Pansyt, majd a takarót elérve, lejjebb húzta, s szájával érintette a hálóing széléig. Pansy még mindig kellemetlenül érezte magát, de megmondani nem tudta miért. Jó persze, a gyengélkedőn vannak, de ez valami más volt. Kipattantak szemei.<br /><br />- Draco… Ne! – tolta el a fiút, s megemelte fejét, hogy a szemébe nézhessen, amiben felfedezni vélte a… düh jelét?<br /><br />- Mi a baj? – Draco próbálta elrejteni kitörni készülő dühét.<br /><br />- Hát… szerinted? A gyengélkedőn vagyunk, és nem is szabadna – suttogta Pansy, s lelkében egyre csak nőtt a kétség.<br /><br />- Pansy… - tettetett kétségbe esett arckifejezést. – Én nem bírom már. –S újból hevesen megcsókolta a lányt, amikor megint csak kinyílt a helyiség ajtaja, és belépett rajta valaki. Pansy persze nem látta, sem Draco.<br /><br /><br />A belépő először eltátotta száját a látványra, majd egy fogcsikorgatás után ingerülten, vagy épp dühösen megindult a párocska felé. Draco még mindig Pansy nyakát csókolgatta, a lány pedig lehunyva szemét próbálta élvezni, de nem ment neki. Kinyitva szemét megint csak eltolta magától a fiút, de ekkor azt hitte, el fog ájulni. Majdnem, hogy rajta feküdt egy Draco, s egy másik pedig most közelített feléjük hihetetlen tempóban. A másik Draco, fejét vesztve kapta le Pansyről a hasonmását, aki ijedten nézett a haragos, szürke szemekbe. A földön landolt, ideje sem volt felkelni, mert a vele – vagy inkább felette – álló Draco most rávetette magát, és egy bal horoggal az arcába ütött. Csak Pansy vette észre, mikor belépett a gyengélkedőre Madam Pomfrey, de a nő, azon nyomban el is ájult, hogy meglátta a két Dracót. Pansy sikkantására, mindkettőjük odanézett a nőre, s a földön fekvő Draco, egy hirtelen mozdulattal feldöntötte magáról vetélytársát, s kiiszkolt a helyiségből. Draco egy fájdalmas nyögés után felpattant a földről, de addigra már hűlt helye sem volt hasonmásának. Pansy ijedten húzódott hátra az ágy támlájának, mikor a helyiségben maradt Draco megindult felé. Pedig a fiú arca semmit sem tükrözött. <br /><br />- Draco? – kérdezte remegő, bizonytalan hangon.<br /><br />- Ki a jó Mardekár volt az? – kérdezte gúnyos-ingerülten, miközben az ajtó felé mutatott ép kezével. Pansy sóhajtott egyet, felállt az ágyból, odalépett az igazi Dracóhoz, nyakába fonta karjait, s erősen magához szorította.<br /><br />- Pansy… - suttogta Draco, bal kezével a lány hátát simogatva. – Au – nyögött fel fájdalmasan.<br /><br />- Mi a baj? – nézett fel a lány, a szürke szemekbe.<br /><br />- Csak egy kis sérülés – húzta el a száját. – Egy rohadt gurkó.<br /><br />- Mi történt? Én már… - rázta meg fejét fintorogva -, nem értek semmit.<br /><br />- A meccset megnyertük, és valaki vette a bátorságot ahhoz, hogy felvegye az alakomat – sziszegte dühösen. – Ha rájövök, ki volt, én esküszöm, hogy szétátkozom a fejét.<br /><br />- Draco, úgy sem fogod megtudni. És azzal csak kirúgatod magad – sütötte le szemeit a lány. Kicsit hibásnak érezte magát, amiért nem ismerte fel, hogy nem az igazi Draco csókolja. Miért nem hitt az érzéseiben?<br /><br />- Pansy… - Draco megemelte a lány fejét állánál fogva, s mélyen belenézett tekintetébe. A lány szemei megteltek könnyekkel, amik kibuggyanni készültek. – Cssszt – szorította magához.<br /><br />- Sajnálom – bújt mellkasához a lány.<br /><br />- De mit? – kérdezte értetlenül.<br /><br />- Hogy-hogy mit? – távolodott el a fiútól. – Hogy… hogy… nem vettem észre – lehelte.<br /><br />- Pansy, nem is vehetted volna. Gondolom százfűlé főzetet használt, és az teljesen hatásos is – mondta őszintén. Nem haragudott a lányra, de ez a százfűlé főzet csak most jutott eszébe. Pansynek még mindig Draco szemeibe kellett néznie, s most már nem bírta. Szabad utat engedett könnyeinek, amik két oldalt végigfolytak fehér arcán. Draco félmosolyra húzta száját, s lehajolt Pansyhez. Ajkaival szárította fel a sós könnyeket, majd áttért a lány szájára. Puhán érintette a cseresznyepiros ajkakat, gyengéden utat törve nyelvével. Pansy belesimult karjaiba, úgy érezte, teljesen átadta magát Dracónak. Most nem volt semmilyen kétség, vagy kellemetlenség, csak boldogság. Csókjukat egy torokköszörülés zavarta meg. Madam Pomfrey magához tért, most karba tett kézzel állt a fiatalok előtt, akik szétrebbentek a „zavaró tényezőre”. <br /><br />- Megtudhatnám, hogy mi a fene folyik itt? – kérdezte a javasasszony kipirult arccal.<br /><br />- Elnézést, de előbb megnézné a karomat? – vigyorgott Draco idegesítően. Madam Pomfrey egy sóhaj kíséretében odament Dracóhoz, és megtapogatta karját, amit a fiú egy sziszegéssel fogadott.<br /><br />- Jöjjön, adok valami kenőcsöt rá – mondta a fiúnak, majd Pansyhez fordult. – Maga meg feküdjön vissza az ágyba – nézett szúrós szemekkel a nő, majd Draco követte a polcokhoz, ahol sok kis bájital foglalt helyet.<br /><br /><center>ßßß</center><br /><br />Draco felkötött karral lépkedett a klubhelyiség felé. Nemrég jött el a gyengélkedőről, sajnos Pansy még mindig ott kell, hogy feküdjön. De így legalább nyugodtan gondolkodhat a mai eseten. „Százfűlé főzet” – minduntalan ez a szó zakatolt most agyában. Egy valaki már készített bájitalt, sőt, nem is egyszer fordult elő, hogy keresztbe tett neki Pansyvel kapcsolatban. Draco arca eltorzult a dühtől. Ha tényleg ő volt, akire gondol épp, akkor a lány nem húzza sokáig épségben. Legalábbis a gyengélkedőre fogja küldeni, az biztos. Más nem lehetett, ebben biztos volt a fiú, hisz meccs volt, azon pedig mindenki ott volt. Másnak pedig nem is volt indítéka erre a kis jelenetre. De vajon mit akarhatott, ha egyáltalán Victoria volt az? „Miért pont Pansyt… csókolgatta?” – futott át a gondolat, amit igencsak nem értett. És kissé nevetségesnek is tűnt.<br /></div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-10989531773779244922009-11-04T11:31:00.000-08:002009-11-04T11:32:05.496-08:0017. fejezet - Bosszúk sora<div style="text-align: justify;">Bosszúsan, kialvatlanul ébredt szerda reggel. Elméjében még mindig a tegnapi események zajlottak le. Megalázták, kiröhögték, megszégyenítették, méghozzá a szerelme előtt. Ezt nem hagyhatja annyiban. Nem! „Parkinson… az a kis cafka.” Hevesen dobta félre ágytakaróját, majd becsörtetett a fürdőszobába. Az se érdekelte, ha szobatársai felébrednek, s kifejezik nemtetszésüket. Némító bűbájt bocsátott az ajtóra, hogy senki se zavarja a hosszas áztatásában a kád kellemes vízében. Ledobálta pizsamáját a fürdő csempéjére, s beszállt a kádba. Fejét hátradöntötte, kezeit pedig kirakta annak peremére. Lehunyva szemét jutott eszébe a párbaj minden egyes mozzanata, a mardekárosok, s hugrabugosok vigyora, Parkinson elégedett arca. Ökölbe szorította kezét, fogait összepréselte, annyira gyűlölte az ellenséges lányt. Nyugtatva magát elernyedtek megfeszült izmai, és csakis a bosszúra összpontosított. „Kell egy terv, egy olyan… amivel… megalázom Parkinsont. Igen, amivel sárba tiporhatnám az iskola minden diákja előtt, a nagy, mardekáros Parkinsont” – mondta ki magában gúnyosan. „De olyankor kell, mikor Draco nincs a közelében. Á, az lehetetlen. Tegnap óta, biztos együtt vannak, ha nem hatott már a bájitalom” – mosolyodott el. „Ma ki fog derülni, ha pedig nem jött volna be az A tervem, még ott a B is, amit átrakok C-nek. És most jöhet a B. Vagyis a párbaj miatti bosszúm. Egy pici közbeiktatás” – húzta gonosz mosolyra száját. „Gondolkodj Vic, okos vagy… mivel alázhatnád meg Parkinsont úgy, hogy Draco ne szenvedjen sértést, vagy sérülést? Hm… ha esetleg kviddicsedzésen csinálnék valamit? Nem, ott van Draco is, és akkor fuccs a tervnek. Előtte? Az sem jó. Biztos, hogy Dracóval megy le a pályára. Mostanában gyakran ott van” – fintorgott Victori. Egész fürdőzése alatt gondolkodott a legjobb, és legegyszerűbben kivitelezhető megalázáson, de semmi olyan nem jutott eszébe. A tükör előtt állt, hatástalanította a bűbájt. Világos, barna haját copfba fogta, frufruja a szemébe lógott, amit most igazítgatott, amikor hirtelen megállt a mozdulat közben, s ördögien elvigyorodott.<br /><br />- Megvan – suttogta tükörképének, majd dobott magának egy boldog puszit, s most már örömmámorban lépett ki a fürdőszobából.<br /><br />- Na, végre, hogy kijöttél – ballagott oda álmosan Charlotte. – Mitől van ilyen jó kedved? – lepődött meg, s egy pillanatra megtorpant Vic mellett. – Csak nem a tegnapitól?<br /><br />- Hehe… - fintorgott Vic. – Nem mindegy mitől van jó kedvem? – támadt a lánynak váratlanul.<br /><br />- Jól van, na. Már kérdezni sem szabad? – húzta el a száját Charlotte, és tüntetőleg berobogott a fürdőbe. Vic vállat vont, s egykedvűen levonult a klubhelyiségbe, ahol most kezdett felélénkülni a társalgás. A lány észre is vette barátját, s egyenesen felé vette az irányt. A többi fiú körében nevetgélt, mikor odaért hozzá. Justin szokásához híven lehúzta magához a fotel karfájára, átkarolta derekát, és egy reggeli, köszöntő csókot nyomott szájára. <br /><br />- Menjünk valahova, ahol kettesben lehetünk – súgta érzékien a fiú fülébe, mire Justin elmosolyodott, s aprót bólintott. – Felmegyek a cuccomért, mindjárt jövök.<br />Miután a lány visszaért, Justin elköszönt barátaitól, s elindultak ki a helyiségből.<br /><br />- Hova menjünk? – kérdezte a fiú pár lépés után.<br /><br />- Mondjuk a Szükség Szobájába. Ott nyugodtan tudunk… - hagyta befejezetlenül a mondatot, s kacéran rákacsintott Justinra. A fiú kéjesen elvigyorodott, ha bár nem is tudta, Victoria nem ugyanarra gondol, mint ő. A hetedik emelet már teljesen kihalt volt, csak egy lány cipő koppant a kövezeten, ahogy háromszor elhaladt a fal előtt. Beléptek a szobába, s Justinnak majd nem elakadt a lélegzete. A szobában ugyan is nem volt ágy, csak egy kanapé, egy kerek asztallal.<br /><br />- Vic, mért is jöttünk ide? – kérdezte, miközben a lány odahúzta a kanapéhoz, s leültette rá.<br /><br />- Hogy beszélgessünk – adta meg a választ, a fiú kezét fogva. Justin fintorra húzta száját. – Gondolom hallottad, hogy mi történt tegnap sötét varázslatok órán. Ugye?<br /><br />- Igen – felelt a fiú, mosolyát türtőztetve.<br /><br />- Bosszút akarok állni Parkinsonon – mondta teljesen komolyan a lány, egyenesen a fiú szemeibe nézve, amiből Justin tudta, hogy őszintén beszél.<br /><br />- Az óra miatt? – döbbent le a fiú.<br /><br />- Igen – vágta rá Vic, bár ez nem teljesen volt igaz, de azt nem kell tudnia Justinnak.<br /><br />- És mit akarsz tőlem? Mért mondtad el?<br /><br />- Hogy-hogy mért? – forgatta meg szemeit a lány. – Hogy segíts nekem.<br /><br />- Na, nem. Nem veszek részt a bosszúhadjáratodban – tiltakozott Justin. Belegondolva egyszer is elég volt neki Draco haragja.<br /><br />- Justin – kezdte Victori közelebb húzódva a fiúhoz mézes-mázos hangon -, így te is bosszút állhatnál Dracón – búgta fülébe sejtelmesen.<br /><br />- Nem, Victoria – kelt fel a kanapéról. – Sajnálom, de nem. - Vic fújtatott egyet dühösen, s elviharzott a fiú mellett, ki a helyiségből. A fiú lemondóan sóhajtott. Igazából annyira nem volt ellene a dolognak, de nem is repesett egy ilyen kis hadjáratért.<br />Victoria mérgesen vágtatott a folyosón. Akkor rögtönözni fog ma. Erre a gondolatra kicsit megnyugodott, s újra megjelent arcán a gonosz mosoly.<br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br />Draco nehezen aludt el tegnap este. Ő és Blaise tudták, vagy is sejtették, hogy ki volt az, aki szerelmi bájitallal töltött csokoládét küldött neki. Más nem jöhetett szóba, s ezt mindketten tudták. „Vagy inkább ő volt az utolsó, akit megaláztam. Igaz, hogy Pansy meg tudja védeni magát, de nem hagyom mostanában egyedül” – fűzte gondolatban a szálat Draco, miközben fogat mosott. Ahhoz képest, hogy nem sokat aludt, jól nézett ki. Acélszürke szemei csak úgy csillogtak, hogy még ő maga sem hitte el. Habár az okát tudta. Végre valahára nem szúrta el, nem mondott olyat, amit meg kellene bánnia, vagy, amivel Pansyt elüldözné maga mellől. Határtalan boldogságot, elégedettséget érzett szétáradni a mellkasában, amit még sosem érzett ezelőtt. Megigazította tejföl szőke haját, magabiztosan rákacsintott tükörbeli mására, s üde frissességgel kilépett a fürdőszoba ajtaján. Crak, Monstro még durmoltak baldachinos ágyukban, Blaise pedig most ébredezett.<br /><br />- Na, mi van? Ennyire lefárasztott Daphne? – vigyorgott Draco barátjára jókedvűen. <br /><br />- Így is mondhatjuk – vigyorgott álmosan a fiú. Felborzolta fekete haját, mikor felült ágyában, majd ránézett a pakoló Dracóra. – Lemaradtam valamiről? – kérdezte értetlenül. Draco hátrafordult az ágyból kikecmergő Blaise-hez. <br /><br />- Mért kérded? – vigyorgott még mindig.<br /><br />- Csak mert… - kereste a szavakat a fiú, miközben barna szemeit dörzsölte -… olyan… fura vagy ma – röhögött fel Blaise, s belenézett a szürke szemekbe.<br /><br />- Reggel még nem vagy humorodnál – nevetett Draco. – Egyébként igen, lemaradtál, de nem számolok be róla. – Draco elröhögte magát, ahogy Blaise fancsali képére nézett.<br /><br />- Na de, Draco! – biggyesztette le a száját.<br /><br />- Semmi de. Ez csakis Pansyre és rám tartozik – kezdett el megint pakolni. – Vagyis… - fordult vissza megint, de nem fejezte be. Blaise mindentudóan elmosolyodott, s Draco tudta, hogy most elszólta magát. Egy sóhaj kíséretében befejezte könyvei elpakolását. Blaise pedig elballagott mellette be a fürdőbe. Draco vállat vont, majd felcsapta táskáját a vállára, s lement a klubhelyiségbe. Elfoglalta az egyik fekete bőrfotelt, táskáját ledobta maga mellé, s a lányok hálóterméhez vezető lépcsőre fókuszált. A helyiséget pár izgatott elsős beszélgetése, s harmad, negyedéves diákok házi feladatukat összekapkodott mozdulatai töltötték be. Felkönyökölt a fotel karfájára, s lazán hátradőlve figyelte mindegyik lányt, aki a lépcsőn lejött. Egy valakit várt, de helyette csak Blaise hangja törte meg csendes várakozását.<br /><br />- Még mindig nem jöttek le a lányok? – huppant le a kanapéra a fiú.<br /><br />- Amint látod, nem – válaszolt Draco ironikusan. – De úgy látszik, csak mondanod kellett – jegyezte meg még gunyorosabban, szemét le sem véve Pansy sziluettjéről. Még az iskolai egyenruhában is úgy vonult le a lépcsőn, mint egy királynő. Észrevétlenül végigmérte a lányt tetőtől talpig, pedig már nem először látja. Vonzotta a vékony, harisnya nélküli lábak, a keskeny, ringó csípő, ahogy talárja minden lépésnél kileng. Szemei feljebb siklottak a fehér ingen feszülő domborulatokra, s eszébe jutott az érzés, mikor kezével cirógatta a halmokat azon az estén, sóhajokat, s nyögéseket kiváltva vele Pansyből. Fátyolos tekintete összeakadt a mogyoróbarna szemekkel, mire félmosolyra húzta száját, s fejével apró, majdnem láthatatlan jelet küldött Pansy felé. <br /><br />Pansy azt hitte, menten megbotlik a lépcső utolsó fokán, mikor belemélyedt a csillogó szürke szemekbe. Daphne előrement Blaise-hez, így csak is Dracóra figyelhetett. Alig látható, de Pansy számára érthető volt a fiú jele, vagy épp akarata. A lány lassan, vontatottan lépkedett Dracóhoz, s mikor odaért, a fiú lehúzta magához az ölébe. Kicsit rémült, barna szemekkel meredt a feneketlen ezüsttó mélységébe. Draco lágyan karolta át derekát, s beletúrva ében hajába követelte bársonyos ajkait, s ő engedett a kísértésnek. Lehunyta szemeit. Nem törődött azzal, kik és hányan látják őket. Úgy is tudják már, hogy jegyesek, a mardekárosoknak pedig ismerős a „szerződéses házasságkötés”. De ebben a pillanatban semmi sem érdekelte, az érzésre koncentrált. Nyilvánosan még nem csókolóztak, s ez valahogy izgalommal is töltötte el. Karjait Draco nyaka köré fonta, teste remegve hevült a bizsergető szenvedélytől. Érezte a fiú leheletfinom simítását csípőjén, majd combján, ahol megállapodott. Már nem az első csókjuk, mégis, Draco technikája megint lehengerelte, felizzította benne szunnyadó vágyát. Amilyen váratlan volt a lány számára ez a csók, olyan váratlanul is szakadt meg. Szemeit még mindig csukva tartotta, hogy az élményt még egyszer átélje, s közben légzése csillapításán fáradozott. Mellkasa hihetetlen ütemben emelkedett, s süllyedt. Kinyitva szemét nem tudta megállni, hogy halványan el ne mosolyodjon, ahogy ránézett Draco boldogságtól sugárzó arcára.<br /><br />Most hagyta félbe, míg képes volt rá. Érzékei tompultak szerelme parfümjének illatától, a Pansyn végig futó remegéstől. Tudta, ha tovább folytatja a játékot, már nem bírja magát leállítani. Keserves ez a hat hónap, még így is, azzal az estével. Most megint érezni akarta maga alatt, selymes bőrének minden apró milliméterét. Nehezen, de elszakította tekintetét a csókjától duzzadt, cseresznyepiros ajkakról, s rátévedt Blaise mosolygós arcára. Draco elvigyorodott, kezével közelebb húzta magához a lány törékeny testét, hogy érezhesse őt. <br /><br />- Lassan kellene órára mennünk – szólalt meg pár perc múlva Blaise, vigyorogva. Igazán örült, hogy két barátja végre egyenesbe jött.<br /><br />- Igen, mehetünk – köszörülte meg a torkát Draco. Pansy egy kis mosolyt küldött Daphnénak, s felállt szerelme öléből. Draco is komótosan feltápászkodott, felkapta táskáját, majd megindult a többiek után. Kiérve a klubhelyiségből beérte Pansyt, s derekára csúsztatva kezét lépkedtek első órájukra. A bűbájtan teremnél már minden diák ott volt, s most minden szem a mardekáros kis csapatra terelődött. Blaise és Daphne kapcsolata nem volt újdonság, csak Draco és Pansy nyilvános felvállalása. A hollóhátasok szájukat tátva meredtek hol Dracóra, hol Pansyre, majd összesúgtak társaikkal. Draco vigyorgott csak rajtuk, míg meg nem érkezett Flitwick professzor. Draco szeme megakadt egy lányon. Összenézett Blaise-zel, majd aprót intett a fejével a lány felé. Barátja is megnézte a lányt, s biccentett Dracónak. Pansy kérdő tekintetére csak megrázta fejét, majd beléptek a terembe, s elfoglalták helyüket. Amint elkezdődött az óra, Draco Blaise-hez fordult. Előttük Daphne, és Pansy jegyzetelt szorgalmasan. <br /><br />- Az a csaj adta oda a csokit – súgta Draco.<br /><br />- Akkor tőle megtudhatjuk ki a feladó – bólintott Blaise, követve Draco gondolatmenetét.<br /><br />- Pontosan erre gondoltam – húzta mosolyra száját.<br /><br />- Óra után kikérdezzük? – kérdezte Blaise halkan.<br /><br />- Igen, de… - nézett egy pillanatra Pansyre -, nem kéne látnia.<br /><br />- Értem – bólintott Blaise, majd elővett egy kis pergamen darabot, s ráírt valamit. Összehajtogatta egy kis madárkára, kezébe vette, s ráfújva előreküldte Daphnénak. A lány mosolyogva olvasta el a levelet, majd hátrakacsintott a vigyorgó Blaise-re. <br /><br />- Mit írtál neki? – kérdezte Draco némi türelmetlenséggel hangjában.<br /><br />- Csak annyit, hogy csajos ügyben az óra végén, sürgősen ráncigálja el Pansyt innen – mondta még mindig vigyorogva.<br /><br />- Ó, ez jó ötlet volt – felelt elismerően Draco.<br /><br />- Tudom, az enyém – húzta ki magát, mire Draco csak megforgatta szemeit. – Csak még magyarázkodhatok majd Daphnénak – fintorgott. – Na, én gyorsan leszerelem a csajt, te meg addig foglalkozz Pansyvel, míg Daphne el nem rángatja.<br /><br />- Jó – adta meg magát Draco. – De azért én vagyok az ötletgazda… - vigyorgott rá Blaise-re.<br /><br />- Persze, persze. Az egoizmusodat táplálni kell – nevetett halkan.<br /><br />Az óra további részében Draco hol Pansyt, hol pedig Oliviát nézegette. Ki akarta szedni a lányból, hogy Victoria volt-e, aki a szerelmi bájitalt rá akarta sózni. Szinte nem is figyelt a tananyagra, annyira várta, hogy vége legyen ennek a gyötrelemnek. Mikor kicsengettek, Daphne lerohanta Pansyt, csacsogott neki valamit, amit Draco nem értett, majd csak Pansy bocsánatkérő, mogyoróbarna szemeit látta. Blaise ez időben odaoldalazott a hollóhátasok asztala mögé, s mikor Olivia megfordult, a fiú karon ragadta.<br /><br />- Csak kérdezni szeretnék valamit – mondta halkan a lánynak, mire Olivia bólintott, s egy apró biccentéssel elküldte barátnőit. Ekkor Blaise gyengéd, mégis határozott mozdulattal kituszkolta a lányt a folyosóra, ahol Draco már várt rájuk. Közrefogták a megszeppentnek tűnő lányt, s a folyosó egy félreeső részéhez cipelték, egy lovagi páncél mögé. Megvárták, míg teljesen kihalt lesz a folyosó, majd nekiszegezték Oliviát a falnak, hogy ne tudjon menekülni. Draco az egyik, míg Blaise a másik oldalán.<br /><br />- Szóval, Olivia… - kezdte Draco ingerülten. Mégis csak segített ez a lány „az elkövetőnek”. – Ki adta neked a csokikondért? – bökte ki kertelés nélkül.<br /><br />- Senki… - vágta rá a lány. – Mondtam, hogy a hollóhátasoktól van – vette szaporán a levegőt. Draco és Blaise összenéztek. Blaise látta a szürke szemekben felizzani a haragot, így megelőzte barátját.<br /><br />- Olivia, ugye? – A lány bólintott. – Mi csak azt akarjuk kideríteni, ki volt képes Amortentiával töltött csokit adni Dracónak, figyelembe se véve, ki esik neki áldozatául – mondta a fiú elfojtva mérgét. Hisz majdnem ő is egy áldozat lett. Olivia ledöbbenve meredt a két fiúra. Most fogta csak fel, mire vették rá, mibe keveredett.<br /><br />- Victoria – suttogta a nevet alig hallhatóan. – Ő kért meg, hogy adjam neked – nézett könnyes szemekkel Dracóéba. A fiú dühösen beleütött a falba, s elviharzott a színről.<br /><br />- Nyugodj meg – próbálta csillapítani a lányt Blaise. – Köszönjük, de most mennem kell. – Azzal Draco után szaladt. Egy emelettel lejjebb be is érte. A fiú nem titkolta dühét, az elsősök ijedten ugrottak félre útjából, még Potter sem húzta fel idegeit ennyire, mint Victoria. Blaise megállította Dracót.<br /><br />- Draco, mit akarsz csinálni? – állta útját, s próbálta nem elengedni maga mellett.<br /><br />- Mit? – kérdezte ironikusan. – Mondjuk, kicsit ráijesztek, hogy ne merjen velem többet szórakozni – mondta mérgesen, majd kikerülte barátját.<br /><br />- Ne csinálj semmit – tartotta vele a lépést.<br /><br />- De fogok – vágta rá ingerülten.<br /><br />- Gondolkodj egy kicsit. Victoria még nem tudja, hogy te tudod. – Draco megtorpant. Ezt akár fel is használhatja a lány ellen. Gonoszan elvigyorodott, majd rendezte vonásait, s Blaise felé fordult.<br /><br />- Nagyon jó ötletet adtál, Blaise – veregette meg vállát. – Ha szeretnéd nézni a műsort, akkor gyere velem. Megkeressük Victoriát – mondta gúnyosan, majd elindult, de most már arcán nem a düh vicsora, hanem a bosszú íze húzta fanyar mosolyra száját. Gyorsan megtalálták a hugrabug kis csoportját a sötét varázslatok kivédése teremnél. Minő meglepetésként, épp a hollóháttal volt órájuk. Draco nem látta Oliviát, így azt feltételezte, hogy vagy nem jár, vagy még nem heverte ki a kis lerohanásukat. Nem igazán foglalkoztatta a kérdés tovább, mikor meglátta Victoria világosbarna haját. Megállította Blaise-t.<br /><br />- Na, most figyelj. Leégetem a kiscsajt, hogy év végig nem akarja kidugni a fejét a hálóterméből – mondta mérgesen, de szája szegletében vigyor bujkált. Draco összekócolta kicsit a haját, majd megköszörülte torkát, s kilépett a lépcsőfordulóból. <br /><br />- Victoria! Szerelmem! – kiáltott fel megjátszva szerepét. A lány hátrafordult Draco hangjára, s elképedve, talán kicsit reményteli szemekkel nézte a fiút, amint elhomályosult tekintettel fókuszálva rá, egyre közelebb ér hozzá.<br /><br />- Életem szerelme! Merre jártál eddig? Téged kerestelek fent a csillagok közt, s itt lent a földön is – kiáltott félhangosan, öles léptekkel szedve a fennmaradó távolságot. Most már mindannyian őt, vagy inkább Victoriát nézték. Dracót azért, mert tudták, ilyet soha az éltben nem tenne, Victoriát pedig azért, mert róla nem hitték, hogy Draco szerelmes is lehetne belé. Vic egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Mégis hatott volna az Amortentia? De ő nem így képzelte el. Így Draco csak lejáratja őt… megint. Feszélyezve pillantott körbe, s csak is az őt figyelő szemeket látta. Draco is csak egyre közelebb ért hozzá, folyamatosan mondva a „szerelmes” mondatait, Blaise hűen követte barátját, olykor megpróbálta lefogni, s visszafordítani a helyes irányba. De Draco ilyenkor fennhangon elutasította, hogy a szerelméhez tart, mit képzel ő, Blaise, hogy feltartja. Victori most már elbújt volna szégyenében. Draco odaért elé, elkapta kezét, s egy csókot nyomott kézfejére. Aztán derekára helyezte karjait, s ledöntötte Victoriát a lábáról, mintha csak egy tánc befejezése lenne. Közelített a lány szájához, mintha meg akarná csókolni. Blaise csak meredten nézte Dracót, nem tudta mit akar ebből kihozni, de várt. Bízott a fiúban, hogy nem lesz durva, hisz mégis csak egy lányról van szó. Draco szája már csak centikre volt a lány ajkaitól. Victori lehunyta szemeit, s várta a fiú érzéki ajakainak érintését, mint akkor azon az estén, mikor nem sikerült neki. De most! Most eljött az ő ideje. De csak nem akarta megérezni a fú száját. Ehelyett egy kisebb puffanással földet ért. Nyögve nyitotta ki mélybarna szemeit, s meglepődve nézte Draco dühtől eltorzult arcát. „Ajaj…”<br /><br />- Mit képzeltél? Hm? – kezdte ordibálva Draco, hogy mindenki hallja. – Amortentiával akartál meghódítani. Nem sikerült! – mondta gunyorosan. – Ha nem vetted volna észre, mardekáros vagyok. Nem ismered a mardekárosok jellemét? Ilyen könnyen nem tudsz engem, egy Malfoyt átverni! – ordibált még mindig, a lány előtt állva. – Victoria Jehnsen bájitalkereskedése. Még sajnos dolgoznod kell a tökéletes siker eléréséhez – mondta gúnyosan, majd megfordult, s a vigyorgó Blaise-zel otthagyták a bambuló diákokat, és az elsüllyedni készülő Victoriát. Draco elégedetten menetelt vissza a pincehelyiség felé, még egy kis idejük is van óra előtt. <br /><br />- Hát ez nem semmi volt – mondta elismerően Blaise. – De nem aggódsz, hogy most még jobban megkeseríti majd az életed? – nézett rá aggódva.<br /><br />- Szerinted egy ilyen megalázás után képes lenne rá? – vigyorgott Draco, miközben megigazította tejföl szőke haját. Nem is ismerte Victoria igazi arcát, azt, ami most csak még jobban szenved, s bosszúért kiált.<br /><br />Blaise csak sóhajtott egyet annak jeléül, hogy fogalma sincs a válaszról. A klubhelyiségbe belépve a lányok rájuk vártak, hogy elindulhassanak mágiatörténetre.<br /><br />- Hol voltatok? – támadt azonnal Pansy Dracónak, de a fiú egy váratlan csókkal beléfojtotta a szót. Blaise füttyentett egyet a többi, pár mardekárossal együtt. <br /><br />- Majd elmondom – súgta halkan a lánynak, majd elindultak.<br /><br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br /><br />- Ez meg mi volt? – segítette fel Charlotte, Victoriát a földről.<br /><br />- Semmi – morogta dühösen a lány, a hollóhátasok, s hugrabugosok vizslató, és megvető szemeinek kereszttüzében.<br /><br />- Na, ne mondd – torkolta le barátnőjét. – Neked az Amortentia semmi? – kérdezte ingerülten.<br /><br />- Jaj, mit kell úgy felfújni? – fújtatott mérgesen. – Hatodikban Demelza is használt bájitalt.<br /><br />- Igen, de ő nem a legerősebbet a világon! – támadt neki újból.<br /><br />- Charlotte! Hagyj békén – vágta oda egyre dühösebben Victoria. Arca megirigyelhette volna most a Weasleyk hajszínét is, a szégyentől, és a dühtől egyaránt. „Most jön először a B, aztán a C terv kivitelezése” – jegyezte meg magában Victoria. Szörnyen dühös volt. Draco most nagyon megalázta. S már csak azon volt, hogy tönkre tegye Draco és Parkinson életét. Az sem érdekelte, ha nem kaphatja meg a fiút, csak ne legyenek boldogok.<br /><br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br /><br />Ebéd után a mardekárosok a folyosón verődtek össze. Az üvegházak felé vették az irányt gyógynövénytan órára. Egyiküknek sem volt túl sok kedve hozzá, tekintve, hogy a griffendélesekkel lesznek együtt. Draco, Pansy, Blaise és Daphne elöl mentek, őket követte Crak, Monstro és Millicent. Draco és Pansy kéz a kézben lépkedtek egymás mellett, amit Blaise mosolyogva meg is jegyzett nekik. Vigyorogva fogadták barátjuk lelkesedését, mikor különös dolog történt. Draco csak egy húzást érzett Pansy felöl, na meg három sikkantást is a lányok felől, s Pansy a levegőben lógott fejjel lefelé, mintha egy kötél a lábánál fogva tartaná. Draco és Blaise ösztönösen néztek össze, majd Draco előrántotta pálcáját a talárzsebéből, s elmotyogta a Liberacorpus bűbájt, majd elkapta a leeső Pansyt. Karjaiban tartva nyugtatta a rémült lányt, aki szaporán lélegezve bújt Draco mellkasához. Mogyoróbarna szemeiben a félelem gyenge harmatja csillogott. Draco a lány arcára nyomta száját, apró puszikkal próbálta nyugtatni az izgatott Pansyt. Meg tett volna mindent azért, hogy elkaphassa, aki ezt csinálta. A diákok egy része röhögve kerülte ki őket, mások pedig mintha kicsit megsajnálták volna a lányt, megint mások csak szánalmat árasztottak feléjük. Draco és Blaise legszívesebben mindegyik bámészkodó diákot elhajtotta volna melegebb éghajlatra. Draco azonban most mással volt elfoglalva. Pár perc után leállította a lányt a földre, barátnői rögtön ott termettek, hisz addig nem akarták őket zavarni. Draco és Blaise a folyosót figyelte, hátha látnak valakit, aki suttyomban próbál menekülni a tett színhelyéről, de semmi és senki gyanúsan viselkedő személyt nem láttak. Pedig hihetetlenül el akarta kapni azt, aki megalázta szerelmét. Draco közelebb húzta magához Pansyt, átkarolta, így mentek tovább. Minél közelebb akarta tudni, érezni magához, amennyire csak lehetséges.<br /><br />Eközben az egyik lovagi páncél mögött, kapkodva vette a levegőt egy barna hajú lány. Majd miután látta elhaladni a mardekárosokat maga mellett, kitört belőle a halk nevetés. Lerogyott a fal tövébe, és csak rázta a nevetés. Victoria végre egy kis elégedettséget is érzett, nem csak a megalázottságot. Igaz, hogy Draco hősiesen elkapta a lányt, de hát akkor is kinevettette a diákok előtt. És ez akárhogy is, de jól eső érzés volt számára. Még mindig vigyorogva rakta el pálcáját talárja zsebébe, majd mintha mi sem történt volna, kilépett a páncél árnyékából, s a következő órája felé vett az irányt. <br /><br />Pansy csak egy rántást érzett a lábánál fogva, s már a levegőben is volt. Sikkantással jelezte rémültségét. Draco hamar észbe is kapott, s nem kellett sokáig szoknyáját fogdosnia, hogy ne látszódjon ki mindene. Azt hitte, nagyot koppanva esik le a földre, de Draco elkapta, s karjaiban tartotta őt. Most nem igen ért rá a fiú tettén ámuldozni, megrémült. Senki nem csinált eddig vele ilyet. Csak kerülne vele szemtől szembe. Érezte Draco puha száját, amitől gyorsan megnyugodott. De nem akarta, hogy a fiú lerakja. Biztonságban érezte magát ölelő karjai között, ezért kicsit csalódott is, mikor a fiú egy gyengéd mozdulattal ezt végrehajtotta. Barátnői, mintha eddig ott sem lettek volna, csak most értek be a látókörébe. Eddig csak is Dracót érezte, az illatát, az erős karjait, majd látta Blaise aggódó, barna szemeit is. Egy félmosollyal tudtára adta, hogy jól van. Rápillantott szerelmére, aki szemeivel valószínűleg az elkövetőt kereste, aztán továbbindultak, s Draco szorosan magához húzta, s védelmezően átkarolta derekát. Pansy mélyet sóhajtva gondolt arra, mi jöhet még ma.<br /><br />A hármas számú üvegház előtt Bimba professzor már várta a griffendéles, s mardekáros tanulókat. <br /><br />- Jó Napot, mindenkinek! A mai órán egy kis ismétléssel kezdünk, méghozzá a görcsös morgacstuskóval. – A diákok egytől egyig elfintorodtak a hír hallatán. Utálták az indás növényt. – Na, de nagy a lelkesedés – jegyezte meg Bimba professzor. – Gyerünk, a csoportokban vegyesen legyetek. – S a tanárnő elkezdte beosztani a tanulókat, griffendélest a mardekárossal.<br /><br />Draco és Pansy szerencsétlenségükre külön csoportba kerültek, aminek a fiú nagyon nem örült, tekintve a szünetben történteket. De nincs mese, nézi a jobbik oldalát, hogy nem Potter van mellette, csak egy kis jelentéktelen griffendéles. A tuskó még mozdulatlanul állt, Draco felvette a védő szemüveget, a fogvédőt, miközben csakis Pansyt figyelte, aki ugyanígy tett. Mellette a griffendéles hozzáférkőzött a tuskóhoz, ami most életre kelve hosszú, tüskés indákat eresztett. Draco, feleszmélve Pansy figyeléséből elkapta fejét egy indaág elől, majd a másikat kezével gyűrte le. Pansy sem állt jobban, ő is elbambult Draco irányába. Csoporttársa már beledugta kezét a tuskó nyílásába, hogy kivegye a termését, míg Pansyt megtámadták az indák. Próbálta legyűrni az egyiket metszőollóval, a másikat simán a kezével. Majd mikor végzett ezzel, megint Dracóra nézett, aki szintén ezzel foglalatoskodott, és így nem vette észre, hogy az egyik inda, most hatalmasat süvít felé. Pansyt úgy eltalálta, hogy a tüske belemélyedt karjába, s hátra esett az üvegház falának. A lányok felsikoltottak, főleg Daphne, és Millicent. Draco és Blaise pedig rögtön ledobták védőszemüvegüket, és odarohantak az ájult lányhoz. Draco szívverése egy másodperc alatt a duplájára gyorsult fel, ahogy látta Pansyt a földön feküdni. Ekkorra már Bimba professzor is odaért, de Dracót nem tudta eltuszkolni onnan.<br /><br />- Mr Malfoy! Vigye fel a gyengélkedőre! – utasította a professzor, de Draco akkor már ölbe kapta kedvesét. Blaise is indult utána.<br /><br />- Mr Zabini! Maga hova megy? – állította meg a fiút a tanárnő, mikor követte Dracóékat.<br /><br />- Hát… utánuk – mondta nemes egyszerűséggel.<br /><br />- Jól van, jöjjön. A többiek addig menjenek vissza a klubhelyiségükbe – mondta a professzor és Blaise-zel elszaladt a gyengélkedő felé.<br /><br />Draco nem kímélve magát rohant a gyengélkedő felé, karjaiban az ájult Pansyvel. S a kviddicsedzések meg is adták neki a kondíciót hozzá, bár a hosszú táv után már kifulladva rontott be a gyengélkedő ajtaján.<br /><br />- Madam Pomfrey! – kiáltott a javasasszonyért, aki a második ilyen után ki is ért.<br /><br />- Mi történt?<br /><br />- A… görcsös… morgacstuskó… indájából a tüske… és akkorát ütött… hogy még hátra is esett… - vette szaggatottan a levegőt Draco, miközben próbálta kinyögni mi is történt. Ekkorra ért oda Bimba professzor, és Blaise. <br /><br />- Rakja arra az ágyra – mondta a Madam, és elszaladt az üveges polcokhoz. Draco gyengéden ráfektette Pansyt az ágyra, s csak nézte szerelme kisimult arcát. Blaise kezét érezte vállán, majd a Madam tuszkoló kezeit.<br /><br />- Menjenek arrébb, gyerünk! – szólította őket fel. Bimba professzor elhúzta a paravánt, s míg arréb álltak, annyit láttak, hogy tanakodik a Madammal. Draco legszívesebben ott lenne Pansy mellett, fogná a kezét, simogatná selymes arcát. A Madam és a professzor gyors mozdulatokat végeztek Pansyn, amit a fiúk nem láthattak, majd kis idő múlva – ami Dracónak több órának is tűnt –, abbahagyták a gyógyítást, s Pansy immár betakarva feküdt az ágyban. <br /><br />- Hogy van? – kérdezték egyszerre Madam Pomfreyt.<br /><br />- Jól van a kisasszony, de pihennie kell, és egy darabig itt fog sajnos feküdni. A tüske mérgének ellenszerét beadtuk neki. Nem lesz baja – nyugtatta őket.<br /><br />- Itt szeretnék maradni – jelentette ki Draco.<br /><br />- Nem hinném, hogy jó ötlet lenne, Mr Malfoy – rázta fejét a javasasszony.<br /><br />- Adjon egy kis időt – mondta Draco kérlelőn.<br /><br />- Rendben, de maximum tíz perc – adta meg magát a nő, s visszament a gyengélkedő hátsó részébe.<br /><br />- Értesítem a többieket – mondta Blaise együttérzően. Draco bólintott, majd a fiú kiment a helyiségből.<br /><br />Draco odalépkedett Pansy ágyához, odahúzott egy széket, s leült. Megfogta a lány kezét, arcából kisöpört egy ében tincset. „Mi jöhet még, Pansy?” – kérdezte magától a fiú. Mért nem volt ott, hogy megvédje, mért kellett külön csoportba kerülniük? Mért történik mindez velük? Dracót gyötörte a bűntudat szinte mindenért. Tíz percig nézte a lány rezdületlen arcát, simogatta kezét, mikor Madam Pomfrey is megérkezett.<br /><br />- Mr Malfoy. Most már hagyja pihenni a kisasszonyt. Holnapra már felébred – mondta szelíden a nő, mire Draco bólintott. Az asszony újra eltűnt szürke szemei elől. Felkelt a székről, s odahajolt a lány fölé. Gyengéd csókot nyomott ajkaira, majd még többször hátranézve kiment a helyiségből. Halkan rakta be maga után az ajtót, majd kezeibe temette arcát, s fáradtan átdörzsölte szemeit, s beletúrva hajába megigazította azt is. Vontatottan, magába roskadva menetelt a klubhelyiség felé. Addig nem lesz képes aludni, míg szerelme fel nem ébred. Ebben biztos volt. <br /></div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-6398629806316813682009-10-25T11:40:00.000-07:002009-10-25T11:44:38.176-07:0016. fejezet - Tiszta víz a pohárba<div style="text-align: justify;">Két nap telt el azóta, hogy az emléket látta. Kerülte Dracót, amennyire csak bírta, noha ez nehéz feladatnak bizonyult, hisz a fiú pont az ellenkezőjét tette. Két nap… eddig tanakodott a történteken. Hogy mért mutatta meg neki ezt a jelenetet, mért merengőn keresztül? Mért nem mondta meg neki? Vagy mért nem titkolta el, mint a többi kis afférját? Pansy úgy gondolta, hogy Draco férfiúi önérzetét inkább az növelné, ha továbbra is a háta mögött folytatná a megcsalást. De nem. Ő elmondta, s kockáztatta az a mondat után is, hogy csak még jobban megharagszik rá. Hm… az a mondat. <i>„Csakis feleségemként bírlak magam mellett elképzelni”</i> Még mindig itt visszhangzik elméjében, ahogy a fiú mondta. Olyan őszintének tűnt, olyan… szerelmesnek. De megtette… kimondta azt is, és el is ment a Szükség Szobájába. Pansy meghozta döntését. A reggelinél barátnőivel ült a mardekáros asztalnál, mikor megérkeztek a fiúk. Daphne rögtön odabújt a mellé leült Blaise-hez, Pansy csak egy pillantásra méltatta Dracót, aki kedvtelenül ült le mellé, megszokott helyére. A lány gyorsan befejezte a reggelit, s már távozott is Millicenttel az oldalán. Draco csak turkálta az ételt. Ő is döntött. Nem fogja hagyni, hogy Pansy kerülje őt. Elege volt, választ akart. Tudni akarta, mit gondol a lány. Felpattant helyéről, szemével intett Blaise-nek, aki egy aprót bólintott, s Pansy után sietett. Első órájuk sötét varázslatok kivédése, s talán a lány arra indult. Draco majdnem futólépésben igyekezett a terem elé. Az utolsó folyosón gyorsított, fekete talárja suhogott utána, ahogy befordult a fordulóban. Kis szerencséje volt csak, hogy nem estek el azzal a személlyel, akivel összeütköztek. Draco magában csalódottan vette tudomásul, hogy Pansy sehol. Csak ez a hetedéves lány van itt, kezében egyensúlyozva egy csokikondért. Draco már épp mordult volna rá, hogy menjen arrébb, mikor megszólalt.<br /><br />- Sajnálom… - kezdte a hollóhátas lány feszengve -, ezt a csapatnak, de legfőképp a kapitánynak küldjük – mosolygott rá Dracóra kicsit felélénkülve.<br /><br />- Ki küldi? És miért? – hökkent meg magában a fiú, de elrejtette arcáról. Most nézte meg jobban az előtte álldogáló lányt. „Nem is rossz” – jegyezte meg csak úgy, a régi szokás hatalmaként.<br /><br />- Hát a hollóhátas lányok a hugrabug elleni meccsre… ösztönzésképp – nevetett a lány. – A csoki serkenti a hormonokat… hozzásegít a győzelemhez – húzta kacér mosolyra száját. Draco öntelten elvigyorodott.<br /><br />- Akkor köszönöm a csapattársaim nevében is öhm… – mosolygott a lányra.<br /><br />- Olivia – adta meg nevét készségesen, s odanyújtotta a fiúnak a csokoládét. Mikor átadta, megsimította a fiú kezét, majd megfordulva a kastély nyugati szárnya felé vette az irányt. Draco felhúzta szemöldökét. Igazából egy furcsa érzés kerítette hatalmába. Kezében ott pihent a csokikondér, ami hívogatóan csalogatta érzékeit. Mélyet szippantott a csokiból orraiba áramló levegőből, s ahogy megérezte az illatot, lehunyta szemét, egy lány képe kúszott be elméjébe. Pansy… Draco szemei felpattantak, s megrázta fejét. Biztos csak képzelte, hisz nem lehet, hogy szerelme illatát érezze a… csokin. Ez olyan abszurdnak tűnt neki. Mindenhova már oda és beleképzeli a lányt? Fogta magát, s a kondérral a kezében visszaballagott a klubhelyiségbe. Ott már jóformán senki nem tartózkodott, így lerakta a csokit szobájába, hogy majd egyik szünetben odaadja csapattársainak. Összekapkodta mára szükséges holmiját, s visszasietett a teremhez. Blaise kérdő tekintettel várta Draco magyarázatát, s mikor barátja odaért rögtön rákérdezett.<br /><br />- Mi volt az a sietség? Vagy is gondolom mi volt, de sikerült? – tért rá a lényegre fekete hajú barátja.<br /><br />- Nem – mondta csüggedten Draco. – Már nem találtam sehol. Idejöttem, de belebotlottam egy hollóhátas lányba.<br /><br />- Ó… - formálta ajkaival a fiú.<br /><br />- Igen. A hetedéves lányoktól győzelmi csokit kaptunk – húzta félmosolyra száját.<br /><br />- Hm? Ezt nem értem – nézett értetlenül Blaise.<br /><br />- Hogy is mondta? – tűnődött el Draco. – Ja, megvan. A hollóhátas lányoktól, mert a csoki serkenti a hormonokat, s hozzásegít a győzelemhez – röhögött Draco.<br /><br />- Ilyen nagy rajongó táborunk van? – nevetett barátjával együtt.<br /><br />- Nem, Blaise. Csak nekem, a csapatkapitánynak – gúnyolódott Draco.<br /><br />- Nem tudsz egy mondatot sem mondani, amiben ne csillogtatnád meg az egoizmusod, ugye? – vette ő is gúnyosra a figurát.<br /><br />- Még szép. A nélkül nem tudnál élni – felelt gunyorosan nevetve. Blaise csak mosolygott, majd hozzátette.<br /><br />- Téged, és a gúnyosságot hanyagolni tudnám… Daphnét már nem igazán – nevetett. – Á végre, megjöttek Pansyék is – bökött fejével az odaérkező lányok felé. Blaise arcán széles vigyor jelent meg, mikor meglátta barátnőjét.<br /><br />- Sziasztok – köszöntek kórusban, majd Daphne Blaise nyakába fonta karjait. Pansy próbált megállni Dracótól a legmesszebb, így Millicentet odairányította kettejük közé. Draco magában elhúzta száját. Nem tett le arról, hogy beszél a lánnyal, s remélte ez az óra tartogat még kedvező körülményeket is számára. Ha bár, mikor meglátta Victorit nem ez jutott először eszébe.<br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br />A kora reggeli után visszament a lányok hálótermébe, hogy kényelmesen összepakolja aznapi tankönyveit. A klubhelyiségen átvágva, a lépcsők felé vette az irányt. Mikor belépett a lányok hálótermébe, már ott várta barátnője, Charlotte. <br /><br />- De jó, hogy jössz – pattant fel ágyáról a lány, s éjjeli szekrényéhez lépett. – Megjöttek a finomságok – mosolygott az oda lépő lányra, s kezébe nyomott egy csokikondért, Mindenízű Drazsét, csokibékákat.<br /><br />- Hú, ez egy darabig elég lesz – nevetett Vic.<br /><br />- Az biztos. Csak ne egyszerre faljátok fel Justinnal – nevetett Charlotte is. Vic elhúzta száját.<br /><br />- Nem is szándékoztam – mondta kicsit mogorván. – Mennyivel tartozom?<br /><br />- Semmivel. Vedd úgy, hogy elő húsvéti ajándék – vont vállat a lány, majd becsapta az ágyán heverő könyveket, s bedobta táskájába.<br /><br />- Akkor köszönöm – válaszolt Vic. Fogta a sok csokoládét, s átrakta saját éjjeliszekrényére.<br /><br />- Charlotte – kezdte Victori, miközben elkezdett ő is pakolni -, ismersz hollóhátas lányt, nem? Mi is a neve?<br /><br />- Öhm… de, mért? – állt meg egy pillanatra a lány, s ránézett Vic hátára.<br /><br />- Ja, csak el akartam kérni egy házit, mert őt láttam számmisztikán. Mást nem igen, akitől elkérhetném – fordult a lányhoz Vic. Arca tündérien ártatlannak tűnt. – Esetleg szólnál neki, hogy beszélni szeretnék vele? Vagy tudod, most merre találnám meg?<br /><br />- Ó, persze. Én már kész vagyok. Azt hiszem most lesz átváltoztatástana Oliviának. Ott megtalálod – mondta a fekete hajú lány.<br /><br />- Köszi, akkor még most megkeresem óra előtt.<br /><br />- Menjek veled?<br /><br />- Ó, nem kell. Utána még Justinnal találkozom valahol – felelt feszengve.<br /><br />- Áh… titkos találka? – húzta mosolyra száját Charlotte.<br /><br />- Valami olyasmi – erőltetett magára mosolyt ő is, miközben szívéről nagy kő esett le.<br /><br />- Rendben. Akkor én megyek. Majd a teremnél találkozunk – lépett ki a szobából a lány. Victoria mélyet sóhajtott, s gyorsan beledobálta táskájába a maradék könyveit. Vetett még egy pillantást a szekrényén álldogáló kondérra, s kisietett a szobából. Megkereste az átváltoztatástan termet, s szemügyre vette az ott várakozó diákokat. Mélybarna szemeivel megtalálta a keresett barna hajú lányt. Szerencséjére csak egy-két lány társaságában beszélgetett. Odalépett hozzájuk.<br /><br />- Sziasztok – mosolygott kedvesen. – Beszélhetnék veled Oliviva egy kicsit? Négyszemközt? – nézett a lány két barátnőjére.<br /><br />- Persze, Victoria. – S pár lépéssel eltávolodtak a másik hollóhátasoktól. – Miről szeretnél beszélni velem? – mustrálta kék szemeivel a lányt.<br /><br />- Csak meg szeretnélek kérni, hogy adj át egy csokikondért a mardekáros csapatkapitánynak – mondta teljesen színtelen hangon.<br /><br />- Én? – lepődött meg Oliviva. – Mért én? És mért akarsz te csokit adni az ellenséges csapatnak? – értetlenkedett. – Ugye nem a meccset akarod szabotálni valamivel?<br /><br />- Nem dehogy is – hárított Vic nevetve. – Hogy képzelhetsz rólam ilyet?<br /><br />- Sajnálom, csak olyan furcsa.<br /><br />- Tényleg az. Jaj… - sóhajtott színpadiasan Victori. – Hát, tudod… Draco – játszotta a szerelmest, ami könnyen ment neki. Olivia megértően elmosolyodott.<br /><br />- Értem. Szóval Dracónak szeretnéd legfőképp – mutatott rá az igazságra.<br /><br />- Igen, de azt kellene mondanod, hogy a hollóhátas lányok küldik, mert hát engem megátkoznak, ha ezt megtudnák véletlen – sütötte le szemeit bűnbánóan. Olivia egy pillanatig tűnődött, majd mélyet sóhajtott.<br /><br />- Rendben – adta meg magát. – Csak is azért, mert olyan jól néz ki – kuncogott össze Viccel.<br /><br />- Köszi. Még most elintéznéd nekem? Talán most nem olyan feltűnő – kérlelte kislányosan.<br /><br />- Jó, de siessünk. Nem akarok McGalagonytól elkésni – húzta el száját, majd odament barátnőihez, valamit mondott nekik, s visszatért Vichez.<br /><br />- Menjünk. Gondolom a klubhelyiségetekhez. - Victori bólintott, s elindultak a Nagyterem felé. Az út közben Victoriának ki kellett állnia egy csacsogást társnője részéről, így megkönnyebbült, mikor végre odaértek a célhoz.<br /><br />- Várj meg itt. Sietek – mondta a Nagyteremnél a lány, s gyors iramban a lépcsők felé vette az irányt. Beérve a klubhelyiségbe, felsietett hálótermébe. Megkereste ládája legalján a kis üvegcsét, feloldotta róla a bűbájokat, majd egy keveset ráöntött a csokikondér tartalmára. A többit egy bűbáj segítségével belefecskendezte némelyik csokiba, a nagyobb hatás elérése érdekében. Megszagolta, érződik e rajta az Amortentia, de ő csak Draco kellemes illatát vélte felfedezni benne. Alaposan megvizsgálta, hogy látszik-e a csoki darabokon valami a bájitalból, majd elégedett arckifejezéssel lépett ki a helyiségből. A folyosón Olivia még ugyanott várta, mosolyra húzta ajkait, mikor meglátta Victoriát.<br /><br />- Még egyszer köszönöm, és… - adta át a kondért -, akkor maradjon kettőnk között – súgta halkan. – Ó, és mondd azt, hogy a meccs győzelméhez, leginkább a csapatkapitánynak. - A lány bólintott.<br /><br />- Bízhatsz bennem – kacsintott Olivia. – De most megyek – indult el. – Ó, nem tudod véletlen, hogy milyen órájuk az első? – fordult még vissza.<br /><br />- De. Sötét varázslatok kivédése, mert épp velünk lesznek – vigyorgott Vic. A lány ismét bólintott, majd egy kis idő múlva eltűnt a mélybarna szemei elől.<br /><br />Victoria arcán gonosz vigyor futott át, ahogy elképzelte terve sikerének képét. Ránézett órájára, s megállapította, hogy még van is ideje megkeresni Justint. Így biztos volt benne, hogy Olivia is megtalálja Dracót, s átadja neki a szerelmi bájitallal töltött csokoládét. Victoria már csak azt remélte, hogy nem az egész csapat fogja megenni. Bár, talán a fiú van annyira öntelt - és ahogy ismerte mindenki van -, hogy egyedül csak ő egyen belőle. De a lényeg, hogy valamennyit, de egyen a csokiból. A többi már csak részletkérdés Vic számára. Eltűnődött vajon hol találhatja állítólagos barátját, s megtorpant, mihelyst el akart indulni. Biztos volt benne, hogy a fiú még a Nagyteremben csapja össze a házi feladatát. Benyitott az említett helyiségbe, s nem kellett csalódni, a fiú az asztaluknál körmölt. Mikor odaért hozzá, látszólagos csókot nyomott Justin szájára.<br /><br />- Mennünk kéne lassan órára – mondta Vic a fiúra nézve.<br /><br />- Mindjárt kész vagyok – mosolygott rá barátnőjére.<br /><br />- Ó, Charlotte úgy tudja, hogy találkánk volt – jegyezte meg Vic, mikor eszébe jutott, hogy barátnője lebuktathatja a fiú előtt.<br /><br />- És mért mondta neki ezt? – nézett értetlenül Justin. Vic pedig magában ledermedt. Most mit mondjon? Erre nem gondolta ki a választ.<br /><br />- Mert mindig körülötted legyeskedik – mondta mérges arckifejezéssel Vic, mire Justin vigyorra húzta száját.<br /><br />- Hm… féltékeny vagy? – húzta közelebb magához a lányt.<br /><br />- Szerinted? – tért ki a határozott válasz elől, s tűrte a fiú nyomulását.<br /><br />- Szerintem igen.<br /><br />- Igen, igen, de most már menjünk – pattant fel a fiú mellől.<br /><br />- Jól van, mehetünk – tekerte össze a pergament Justin lemondóan, s követte barátnőjét első órájukra.<br />Gordon Bronswick professzor kedélyes hangulatban érkezett a teremhez. Miután beengedte diákjait, elkezdte átrendezni a helyiséget. Tértágító bűbájt bocsátott rá, majd a padokat a fal mentén két oldalra lebegtette pálcájával, hogy középen legyen egy hosszabb, keskenyebb pályaszerűség. A diákok felhúzott szemöldökkel méregették a fiatal tanár mozdulatait, s néhányan már sejtették, mit is szeretne ezzel. Pansy keresztbe font karokkal állt a mardekáros csoportban, figyelve Gordon professzort, s szeme sarkából Dracót. Nem tudta, mit tegyen. Mit csináljon az érzéseivel. Kellene beszélnie a fiúval, de valahogy nem viszi rá a lélek, így csak várt. Várt, hogy esetleg Draco kényszerítse a cselekedetre. A professzor hangja húzta vissza az órára.<br /><br />- Szép Napot! – köszönt Bronswick. – Foglalkoztunk a párbajjal, s a párbaj technikákkal. Most szeretném, ha két vállalkozó szellemű diák, összemérné tudását, s erejét. Lenne önként jelentkező? – nézett körbe a professzor, de senki nem akart párbajozni. – Jó, esetleg két hölgy? Miss Jehnsen? – Gordon mosolyogva kérdezte Victoriát, aki egy kis idő múlva bólintott. – Nagyszerű. Bátor kisasszony. Jöjjön, kérem! – intett a kezével maga mellé. Pansy szeme gonoszan felcsillant. Az egyik legjobb párbajozó, s így megmutathatja a lánynak, mire képes.<br /><br />- Akkor szintén egy hölgy ellenfelet kérnék – folytatta a professzor.<br /><br />- Én vállalom, professzor – lépett elő Pansy.<br /><br />- Miss Parkinson – biccentett a férfi elismerően. – Kérem, maga is fáradjon ide. - Pansy határozott léptekkel a férfi másik felére állt, szúrós pillantásokat vetve a látszólag rémült ellenfelére. Draco ránézett a mellette álló Blaise-re, aki ugyancsak vissza rá. Mindketten megilletődtek a lány lépésén, de Draco még inkább. Mit akarhat ezzel Pansy? Csak nem bosszút állni a lányon?<br /><br />- Rendben. Álljanak fel a pálya két végére. Természetesen nonverbálisan párbajozzanak. Aki úgymond, leteperi az ellenfelet, ötven pontban részesíti a házát. - A két lány felállt egymással szemközt, elővették pálcáikat. Picit meghajoltak egymás előtt, így megadva a tiszteletet a másiknak. Pansy elhúzta száját, majd felvette az alappozíciót, mire Victoria is így tett.<br /><br />- Kezdhetik! – hallatszott Gordon Bronswick hangja.<br /><br />Pansy nem habozott azonnal cselekedett.<br /><br />- Incarcerandus! – küldte ellenfelére a kötöző ártást. Úgy gondolta, majd később jönnek a durvábbak. Victoriát még így is váratlanul érte a kezdés, s nem bírta kivédeni. Kötelek fonódtak testére, s eldőlt, mint egy darab, tehetetlen fa. Pansy jót mosolygott a jeleneten, a többi mardekáros azonban hangosan fejtette ki véleményét, kivéve Dracót, s Blaise-t. A fiú csak figyelte az eseményeket, kicsit még büszke is volt Pansyre, s arcáról nem bírta levakarni félmosolyát. Victoria dühbe gurult, ahogy meghallotta a nevetések zaját. A lehető leggyorsabban megszűntette a varázslatot, felpattant, s villámló mélybarna szemekkel nézett Pansy szemeibe. A lány felvonta szemöldökét, s gúnyosan elvigyorodott, amivel csak még jobban feltüzelte Victoria dühét.<br /><br />- Tarantallegra! – kiáltotta magában Victoria, de Pansy könnyedén kivédte.<br /><br />- Piertotum locomotor! – Pansy bűbájának hatására a teremben lévő lovagi páncél életre kelt, s megcélozta pálcáját szorongató Victoriát.<br /><br />- Reducto! – A páncél hihetetlen sebességgel hátrarepült Pansy irányába, aki kénytelen volt elugrani a taroló átok miatt felé zuhanó tárgy elől. Draco már oda akart lépni a lányhoz, de barátja megállította. Csak acélszürke szemeiben láthatta Blaise a féltés apró jelét. Most már Pansy is dühöt sugárzó szemekkel pillantott a kárörvendő Victoriára.<br /><br />- Oppugno! – Pansy kisebb madarakat idézett elő, akiket ráuszított a lányra. Összevissza csipkedték ellenfelét, s mosolyogva hallgatta fájdalmas sikkantásait.<br /><br />- Immobilus! – fagyasztotta meg a madarakat Vic. S mielőtt még a lány bosszúártást küldhetett volna Pansyre a professzor hangja megállásra késztette.<br /><br />- Köszönöm! Elég lesz. Úgy gondolom ennyiből is látszik, hogy melyik oldal felé dől a mérleg – mosolygott a professzor, s ránézett Pansyre. – Akkor az ötven pont Miss Parkinson jóvoltából a Mardekáré! Gratulálok mindkettőjüknek, igazán szép és eredményes bárbaj volt. – Gordon professzor megtapsolta a két résztvevőt, mire a diákok is követték példáját. A két lány egymást méregetve a távolból állt vissza eredeti helyére. Pansy belenézett Draco szemeibe, s majdnem megtorpant. Jól látta? A fiú féltette? S a féltés mellett, egy kis büszkeség is csillogott szürke szemeiben? Pansy elszakította pillantását, s odaállt Millicent mellé.<br /><br />Draco ebben a pillanatban úgy érezte, hogy itt mindenki előtt elkapná a lányt, s magához húzná. Nem érdekli, hogy hányan látják, hányan súgnak össze a hátuk mögül. De Pansy megint megakadályozta, hogy bármit is lépni tudjon. Így maradnak csak a vágyai.<br /><br />- Még egy párbajra van időnk. Jelentkezők? – kérdezte a professzor. Egyikük a Mardekárból, a másik párbajozó pedig szintén a Hugrabugból került ki, csak most a fiúk közül. Draco innentől nem nagyon figyelt. Csak az óra végét jelző csengőt várta, hogy végre érintkezhessen szerelmével.<br /><br />Eközben Victoria fogadta a nevetésre görbülő szájakat a hugrabugos társaitól, meg egy-két dicsérő szó is akadt számára. Próbálta elrejteni arcáról a Pansy iránt érzett dühöt, de nehezen ment neki, s a mai órával ez csak nőtt lelkében. Megalázta a saját társai előtt, sőt a szerelme előtt is. Ezt pedig soha nem bocsátja meg neki. Mélybarna szemeiből csak úgy lövellte a mérget Pansy felé. Ha szemmel ölni lehetne, akkor a lány már talán nem is élne.<br />Draco szeme sarkából hol Pansyt, hol Victoriát nézte. Nem tetszett neki az a pillantás, ahogy Victoria a másik lányra néz. De elhessegette ezt a gondolatot, mikor megszólalt a csengő. A professzor szavait nem is hallotta, szemei előtt csak egy cél, vagyis egy személy lebegett. Pansy. A lány eloldalazott a többiek mellett, s épp kilépett a folyosóra. Draco megindult utána, látta Millicentet szerelme mellett, ahogy magyaráz neki. Felgyorsította lépteit, most nem hagyhatja, hogy meglógjon előle. Szerencséjére, mire beérte őket, már közel jártak egy falikárpit mögötti eldugott folyosóhoz. Megfogta Pansy karját, aki hirtelen nem tudta ki az, így már készült a pálcája után nyúlni, de mikor meglátta Dracót, abbahagyta a mozdulatot.<br /><br />- Elrabolom a barátnőd egy kicsit – szólt Millicentnek.<br /><br />- A klubhelyiségben megvárlak – válaszolt a lány Pansynek, s tovább folytatta útját, immár egyedül. Draco körülnézett a folyosón, s egy váratlan pillanatban berántotta Pansyt a falikárpit mögé. A lány halk, ijedt sikkantást hallatott, majd megérezte a hideg kőfalat a hátának nyomulni, s belefúrta szemeit a vakító szürkeségbe.<br /><br />- Tudnom kell… - kezdte fojtott hangon Draco -, hogy… szóval tudnom kell, hogy miért kerülsz? – suttogta szerelme arcához közel hajolva. Nehezen mondta ki, de kimondta, s ez a lényeg.<br /><br />- Szerinted mért kerüllek? – suttogta kicsit gúnyosan. – Mért kellett megmutatnod azt a nyavalyás emléket? – kérdezte fájdalmasan.<br />Draco mélyet sóhajtott.<br /><br />- Mert… - sütötte le szemeit, majd még is visszanézett a mogyoróbarna szempárba -, azt akarom, hogy bízz bennem – suttogta a lány szájára. Pansy megborzongott. Még mindig ilyen hatással van rá, s szemeit is már kezdi ellepni a könnyfátyol erre a mondatra.<br /><br />- Jaj, Draco – hajtotta le fejét Pansy, hogy a fiú ne lássa kibuggyanó könnyeit.<br /><br />- Pansy, kérlek, bízz bennem. Azért mutattam meg, hogy lásd, csak te vagy nekem – mondta ki a szavakat alig halhatóan. Úgy érezte, hogy nem is saját maga mondja ezeket, de lám a lányért még erre is képes. Kezével megérintette Pansy állát, s kényszerítette, hogy felnézzen rá. A félhomályban Draco észrevette a lány nedves arcát, s csókolva bőrét szárította fel könnyeit. Végigpuszilta arcát, s lehunyva szemét érte el Pansy cseresznyepiros ajakait. A lány nem tiltakozott, nem bírt. Készségesen viszonozta az oly gyengéd csókot, amit csak az a bizonyos mondat után éreztetett vele Draco. Karjait a fiú nyaka köré fonta, s egyik kezével beletúrt a tejföl szőke tincsekbe. Orrában ott volt a menta férfias illata, ami szédítette. Draco csak ében hajába túrt bele, másik kezét derekán pihentette. Nem simította végig testét, libabőrt okozva így a lányon, csak egyszerűen hagyta, hogy a csókra összpontosítson. Kifulladva váltak el egymástól. Meg sem tudtak szólalni, csak szaporán vették a levegőt, el nem távolodva egymástól.<br /><br />- Bízom benned – suttogta Pansy egy kis idő után. Draco félmosolyra húzta száját, s egy gyors csókot nyomott a lány szájára boldogsága jeléül, ami a lányt is mosolygásra késztette. – Mennünk kéne órára – mondta végül Pansy, ha bár nem akarta ezt a pillanatot megszakítani. De egyszer mindennek vége szakad. A fiú lemondóan sóhajtott, de eltávolodott a lánytól, s kiléptek a falikárpit mögül. Pansy megtörölte arcát, megigazította haját, majd elindult a fiú mellett vissza a klubhelyiségbe. Draco most olyan boldognak érezte magát. Csak nehezen ment neki, hogy arcáról is elrejtse érzelmeit. Gondolt egyet, s közelebb húzta magához a lányt, hogy érezhesse őt, majd rácsúsztatta kezét derekára. Így haladtak végig a folyosókon, nem törődve az őket fürkésző szemekkel. Belépve a klubhelyiségbe el kellett engednie a lányt, de barátja így is látta rajtuk, hogy végre egyenesben vannak. Ezt Draco a széles mosolyáról olvasta le.<br /><br />- Na, gyerünk, felkelni! Óránk lesz – gúnyolódott Draco, mikor odaértek kedvenc kanapéjukhoz.<br /><br />- Úgy is csak átváltoztatástan lesz – tiltakozott Blaise.<br /><br />- Pont ezért – szólalt meg Pansy is. – McGalagony utálja a későket, főleg ha mardekárosról van szó – fintorgott.<br /><br />- Igaz – sóhajtott Blaise, s felkelt a kanapéról, magával húzva Daphnét. – Menjünk akkor – majd súgott valamit a lány fülébe, aki odament Pansyhez, s elkezdte húzni kifele a helyiségből. A lány még egyszer rápillantott Dracóra, majd követte barátnőjét. Blaise eközben odalépett Dracóhoz.<br /><br />- Nagyon vigyorogtok mindketten – nevetett.<br /><br />- Hm? Dehogy – próbált nem hevesen tiltakozni.<br /><br />- De, de. Nem látszik rajtatok, de én ismerlek már titeket – mondta vigyorogva Blaise. – Tudtál beszélni vele? – Draco aprót bólintott, majd elindult ők is a lányok után.<br /><br />- Ah, végre – szaladt ki a száján.<br /><br />- Ezt meg, hogy értetted? – vetette rá szürke szemeit a fiúra.<br /><br />- Csak úgy, hogy ideje volt már – válaszolt Blaise mosolyogva.<br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br />Az ebéd után a klubhelyiségbe mentek vissza, mert Dracónak eszébe jutott a csokikondér. Crak, Monstro, Blaise és a lányok leültek a helyiségben, a fiú pedig felszaladt a hálótermükbe a csokoládéért. Mikor leért, odaült Pansy mellé, s az asztalra rakta a kondér csokit.<br /><br />- Honnan van ez? – kérdezte Pansy.<br /><br />- Draco, te kaptad, válaszolj te – vigyorgott Blaise. Pansy ránézett a fiúra.<br /><br />- Hát… a hollóhátas lányoktól kaptuk – mondta közönyösen.<br /><br />- Lányoktól? – dőlt hátra a kanapén Pansy, s lábát keresztbefonta.<br /><br />- Igen. – Draco fogott két csokit, s az egyiket lazán átdobta Blaise-nek, majd hátradőlt ő is. Szájához emelte a csokoládét, s már épp harapott volna bele, mikor Blaise megszólalt.<br /><br />- Te, Draco – kezdte a fiú, s megszagolta a csokit -, te nem érzel semmit rajta? – ráncolta össze szemöldökét.<br /><br />- Kellene? – Draco is megszagolta a saját csokiját. S elgondolkodott. Mikor megkapta, akkor is érzett valamit. Méghozzá Pansy illatát. – Várj… csak nem Daphne illatát érzed rajta? – szólalt meg Draco felhúzva szemöldökét.<br /><br />- De! Honnan a fenéből tudtad? – lepődött meg Blaise.<br /><br />- Gondolkodj, Blaise! Mindig olyan illatot érzel, akihez, vagy amihez vonzódsz – sorolta a fiú. Pansy rögtön tudta, mire gondol Draco, s Blaise is elsápadt a lányokkal együtt, mikor rájöttek. A fiú fintorogva visszadobta a kondérba a csokit.<br /><br />- Amortentia – suttogta undorodva. – Képes volt valaki elkészíteni a bájitalt, s idecsempészni? – döbbent le Blaise.<br /><br />- Úgy látszik… - felelt Draco, miután ő is visszadobta a csokoládét. – Most már csak az a kérdés, hogy a meccs miatt, vagy direkt célpont? – dőlt vissza a kanapén, s ránézett Pansyre. Kezét ráhelyezte a lány combjára, s Pansy kezével megszorította Dracóét.<br /><br />- Azt mondtad, hogy a csapatnak küldték – mondta Blaise, magában mosolyogva barátja tettén. Közben pedig Daphnét nyugtatta meg.<br /><br />- Igen, de úgy adták át, hogy… - kezdte Draco, de fintorba futott át arca.<br /><br />- Hogy? – türelmetlenkedett Pansy.<br /><br />- Hogy leginkább nekem küldik, a csapatkapitánynak – fejezte be Draco színtelen hangon. Érezte, ahogy Pansy megremeg.<br /><br />- Tehát, vagy a fogónk, és csapatkapitányunk ellen akartak szabotálni a meccsre, vagy… - Blaise itt elhallgatott.<br /><br />- Vagy valamelyik régi szeretőd akart magába bolondítani bájitallal – fejezte be Pansy a gondolatmenetet. Belül mérges volt. Biztos volt benne, hogy ez áll a háttérben.<br /><br />- Igen, erre gondoltam – vallotta be Blaise.<br /><br />- Akkor ez a régi szerető sok mindenre képes – szólalt meg Millicent is elborzadva.<br /><br />- De hát ebből a nyavalyás kondérból nem csak Draco ehetett volna – fakadt ki Daphne, s odabújt Blaise-hez. A fiú megnyugtatólag a hátát, s haját simogatta folyamatosan. <br /><br />- Daphnénak igaza van – mondta Pansy. – Senkire sincs tekintettel az a… - inkább nem fejezte be.<br /><br />- Tudsz valakit, aki ilyesmire képes? - kérdezett rá Blaise, mert ő ugyanis gondolt valakire. Draco ránézett barátjára, és tudta, hogy egyre gondolnak.<br /><br />- Gyerünk, nekünk is mondjátok – csattant Pansy hangja.<br /><br />- Nem tudunk senkit, Pansy – szorította meg kezét, s remélte, hogy most elhiszi. Nem akarta ezzel Pansyt megijeszteni, vagy hasonló.<br /><br />- Ó, igen. Sokan voltak a pár év alatt – mondta gúnyosan a lány.<br /><br />- Ne kezdd – kérte Draco halkan a lányt. Pansy pedig belenézve az acélszürke szempárba aprót bólintott.<br /><br />- Ez ellen nem tudunk most mit tenni. Gyere Draco, tűntessük el ezt, és menjünk órára – állt fel Blaise a fotelből, majd egy Daphnénak adott csók után megfogta a csokikondért. Draco is felállt, s követte a fiút.<br /><br />Pansy szemeivel figyelte a fiúk varázslatait, amivel a bájitalos csokoládét a felélesztett tűzbe vetették. Szörnyen érezte magát. Tudta, hogy csak is szerelmének egy régi szeretője vetemedhet ilyesmire, átgázolva még ártatlan áldozatokon is. Dühöt is érzett, hogy csak ennyi miatt elveszítheti a fiút. Vagy legalább is megcsalhatta volna Draco, de hát az járhatott volna következményekkel is, amik végleg elszakíthatták volna tőle. Azt pedig nem élné túl, ha évvégén a Próféta cikkében egy másik lány állna szerelme oldalán, mint az újabb Mrs. Malfoy. A klubhelyiségben immár csak ők maradtak. Miután a fiúk végeztek a művelettel, Daphne rögtön átölelte barátját, s Pansy csak nézte őket. <br /><br />- Most már mehetünk – mondta Draco s felkapta táskáját a kanapé mellől.<br /><br />- Mindjárt megyünk mi is – mondta Pansy, miközben felállt a kanapéról. Millicent bólintott, s kitessékelte a többieket a klubhelyiségből. Draco még elkapta barátja széles vigyorát, ami mosolyra késztette.<br /><br />Pansy nem szólt semmit, csak miután bezárul a helyiség ajtaja, Draco elé lépett, s egyszerűen megcsókolta. A fiú annyira meglepődött, hogy egy pillanatig nem is tudta mi történik. Hisz a lány nem szokott kezdeményezni, s ez letaglózta. Hamar észbe kapott, s kezeit rácsúsztatta a lány derekára, s magához rántotta, amilyen közel csak tudta. Most Pansy próbálta szenvedélyével elmondani a fiúnak, mennyire „megrémisztette” ez az eset, s Draco értette.<br /></div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-7438476430636718312009-10-24T12:05:00.000-07:002009-10-24T12:07:14.479-07:0015. fejezet - Tervek kivitelezése<div style="text-align: justify;">Kellemes tavaszi idő köszöntött be márciusban, mikor a mardekár kviddics csapata szombat délután edzett. A füves, ellipszis alaprajzú kviddicspályán Draco parancsára felszálltak a tagok. Vészesen közeledik a Hugrabug elleni meccs, ami a csapatkapitányt még inkább feszélyezte. A másik ok pedig szerelme volt. Azóta az este óta, csak kis mértékben változott a kapcsolatuk pozitív irányba. Bár Draco már ennek is örült, na meg annak, hogy nem tette meg azt, mégis csalódott volt. Pedig akkor, abban a percben lejátszotta az események alakulását. Egy érzés is kavargott minduntalan lelkében. A bűntudat. Hogy elment a Szükség Szobájába, hogy megcsókolta Victoriát, hogy egyáltalán a lányhoz ért, s nem Pansyhez. Sosem érzett még ilyet, és ez nagyon dühítette is. Leginkább el akarta mondani Pansynek, hogy könnyítsen lelkén, de akkor elveszíti. Ebben az egyben biztos volt, és abban is, hogy azt nem akarja. Azt nem élné túl. Hiába hangzik egy Malfoyhoz nem méltónak, de jelenleg ezt érezte. Persze nem mutatta ki, az már végképp nem illene hozzá. Blaise kiáltása zavarta meg gondolatait.<br /><br />- Draco! – kiáltott barátja a magasból. – Jössz? – kérdezte Blaise a lemaradt fiút. Draco egy horkantás kíséretében felpattant seprűjére, s felszállt a magasba csapattársai mellé. Az edzés során Draco mint minden alkalommal, rettentően kifárasztotta a csapatot. Különböző manőverekkel, minél nehezebb, az ellenség számára kifürkészhetetlen passzolgatásokkal, s végtelen óraszámnak tűnő repüléssel kivívta a többiek elismerését, s egyben rossz kedvét is. Draco maga is részt vett teljes mértékben az edzésben, nem csak a parancsokat osztogatta. Neki, mint fogónak a legjobb teljesítményt kell nyújtania, hogy megnyerhessék a meccset. Ezt tudta jól, s bizonyítja is a hozzáállása. Biztos volt, a győzelem mámorító ízét fogja a meccs után érezni, nem pedig az ellenkezőjét. Az öltözőben már csak Blaise, és Draco maradtak. Pár perc múlva a két fiú lassan, kimerülten ballagott a kastély felé. A nap még jól esően ontotta magából forró sugarait, így az edzés után feltörő szellő hűsítőleg borzolta fel hajukat.<br /><br />- Régóta nem láttam a közeledben azt a csajt – szólalt meg Blaise belevágva a közepébe.<br /><br />- És? Nem te mondtad, hogy hanyagoljam? – kérdezte a fiú kicsit flegmán. <br /><br />- De, igen. Csak fura. Történt valami, ami miatt már… - kezdte barátja, de nem fejezte be a mondatot. Ránézett Dracóra, várta, hogy ő fejezze be.<br /><br />- Ami miatt már nem mászik rám? – röhögött fel fájdalmasan Draco. – Nem. Nem történt semmi a varázsló világon – nézett rá Blaise-re egy pillanatra, majd lehorgasztotta fejét, s a cipőét bámulta kedvtelenül.<br /><br />- Lehet, hogy pont az volt a baj – mondta a fiú halkan.<br /><br />- Na ezt most már végképp nem értem – torpant meg Draco. – Ezt biztos, hogy te mondtad, Blaise? – kérdezte gúnyosan.<br /><br />- Igen, én. Ne érts félre – állt meg Blaise is. – Gondolj csak bele. Volt már ilyen? A nagy Draco Malfoyjal történt már ilyen? – váltott át ő is egy kicsit gunyorosra. Draco értetlenül nézett rá.<br /><br />- Mit akarsz ebből kihozni?<br /><br />- Igazából nem tudom… csak… olyan – kereste a szavakat Blaise -, különös – vont vállat, majd továbblépkedett. Barátja is megindult mellette. – Főleg, hogy most azzal a Fletchley-vel láttam.<br /><br />- Mindegy. Nem érdekel. Csak Pansy – motyogta Draco inkább magának, de fekete hajú barátja is meghallotta, s elmosolyodott.<br /><br />- Nem mond el neked, Daphne valamit? – kérdezte halkan Draco.<br /><br />- Hm? Mire gondolsz, barátom? – Draco csak elfintorodott.<br /><br />- Tudod jól, mire gondolok – sziszegte felborzolva nedves, szőke fürtjeit.<br /><br />- A válasz nem. Daphne sosem árulná el a barátnőjét. Biztos vagyok benne, hogy tud valamit, de azt nem szeded ki belőle, ahogy én sem – tárta szét karját tehetetlenül Blaise. – Különben is. Mért mástól akarod megtudni? Mért nem magától, Pansytől?<br />Draco megforgatta szemeit, s egy mély sóhaj után válaszolt csak.<br /><br />- Úgy csinálsz, mintha nem ismernéd egyikünket sem – morogta vissza válaszképp.<br /><br />- Nem csinálok úgy, de olyan egyszerű lehetne az életetek – tört ki Blaise-ből ingerülten. – De azt sem értem, hogy te, akinek annyi barátnője volt, hogy-hogy nem veszed észre azt, ami az orrod előtt van?!<br /><br />- Ha most Potter lennél, szétátkoznám a fejedet – sziszegte Draco dühösen. – Mi az, hogy nem veszem észre azt, ami az orrom előtt van? – kelt ki magából.<br /><br />- Nyugi, a te oldaladon állok. A legjobb barátom vagy, de erre neked kell egyedül rájönnöd – válaszolta Blaise. Már a pince felé lépkedtek, így Draco nem válaszolt. Igazából nem is tudta erre mit mondjon. Bár sértett éne visszavágott volna valamivel, de most nem jött nyelvére semmilyen csípős válasz sem. Barátja túl jól ismeri, s túl jó kapcsolata van Daphnéval is, amit irigykedve nézett. Hiába akarta elfojtani magában, nem tudta. Ő is ilyen kapcsolatot szeretne, csak Pansyvel. Beléptek a klubhelyiségbe, ahol már csak a szokásos banda várt rájuk: Crak, Monstro, Millicent, Daphne és Pansy.<br /><br />Pansy hallotta a klubhelyiség ajtaját, s tudta, hogy a fiúk jöttek vissza az edzésről. Könyvébe temetkezett, addig sem kell Draco sziluettjét néznie. Bár szeme sarkából akaratlanul is a fiú lépteit követte nyomon, s hozzá elképzelte annak őrjítő, izmos testét, szőke fürtjeit, igéző acélszürke szemeit, ami szapora légvételre késztette. Nem bírta megállni, hogy ne nézzen fel, akár csak egy pillanatra. Szembe találta magát a megbabonázó tekintettel, ami őt fürkészte, majd gyorsan visszatemetkezett a könyv soraiba. Érezte, amint barátnője felpattan mellőle a kanapéról, majd hallotta az üdvözlő csók csattanását is. Nem akarta hallani, nem akart a csókolózásra gondolni, mert eszébe jutott Draco. Aztán megcsapta orrát a férfias menta illat, s kicsit oldalra dőlt, amikor leült mellé a fiú.<br /><br /><br />Draco végignézett a kanapén ülő lányon. Lábait keresztbefonta, térdei kivillantak az egyen szoknya alól. Acélszürke szemei tovább siklottak Pansy süllyedő-emelkedő domborulataira, amik kitűnően látszódtak a megfeszülő, fehér ingjén, s csak mardekáros nyakkendője takarta el némiképp. Ölében egy könyvet tartott, mogyoróbarna szemei falták a sorokat. Ében haja minduntalan szemeibe hullott, s egy kecses kis mozdulattal mindig visszaigazította füle mögé. Draco érezte, ahogy elönti testét a vágy. A lassú léptek alatt odaértek barátjával a kanapéhoz. Pansy egy pillanatra felnézett könyvéből, egyenesen Draco szemeibe, majd gyorsan el is szakította tekintetét. Daphne a szokásos módon csókkal köszöntötte a fotelbe ülő Blaise-t, aki rögtön átkarolta derekát, s lehúzta magához, beleültetve ölébe. Daphne kiscica módjára simult Blaise karjaiba, s belefúrta arcát a fiú nyakába.<br />Draco miközben figyelte a párocskát, leült Pansy mellé a kanapéra, s elképzelte, hogy a lány is így üdvözli őt egy edzés után. A kép gyorsan szertefoszlott, s helyette felidézte magában az első csókjukat. A legeslegelsőt, mikor ajkaival érintette a lány cseresznyepiros száját. Mély levegőt vett, s beszívta szerelme illatát. Daphne, és Blaise elköszöntek tőlük, s felmentek a hálókörletbe. Nem sokra rá Millicent is odament Pansyhez, hogy fáradt, s lefekszik. Pansy csak ekkor nézett körbe a helyiségben. Crak, Monstro, mellette Draco, és ő voltak már csak ébren. A lány is barátnője után akart menni, de Draco megfogta karját, hogy maradjon. Szemeit belefúrta Dracoéba, de egy pillanat múlva a fiú elnézett. <br /><br />- Crak, Monstro! Késő van. Menjetek fel a hálókörletbe. – Draco ezt parancsnak szánta testőreinek, akik egy vállrándítás után teljesítették is. Hiába, ismerték már Dracót annyira, hogy ne kérdezzenek, hanem tegyék.<br /><br />Draco visszafordult Pansyhez, lassú mozdulattal kiszedte a könyvet a lány kezéből, s ráhajította a közeli kisasztalra, mindvégig tartva a szemkontaktust. A lány ugyanúgy ült, ledermedve Draco közelségétől. Szívverése megint felgyorsult, ahogy a fiú végigsimított lábszárán, aztán áttért karjára, felfele derekán, mellkasán, egészen a tarkójáig. Beletúrt ében hajába, miközben egyre közelebb hajolt arcához. Draco nem teketóriázott, a pár centi távolságot megszűntette, magához húzva a lányt. Ajkai mohón követelték a cseresznyepiros száj ízét. Pansy először tiltakozni akart, s próbált is, de a régóta érzett, kielégületlen vágy hajszolta a viszonzásra, szinte lángba borult teste, annyira kívánta a fiút. Szenvedélyesen falták egymás ajkait, a lány karjai szerelme nyaka köré fonódtak. Régóta, talán túl régóta csókolták meg egymást, hogy most ne tartson addig, míg szusszal bírják. Draco gyengéden hátradöntötte az elveit megadó lányt a kanapén, s fölé hajolt, egy másodpercre sem szakítva el száját. A fiú nem bírt magával, puszilva kipirosodott arcát áttért Pansy megfeszülő nyakára. Szívta, csókolta a selymes bőrt, a fül mögötti érzékeny területet, borzongást váltva ki szerelméből. Pansy érezte az elmosolyodó szájat, ami lassan, de biztosan halad ingje nyakáig. A fiú ujjai a nyakkendővel babráltak, mikor a lány feleszmélt, hogy hol is vannak, s mire is készül Draco.<br /><br />Elhomályosult szemei felpattantak, lélegzete bennakadt, majd egy határozott mozdulattal legördítette Dracót magáról, egyenesen le a földre. A fiú egy nyögéssel „jutalmazta” a kedves gesztust, s értetlen, talán kicsit felháborodott szürke szemekkel nézett a felkönyöklő lányra, miközben az asztalba beütődött karját fogta. Pansy mogyoróbarna szemeiben mintha félelem csillogott volna. Draco nem tudta eldönteni, hogy azért e, amire készültek, vagy annak a következményeire. Vagy esetleg mindkettőre. Tanácstalan volt, már megint.<br /><br />- Ezt most mért kellett? – tört ki belőle mogorván.<br /><br />- Mert nem akarok… - kezdte hevesen Pansy, de inkább nem fejezte be a mondatot, mert azt csak felindultságából mondaná. Nem a teljes igazságot.<br /><br />- Mert nem akarsz? Ha már elkezdted, fejezd be, Pansy! – mondta dühösen Draco, s közben felült a padlón. <br /><br />- Mert nem akarok a szeretőid közé tartozni – fejezte be mérgesen a lány, miután meggondolta mit mondjon, majd felpattant a kanapéról, s elindult a hálókörletek felé. Draco egy pillanatra ledermedt, arcára is kiült döbbenete, de most szerencsére senki nem látta. Amilyen gyorsan csak tudott - ami a kviddicsnek hála, a másodperc tört része volt –, felugrott a kényelmetlen padlóról, s a lány után sietett. Épp elkapta karját, mielőtt még rálépett volna az első lépcsőfokra. Maga felé pörgette, s testével a kőfalhoz nyomta, s mint eddig hatásosan tette, becsúsztatta egyik lábát a lány combjai közé, elvágva a menekülési útvonalat. Muszáj kideríteni, hogy értette ezt a lány, s másképp bizony nem ment.<br /><br />- Ezt meg, hogy a fenébe értetted? – kérdezte halkan, pár centire a lány szájától.<br /><br />- Mit nem értesz ezen, Draco? – kérdezett vissza gunyorosan. – Nem akarok a szeretőd lenni – tagolta lassan, mint egy ötévesnek, amitől Draco haragra gerjedt.<br /><br />- Igen, mert ha a szeretőm lennél, nem lehetnél a feleségem – mondta ő is gúnyosan. – Ha özvegy vagy, legalább a vagyonomból kapsz. – Draco tudta, hogy ezt nem kellett volna, de amit kimondott, már nem csinálhatja vissza. A lány érezte, hogy szemeit menten elöntik könnyei.<br /><br />- Szemét, egoista barom – sziszegte a lány dühösen, megalázottan, nedves szemei szikrákat szórtak. – Mit képzelsz magadról? Pontosabban rólam? - Pansy szabad kezével pofonvágta a fiút, amit Draco is jogosnak érzett. Valahogy helyre kell hoznia. Csak ez járt Draco fejében. Hát még egyszer megcsókolta, de ez most nem volt szenvedélyes, inkább bocsánatkérő, s erőszakos. Pansy tűrte a csókot, érezte rajta, hogy mit akar vele a fiú, ám megbántotta, s ezt nem lehet egy csókkal elintézni. De aztán Draco annyira gyengéd volt, amennyire a lány még sohasem érezte csókját. Bevetette ellenállhatatlan technikáját, mire a lány megtörten viszonozta nyelve játékát.<br /><br />- Sajnálom. Sosem akartam, hogy a szeretőm légy. Csakis feleségemként bírlak magam mellett elképzelni – suttogta a lány szájára, nedves ajkaival leheletnyit érintve Pansyét, szemeit bűnbánóan lehunyva. Majd ellépett a lánytól, mélyen belenézett a barna tekintetbe, próbálta szemeivel elmondani, hogy őszinte volt, majd elfordulva felsietett a fiúk hálótermébe. „Már megint elszúrtam! Jól mondta, egy barom vagyok, aki mindig, mindent elcsesz. Főleg, ha jó útra terelődött a dolog. Mért kell így alakulni? Mért nem tudom egyszerűen csak szeretni? És ő mért nem tud megbocsátani, és viszont szeretni?” – Draco dühöngött, trappolt felfele a lépcsőn, majd a fiúk hálótermébe érve, hangosan bevágta az ajtót. Szerencséjére még senki sem aludt, bár így szájukat tátva bámulták<br />Dracót, aki gyorsiramban beviharzott a fürdőszobába. Blaise ledermedve ült ágyán. Tudta, hogy csak akkor ilyen Draco, mikor összeveszett egyetlen szerelmével. Kényelmesen hátradőlt baldachinos ágyán, s egy kicsit későbbre halasztotta ezt az ügyet, míg legalább barátja ki nem jön a fürdőből. Gondolatait átterelte egy hosszú, fekete hajzuhatagra, s a hozzá tartozó gyönyörű arcra. <br /><br />Draco belenézett a mosdó feletti tükörbe. Arca eltorzult a méregtől. Magára volt dühös, s ezt nem tudta elviselni. Megengedte a hideg vizes csapot, s rálocsolta arcára. Homlokába hulló tejföl szőke haja a víz hatására sötétebb árnyalatot vett fel. Hátrasimította haját, majd elfintorodott, s meggondolta magát. Inkább felborzolta. Emlékeztette még elsős korára, és az még inkább nem tetszett neki. Elzárta a csapot, s tehetetlenségében ráült a kád szélére. Fürdeni nem akart, hisz edzés után azt már megtette, így csak ült a kád szélén, könyökeit megtámasztotta térdein, s beletemette arcát.<br />„Ezt most megint, hogy hozzam helyre?” – sóhajtotta elkeseredetten. „Gondolkozz, Draco! Mi az, amiről Blaise beszélt? Mit nem veszek észre? Forgassuk csak vissza az időt… Amikor Victroriával először találkozott, s Pansy is ott volt. Mikor is volt? Legendás lények óra. Igen. Akkor figyelte fel legelőször Victorira. Na igen, de Pansy akkor mit érzett? Emlékezz vissza… El-elkaptam néha egy szemvillanást, egy meglepődött, vagy inkább féltékeny mogyoróbarna szemeket. Talán. Ah!” – lélegzett mélyet. „Mért nem figyeltem akkor jobban Pansyre? Na jó, menjünk tovább. A következő, amikor mind a két lány ott volt a közelemben… a… az asztronómia óra. Ó, igen. Arra igazán emlékszem…” – nyögött fel halkan. „A francba, akkor nagyon el akart csábítani Victoria. Azok az ártatlannak tűnő dörgölőzések. Koncentráljunk Pansyre. Pansy mellettünk volt pár teleszkóppal. Most, hogy így belegondolok, tényleg mintha féltékeny lett volna. Sőt, a sötét varázslatok kivédése órán meg is mutatta Victoriának” – Draco elvigyorodott, ahogy felidézte az emlékképet. „Rendben. Idáig megvagyunk. Tehát Pansy féltékeny. Mire is? Vagy inkább kire? Victoriára? Hát, végül is flörtöltem vele. Vagy is hagytam, hogy flörtöljön velem. Az nem mindegy. Na jó, mit nem veszek észre? Pansy nem bocsát meg. Miért?” – Draco homlokon csapta magát felismerésében. „Mert nem bízik bennem. Hogy lehettem ilyen hülye?” – elkezdett fel alá járkálni a helyiségben. „Na. Akkor már csak azt kell kitalálnom, hogyan bizonyítsam be neki, bízhat bennem. A francba!” – hirtelen abbahagyta a járkálást, belenézett a tükörbe, s magabiztosan elvigyorodott. „Ez az” Mikor kilépett a fürdőszobából társai már elaludtak. Halkan lerakta pálcáját éjjeli szekrényére, majd átöltözve bebújt baldachinos ágyába. A sötétben nem látta, de halotta Blaise halk sóhaját. Draco teljes szívéből elmosolyodott, tudta, hogy barátja Daphnéról álmodozik. Elnyúlt ágyában, s észre sem vette, mikor átlépte az álmok földjét. <br /><br /><br />Leroskadt a kőfal tövében, hagyta, hogy könnyei kibuggyanjanak, s eláztassák fehér bőrét. Pansy térdeit felhúzta, ráhajtotta fejét, s zokogott. Most kitört belőle a sírás, olyan intenzitással, hogy rázkódott tőle. Régen volt már, hogy így sírt valaki után, vagy épp valaki miatt. Még magán is meglepődött. „Hogy mondhatott ilyet? Még, hogy én a vagyonára hajtok. Mintha nekünk nem lenne elég. Ahogy kiejtette… szörnyű volt. És én meg ezt a barmot szeretem. Hülye vagyok. Miatta sírok. Meg sem érdemli. <i>Sajnálom. Sosem akartam, hogy a szeretőm légy. Csakis feleségemként bírlak magam mellett elképzelni</i> - visszhangzott fejében a mondat. „Csak a feleségeként. Milyen aranyos volt, mikor lesütve szemeit ezt suttogta szájára. – Pansy megborzongott, ahogy felidézte azt az utolsó csókot. „Hihetetlen gyengéd volt, és érzelmes. Egyszerűen nem lehetett ellenállni. - Pansy felnézett a homályos klubhelyiségben, s feltápászkodott a padlóról. Megtörölte szemeit, s elindult fel a lépcsőn. „A francba, hogy így szeretem” – halkan nyitott be a szobába, majd a fürdőben megmosta arcát, és beomlott ágyába. Sokáig nem jött álom a szemére, hallgatta a mellette szuszogó barátnőit, gondolkodott az előbb történteken, s a másik pillanatban már aludt is. <br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br />Egy világos barna hajú lány ült egy üst mellett, Hisztis Mirtyl elhagyatott, harmadik emeleti vécéjében. Körülötte három szál Ádenisis, hat főnixtoll, két citrom, egy ezüst kés, lépia, rózsaszín fwoopercsőr, kákalagcsáp- és bőr, rózsaszirmok, teák, s egy nyers occamyfej. A lány egy régebbi kiadású könyvet olvasott, majd végignézett a hozzávalókon. Előkészítette a jávateát, amibe előzőleg három főnixtollat tett. A teába belerakta a három szál Ádenisist, a főzet legfontosabb alapanyagát. Aztán fogta a fwoopercsőrt, és a földbe karcolt egy szív alakot, majd belelocsolt főnixnyálat, és a benne áztatott lépiát. Kezébe vette az ezüst tőrt, s felvágta vele a két citromot, amit az üst aljába facsart. Pálcájával tüzet gyújtott az előzőleg karcolt szív közepébe, majd az Ádenisis jávateát beleöntötte az üstbe, s a tűzre tette. Mélyet sóhajtott, gondolatai egy személy körül forogtak. Majd belenézett a könyvbe, s folytatta az utasításokat. A főzet lassan rózsaszín színt öltött fel, gyorsan megkeverte háromszor. Ekkor elkezdett párologni a főnixnyál, így fogott egy üvegcsét, s begyűjtötte a bűbájjal. Majd elfintorodott, mit kell tennie. Az ezüst tőr ott pihent kezében. Léket vágott az occanamy fejen, s bele tette az üveget, a kákalag-csápot, s a bőrt is. A főzet gyöngyházszínűvé vált. Ezt követően az üstbe beledobta a fejet, majd a tetejére rózsaszirmot szórt, s az utolsó lépésként beleöntötte a rózsateát is. Megdörzsölte szemeit, mélyen beszívta a levegőt. Még maga sem hitte el, hogy mit csinált, s még mire készül. Bár ha ez nem jön össze, ott lesz a második, a B terv. Becsapta a könyvet, majd pálcájával összetakarított. Mielőtt még kilépett volna a zsebében gondosan elrejtett fiolával, még egyszer körbenézett a vécében, ahol bájitalát főzte. Szerencséjére Hisztis Mirtyl nem zavarta meg, így gyorsan becsukta maga után az ajtót, s sebes léptekkel a klubhelyisége felé vette az irányt. Biztos volt benne, hogy ott már senkit sem fog találni, de mikor belépett szembe találta magát Justinnal.<br /><br />- Hol voltál Vic? – kérdezte értetlenül.<br /><br />- Csak büntetőmunkán – mondta a lány lehangoltan, elszontyolodva, amit úgy látszik bevett a fiú, mert magához húzta, s csókot nyomott szájára. A lány nem tudta kiűzni elméjéből, hogy nem szerelme csókolja.<br /><br />- Gyere, felvidítalak – búgta a lány nyakába, szorosan ölelve. Victoria elhúzta fejét, s próbált kibújni az ölelésből.<br /><br />- Hagyjál. Fáradt vagyok – mondta halkan, miközben kezeit a fiú mellkasára rakta, hogy eltolja magától.<br /><br />- Rendben – sóhajtott a fiú lemondóan. – De kérek, egy jó éjt csókot – vigyorgott a lányra. Victoria teljesítette a fiú kérését, majd elslisszolt mellette, fel a lányok hálótermébe. Szobatársai már aludtak, így gyorsan átöltözött, s bebújt ágyába. Már nem sokat kell kibírnia, s akkor talán végre az övé lesz a fiú. Ezzel a gondolattal ringatta magát álomba, hogy egy új, sikeresebb nappal kezdjen.<br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br />Draco vasárnap korán ébredt. Tervét szövögette, s az ahhoz szükséges hozzávalók beszerzését. Bár rájött, hogy a Szükség Szobája megad neki mindent, ami kellhet a kivitelezéshez. Hogy ne ébresszen fel senkit, lement a klubhelyiségbe. Egyedül ült kedvenc bőrfoteljában. Felidézte azt az emléket, s megint rátört a bűntudat, amitől csak egy féleképp szabadulhat. Kis idő múlva léptekre lett figyelmes. Acélszürke tekintetét a lépcsőfordulóra szegezte, s várta, hogy a zajok forrása megjelenjen. Csalódottan vette észre barátja álmos, kócos fejét.<br /><br />- Jó reggelt! – biccentett Blaise, s lehuppant mellé a fotelbe.<br /><br />- Neked is – viszonozta Draco csüggedten.<br /><br />- Csak nem mást vártál? – vigyorgott Blaise, még csipás szemeit dörzsölve. Draco csak morgott egyet.<br /><br />- Blaise… - kezdte Draco, s miután barátja ránézett komoly arcára, mély levegőt vett, s folytatta -, kellene a segítséged – fejezte be halkan.<br /><br />- A segítségem? De hát miben, Draco? – döbbent le a fiú.<br /><br />- Khm – köszörülte meg torkát -, emlékszel még év elején egy találkozó megszervezésére, úgymond? – feszengett a fiú, s zavartan beletúrt szőke fürtjeibe.<br /><br />- Köze van ennek a kérésnek a tegnapihoz? – kérdezte Blaise mindentudóan.<br /><br />- Mondjuk – bólintott Draco. – Megint elcsesztem, és most van egy tervem, hogy helyrehozzam – kerülte barátja barna tekintetét.<br /><br />- Inkább nem kérdezem meg, hogy megint mit csináltál – húzta el a száját Blaise. – Mondjad, mit terveltél ki – adta meg magát. – Bár év elején is elszúrtad – nevetett.<br /><br />- Kösz – fintorgott Draco. – A lényeg, hogy valahogy megint el kellene csalnunk Pansyt a Szükség Szobájába, akár Daphnéval, akár Millicenttel. Az mindegy – dőlt előre a fotelben.<br /><br />- Jó… - gondolkodott el Blaise. – Mi lenne, ha például Pansy segítségét kérném egy Daphnénak szánt romantikus meglepetés elkészítésében? – mosolygott a fiú.<br /><br />- Nagyszerű. Tudtam, hogy nem hagysz cserben – fogott kezet barátjával.<br /><br />- Persze, hogy nem – vigyorgott a fiú.<br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br />Victoria kellemesen aludt, sőt még korai keléssel sem siette el. A kis fiola, aminek tartalmát tegnap este félelemmel, s reménnyel kevert érzelmekkel készített, most csendben, eltitkoltan lapul ládájában. Gondosan levédve különböző bűbájokkal, melyek az üvegcse épségét védik. Mai napját a kívánt személyhez vsló, minél tökéletesebb eljuttatásának gondolatát fogja kielemezni. Okulnia kell a hatodikban történt kis baleset árán, mikor Romilde Vane próbálkozott Potterrel. De az övé hatásosabb lesz, csak bírja eljuttatni a címzettnek. Vic felöltözve a klubhelyiségbe ment, ahol már javában folytak a játékok, s beszélgetések. Ahogy leért a lépcsőn észrevette Justint is, és Charlottét is. Hát persze, hogy megint egymás közelében vannak, hogy neki oda kelljen mennie, s egyszerre mindkettőjüket elviselnie.<br /><br />Jól nézett ki a fiú, ezt el kellett ismernie, de egy valakin nem tesz túl, s Vic pont azt az egy valakit szeretné maga mellett. Mosolyt erőltetett arcára, mikor a fiú megtalálta szemeivel, s elindult hozzá. Justin egy fotelben ült. Vic előre tudta, mi lesz a fiú első mozdulata. S nem tévedt. Lehúzta magához, az ölébe ültette, amit a lány kényelmetlen helyzetnek érzett a jelen pillanatban, s az egész klubhelyiség előtt szenvedélyes csókot adott „szerelmének”. Elrejtette arcára kiülni készülő fintorát, amit a nyálas csók váltott ki belőle, s átkarolta Justin nyakát. Kedvesen rámosolygott, majd odafordult Charlotte-hoz. <br /><br />- Nincs kedved rendelni Csokikondért, esetleg egy kis csokibékát? – kérdezte mézes-mázos hangon a lánytól, ugyanis ő el tudta intézni, hogy be tudják hozni az iskolába.<br /><br />- Hm… - húzódott mosolyra Charlotte szája. – De igen, van. Neked is szerezzek?<br /><br />- Persze – mosolygott Vic. – Mikor tudsz? – próbálta nem követelőzően kérdezni.<br /><br />- Mondjuk a héten valamikor – töprengett el Charlotte. – Minél hamarabb.<br /><br />- Szuper – vigyorgott a lány. Első lépés kész.<br /><br />- Ha valami édességre vágysz, csak kérned kéne, drága – simította meg Victori kezét Justin, s kisebb puszikat hintett bőrére. Charlotte rávillantotta szemeit a párosra, leginkább a fiúra.<br /><br />- Kézzel fogható csokit akarok – mondta picit gúnyosan a lány, mire a fiú abbahagyta a puszilgatást. Magában Victori sóhajtott. – Reggeliztetek már?<br /><br />- Még nem. Menjünk – válaszolt Charlotte, s elindult kifele a helyiségből. Justin, és Vic követték.<br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br />A nap eseménytelenül telt el. Draco nem mutatta, de ideges volt. Most vagy nagyon elszúrja az életét, a kapcsolatát Pansyvel, vagy épp az ellenkezője. Azzal nyugtatta magát, hogy kockázat nélkül nincs győzelem. Tehát várni fog. Míg el nem jön az este. A reggeli alatt, figyelte a lányt, aki megint hallgatási fogadalmat tett vele szemben. Végül is nem csodálkozik, ő adta meg az okát. De annyira nehezen viseli. És mi fog még történni, ha megnézte az emléket.<br /><br />Draco csak turkálta az ételt, inkább a mellette ülő lányt nézte szeme sarkából. A látszatot fenn tartják, de legbelül teljesen más a helyzet. Megszokták már a szúrós tekintetek kereszttüzét, s a fiút most nem is érdekelte a dolog. Egy idő után megunta az üldögélést, szerencséjére barátai is végeztek. Így visszamentek a klubhelyiségbe. Blaise próbálta elterelni figyelmét a megszokott robbantós snapszlival, de most ez sem fogott a fiún. Sőt, Draco úgy érezte, Blaise simán meg tudná verni most, amennyire összpontosít a játékra. De meglepődésére mégiscsak ő nyert. Ránézett a sejtelmesen vigyorgó barátjára, s tudta. Tudta, hogy hagyta nyerni.<br /><br />Draco elméjébe beszökött a gondolat, hogy azért e, mert így több csókot kap Daphnétól, vagy mert nem akarta megalázni. Mindegy is neki. A kártyaparti után áttértek a sakkra, amivel több órát is elütöttek. A délutánt Draco, s Blaise a kviddicsben felvetett ötleteit beszélték, hogy milyen cselekkel próbálják legyőzni ellenfelüket. Kínkeservesen vánszorgott az idő a fiú számára, mikor végre valahára eljött az este hét óra. Szemével intett barátjának, majd észrevétlenül kislisszolt a klubhelyiségből. Sietve rótta a folyosókat, míg el nem érte célját. Háromszor elhaladt a fal előtt, eszébe jutott, mikor ezt utoljára tette, nem is oly rég. Megrázta fejét, s belépett a szobába. Nem volt sok minden benne, csak egy kanapé, fotel, egy fürdő ajtó – legalább is ezt gondolta Draco -, s egy üvegasztal, rajta egy ezüst merengővel. Becsukta az ajtót, s oda lépett az asztalkához. Elővette talárja zsebéből pálcáját, és halántékához emelte, majd elkezdte onnan húzni. Pálcája végén egy hosszú, ezüstfehér csíkot, amit beleejtett egy kristályüvegcsébe, majd odarakta a furcsa jelekkel televésett kőtál mellé.<br /><br />Még egyszer végignézett a szobában, s egy mély sóhaj kíséretében kilépett onnan. Megmasszírozta halántékát, beletúrt hajába, miközben menetelt. Mikor visszaért a klubhelyiségbe Blaise már megkereste Pansyt, s szóval tartotta. Draco megnézte a lányt, megint késztetést érzett rá, hogy odamenjen, s megcsókolja, de jelen esetben ez botránnyal járna. Így némán leült az egyik fotelbe. Pansy vetett rá egy pillantást, amit Draco inkább elfelejtene, majd visszafordult Blaise-hez.<br /><br />- Rendben, Blaise. Menjünk – mondta halkan a fiúnak, majd elindultak. Draco végigkövette szürke szemeivel útjukat, míg nem becsukódott a helyiség ajtaja.<br /><br />Pansy furcsállta Blaise kérését, de már majd nem rászánta magát. Elvégre még is csak Daphne meglepetésében segédkezne. A barátnője, ezért döntött. Kitárult a klubhelyiség ajtaja, s belépett rajta Draco. Szívét szorongás fogta át. Mért nem lehetne olyan egyszerű az életük, hogy semmi nélkül megcsókolják egymást? Nem tudta a választ, s nem is akart ezen most filózni, sőt, nem akart beleveszni a fiú szemeibe sem. Így visszafordította tekintetét barátjára.<br /><br />- Rendben, Blaise. Menjünk – sietett elhagyni a helyiséget Pansy. Kint a folyosón beszélgetést kezdeményezett.<br /><br />- És mit szeretnél Daphnénak csinálni? Valamilyen elképzelésed biztos van – mosolygott Pansy.<br /><br />- Öhm… - Blaise elgondolkodott. Erre nem talált ki előre választ. – Hát talán egy vacsora? – kérdezte egy vigyor kíséretében.<br /><br />- Nem rossz. Daphne olyan romantikus – felelt a lány. – És mért pont a Szükség Szobájában?<br /><br />- Hát ott senki sem zavarna meg minket – röhögött fel a fiú kétértelmű válaszán. Ha bár nem is annyira kétértelmű, csak ki hogy értelmezi.<br /><br />- Ó, Blaise – nevetett Pansy. Ismerte a fiút, hogy tudja mi jutott eszébe. – Na jó, akkor te gondolj egy szobára, majd én átalakítom, ha nem jó – mondta nevetve Pansy, mikor odaértek a hetedik emeletre.<br /><br />Blaise ugyanazt csinálta, mint az előbb Draco. Előre megbeszélték, hogy milyen szobára gondoljanak, így Blaise-nek nem esett nehezére elképzelni a merengős helyiséget. Kinyitotta a lánynak az ajtót, s maga előtt beterelte. Pansy elismerően nézett körbe a helyiségben, ahol nem volt ágy. Meg mert volna esküdni rá, hogy a fiú azt is kíván a szobával együtt.<br /><br />- Ez mi? – kérdezte Pansy a merengőre mutatva.<br /><br />- Kedves, azt hittem ezt egy ilyen boszorkány tudja – nevetett Blaise, de Pansy tekintete lehervasztotta. – Kérlek, nézd meg! Az első csókunk.<br /><br />- És mért akarnám én azt megnézni? – nézett értetlenül a lány.<br /><br />- Jaj, nem nyálas, vagy ilyesmi – vigyorgott a fiú, s beletúrt hajába. – Csak, hogy esetleg valami hasonlót kellene elterveznünk meglepetésként is. Ahhoz pedig meg kellene nézned – kérlelte a fiú barna szemeivel.<br /><br />- Rendben – adta meg magát a lány.<br /><br />- Szuper vagy, Pansy kedves – puszilta meg a lány arcát. – Addig én beszerzek egy két hozzávalót – kacsintott, majd kilépett a szobából. Mély sóhaj szakadt fel torkából. Hazudott már megint a lánynak, de csak is barátai érdekében. Ha ezzel segíthet nekik, hogy jobbá tegyék a kapcsolatukat, akkor lenyeli ezt a kis hazugságot.<br /><br />Pansy megforgatta szemeit. Most végig kell nézni Daphne és Blaise első csókját. Sokkal inkább nézné meg az ő és Draco csókját. Fogta a kis üvegcsét, s beleöntötte a ezüstfehér emlékképet, ami felfénylett, s örvényleni kezdett. Pansy nagy levegőt vett, s belemerítette arcát a kőtál tartalmába. Rögtön érezte, hogy lába felemelkedik a Szükség Szobája padlójáról. Vakító sötétség vette körül egy kis ideig míg zuhant, majd talpa földet ért szintén a Roxfort egy folyosóján. Körülnézett a félhomályban, megállapította, hogy már estefele lehet. Aztán megpillantotta őt. Lassan lépkedett a folyosón vele szembe. Szőke sziluettje megborzongatta a lányt. Mikor elhaladt mellette követni kezdte. Hajtotta a kíváncsiság, hogy-hogy kerül ide a fiú, Blaise emlékébe. Egy ismerős helyen állt meg, mélyet sóhajtott, majd háromszor elsétált a fal előtt. Belépett az ajtón, Pansy is vele együtt.<br /><br />Ami a szobában fogadta, arra nem volt felkészülve. Majd nem összeesett, mikor megpillantott egy világosbarna hajú lányt egy fotelben ülve. Agyába befurakodott a gondolat, hogy úgy is tudja mi fog történni, el is mehetne, de valami késztette arra, hogy ott maradjon, s végig nézze. Vagy legalább is elkezdje nézni. A szoba mardekáros beállítottságú volt, ami köszönhető volt a fiúnak, s egy kis sárgával vegyítve a lány részéről. Fintor futott át arcán, mikor Victoria megindult Dracóhoz. Csónak kivágású blúza feszült a lány mellein, magas szárú, tíz centis sarkú csízmája karcolta a padlót. Haja leengedve hullott szemeibe. Pansy elhúzta száját, s a fiú mellé állt, hogy jobban lássa az „eseményeket”. „Lotyó” – gondolta magában. Victoria megállt Draco előtt, felemelte kezét, s szerelme tarkójánál beletúrt a tejföl szőke hajba. A lány megnyalta ajkait, s azzal egy időpontban közelebb hajolt jegyeséhez, s rányomta száját Dracóéra. Pansy elfordította fejét, könnyek szöktek szemeibe. Sosem kellett még végig néznie, ahogy Dracót, a szerelmét megcsókolja egy lány. Fájt neki. Fájt az, hogy nem őt izgatja. Így még rosszabb volt, mintha csak tudná az egészet. Visszanézett a párocskára. Draco áttért Victoria nyakára. Csókokkal hintette be bőrét, amire Pansy dühösen megtörölte nedves arcát, de tűrte, s nézte. Aztán meglepődött. Draco hirtelen abbahagyta a lány kényeztetését. Victoria szemei felpattantak, s Dracóra szegezte őket.<br /><br />A fiú állt ott egy másodpercig, aztán se szó, se beszéd otthagyta a felhevült lányt a szobában. Pansy érezte, hogy lábai megint elhagyják a talajt. Ott találta magát ugyanabban a szobában, ahol ez történt, annyi kivétellel, hogy másképp nézett ki, s más időpontban. A lány leroskadt a legközelebbi fotelbe, s keservesen sírni kezdett. Megint a fiú miatt. Tengerként öntötték el elméjét kétes gondolatai. Miért mutatta ezt meg neki Blaise, vagy inkább Draco?<br /><br />Olyan ismerős volt a lánynak, s rá is jött, hogy volt már egy ilyen év elején. S annak sem volt jó vége. Hát ennek? Ennek sem. Miért csinálja ezt vele Draco? Hogy képes megmutatni neki? Nem elég az, hogy megcsalja? Pansy itt másik fonalat vett fel. De hát mégsem csalta meg… Vagy is csak majdnem. Egy csók még nem a világ vége. Az még megbocsátható lenne. De akkor is elment, s puszilta, kényeztette a lányt, ami rohadtul fájt Pansynek. Az egyik énje most rohanna a fiúhoz, hogy megcsókolja, s talán újra élje a szünet perceit, másik énje pedig örökre itt maradna a szobában, hogy még csak ne is lássa. „Nem bírok, most ezen gondolkozni. Túl sok ez így” – a fürdőben megigazította magát, megmosta arcát, majd visszament a klubhelyiségbe. Már csak pár diák lézengett ott, így felment a hálótermébe. Bebújva ágyába sokáig gondolkozott még a mai napján. Nehezen aludt el, s nem is tudta, hogy a másik szobában a fiúknál, egy acélszürke szempár meredten nézi a plafont, s rá gondol. <br /></div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-12231920803012529442009-10-19T10:49:00.000-07:002009-10-19T10:55:18.468-07:0014. fejezet - Gondolatok, s döntések<div style="text-align: justify;">A hajnal erőtlen sugarai belevesztek a felolvadt Fekete-tó vízébe. Egész éjjel forgolódott, minek következtében paplana félig lecsúszott kimelegedett, verejtékező testéről. Nem volt elég az éjféli asztronómia óra, de utána agyának fantáziája is megtörhetetlenül ostromolta olyannyira, hogy kora reggel ziháltan, s egy kisebb problémával ébredt. Álmos, kialvatlan szemeit megdörzsölte, majd halkan szitkozódva nyúlt pálcájához, hogy eltűntesse a képek hatására keletkezett foltot. Miután elvégezte eme egyszerű műveletet - minek, legnagyobb szerencséjére szobatársai nem voltak végignézői -, a fürdőszobába vette az irányt, lehűteni vágyának tüzét. Nem akart hideg vizet folyatni felhevült testére, így inkább a kellemesen langyos kategóriát választotta. A zuhany alatt ernyedten lehajtotta fejét, két kezét megtámasztotta a szemközti falon, lehunyva szemeit élvezte a víz jól eső, kijózanító cseppjeit, ahogyan eláztatják tejföl szőke haját, s végigfolynak hátán. Gondolatainak tárgya mélybarna szemekkel mustrálta őt szenvtelenül, miközben hátradobta világosbarna haját, s megszűntetve az egy lépésnyi távolságot rányomta ajkait az övére. Draco megrázta fejét, hogy kiűzze a csábító képet fejéből. Akaratlanul is eszébe jutott szerelme, hogy mennyire sóvárog utána. A szünet, a bál, és ami az után volt, szinte mindent feledtetett vele. Mintha érezné a lány száját, érintéseit végigfutni testén, selymes bőrének illatát. Fülében csengtek a sóhajai, vágyfokozó nyögései a gyönyör pillanatában. Az elhomályosult, mogyoróbarna szemek tüzét, ahogy kacér csípőmozgással izgatta. Kinyitva szürke szemeit elkáromkodta magát, mikor észrevette milyen merev hatással volt rá ez a visszaemlékezés. Egy mély sóhaj kíséretében megragadta a csapot, s hidegebb fokozatra állította. Negyed óra múlva egy türelmetlen kopogás zavarta meg fogmosás közben. Gyorsan befejezte, s már felöltözve, ingerülten tépte fel a fürdő ajtaját.<br /><br />- Milyen sokáig zuhanyoztál ma – nézett kicsit meghökkenve Blaise.<br /><br />- És akkor? – mordult rá Draco, majd kikerülte barátját. – Egyáltalán honnan tudod, amikor húztad a lóbőrt? – kérdezett rá. Blaise megrántotta vállát figyelmen kívül hagyva Draco kedves válaszát, majd válaszolt.<br /><br />- Onnan, hogy volt szerencsém a fürdő ajtó csapódására ébrednem – morogta Blaise, majd elfoglalta a fürdőszobát.<br />Nem sokkal később a klubhelyiségben találta meg őt az egyik bőrfotelben ülve. Draco rápillantott, mikor elé ért.<br /><br />- Paprikás a hangulatod? Még fel sem keltél – röhögött Blaise. – Csak szépet álmodtál?<br /><br />- Nem. Csak rosszul aludtam – felelt Draco félvállról.<br />Blaise következő mondatát, hátulról két simító tenyér fojtotta belé.<br /><br />- Daphne, szerelmem – fordult meg a fiú, s megcsókolta. – Barátnőid?<br /><br />- Korán ébredtek – felelt Daphne röviden. – Jó reggelt, Draco – köszöntötte a fiút is, miközben elkezdte húzni Blaise-t kifele a klubhelyiségből.<br /><br />Draco, miután viszonozta a gesztust, követte őket a Nagyterembe reggelizni. Unottan ült le a szokásos helyére, szürke szemeit végigfuttatta a házak asztalán. Tekintete magakadt egy őt fürkésző mélybarna szemeken. Hosszan állta a kontaktust, mikor Victori félénken mosolyra húzta száját. Draco nem tehetett róla, de ez a mosoly olyan ártatlannak, kislányosan bájosnak tűnt, hogy akaratlanul is félmosolyra húzta száját. Aztán kiszakította pillantását, s neki kezdett reggelijének. <br /><br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br /><br />Halk cipőkoppanások nesze zavarta meg a kihalt folyosó, kora reggeli nyugalmát. Pansy a hetedik emeletre tartott. Nem igazán akart a klubhelyiségben maradni, hogy összefusson Dracóval, amikor a kapcsolatukról gondolkodik. Mikor felért Badar Barnabás falikárpitjához, elhaladt háromszor a szemközti fal előtt, s mikor megjelent az ajtó, körülnézve beljebb lépett. A míves kandallóban feltörő lángok jól esően ontották a meleget, mikor Pansy az az előtti fotelhez lépett. Kényelmesen elhelyezkedett, térdeit fölhúzta, s belebámult a pirosas, hasított fadarabokat nyaldosó tűzbe. Neki nem kell merengő, hogy megnézze emlékeit. Ha csak felidézi magában, teljesen átéli az akkori érzéseit. Mennyire más volt a helyzet, a kapcsolatuk az első csókjuk előtt. Az első csók. Pansy lehunyta szemeit, fejét hátradöntötte a fotel háttámlájára, magában felelevenítette a hajnali klubhelyiség hangulatát, mikor Draco belépett kócos hajjal. A szóváltásuk, a halk, egyenletes cipőkopogás, ahogy felé közeledik, s az érzékeit elbódító menta illat. Szinte érezte orrában a szeretett illatot, az acélszürke szemek fogságát, a puha ajkak érintését. A bizsergető érzést, mikor rá gondol, a féltékenység szelét, mikor egy lány megkörnyékezi. „Szeretem. De bizalom nélkül a szerelem semmi. Nem tudok benne bízni. Honnan tudjam, hogy fontos vagyok neki? Hogy azok az érintések, csókok, vágytól elhomályosult szürke szemek nem csak játszadoznak velem. Hogy nem csak elhiteti velem, engem akar, csak is engem, fontos vagyok az életében. Nem csak a szerződésben foglaltak miatt, vagy egy fiú utód szülése miatt, aki majd tovább viszi a Malfoy nevet, hanem tényleg azért, mert szeret. Honnan tudjam, amikor semmilyen érzelemről nem beszél, sőt, ki sem mutatja. Csak a szemei azok, amik néha pajkosan felcsillannak” – mély sóhaj tört fel belőle, s eszébe jutott a szünet. Az a gyönyörű bál, és az a felejthetetlen éjszaka. „Kockáztatott. Miért? Azért, mert szeret, és tényleg vágyott rám, vagy csak azt akarta, egy legyek a sok közül?” – Pansy mogyoróbarna szemei megteltek könnyekkel, amik csak arra vártak, mikor buggyanhatnak ki, s folyhatnak végig a lány selymes arcán. Nem. Ezt nem tudom elhinni. Olyan őszintének tűnt a viselkedése, a vággyal teli szemei, a halk nyögései. Az nem lehetett az álarca. Az acélos tekintetébe belenézve elmerülök, s átlátok azon. Tudatába befurakodtak a tegnapi óra jelenetei. „Az a kis cafka is mit akarhat Dracótól?<br /><br /><br />Egyáltalán ő csábítja el Dracót, vagy fordítva? Mindenesetre szívesen leátkoznám a lábáról. Á, nem. Azt az örömöt azért nem adom meg senkinek. Nem alacsonyodom le odáig. Én csak griffendéleseket átkozok meg. És őket is csak akkor, ha szemtelenek” – húzta gonosz mosolyra száját a gondolatra. „Ah, mért ilyen nehéz? Miért nem tud Draco egyenesen beszélni? És mért nem tudok bízni benne? Vajon mért?” – fintorgott. „A szeretői miatt. Ez egyértelmű. Túl sok volt, vagy talán még mindig van is, több éven keresztül. Mért fáj ennyire ez a nyomorult szerelem? Mért kellett bele szeretnem? Most mennyivel könnyebb lenne. Csak elfogadni szüleink akaratát, s egybekelni, aztán élnénk a boldogtalanok életét. De így is boldogtalan vagyok. Bár ez sem teljesen igaz. Jó pár gyönyörű percet adott nekem, mikor azt hittem megváltozik a kapcsolatunk. Azt hittem azokban a percekben, hogy szeret, hogy csak is én vagyok a legfontosabb neki. Mit csináljak?” – tette fel a megválaszolhatatlan kérdést magának. Nem tudta mitévő legyen az érzéseivel, Dracóval. Rápillantott a falon lévő órára, s felpattant a fotelből. Órára kell mennie, méghozzá bájitaltanra. S mivel a házvezető tanára tartja, nem akar késni.<br /><br />Elindult lefele a pinceterembe, próbálta elűzni előbbi gondolatait, s ráadásul, megint a fiú mellé kell ülnie. Most még inkább utálta a mai napot, mikor dupla bájitaltannal kezdenek. Mire odaért a teremhez már minden diák ott várt a professzorra. Igaz őt a griffendélesek nem érdekelték, csak háztársain nézett végig, s meg is találta őt. Szokásához híven a falnak dőlve állt, lábát megtámasztva annak. Mogyoróbarna szemeit önkénytelenül is végigfuttatta a fiún, bár a meleg talár nem sokat sejtetett, de azt már úgyis tudja, mit takar. Magában meglepetten vette észre az őt fürkésző szürke szemeket. Mélyen belenéztek egymás szemébe, mintha onnan akarnák kiolvasni, mire gondol a másik. Blaise már meg sem próbált Dracóhoz beszélni, akinek most csakis Pansy volt a látóterében. A szemkontaktust Piton professzor előttük lobogó, fekete talárja szakította meg, majd kivágta a terem ajtaját, s a diákok elfoglalták helyüket. Pansy kerülve Draco pillantását leült mellé, arcáról elrejtette érzelmeit, ahogy a fiú is. Néma csönd lett a helyiségben. A professzor végigjáratta tekintetét a csoporton.<br /><br />- A mai órán szintén ravasz minősítésű bájitalt fogunk elkészíteni, és el is várom némelyiküktől, hogy tökéletesen meg is csinálják. – Piton itt ránézett mardekárosaira, majd folytatta. – Üssék fel könyveiket a 165. oldalon az Élőhalál-esszenciáját. Megtalálnak mindent, amire szükségük van. Két órát kapnak az elkészítésére. Kezdhetik! – fejezte be mondandóját a professzor, mire a tanulók felcsapták könyveiket, majd elkezdték a hozzávalók előkészítését.<br /><br />Draco és Pansy szavak nélkül is a szokásos tempójukban dolgozott. Draco belenézett a könyvbe, ami azt az utasítást adta, hogy felaprítani a valériánát, más néven macskagyökeret. Aztán az aszfodélosz gyökeret kell őrölni. Neki kezdett az aprításnak, szeme sarkából Pansyt figyelte, aki szintén olvasta a könyv istrukcióit. Miután ezzel végzett, odatolta a lány elé, s elővett egy kis kőtálat, melybe belevagdosta az aszfodéloszt, majd elkezdte az aprítást is. Pansy eközben pálcájával tüzet varázsolt az üst alá, és beledobta a felvágott macskagyökeret a vízbe. Oldalra pillantott Dracóra, s mintha a fiú megérezte volna, felkapta tekintetét rá. Pansy gyorsan lesütötte szemeit az asztal lapjára, s megkereste a fekete üröm növény kivonatát. Az üstbe öntött három cseppet, ahogy a könyv írta, majd megkavarta az óra mutatójával ellentétes irányba, háromszor. Ettől a seszínű főzet feketére váltott. Draco végzett az aprítással, s most a mákonybab levének kinyerésével is. A rézmérlegen kimért négy grammot az őrölt gyökérből, majd beleszórta a főzetbe, miközben Pansy keverte azt. Ránézett a fiúra, aki most a bab levéből cseppentett bele ötször. A lány ekkor visszanézett a könyvbe. „Az óra mutató járásával egyirányba keverjük meg hatszor a főzetet” – olvasta magában, majd teljesítette. A főzet lassan elkezdett világosabb színt ölteni.<br /><br />- Rendesen kimérted az aszfodéloszt? – szegezte a kérdést Dracónak. <br /><br />- Természetesen. Pontosan négy gramm – válaszolt Draco flegmán. – Mit hagytál ki?<br /><br />- Én? – nézett Pansy a szürke szemekbe. – Én semmit – háborodott fel. <br /><br />- Rózsaszín színűnek kellene lennie. Vagyis valamit kihagytunk – mélyedt bele a könyvbe Draco. – Raktál bele egy kis főnix könnyet? – Draco ránézett Pansyre. A lány szemei elkerekedtek, majd fogta a kis üvegcsét és beleöntött egy cseppet a főzetbe. Majd megkavarta, amitől a kívánt színű lett főzetük. Pansy ránézett az öntelten vigyorgó Dracóra.<br /><br />- Ne vigyorogj már – mordult rá a fiúra.<br /><br />- Már mért ne? – vigyorgott szélesebben, majd picit közelebb hajolt a lányhoz, aki hátrálni akart, de az üsttől nem tudott, így Draco arca csak pár centire volt. – Olyan jó, amikor hibát vétesz… miattam – suttogta a fiú. Pansy megborzongott, s hirtelen jött a válasza, miközben Draco eltávolodott tőle.<br /><br />- Ki mondta, hogy miattad? – sziszegte a lány közönyösen.<br /><br />- Ugyan. Ismerlek – dühítette tovább a lányt.<br /><br />- Nem. Nem ismersz eléggé – válaszolt halkan a lány, majd, hogy csináljon valamit, elvett egy kis fiolát az asztalról, s teletöltötte a főzetükkel. Fogott egy kis pergamen darabot, majd ráírta a nevüket, amit ráragasztott a fiolára. Draco csak figyelte a lány mozdulatait, esze azon járt, mért nem tud szót érteni szerelmével. S mért változott meg minden a szünet után? Tudja, hogy sok hibát vétett az elmúlt évek során. Hogy sokszor csalta meg azt a lányt, akit szeret. Bár az első pár évben még ő sem tudta, hogy ez az érzés, a szerelem. Nem. Nem keres mentségeket magának, de legbelül változott is, ahogy felnőtt. Dracót gondolataiból a csengő hangja szaggatta ki. Pansy majdnem végzett a pakolással, már csak az üröm növény kivonata volt az asztalon. Draco segíteni akart a lánynak, legalább ezzel, ha már elbambult. Pansy nem is figyelt, gyorsan akart szabadulni a fiú közeléből, így egyszerre nyúltak a kis fioláért. Draco keze már csak a lányét fogta meg. A mogyoróbarna, s acélszürke szempár összekapcsolódott. Mindketten elmélyültek, s mintha kizárnák a külvilágot, csak az érintésre koncentráltak. Aztán Draco észbekapott, s elkapta a kezét. Nem akarta feldühíteni a lányt, bár sejtette, hogy titkon tetszett azért neki. Zavartan beletúrt tejföl szőke hajába, s magában vigyorgott Pansy enyhe pirulásán. A lány nem mutatta ki, de csalódott volt, hogy nem tartott még tovább a bizsergést kiváltó érintés.<br /><br />A lehető leggyorsabban összeszedte holmiját, mert érezte arca pírját, s kisietett a teremből. Miért tud így hatni rá Draco? Még mindig. S ráadásul teljesen megváltozik miatta. „Ah” – sóhajtott mélyet Pansy, miközben a Nagyterembe tartott ebédelni. Leült asztalukhoz, s szétnézett a teremben. Szemei megakadtak egy világosbarna hajú lányon, de tekintetét gyorsan elfordította, nehogy elmenjen az étvágya. Nem sokra rá, hogy szedett tányérjára, megérkeztek Dracóék. A fiú leült szorosan Pansy mellé, mire a lány szúrós tekintettel nézett fel rá. Draco nem zavartatta magát miatta. Sőt! Tetszett neki a helyzet, s a következő számmisztika óráján nem élvezheti a lány jelenlétét.<br /><br /><br />Pansy barátnőjével a klubhelyiségbe ment. Lyukasórájuk lévén elhatározták, hogy házi feladatukkal foglalkoznak. A lány megpróbált összpontosítani az előtte lévő könyvekre, meg a pár sorral tele lévő pergamenjére, de egyszerűen nem tudott. Folyton eszébe jutott Draco érintése, s egy régi bájitaltan óra, ami szintén így végződött. Nem szabadult tőle. Megmasszírozta fáradt halántékát, s hátradőlt a kanapén.<br />Eközben Draco a számmisztika terem előtt várakozott Blaise-zel. Ugyanis a mardekárosok közül csak ők ketten jártak erre az órára. Tekintetével végignézte a szokásos diákokat. Látta Grangert, amint a hollóhátasokkal beszélget, aztán szemével megtalálta Victoriát is. Eddig nem is tűnt fel neki, hogy a lány is jár Vector professzor órájára. Háttal állt neki, így nem nézhetett a mélybarna szemekbe. Blaise követte barátja tekintetét.<br /><br />- Akarsz valamit tőle? – kérdezte halkan. Draco rákapta tekintetét. <br /><br />- Mindent tudni akarsz? – morgott a fiú.<br /><br />- Még szép. Ki akadályozná meg a hülyeségeidet, ha nem én? – húzta ki magát viccesen, mire Draco elhúzta száját. – Szóval?<br /><br />- Még nem tudom. Flörtöl velem. Pansy meg rám sem bagózik – vont vállat Draco. – Te mi a fenét csinálnál? – Blaise már nyitotta száját a válaszra, de Draco megelőzte. – Nehogy válaszolj. Költői kérdés volt – gúnyolódott.<br /><br />- Pedig lett volna jó válaszom – röhögött Blaise.<br /><br />- Azt meghiszem – fintorgott a fiú.<br /><br />- Hát jó. Úgy is a saját, öntelt fejed után mész – sóhajtott Blaise. Barátja szúrós szemmel nézett rá.<br /><br />- Pontosan. Azt teszek, amit akarok. Nem tartozom magyarázattal senkinek – mondta Draco ingerülten.<br /><br />- Még a jövendőbelidnek sem? – ironizált barátja.<br /><br />- Nem – morogta vissza. – Megcsináltad a leckét? – váltott gyorsan témát Draco.<br /><br />- Igen. Tökéletesre – röhögött fel Blaise. – Nem úgy, mint te, barátom.<br /><br />- Na persze. Ha én öntelt vagyok, akkor te tökéletlen – gúnyolódott Draco. <br /><br />- Ó, hát persze. De én legalább közelebb vagyok a tökéleteshez – vette ő is gúnyosra.<br /><br />- Azért nem tudsz elverni snapszliban? – húzta félmosolyra száját.<br /><br />- Az csak egy apró malőr, amin könnyen segíthetek – nevetett Blaise.<br /><br />- Na, de Blaise. Azt hittem, nem párbajoznál velem – válaszolt gúnyosan.<br /><br />- Mivel a hátbatámadás gerinctelenség – húzta el a száját -, s nem úgy neveltek, kénytelen vagyok a párbajozás nemes eszközéhez folyamodni – tettetett komoly arcot barátja. Draco csak nevetett rajta. <br /><br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br /><br />Az óra unalmasan, s eseménytelenül telt el Dracóéknak. Vagyis Draco számára a vége már mást ígért. Épp elpakolta <i>A numerológia új elmélete</i> című könyvét, mikor szürke tekintete találkozott Victoriéval. Igaz, a lány tőle messze ült az órán, de a végén kérdezett valamit a professzortól, így már Draco mellett haladt el kifele menet. Lassan lépkedett, mosolyra húzva száját, mélybarna szemeit belefúrta a fiúéba. Mikor odaért Dracóhoz, kacér szemvillanással belesimította kezét a fiú leeresztett tenyerébe, majd el is húzta. Draco érezte a tenyerében otthagyott, összehajtott kis pergament. Fél kézzel széthajtotta a pad mellett, s elolvasta a szép ívű betűket.<br /><br /><i>Ma este a Szükség Szobájában kilenckor.<br />V</i><br /><br />Talárja zsebébe süllyesztette a pergamen darabot, s követte Blaise-t következő órájukra. A folyosón menetelve nem is figyelt barátja meséjére, agyában csakis a lánytól kapott kis üzenet zakatolt. „A Szükség Szobájában” – mélyet sóhajtott, majd lassan kifújta a tüdejébe szívott levegőt. Kavarogtak érzelmei, s érvei is, hogy miért menjen el a találkozóra, s miért ne. Eszébe jutott Pansy, s a vele eltöltött percek, mikor szíve gyorsabb ütemre váltott a közelében, s mikor gyomra bukfencet vetett estélyi ruhás megjelenésekor. Gyönyörűnek látta a lányt, noha év eleje óta szinte minden percben. De akkor, az eljegyzési bálon, már a menyasszonyát látta Pansyben. S megint csak oda jutott gondolatmenetében, hogy a lány, mióta megtudta szeretőinek számát, haragszik rá. De talán féltékeny is. Legalábbis Draco reménykedett benne. A szerelem, amit érzett a lány iránt talán halványodott. Hisz ha Draco a jelekből arra a következtetésre jut, hogy Pansy is ugyanúgy szereti, akkor mért nem tud neki megbocsátani? Főleg az után a karácsonyi este után. Mindig tudta a lány, hogy sok szeretője volt, sőt még gúnyolódott is vele. Akkor most mért változott meg minden? „Mert kimutatta az érzéseit, s fél? Talán. Bár Pansy nem az a félős fajta” – erre a gondolatra elmosolyodott. „Akkor is mindig ugyanoda lyukadok ki. Lehet Blaise-nek volt igaza a múltkor. Én provokálom? Ha elmegyek ma arra a találkozóra, megtudja? Egyáltalán érdekelné?” – agyába befurakodott egy csettintésnek hallatszódó zaj.<br /><br />- Draco! Mi van veled? – Blaise aggódó tekintettel nézte a fiú arcát, miközben leeresztette jobb kezét, amivel csettintett. <br /><br />- Semmi – mondta közönyös hangon.<br /><br />- Biztos? Nem szoktál te csak így elbambulni, ha csak nem… - kezdte Blaise a faggatást, de Draco közbeszólt.<br /><br />- Ha csak nem rólad álmodozom? – fejezte be viccelődve, mire barátja elröhögte magát.<br /><br />- Tématerelésben tényleg te vagy a legjobb – gúnyolódott Blaise, majd sóhajtott egyet.<br /><br />- Végre elismerik a tehetségem – folytatta Draco is ironizálva. Barátja szélesen mosolygott. – Látom, jól megvagytok Daphnéval – mosolygott fájón Draco. <br /><br />- Igen. Daphnét nekem szánták. Merlinnek hála! – vigyorgott Blaise. – Szerelmes vagyok, Draco. Én ki merem mondani – szúrta a mondatot barátjának címezve.<br /><br />- Nem is kell mondanod. Látszik rajtatok – hagyta figyelmen kívül a megjegyzést.<br /><br />- Ahány varázsló, annyi hagyomány – bólintott Blaise. – Na, mit gondolsz?<br /><br />- Hm? Miről? – Draco most tényleg nem értette miről is beszél barátja.<br /><br />- Hát, amit az előbb meséltem – mondta szemrehányóan. – Nem is figyeltél, mi? Bár, ahogy észhez térítettelek, min csodálkozom – motyogta magának.<br /><br />- Dehogynem figyeltem – próbálta menteni helyzetét. – Csak nem igazán érdekes. – Draco remélte, hogy ezzel nem mondott semmi sértőt Blaise-re nézve, ugyanis fogalma sem volt, miről beszélt neki az előbb.<br /><br />- Azt hittem jól jöhet, mikor cikizni akarod vele Grangert, vagy Pottert – rántotta meg vállát.<br /><br />- Ja, hát végül is igen – mondta unottan, noha még mindig nem tudta mi is jöhet jól neki. De csak kiböki egyszer Blaise. <br /><br />- A „Kis Kiválasztott”, meg a sárvérű Granger szerelmi kapcsolata. Weasley-t eheti a penész – vigyorgott Blaise. – Lehet, hogy a következő párbaja már nem ellened lesz – röhögött fel. Draco pedig megértette a közel tíz perces sztori lényegét.<br /><br />- Hm… egy Potter-Weasley párbaj? – húzta gúnyos mosolyra száját Draco. – Kíváncsi lennék rá. Potty biztos nem átkozná meg a kis haverját, de hogy fordítva… - hagyta befejezetlenül a mondatot. – Egyébként, te mindenről tudsz, ami ebben az iskolában történik? – kérdezte röhögve Draco.<br /><br />- Hát persze – vett fel komolyságot. - Mondtam már, hogy biztos informátoraim vannak – kacsintott viccesen a fekete hajú fiú.<br /><br />- Nekem is kellenének ilyen informátorok – mondta halkan, fintorogva Draco. „Á, mért nem használtam már legilimenciát Pansyn is? Akkor legalább tudnám, hogy valóban szeret-e. Nem tudnék utána azokba a mogyoróbarna szemekbe nézni.”<br /><br />- Barátom, sajnos, arra a kérdésre, csak egy embertől tudhatod meg a választ – mondta sejtelmes hangon Blaise. Draco számára mégis a lehető legkomolyabbnak hatott ez a hangszín. – Vagyis boszorkánytól – nevette el magát.<br /><br />- Na, igen – sóhajtott Draco -, de ő nem fogja a szemembe mondani, ahogy én sem az övébe – mondta olyan halkan, hogy Blaise-nek fülelnie kellett, hogy meghallja. Barátja csak vállon veregette bíztatásképp. Mikor odaértek a sötét varázslatok kivédése teremhez háztársaik, s néhány hugrabugos már ott várakozott. Draco, Pansyt is és Victorit is elkezdte keresni szemeivel, de egyik lány sem volt még ott. Daphne, rögtön mikor észrevette őket, hozzájuk fordult, s meg sem állt, míg Blaise nyakába nem vetette magát.<br /><br />- Szia, Draco – köszönt a lány, miután egy csókkal üdvözölte szerelmét.<br /><br />- Szia. A lányok? – kérdezett rá Draco.<br /><br />- Azt mondták, még elmennek könyvtárba óra előtt – adta meg a választ Daphne. A fiú aprót bólintott. Pár perc múlva a teremhez megérkezett Victori, Charlotte társaságában, de ahogy Draco észrevette, annyira nem élvezte a lány csacsogását. Elmosolyodott, mikor a lány mélybarna szemei arcára tévedtek. Victori is kacéran visszamosolygott, majd szemeivel elnézett Draco mellett. A fiú csak az után értette meg, hogy miért, mikor Pansy és Millicent megálltak mellettük.<br /><br />Pansy a teremhez érve meglátta a neki háttal álló Dracót, s a hugrabugosok körében a világosbarna hajú lányt. Pansyt elöntötte a düh, ahogy meglátta, főleg, hogy az ő Dracójára mosolyog. Ebben a pillanatban elhatározta, hogy valamit tenni fog. Azt még nem tudta mit, de majd a helyzet adja magát. Utálta, mikor nem tudott Draco szemeiből olvasni. Az volt az egyetlen mentsvára a fiú álarca ellen. S most belenézve a szürke szemekbe nem látott semmilyen érzelmet. Nem is tudta eldönteni, hogy ez jó vagy rossz, egyáltalán felé, vagy az a lány felé irányul. De megmaradt annál, hogy ez Draco szokásos arculata. A folyosó végén feltűnt Gordon Bronswick professzor, s mikor a diákok észrevették, abbahagyták a beszélgetést. Tisztelték a fiatal, de tapasztalt tanárt, mert régi professzoraik közül messze ő volt a legjobb sötét varázslatok kivédéséből. A teremben a padok el voltak tolva a fal mentén, egymás mögött. Ebből Dracóék már következtettek arra, hogy bizony a mai órán párbajozni fognak.<br /><br />- Kár, hogy nem a griffendélesekkel vagyunk – súgta Blasie Dracónak, s mindketten elmosolyodtak.<br /><br />- Köszöntök mindenkit! – kezdte Gordon professzor a katedrán állva. – Mint látjátok a padokat már eltettem, úgymond az útból – mosolygott közben -, s nem kétlem, hogy már mindannyian rájöttetek a miértre – nézett végig a tanulókon, majd folytatta. – Ma a párbajozás nemes művészetével fogunk foglalkozni, technikákkal, ártásokkal, rontásokkal. – A professzor most elkezdett körbemenni a teremben. – Párokba állítalak titeket, a gyengébbik nem az erősebbel szemben. A kisasszonyok ne vegyék sértésnek – biccentett a professzor, ám a lányok csak mosolyogtak megjegyzésén. Folyamatosan alakította a párokat, míg nem a mardekárosokból csak Dracóék elszigetelt kis csoportja maradt. – Miss Greengrass, Mr. Zabini – bólintott Gordon. – Miss Parkinson és Mr. Malfoy – fejezte be a párok sorolását. Draco és Pansy összenéztek, majd a fiú tekintete kelletlenül elkalandozott tőle balra. Pansy elhúzta száját, mikor észrevette, kire nézett Draco lapos pillantással. Victoria és társa pont melléjük kerültek, elterelve így mindkettejük figyelmét. Itt az alkalom Pansy elhatározásának. A lány magában gúnyosan elvigyorodott, majd mogyoróbarna szemeit Dracóra emelte.<br /><br />Draco kezdte feszélyezve érezni magát. Nem elég, hogy Victori itt áll előtte, ráadásul Pansy mellett, még szerelme szúrós pillantása sem tetszett neki. Ismerte már Pansyt annyira, hogy tudja, valamire készül.<br /><br />- A feladatuk: különböző ártásokat, rontásokat, bűbájokat küldeni társukra. Természetesen nonverbálisan – adta ki az utasítást a professzor.<br /><br />Draco elővette pálcáját, elegánsan meghajolt Pansy előtt, aki ugyan így tett. A fiú eközben megfigyelte a lány kecses mozdulatát, s csak még jobban beleszeretett, ha lehet így mondani. Aprót biccentett, így megadva Pansynek a kezdést. A lány nem habozott, azonnal küldte az ártást, amit Draco lezseren védett. Aztán ő támadott. Ez így ment jó sokáig. Közben Pansy szeme sarkából a mellette lévő lányt figyelte. Draco észrevette a lány érdeklődését „vetélytársa” iránt, s ezt kihasználva magában gyorsan elmondta a varázsigét.<br /><br />- Obscuro! <br /><br />Pansy egyik pillanatban még Victoriát nézte, a másikban meg elsötétedett a világ előtte. De mire levette volna szeme elől a fekete kendőt, két erős kar átkarolta derekánál fogva. Pansy mélyet lélegzett az ismerős menta illatból, szívverése felgyorsult Draco közelében. Érezte a fiú szapora lélegzetét. A lány pálcáját ráirányította a fiúra, s magában kimondta a kötöző ártást. Draco testén kötelek jelentek meg, szorosan tartva áldozatát, amitől eldőlt, s a földön kötött ki. Pansy lekapta szeméről a kendőt, s gúnyosan vigyorogva ránézett a tehetetlenül vergődő fiúra. Pansy észrevette a mellett lévő lányt, ahogy elindul a fiú felé, de aztán megtorpan, s inkább visszaáll helyére. Pansyt elöntötte a méreg. Mit képzel magáról ez a kis fruska? A lány gondolt egyet, s lassan odalépett a fiú elé. Aztán Draco két oldalán tovább lépve, egészen a mellkasáig. Ott leguggolt, megsimította Draco mellkasát, s közel hajolt arcához, minta meg akarná csókolni. Ajkaik közt csak pár centi volt, majd az utolsó pillanatban elhúzta száját, megpuszilta arcát, s fülébe súgott. <br /><br />- Győztem. – Érzéki hangja mindent elfeledtetett Dracóval. Még azt is, hogy a lány most csinált hülyét belőle a hugrabugosok előtt. Pansy felállt, átlépett Dracón, s visszaállt a helyére. Közben kihívóan nézett Victori mélybarna szemeibe. A lány értette a célzást, de Draco figyelmét sem kerülte el ez a kis közjáték. Addig fészkelődött, míg pálcáját vissza nem szerezte kezébe. Elmondta az ellenvarázst, s felállt. Megigazította először talárját, majd beletúrva, tejföl szőke haját is. <br /><br />- Tíz pont a Mardekárnak Miss Parkinson cseles visszavágásáért – mosolygott a professzor. – A következő órán elemezni fogjuk a technikáitokat. Most elmehettek! Viszlát!<br /><br />Pansy még egy utolsó pillantást vetett Dracóra, majd elhagyta Millicenttel, s Daphnéval a termet. Draco megvárta Blaise-t, majd együtt indultak vissza a klubhelyiségbe.<br /><br />- Jó óra volt – mondta vigyorogva Blaise. – Daphne valami olyasmit mondott, hogy ki kell kérdeznie Pansyt. Te tudod mért? – kérdezte Blaise.<br /><br />- Hm… nem láttad? – kérdezett vissza Draco.<br /><br />- Lemaradtam valamiről? – vigyorgott barátja.<br /><br />- Mondhatni. Pansy megkötözött – mondta Draco sértetten.<br /><br />- Aha… és?<br /><br />- Mi az, hogy és? – torpant meg Draco. – Szerinted ez mit jelent?<br /><br />- Hogy jobb nálad? – röhögött Blaise barátja arckifejezésén. – Jó, tudom, hogy mindketten ugyanolyan jók vagytok. - Draco megindult gyorsított tempóban. Blasie mellette haladt tovább.<br /><br />- Ah, mindegy – legyintett Draco fáradtan. Kezdett megőrülni. Látta Pansy szemeiben a féltékenységet. Csak ezért csinálta volna ezt a kis jelenetet? Hogy megmutassa Victoriának, úgymond az övé? Mennyire vágyott arra, hogy Pansy ajkai érintsék az övét. Erre így elbánik vele. Tényleg csak Victoria miatt csinálta? Vagy, mert tényleg ő is meg akarta csókolni, de az utolsó pillanatban megváltoztatta az álláspontját.<br /><br />Pansy magában elégedetten vigyorogva ült a klubhelyiségben. Jól sikerült a párbaj, hisz megmutatta annak a lánynak, hogy ne kezdjen Dracóval, s még a fiú közelében is lehetett. Sőt. Legyőzte őt. Olyan sebezhetőnek tűnt így Draco, mégis szexi is volt, ahogy ott feküdt alatta, tejföl szőke haja szemébe hullott, acélszürke szemei őt nézték. Majdnem megcsókolta! Abban a percben csak is az volt elméjében, hogy vágyik Draco puha szájára, hogy rányomja ajkait szerelméjére. De nem. Az utolsó pillanatban elhúzta száját, s „inkább”, ha lehet, még jobban megsértette a fiút, hogy legyőzte. De az jobban érdekelte, hogy Draco mire gondolhatott, mikor a karjai közt volt. Sajnos ezt nem fogja megtudni. Pansy tekintete összeakadt az épp belépő Dracóéval. A fiú nem volt mérges. Vagy legalábbis nem mutatta, de a lány látta volna most a szemeiben. Azt nem tudta megmondani, honnan érzi ezt, csak érezte. Draco elhaladt mellette, s a hálókörletek felé vette az irányt.<br /><br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br /><br />Fél kilenckor Draco észrevétlenül indult el a klubhelyiségből. Kilépett a folyosóra, miközben semmi másra nem tudott gondolni, csak a mai napra. Eseménydús volt, az tény. Először a bájitaltan, aztán számmisztika, most a vége fele meg sötét varázslatok kivédése. Mindegyik órán történt valami, és mindkettő mással. Bár a legutolsó órája kétesélyes volt. Már a hetedik emeleti folyosót rótta, az órája elütötte a húsz óra ötven percet. Megállt a Badar Barnabás falikárpitjával szemközti fallal szemben, s mélyet sóhajtott. Háromszor elhaladt a fal előtt, majd belépett a megjelent ajtón. Victroria már az egyik fotelben ült, keresztbe fonott lábakkal. Körülnézett a szobában, mely zöld-ezüst, s egy kis fekete színben pompázott. Két bőrfotel, egy kandalló, s egy baldachinos ágy. Victoria felállt, s lassú léptekkel megindult Draco felé. Végignézett a lányon tetőtől talpig. Haját lógva hagyta, s néhány tincs rakoncátlanul hullott mélybarna szemeibe. Csónak kivágású, szűk blúza vonzotta tekintetét, csakúgy, mint magas szárú és sarkú csízmája. Draco nagyot nyelt. Tetszett neki így a lány, vonzódott is hozzá. Victoria megállt a fiú előtt, felemelte kezét, s tarkójánál végigsimítva beletúrt a tejföl szőke hajba. Megnyalta kiszáradt ajkait, majd közelebb hajolt Dracóhoz. Lehunyva szemeit rányomta száját a fiúéra.<br />Draco bár visszacsókolt, érzékien a maga lehengerlő technikájával, nem időzött sokáig, áttért a lány nyakára. Nedves csókokat nyomott a puha bőrre, de egy valami hibádzott. S ezt Draco is érezte, tudta. „Nem Pansy.” Hirtelen megállt, félbeszakítva a csókokat. Victoria eddig lehunyva szemeit összepontosított a régóta vágyott csókokra, majd egyszer csak megszűnt a jól eső érintés. Felpattantak elhomályosult szemei, s kérdőn nézett a fiúéba. Draco se szó, se beszéd kisietve otthagyta a felhevült lányt. A folyosón gyorsította lépteit, közben pedig megigazította haját, s mindent magán, amit úgy gondolt elárulhatják. Victori még mindig a szobában állt, s mikor tudatosult benne, hogy a fiú otthagyta, kitört belőle a mondat.<br /><br />- Ezt még megkeserülöd, Draco Malfoy! – Dühtől eltorzult arccal lépett ki a szobából. Draco nem is sejthette, mit indított ezzel el.<br /></div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-4580837318928042112009-10-18T06:34:00.000-07:002009-10-18T06:37:25.250-07:0013. fejezet - Egy hosszú, ám igen eseménydús nap<div style="text-align: justify;">Draco kelletlenül, s rosszkedvvel ébredt szerda reggel. Nem volt elég a tegnapi veszekedés, az unalmas órák, de még kviddics edzése is van ma. Belegondolva, milyen kellemes az időjárás, csak még jobban bebújt takarója alá. Ágya baldachinján keresztül, álmos, összeszűkült szemekkel méregette társai mozdulatlan testét. Egyedül ő van fent, bár szívesebben merülne vissza furcsa, de igen érdekes álmába. Visszaemlékezett a képzeletbeli Pansy és Victoria hadakozására, miközben ő az ágyból követte figyelemmel a két lányt. Elvigyorodott, majd ledobta magáról a súlyos paplant, s felült. Térdeire támaszkodva temette arcát kezeibe, majd beletúrt, kócos, tejföl szőke hajába, s megállapodott ott. Ám nem sokáig maradt így, tekintve, hogy a pince hűvös közérzete megcsapta őt. A fürdőszobába vette az irányt, hogy felmelegítse magát egy forró zuhannyal.<br /><br />Eközben egy másik szobában, egy barna szemű lány szintén korán ébredt. Takarója alatt hosszan elnyújtózott, felidézve magában a tegnapi eseményeket, melyek mosolyra késztették. Jobban sikerült, mint valaha gondolta. Az első benyomás megvolt, és ahogy látta, tetszett Dracónak. Tehát van esélye. Boldogan kelt fel ágyából, s mielőtt még kényes „barátnői” fel nem ébrednek, addig elfoglalja a fürdőszobát. Testét lágyan kényeztette a meleg víz, miközben világos haja sötét színt vett fel ázottan, agyában pedig következő tervét szövögette. Mivel szerda van, így kviddics edzés a Mardekárnak, amire Parkinson nem szokott lemenni. Tehát ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy a lány tudta nélkül cserkéssze be Dracót. Bár azt sem teheti, hogy ok nélkül megnézi az edzést. Az feltűnő lenne a fiúnak, amikor eddig csak távolról figyelte, és Victoria egyelőre csak véletlenszerűen akar összefutni vele. Talán most még egyszer, utána már Draco is rájönne, mit is akar tőle, de Victori nem csak egy éjszakára akarja megszerezni a fiút. Nem! Ő egész életére. Elválasztani Parkinsontól, meghiúsítani az esküvőt, s ez sajnos nem megy egy hét alatt. Szépen, lassan, s mindemellett rendkívül türelmesen kell végrehajtani a csábítás különböző módszereivel, akár még a mágia egy részének alkalmazásával. Victoria szája gonosz mosolyra húzódott, s kilépett a zuhany alól. Öntudatosan lépett a fürdőben álló egész alakos tükör elé. Végignézett magán, s megállapította, hogy nincs rossz teste. Nőies bájait kislányosan angyali arca, mélybarna szemei, s világos haja tetézte. Sőt, még szebbnek is tartotta magát Pansynél. „Draco, jobbat érdemel a személyemben” – húzta mosolyra száját, majd felöltözve kilépett a helyiségből. Átvágott a szobán, le a klubhelyiségbe, de mivel ilyen korai órán senki sem tartózkodott ott, tovább lépkedett a Nagyterembe.<br /><br />Draco a Mardekár asztalánál üldögélt szinte egymaga, mikor nyílt a Nagyterem ajtaja. A hang akaratlanul is odavonzotta tekintetét, s acélszürke szemeivel végigpásztázta a belépő lány testét. Vékony lábait suhogva követte a fekete talár, s kacér csípőmozgással haladt asztala felé. Sárga nyakkendője meglazítva lógott nyakában, kezével hátradobta rakoncátlan, félhosszú haját. A lány, tekintetét most belefúrta Dracóéba, úgy tette meg az utolsó lépéseket, s mielőtt még leült volna a fiúnak háttal, félénk mosolyra húzta száját, amit Draco is viszonzott megszokott félmosolyával. A fiú még egy ideig figyelte a Hannah Abbottal beszélgetésbe elegyedett lányt, majd reggelije befejeztével visszaballagott a klubhelyiségbe, hogy összeszedje aznapi tankönyveit. Ahogy belépett, szembetalálta magát Pansyvel, aki épp kifele igyekezett. A lány belenézett szemeibe. Egyszerre akarták kikerülni a másikat, amivel csak azt érték el, hogy megint, majd nem összeütköztek. Így mozdultak a másik irányba is, majd Draco megunva ezt a „játékot”, hátrább lépett, s elengedte Pansyt. A lányt követte Millicent, s Daphne is. Draco meglepődött, hogy Daphnét nem Blaise társaságában látja. Azonban, ahogy ez megfogalmazódott agyában, barátja megjelent a lépcsőn. Draco elindult arra, majd a lépcső alján összetalálkoztak. <br /><br />- Jó reggelt, Draco – köszöntötte Blaise.<br /><br />- Neked is, Blaise. Daphne hogyhogy nem várt meg? – kérdezett rá a fiú.<br /><br />- Majd a reggelinél találkozunk, úgyis – vont vállat Blaise, miközben vigyorra húzta száját. – Te is jössz?<br /><br />- Nem. Én már ettem. Megyek, összeszedem a könyveim – lépett el barátja mellett, Draco.<br /><br />- Oké. Akkor a teremnél találkozunk – intett Blaise, s a lányok után sietett.<br /><br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br />A bűbájtan terem előtt felsorakozott a griffendéles, s mardekáros csoport. Draco testőrei között állt, gyűrűjükben Blaise, és Daphne. Pansy, s Millicent tőlük távolabb vártak Flitwick professzorra. A griffendélesek mostani szokásukhoz híven csak Dracót, s Pansyt méregették, sugdolóztak kettejükről. Draco előtt elhaladt a trió, fülét pedig megütötte Weasley fojtott hangja.<br /><br />- Nézd már, Görénykét. Elhagyta a kis libája.<br /><br />- Ron, ne beszélj így – szidta le Granger kis haverját, majd rápillantott Dracóra, aki ingerülten megszólalt.<br /><br />- Hallgass el, Wízli patkány! – lökte magát el a faltól Draco, s nyugodt arccal megállt a vörös hajú fiú előtt.<br /><br />- Dugulj be, Malfoy! Ki szólt hozzád? – kelt ki magából Weasley, akit Potter tartott vissza. Draco csak elhúzta száját, az után válaszolt.<br /><br />- Sértegetted a menyasszonyom – kezdte Draco higgadtan, miközben szürke szemei villámokat szórtak az elfojtott dühtől. Crak, Monstro mögötte álltak, Blaise pedig kikerülve azokat Draco mellé sétált.<br /><br />- Draco, hagyd. Csak fel akar húzni – nyugtatta barátját halkabban, s megfogta karját, hogy visszatartsa.<br /><br />- Igen, Malfoy. Hallgass a haverodra – vágott vissza Weasley mérgesen.<br /><br />- Te meg hallgass a kis sárvérű barátnődre. Nem tanítottak meg az illemre, Weasley? – gúnyolódott Draco, mire a fiú pálcát rántott, Potter, s Granger ellenkezése ellenére. Draco sem habozott, ő is kikapta zsebéből pálcáját. Ott álltak egymással szemben, mindkettőjüket barátaik tartották csak vissza, hogy megátkozzák egymást.<br /><br />- Mi történik itt? – kiáltott a professzor, mikor odaért a teremhez. – Eresszék le a pálcáikat! – harsant Flitwick hangja, mire kelletlenül, de mindkettőjük egymást méregetve leengedték kezüket. – Rendben. Tíz-tíz pont a Mardekártól is, és a Griffendéltől is! Most pedig fáradjanak be a terembe – utasította őket a professzor. Draco egy tapodtat sem mozdult, míg Potter, meg Granger el nem vonszolták előle Weasleyt. Majd ingerülten elrántotta karját barátja fogásából, s nem is figyelte, hogy Pansyvel egyszerre érnek az ajtóhoz. Az acélszürke és mogyoróbarna szempár összekapcsolódott egy pillanatra, arca semmit sem tükrözött, majd a lány kitépte tekintetét és belépett a terembe.<br /><br />Blaise leült barátja mellé, s miután Flitwick elkezdte unalmas monológját, a fiú is belekezdett beszédjébe.<br /><br />- Meg vagy húzatva? – szidta le finoman. – Örülj, hogy nem kaptál büntetőmunkát, mert akkor lőttek volna a kupánknak – mondta mérgesen Blaise.<br /><br />- Mért, eltiltottak volna a kviddicstől? – kérdezte Draco gunyorosan.<br /><br />- Tudod jól, hogy ki nem állhatnak minket a tanárok. Képesek lennének rá, hogy az edzések időpontjába rakják a büntetőjüket. És csapatkapitány nélkül elég nehéz edzeni – válaszolt ironizálva, fintorra húzva száját. – Azt hittem utolsó évben meg akarod nyerni a kupát, hogy bizonyítsunk – hergelte barátját.<br /><br />- Meg is nyerjük – vágott vissza Draco. – Te is tudod, hogy a csapat most már egész jól összeszokott, mióta csere volt.<br /><br />- Igen, de az nem elég. Főleg, mikor ott tesznek keresztbe nekünk, ahol tudnak.<br /><br />- Ugyan – kezdte a tiltakozást Draco. – Jók vagyunk, és ezt tudják Potterék is – vigyorgott össze barátjával.<br /><br />- Ah, Malfoy-ego – sóhajtott fel színpadiasan Blaise. – Most a csapatkapitányi és fogói tehetségedről áradozol? – vigyorgott. - Nem sokára lesz a meccs, és utána már csak Potterék – örvendezett tovább a fiú.<br /><br />- Én csak az igazat mondom. Ez nem Malfoy-ego, hanem kviddics-ego – mondta öntelten vigyorogva Draco. - A Hollóhát csapata, még mindig gyenge. Még Potterék béna csapata is lealázta őket – vigyorgott szélesebben.<br /><br />- Nekünk sem lesz pálya a Hugrabug. És így megalázhatod még Fletchley-t is – húzta széles vigyorra száját. – Utána jöhetnek a griffendélesek – dörzsölte össze két kezét, álmodozó tekintettel.<br /><br />- Az a hülye, hogy kerülhetett be a csapatba? – tettetett töprengő arcot Draco. – Nem célzott gurkóval teríti le a tagokat, hanem a véletlen akciói miatt – mondta gúnyosan, mire Blaise majd nem felröhögött, de idejében észrevette, hogy órán vannak.<br /><br />- Ne aggódj haver, majd én elintézem – kacsintott játékosan Blaise. – Csak ne lenne ilyen hideg – fintorgott.<br /><br />- Merlinre, Blaise! – bökte meg könyökével Draco. – Varázsló vagy! Minek vannak a bűbájok? – ironizált vigyorogva. – Ennyire elvette az eszed Daphne?<br /><br />- Hát – vett fel gondolkodó arckifejezést -, simán lehetséges. Hiányzik – sóhajtott Blaise.<br /><br />- Az edzés idejére remélem, elfelejted – mondta gúnyosan.<br /><br />- Aha, persze. Ha te is, Pansyt – adta meg a kegyelemdöfést barátja, mire Draco csak egy fintorral válaszolt. – Szerinted, mit gondolhatott?<br /><br />- Ki mit gondolhatott? – nézett értetlenül Blaise-re.<br /><br />- Hát, Pansy – lökte meg barátját. – Most, mikor majd nem megátkoztad Weasleyt.<br /><br />- Honnan tudjam? Nem legilimentáltam – mondta gúnyosan Draco.<br /><br />- Azt hittem neked nem is kell legilimencia egy nőhöz – vágta vissza Blaise, barátja gúnyosságával.<br /><br />- Jól tudod. Nem azt akarják, hogy belelássak a fejükbe. Annál… inkább lejjebb vágyakoznak rám – felelte önelégülten, félmosolyával.<br /><br />- Ej, most már csak Pansy vágyakozzon, nem? – faggatta Dracót, de az nem válaszolt. – Vagy, épp egy másik lányra gondolsz?<br />Draco felkapta a fejét, Blaise sejtelmes, mégis megrovó hangjára.<br /><br />- Nem tudom, kire érted – vetette oda foghegyről.<br /><br />- Nem, mi? – horkantott halkan Blaise. – Arra a Vicky-re, vagy Vivienre. Vagy mit tudom én mi a neve – folytatta unottan.<br /><br />- Victoria – adta meg a nevet, Draco. – És mért ne? Ha továbbra is ezt csinálja Pansy, esetleg eltöltök vele egy kellemes éjszakát – húzta mosolyra száját.<br /><br />- Én még mindig azt mondom, hogy hülye lennél, ha pont most nem tartanál ki – mondta Blaise, s figyelmen kívül hagyta barátja sértett pillantását. – Én láttam az aggódó tekintetét, mikor pálcát rántottatok – súgta halkan.<br /><br />- Pansy, meg az aggódás? – halk horkantás reakcióként. – Nincs humorod, Blaise. Visszavonom a múltkorit – vigyorgott Draco.<br /><br />- Pedig így van. Fontos vagy neki, szeret. Nem érted? – ütötte tovább a vasat.<br /><br />- Ezt meg honnan veszed? Csak nem a gúnyos mondataiból? – ironizált.<br /><br />- Draco, Draco – sóhajtott Blaise fáradtan. – Pont neked magyarázzam? – vigyorgott.<br /><br />- Ma lesz Asztronómia óra is éjfélkor. Jó lesz – füstölgött Draco.<br /><br />- Már megint tereled a témát – rázta meg fejét Blaise. – De oké, megadom magam. Úgy utálom a szerdát – sopánkodott ő is.<br /><br />- Hát még én! Főleg, ha az a Hugrabugosokkal van – húzta el száját nem tetszően. – Bár, most talán én próbálhatnám mg féltékennyé tenni Pansyt.<br /><br />- Haver, ő már első óta féltékeny rád – röhögcsélt halkan, mire Draco is mosolyra húzta száját.<br /><br />- Nem kéne kicsit figyelnünk? Hátha elhangzik valami érdekes is – terelte megint a témát.<br /><br />- Mire gondolsz? Már úgy is ismerjük a főbenjáró átkokat – mosolygott össze barátjával.<br /><br />- És ez csak elmélet – fintorgott Draco.<br /><br />- Hát nem is fognak itt megtanítani, hogyan használd – nevetett halkan. – Főleg nem egy mardekárosnak.<br /><br />- Merlinnek hála, nem sok van vissza az órából – nyúlt el padján Draco, tekintete pedig megakadt a Daphnéval beszélgető Pansyn.<br />Blaise követte barátját, s elmerült szerelme fekete hajának tanulmányozásában. Az óra végén lejegyzetelték a házit, majd összepakoltak, s elhagyták a termet. Draco és Weasley fintorogva méregette egymást, majd a mardekáros ellökve az ajtóból, megelőzte a griffendélest.<br /><br />A jóslástan teremben megint csak állott, füstölőktől terhes, fojtó levegőt szívhattak tüdejükbe a tanulók. Blaise, vagy is inkább Daphne meggyőzte Pansyt, hogy egy asztalhoz üljenek. A lány kelletlenül foglalt helyet Draco mellett a puffon, mikor barátnője elvágta a másik lehetőséget. Mikor mindenki megtalálta helyét a kis kerek asztaloknál, megjelent Trelawney professzor. A tanárnő megjelenése semmit sem változott utolsó órájuk óta: nagylencséjű szemüvegén át fürkészte kedvenc, hollóhátas diákjait. Csuklóin össze-összecsengtek a karperecek, ahogy felemelte karjait köszöntésképp.<br /><br />- Drága gyermekeim. Örömmel látom, hogy egyikkőtöknek sem teljesült be múlt órai teafű olvasása. – Itt tartott egy kis szünetet, míg szemeit végigfuttatta a mardekáros tanulókon. - Mindig vissza kell térnünk ahhoz a módszerhez – motyogta csak úgy magának a tanárnő, mire Draco megforgatta szemeit, s összevigyorgott Blaise-zel.<br /><br />- Mai órán a tenyérjóslással fogunk foglalkozni. A varázsló tenyerét apró kis rovátkák, dombok és különböző szimbolikák tarkítják. A tehetséges olvasók a tenyér alakjából, méretéből, bőrének színéből, állagából, a rajta lévő vonalakból, dombokból meglátják a kéz tulajdonságának jellemző személyiségjegyeit, képességeit, betegségekre való hajlamát, szexuális beállítottságát, sőt még az örökletes jellemzőket is meg tudják állapítani – mondta sejtelmesen a professzor, a maga titokzatos, rekedtes hangján, ami átment krákogásba. Megköszörülte torkát, majd folytatta. – Az ókorban összefüggésbe hozták a tenyérjóslást az asztrológiával, mert úgy hitték, hogy az ujjakon beáramló kozmikus energia a tenyér dombjain raktározódik el. – Draco, és Blaise halk horkantással jutalmazták a tanárnő szavait, aki a témába való belemélyedés miatt ezt nem vette észre. – Most pedig, vegyétek elő a tankönyveiteket, alkossatok párokat, s kezdjétek el kifürkészni társaitok legrejtettebb titkait – adta ki az utasítást búgó hangon Trelawney.<br /><br />- Daphne, kedves – nyújtotta kezét Blaise szerelme felé, aki kecses tenyerét belesimította a fiúéba egy mosollyal kísérve. Blaise visszamosolygott rá, majd egy szúrós pillantást küldött Dracónak, aki értette a célzást. Neki Pansy tenyerét kell jellemeznie.<br /><br />- Én kezdem – vetette oda Draco a lánynak, aki mérges tekintettel nézett fel rá könyvéből.<br /><br />- Akkor évvégéig itt fogunk ülni – mondta gúnyosan Pansy.<br /><br />- Ne aggódj. Sietni fogok, hogy ne legyünk annyit összezárva – vágott vissza Draco ugyanolyan hangnemben, mire Blaise-től kapott egy ,,ne kezd már megint” pillantást.<br />Draco csak jelentőségteljesen kinyújtotta kezét, jelezve Pansynek, hogy a tenyerét kéri. A lány egy pillanatig habozott, hisz tudta, hogy a fiú nem hülye. Amit akar, ki olvas onnan, majd finoman belecsúsztatta kézfejét Draco tenyerébe. A leheletnyi érintés visszaemlékeztette őt a táncórák pillanataira. Egyenesen belenézett Draco acélszürke szemeibe addig, míg a fiú maga elé rakta a könyvet, s felfele fordította tenyerét.<br /><br /><i>„A tenyérben lévő apró vonalak eltűnhetnek, elhalványodhatnak, az eltűnés után ismét felbukkanhatnak, folytatódhatnak, megjelenhet rajtuk valamilyen szimbolikus jel”</i> – olvasta magában a könyv szövegét Draco, majd jobb kezével gyengéden megsimította szerelme tenyerét.<br /><i>„A tenyér dombjai közül a legfejlettebb, a legmarkánsabb jelzi az alaptermészetet. A Vénusz-domb érzéki szenvedélyt, a Jupiter szenvedélyt, a Szaturnusz megfontoltságot, a Napé szangvinikusságot, a Merkúré számítót, a Marsé indulatosságot, a Holdé pedig flegmatikus tulajdonságot tükröz. A következtetésekkel óvatosan kell bánni, ugyanis a tenyéren látható egyéb jelek gyengíthetik, vagy erősíthetik a jellemző tulajdonságokat.”</i><br /><br />- Ma még megszólalsz? – kérdezte türelmetlenül Pansy.<br /><br />- A jósoláshoz idő kell – vágta oda gúnyosan Draco, s visszamélyedt a könyv által adott információkba, s Pansy tenyerébe.<br /><br /><i>„A tenyérben lévő vonalak jelzik a tehetséget, a különféle képességeket, az akaraterőt, energiát, kitartást”</i><br /><br />- A hüvelykujj alatti terület a Vénusz-domb, mely érzéki szenvedélyre és a család iránti szeretetre utal – kezdte Draco kaján vigyorral, ujjával megsimítva az említett területet, melybe a lány beleremegett -, a Szaturnusz-domb kitüremkedése pedig megfontoltságra. A hüvelykujjadat körülvevő Életvonal szabályosan hosszú, szépen ívelt, töretlen, mely sikeres érvényesülésre következtethető – mondta halkan Draco, s belenézett a mogyoróbarna szemekbe, majd vissza a lány tenyerébe. Mutatóujjával megérintette a lány bőrét, csuklójától indulva az életvonaltól jobbra, s figyelmét nem kerülte el a pillanatnyi borzongás. – A sors vonal sikeres karriert, jómódot szimbolizál. A Napvonallal, mely közvetlenül mellette, vagy is inkább egy formát képezve a sors vonallal fut, hosszú életet, tudást, jólétet jelent egészséggel. Nagyszerű, akkor sokáig fogsz boldogítani – rakta hozzá gúnyosan, majd folytatta az elemzést. - Hm… a szerelem vonal duplán fut fel a mutatóujj alatti dombra. – Draco belenézett a könyvbe.<br /><br />- És ez mit jelent? – tudakolta Pansy közelebb hajolva, s szembetalálta magát a szürke szemekkel. Orrát megcsapta Draco férfias, menta illata.<br /><br />- Csak azt, hogy egy szerencsés szerelem révén öledbe hull a gazdagság – mondta ironizálva a fiú. – Hát, nem hiszem, hogy szerelem, de a másik fele teljesen igaz – gúnyolódott, mire Pansy elhúzta a száját.<br /><br />- Nem kell mindenbe belemagyaráznod az arisztokratikus fensőbbségedet – vágta vissza a lány is gunyorosan. Draco fintorogva mélyedt vissza kedvese tenyerébe.<br /><br />- A csuklódat körülölelő vonalak egyenesek, töretlenek, jól kivehetők. Jelképezik a származást, az összetartozást, a hagyományok tiszteletét. Vagyis hagyományőrző vagy, a származást pedig nem kell magyaráznom – nézett fel a lány szemeibe, s félmosolyra húzta száját. Pansy pedig egyre kényelmetlenebbül érezte magát, hogy Draco ennyi mindent kiolvas a tenyeréből.<br /><br />A fiú töprengő arcot vágott, s Pansy tenyerét többször átsimította egy helyen, majd belenézett a könyvbe. <i>„Tenyérmintázatok”</i> – olvasta magában.<br /><br />- Mi az, Draco? – kérdezett rá Pansy komoly hangsúllyal.<br /><br />- Semmi különös. Itt a Jupiter-dombon van egy kis minta, még hozzá olyan rácsszerű – simította meg a lány mutatóujja alatti kis párnácskát.<br /><br />- Ne húzz már. Mit jelent? – türelmetlenkedett Pansy, látva Draco arcát.<br /><br />- Valamilyen akadályt jelent, vagy is egy pontos cél, magabiztos elérésében akadályokba fogsz ütközni - válaszolt Draco rekedtesen.<br />„Cél? Milyen cél? Gondolkodj Pansy, mi a legnagyobb cél, amit kitűztél, vagy kitűztek neked? Hát persze. Az esküvő. Akadályba ütközök? Nem. Az nem lehet” – Gondolataiból Draco kérdő, szürke tekintete húzta vissza a valóságba.<br /><br />Draco még mindig tartotta szerelme tenyerét, másik kezével gyengéden simogatta, miközben ő is elgondolkodott. Sok mindent megtudott most a lányról, bár némelyiket már magától felfedezte. De ez az akadály, valamiért őt is idegesítette. Vajon mire érthető? És tényleg számít ez? Hisz ez csak tenyérjóslás. Draco nem tartotta nagyra ezt a tantárgyat, Trelawney-vel az élen. Inkább hitt az ősi rúnák titokzatos, megfejthető szimbolikájának, mint az egyszerű jóslásnak. Ennek ellenére, valamiért nem hagyta nyugodni egy érzés, egy balsejtelem. „Á, csak bemagyarázom magamnak” – zárta le a témát magában, majd meglepődve, zavartan nézett az önálló életet élő kezére, majd tekintete megtalálta a szintén zavart Pansyét. A lány hihetetlen gyorsan kikapta nőies kezét Draco ölelő kezei közül, aki rögtön visszahúzta.<br /><br />- A mai órának sajnos vége! – szűrődött be elméjükbe a professzor hangja. – Jövő órán ugyanezek a párok legyenek, hogy a másik fél is jósoljon társa tenyeréből! Most elmehettek.<br /><br />- Ah, pedig kíváncsi lettem volna a jóslatodra, Daphne kedves! – karolta át szerelme derekát Blaise, pár lépéssel Draco és Pansy előtt haladva.<br /><br />- Ó igen. Én is, Pansyére – jegyezte meg gúnyosan Draco. – Lehet, megjósoltad volna a rövid életem, csak az miattad lenne olyan rövid – szúrta gunyorosan.<br /><br />- Igen, de van egy jó hírem számodra – kezdte ironikusan Pansy. – Az esküvőig van időd, sőt talán még a nászéjszakáig – folytatta ő is gúnyosan.<br /><br />- Ja persze. Ha előbb halok meg, te nem profitálsz belőle sokat – vágott vissza Draco.<br /><br />- Látom, most vág az eszed, de mikor meggondolatlanul cselekszel… - mondta ugyanolyan hangnemben.<br /><br />- Csak nem ilyenre gondolsz? – kérdezte Draco kajánul vigyorogva, s hirtelen elkapta Pansy derekát, majd a kőfalhoz szorította a folyosón, mint egykor az egyik prefektusi járőrözésük során. Szabad kezét megtámasztotta a lány feje mellett, lábát becsúsztatta Pansy combjai közé, s közel hajolt arcához. – Hm? Tudom, hogy neked is tetszik, és nem értem, miért csinálod még mindig – suttogta a lány ajkaira, hogy Pansy érezte forró leheletét.<br /><br />- Elengednél végre? – sziszegte Pansy még közelebb hajolva a fiú puha szájához, kikerülve a válaszadást. – Mindenki minket néz, aki itt elhalad.<br /><br />- Öhm… nem. Megint nem válaszoltál – fintorgott. - Nem engedlek el, és szerinted engem érdekelnek azok a majmok? – súrolta a lány ajkait ingerlően. Pansyn végigfutott a borzongás, de tartotta magát, s visszavágott.<br /><br />- Ha nem bírod lecsillapítani magad az esküvőig, keresd fel az egyik régi szeretőd – fogta gunyorosan mérgesre a lány, mikor megérezte Draco öléhez nyomuló férfiasságát.<br /><br />- Talán igazad van. Ha te nem vagy képes rá, hogy kielégíts, és úgy viselkedj, mint egy barátnő, vagy inkább egy menyasszony… - sziszegte Draco is megnyomva az utolsó szót, majd ellépett a lánytól, és a Nagyterem felé vette az irányt.<br /><br />Pansy csak nézte Draco szikár alakját, tejföl szőke haját, ahogyan eltűnik a lépcsőfordulóban. Mérges volt. Megint nem úgy alakult, s nem azt mondta, amit legbelül szeretett volna. Eltaszítja magától Dracót, amit a leginkább kerülni akarna, de azt sem akarja megmondani a fiúnak, hogy nem bízik benne. Miközben elmerült cikázó gondolataiban, a klubhelyiség felé lépkedett. Nem bírna most Draco közvetlen közelében lenni, egyáltalán enni. Bár most meg kéne mutatnia neki, hogy őt nem hatotta meg a szúrós megjegyzése, hogy nem hatott az érzelmeire. Ehhez most azonban nem érezte magát erősnek. Nem vallaná be senkinek, sőt talán még magának sem, de ez késztette, hogy most a klubhelyiségben várja meg a szünet végét.<br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br />- Jó lenne, ha elmondanád, mert kviddics edzést kell tartanod – mondta Blaise Dracónak, miközben a kviddics öltözők felé tartottak. – És ilyen fokú figyelemmel…<br /><br />- Mi van? – torpant meg Draco egy pillanatra, majd újból megindult barátja mellett.<br /><br />- Szóval? – puhatolózott Blaise.<br /><br />- Ja, csak engedélyt kaptam szerető tartásra – mondta gúnyosan Draco, majd elröhögte magát Blaise értetlen arca láttán.<br /><br />- Öhm… azt hiszem ezt nem értem – nevetett Blaise zavarában. – Most akkor mi van?<br /><br />- Semmi, hagyjuk – legyintett Draco, mikor beértek az öltözőbe. – Gyerünk, öltözzön mindenki! És jöhet az edzés! – parancsolta Draco ingerülten a csapattagoknak pontosan hat órakor.<br />Mikor minden csapattag a pálya szélén állt, seprűvel a kezében, bűbájjal felmelegítve körülöttük a légkört, megszólalt a csapatkapitány.<br /><br />- Rendben. A Hollóhátat már legyőzte a Griffendél! Ahhoz, hogy Potter csapatát mi is legyőzzük, előbb a Hugrabugot kell! – kezdte Draco félhangosan. Egyenes tartása, alakja, fellépése magabiztosságot, eleganciát sugárzott, még kviddics talárban is. – Meg akarjuk nyerni a kupát, úgyhogy az edzésen is maximális teljesítményt várok el! – nézett végig a csapattagokon. – Zabini, Harper hozzátok a gurkót. Urquhart, Vaisey, McDougal seprűre! Foglaljátok el a helyeteket a kvaffal, Charmichael pedig gyerünk a karikák elé. Ne kíméljétek! Győzni akarunk az utolsó évben – utasította társait, akik teljesítve kapitányuk kérését, felröppentek a magasba. Draco azon nyomban követte őket a cikesszel a kezében. Neki is gyakorolnia kell, sőt. „Jó is lesz feszültség levezetésképp” – gondolta magában.<br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br />Egy órával később a csapat tagjai fáradtan, nehéz tagokkal vonultak vissza a kimerítő edzés után a kastély felé. Draco és Blaise beléptek a néptelen folyosóra.<br /><br />- Ah, jól meghajtottál minket – sóhajtott fáradtan a fiú, s megmasszírozta tarkóját.<br /><br />- Hm… nem te mondtad, hogy meg akarjuk nyerni a kupát? – kérdezte gúnyosan Draco.<br /><br />- Igen – húzta el a száját Blaise -, de szörnyen fáradt vagyok.<br /><br />- Ne aggódj. Daphne így is elégedett lesz – vigyorgott Draco, mire barátja is elmosolyodott.<br /><br />- Ki mondta, hogy aggódom? – tettetett meghökkenő arcot. – Nem nekem kell aggódnom – szúrta még a végére, mikor a lépcsőfordulóban meglátta őt. Draco értetlenül nézett rá, majd barátja apró fejbólintására a folyosó végére nézett. Egyenletes léptekkel közeledett feléjük, cipője halkan koppant a kövezeten, világos barna haja minduntalan szemébe lógott, miközben egy kisebb könyvecskét olvasott. A hangokra felkapta fejét, s egyenesen Draco szürke szemeibe nézett. „Ah, nincs egyedül. Ez nem igaz” – gondolta magában Victori, majd becsukta a könyvet.<br />Mikor már csak egy méter volt köztük, Draco félmosolyra húzta száját, amit a lány viszonzott. A fiú nem törődött barátja szemforgatásával, s pillanatnyi fintorával.<br /><br />- Milyen szerencsés véletlen – állt meg Draco a lány előtt, sármosan mosolyogva, mely már nem egy lányt gyengített el. S nem volt ez másként Victorinál sem.<br /><br />- Úgy bizony. Szerencsés és kellemes – mosolygott Victori.<br /><br />- És hova tart ilyenkor egy ilyen szépség? – vágta zsebre kezeit Draco, miközben fogva tartotta a lány mélybarna szemeit.<br /><br />- Öhm… csak büntetőmunkára – hazudta a lány szemrebbenés nélkül.<br /><br />- Csak nem? Rossz kislány voltál? – vigyorgott Draco.<br /><br />- Mondhatjuk így is – kacérkodott Victori, majd súrolva a fiú oldalát ellépett mellette. Draco hátranézett a lány után, majd vissza a dühös Blaise-re.<br /><br />- Most mi van? – esett neki Draco barátjának.<br /><br />- Szerinted? Direkt itt kelleti magát neked. Ez nem lesz így jó, Draco – rázta meg fejét.<br /><br />- És akkor? Már flörtölni sem szabad? – indult tovább Draco.<br /><br />- Csak gondolkodj kicsit, Draco. Megint azt csinálod, mint annyi éven keresztül – korholta le Blaise. – Pansy nem flörtölhet senkivel, de te, persze akármikor – mutatott rá az igazságra.<br /><br />- Mintha annyira érdekelné – horkantott Draco. – Ma is mit mondott… - motyogta halkabban.<br /><br />- Te provokálod ki, hogy ilyeneket mondjon – mondta Blaise, mire megint csak egy horkantás volt a válasz. – Mért nem beszélsz vele?<br /><br />- Mert már többször is próbáltam. Elegem van – zárta le a témát Draco, majd beléptek a klubhelyiségbe. Rögtön belevetették magukat kedvenc kanapéjukba, ahol Daphne ült, előtte a fotelekben Pansy, Millicent, Crak meg Monstro. Blaise azon nyomban csókot nyomott Daphne ajkaira. Draco nem zavartatta magát, kényelmesen hátradőlt a kanapén, lábait felrakta az előtte lévő kis asztalra. Pansy mondott valamit Millicentnek, majd a lányok hálókörlete felé vette az irányt. Blaise és Draco összenéztek, s a fiú elfintorodott. A fekete hajú fiú most már érti, miről beszélt barátja.<br /><br />- Nem sakkozunk egyet, Draco? – kérdezte Blaise, fejével a sakktábla felé bökve.<br /><br />- Felőlem. Robbantós snapszliban feladtad? – vigyorgott Draco.<br /><br />- Nem. Csak ahhoz, most nem vagyok formában – röhögött Blaise, majd elővette a táblát, s felállította a varázs bábukat.<br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br />Az óra majdnem éjfélt ütött már, mikor a mardekárosok elindultak a Csillagvizsgáló- toronyba. Sinistra professzor már várta a beözönlő diákokat. A Hugrabugos csoportban valamivel többen voltak, mint a mardekárosok. Draco észrevette az álmos szemekkel álldogáló Victoriát. Mikor a lány észrevette elmosolyodott, majd barátnője felé fordult.<br />Pansy Millicenttel beszélgetett, miközben Dracót figyelte. Meglepődve, s féltékenyen nézte a hugrabugos lányt, aki az ő Dracójára mosolygott. Elöntötte a düh. „Mégis mit képzel magáról?” – Sinistra professzor hangja szűrődött be elméjébe.<br /><br />- Szép, csillagos estét kívánok! – kezdte a professzor mosollyal. – Ma párokban fogtok dolgozni, a feladat pedig csillagtérkép rajzolása lesz – mondta a diákoknak, majd körbejárt s párokba rendezte őket. – Abbot-Pucay, Bones-Perks, Bletchley-Branstone, Malfoy-Jehnsen. Úgy gondoltam, egy mardekáros, egy hugrabugos. Remélem nem lesz ellenetekre. Egy teleszkóp elég egy párnál – mosolygott a tanárnő. A tanulók előkészítették teleszkópjukat, pergament, s pennát vettek elő.<br /><br />- Hm… már megint összefutunk – üdvözölte Draco a lányt. – Valami bűbájt alkalmaztál? – vigyorgott.<br /><br />- Én? – merevedett le egy pillanatra. - Dehogy – nevetett Victori. – Csak imádom a csillagokat – nézett a szürke szemekbe ártatlanul.<br /><br />- Igen, én is. Akkor szerintem kezdjük el – vette kezébe a pennát Draco.<br /><br />- Ó, had rajzoljam én – kérte Victori a fiút, s helyet cserélt vele úgy, hogy hozzádörgölőzött. Draco halkan sóhajtott, majd figyelmét a teleszkópra összpontosította.<br /><br />- Rendben, de neked is bele kell majd nézned – mondta Draco, majd beállította a teleszkópot, s belenézett.<br /><br />– Koncentráljatok a téli csillagképekre, és azokat ábrázoljátok! Orion, Sirius, Capella, Aldebaran, Pleiadok, Castor és Pollux, Praesepe – diktálta lassan a professzor, miközben mögöttük lépkedett. – És ne feledkezzetek meg a körülöttük lévőkről sem.<br /><br />- Itt az Orion – nézett Draco a lányra. Victori a fiúhoz hozzásimulva, odaférkőzött a teleszkóp elé, majd kicsit behajolva belenézett abba. Draco érezte a lány fenekét, ahogy öléhez nyomódik, s nehezen tartotta vissza, hogy felnyögjön. Victori eközben apró mosolyra húzta száját úgy, hogy Draco ne lássa. Lerajzolta a pergamenre a csillagképet, s mikor el akart lépni, a fiú megállította.<br /><br />- Szerintem maradj a közelben – vigyorgott. – Úgy is te rajzolod. - Victoria aprót bólintott, majd egy lépést tett jobbra, a teleszkóp mellé. Draco újra belenézett a szerkezetbe. A lány nagy késztetést érzett, hogy az előre bukó, tejföl szőke hajba túrjon. De nem akarta el rontani az esélyeit. Így csak nézte, s álmodozott, míg Draco a csillagokat nézte.<br /><br />- Ez lesz szerintem a Bika – mondta Draco, majd belemélyedt az <i>Asztronómia, avagy csillagok és csillagképek</i> című könyvbe. – Az Aldebaran, mellette vannak a kutyái. A Nagy Kutya és a Kis Kutya, akik a Nyulat és az Egyszarvút üldözik, valamint a lábánál ered az Eridánusz folyó – olvasta hangosan a lánynak. Victoria mindegyiket lerajzolta, ahogyan látta, közben mindig figyelt arra is, hogy a fiú és közte a lehető legkevesebb legyen a távolság. Dracónak eddig kellemes volt a bűbájjal felmelegített légkör, de a lány közelében még nyakkendőjét is meglazította a fojtogató melegtől. Sőt, orrát minduntalan megcsapta a lányból áradó csábító parfümillat. „Nyugi, Draco. Bírd ki” Miután a lány végzett, ő újra belenézett a teleszkópba.<br /><br />- Draco – szólalt meg a lány halkan.<br /><br />- Tessék? – kérdezett vissza a fiú, még mindig a csillagképeket keresve.<br /><br />- Vagy is Dragon. A neved is egy csillagkép – mondta a lány mosolyogva. – Ugye?<br /><br />- Igen. Jól tudod – húzta félmosolyra a száját.<br /><br />Lassan egy óra felé járt az idő, mikor végeztek, s elengedte őket a professzor. Draco elpakolt, leadta az órai munkájukat, majd együtt indult el a lánnyal ki a teremből. Pansy már rég otthagyta őket, s elviharzott. Figyelte szinte egész órán Victoriát, de főképp Dracót. Lelkében egy kicsiny, zöld szörny eregette a féltékenység szikráját, s minél hamarabb el akart menekülni a közelükből. Draco előre engedte a lányt az ajtónál, aki hozzádörgölőzve a fiúhoz ment ki, majd visszapillantott rá, s barátnőihez csatlakozott. Draco mélyen beszívta a levegőt, majd ki, s lassú léptekkel ő is csatlakozott a Blaise-Daphne pároshoz. Együtt meneteltek a folyosón a klubhelyiségük felé.<br /></div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-23772760692236198412009-10-16T11:14:00.000-07:002009-10-16T11:22:13.912-07:0012. fejezet - Ismeretlen szerelmes<div style="text-align: justify;">Az átváltoztatástan teremben minden a megszokott volt, kivéve egy dolgot, amit már mindenki észrevett. Draco és Pansy egymástól a legmesszebb foglaltak helyet. Draco Blaise társaságában mulatta az időt a hátsó padban, míg Pansy Daphnéval az első sorban. A griffendélesek, csakúgy, mint a Nagyteremben nem hagyták el a gúnyos vigyorokat, sugdolózásokat. Hosszasan elidőztek a páros arcán, mintha le tudnák olvasni róluk érzelmeiket.<br /><br />- Most már kezd, elegem lenni – sóhajtotta halkan Draco.<br /><br />- Hm? Miből? – eszmélt fel kábulatából Blaise.<br /><br />- A griffendélesekből – vetette oda a fiú.<br /><br />- Ugyan. Eddig sem törődtél velük – felelt Blaise.<br /><br />- De most, valahogy mégis bosszantóbbak – suttogta Draco, nehogy meghallja McGalagony.<br /><br />- Csak a reggeli dolog miatt – nyugtatta a fiú barátját, s fejét megtámasztva kezével tovább bámulta az első padban ülő Daphnét.<br /><br />- Ja… - húzta el száját. - Látom, Daphne jobban izgat, mint a legjobb haverod bajai – ironizált Draco vigyorogva.<br /><br />- Jó hogy! Vagy féltékeny vagy, drága barátom? – vigyorgott Blaise is a fiúra, s majd nem elröhögte magát, mikor Draco fintorogva válaszolt.<br /><br />- Ó, persze. Nem mondtam még? Úgy hiányoztál a szünetben – gúnyolódott Draco.<br /><br />- Tudtam, én mindig is – kacsintott Blaise játékosan. – A nagy Draco Malfoynak vajon mért volt annyi szeretője? És vajon mért nem jön ki a jegyesével? – vigyorgott szélesen.<br /><br />- Talán mert egyikőjük sem tökéletes… - tartott egy kis hatásszünetet a fiú -, mint én – mondta komolyan Draco, de szája sarka mosolyra húzódott.<br /><br />- Eh… - húzta el a száját Blaise -, látom az egocentrikus tulajdonságod nem vesztett egy cseppnyit sem.<br /><br />- Mellettetek ez elég egyszerű – feleselt Draco.<br /><br />- Ühüm… szerinted McGali mért néz ránk ilyen szúrósan, penge vékony ajkakkal? – tette le kezét a padra Blaise, miközben felöltötte ártatlan, kisfiús arcát.<br /><br />- Nehéz kérdés, Blaise – horkantott halkan Draco -, egyeseknek – vigyorgott, majd felkapta pennáját a padról, s elkezdett jegyzetelni. Addig, míg McGalagony összeszűkült szemekkel méregette őt, leírt pár sort a pergamenre, majd visszarakta eredeti helyére az íróeszközt, és kényelmesen hátradőlt a padban. Blaise eddig figyelemmel követte barátja cselekedetét, de ő tovább bírta öt sorral. Aztán ő is Draco példáját követve hátradőlt a széken, és folytatták ott, ahol abbahagyták, csak kicsit halkabban.<br /><br />- Olyan unalmas ez az óra – fakadt ki Blaise.<br /><br />- Azt hittem, Daphne eltereli a figyelmed – vigyorgott Draco, s közben ő is elhelyezkedett a padon.<br /><br />- Ó, persze. De ha leveszem róla a szemem, visszaesek a földre – fintorgott Blaise, majd halkan elröhögte magát Dracóval. <br /><br />- Hm… milyen óránk lesz ezután? – kérdezte Draco.<br /><br />- Legendás lények a hugrabugosokkal – adta meg a választ barátja, és még elcsípte Draco fintorát. – Hát, igen. A kedvenc vadőrünkkel, és… - hagyta direkt befejezetlenül a mondatot Blaise.<br /><br />- Most direkt emlékeztették, mi? – jött a flegma kérdés.<br /><br />- Még szép. Nem örülsz, hogy láthatod? – kontrázott rá Blaise.<br /><br />- Nem – válaszolt tömören. – Szép a csaj, de annyi esze sincs, mint Craknak, vagy Monstrónak. És már rohadtul nem érdekel.<br /><br />- Te kezdtél vele. És ez még visszaüthet – figyelmeztette barátját.<br /><br />- Tudom, én is – válaszolt Draco fintorogva. – Válthatnánk témát?<br /><br />- Persze. Nézd Pottert, megint bénáskodik – röhögött fel Blaise és Draco kicsit hangosabban. – Belőle mindig van téma. – Draco csak egy aprót bólintott.<br /><br />- Mr. Malfoy, Mr. Zabini! Megtudhatnánk mi is, min nevetnek? – szólította fel őket McGalagony ingerülten.<br /><br />- Természetesen, tanárnő. Épp azt ecseteltük, hogy ezt a fantasztikus bűbájt milyen helyzetekben tudjuk alkalmazni – válaszolt Blaise vigyorra húzva száját.<br /><br />- Á, igen… - húzta fel szemöldökét kételkedve a professzor. - Akkor megoszthatnák velünk is, azokat a helyzeteket – nézett kárörvendően a két mardekárosra.<br /><br />- Elvetettük mindegyik lehetőséget, professzor. Túlságosan… - kereste a szavakat Blaise -, egyszerűek voltak.<br /><br />- Ez esetben tíz-tíz pont mindkettőjüktől – mondta ki McGalagony az ítéletet. – És, most folytassuk az órát. Nem szeretném, ha megint a Mardekár miatt kellene megállnom – fordult vissza a táblához.<br /><br />- Jó hatással van rád, Daphne – súgta Draco barátjának.<br /><br />- Hehe… tudom – vigyorgott Blaise. – Láttad, engem nézett – sóhajtott a fiú, majd szemét ismét a lányra szegezte.<br /><br />- Hű, de szerelmes valaki – gúnyolódott Draco.<br /><br />- Nem csak én – vigyorgott Blaise. – Informátorom szerint még jegyesek is – ironizált a fiú.<br /><br />- Elég rosszul tudod az első felét – tiltakozott Draco meggyőzően. – Nem lennél jó informátor – húzta félmosolyra száját.<br /><br />- De, de – kezdte hevesen Blaise -, csak a felek sem akarják egymásnak bevallani. Így nehezebb – mosolygott.<br /><br />- Mindig olyan témát találsz, ami nincs ínyemre – fintorgott Draco.<br /><br />- Ezt is tudom. Pont ezért csinálom – vigyorgott Blaise.<br />Draco nem válaszolt, jobbnak is látta, ha nem húzzák fel még jobban McGalagonyt. Büntetőmunkát még ki tudna osztani nekik, és Draco nem akart serlegeket pucolni, vagy takarítani pálca nélkül. Az óra végén rendezte vonásait, és szeme sarkából Pansyt kezdte el figyelni, ahogyan egy pillantás nélkül elhalad mellette. Kiléptek a teremből Blaise-zel, mikor a fiú megszólalt.<br /><br />- Pansy, megint pikkel rád – állapította meg nemes egyszerűséggel.<br /><br />- Hah – horkantott Draco -, na, ne mondd – folytatta félvállról.<br /><br />- Most mivel fogod kiengesztelni? – tudakolta a fiú kíváncsiságból.<br /><br />- Mit tudom én. Majd elválik mi lesz – felelt flegmán Draco, ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést, és fázósan áttekerte, még egyszer mardekáros sálját nyakán.<br /><br />Miközben a folyosón lépkedtek ki a kastélyból, hátuk mögött egy világosbarna hajú lány őket figyelte. Lassú léptekkel haladt, csillogó szemeivel egy tejföl szőke hajra összpontosítva. Figyelte minden kis rezdülését, apró mozdulatát, ügyet sem vetve a belé botló diákokkal, fejében egy tervet szövögetve. Egy terv, ami meg is született, mire kiértek a vadőr kunyhója elé. Odaoldalazott barátaihoz, akik nem messze álltak a Mardekár társaságától. Szemét le sem vette, a barátjával elmélyülten beszélgető Dracóról.<br /><br />- Hahó! Victori!* – lengette meg a lány szeme előtt kezét, Charlotte. – Itt vagy? Tudod, legendás lények óra – mosolygott. – A hidegben – tette hozzá sziszegve.<br /><br />- Persze, hogy itt vagyok. Csak elbambultam – vette le szemét a fiúról, s lányra emelte. Sosem bírta annyira Charlotte-t, főleg amióta meg tudta, kivel is volt egyéjszakás kalandja. Csakhogy a lány nem tudhatta, hogy rossz embernek mondta el Victoria személyében, aki attól a naptól fogva tettetett barátságot színlelt.<br /><br />- Na, igen. Meg tudlak érteni – mosolygott mindentudóan Charlotte.<br /><br />- Nem tudom, miről beszélsz – vetette oda flegmán Victori, miközben kerülte a lány tekintetét.<br /><br />- Ugyan. Nem kell hazudnod. Tudod, most megint fasírtban vannak Parkinsonnal – jelent meg arcán kárörvendő mosoly. – Hm… talán még egy éjszakát eltölthetnék vele – sóhajtott Charlotte a bizsergető gondolatra.<br /><br />„Na persze. Abból nem eszel”<br />- Nem hinném, hogy lenne esélyed még egyszer. Akkor is otthagyott – felelt Victori semleges hanggal. – Még hozzá az éjszaka közepén. Nem? – rejtette el kitörni készülő nevethetnékjét.<br /><br />- De igen – válaszolt ingerülten a lány. – Épp ezért lenne egy kis bosszú, ha még egyszer megtörténne. És arról nem csak te tudnál – vigyorgott Charlotte gonoszan, s felragyogott szemeit Parkinsonra vetette. – Egyébként vele, még egy éjszaka is megéri – mérte végig Dracót a lány vigyorogva.<br /><br />- Aha… ha te mondod – hagyta rá Victoria, de barna szemeivel ő is végigmustrálta a fiút. – Szerinted ma mit talált ki nekünk, Hagrid? – terelte a témát, mert érezte, ahogy elönti a méreg Charlotte szavaira.<br /><br />- Nem tudom. Biztos megint valami sérülést, okozó öt x osztályú vadat** – nyafogott Charlotte, kifejezve nem tetszését.<br /><br />- Öt x? Neked még a három x-es is elég lenne – vicsorgott Victoria, de barátnője ezt nem látta.<br />,,Rád küldenék szívesen egy idomításra alkalmatlan, extra veszélyes lényt. De másra még jobban” – gondolkodott magában a lány.<br /><br />- Hát igen. Még a legveszélytelenebbel sem találkoznék, inkább – húzta el a száját Charlotte.<br /><br />Victori megforgatta szemeit, s barna tekintete visszakalandozott a mardekáros kis csoportra. Utána megkereste Parkinsont is, és agyában egy kis szócska rajzolódott ki. <i>„Bosszú”</i> Amiért Parkinson elhalászta előle szerelmét, amiért Charlotte eltöltött vele egy éjszakát, amiért még észre sem vette őt a fiú. A sértett szerelmes csábító akcióba kezd, hogy meghódítsa kedvese szívét. „Legalább is, hogy megakadályozzam az esküvőt, vagy épp a menyasszony személyét változtatom meg”<br />Victoria gondolatmenetét a professzor hangja zavarta meg.<br /><br />- Figyelmet kérek! – szólította fel a beszélgető diákokat, akik dörmögő, erős hangjára rögtön abbahagyták, s felé fordultak. Kezében, s mellette a földön fa dobozok álltak. Azok mellett pedig cserepek. - Mai óra anyagunk a dugbogok – rakta le kezéből is a dobozt, s kinyitotta a fedelét. – Gyertek csak közelebb! Nem veszélyes, de a lábatokra vigyázzatok!<br /><br />A diákok félve közelítettek a ládához, hisz tudták Hagridnak mi a nem veszélyes. Victoriának és Charlotte-nak nem kellett közelebb menniük, így is közelebb voltak, mint amennyire akartak.<br /><br />- Ez úgy néz ki, mint egy fadarab – horkantott Draco, mikor Blaise-zel megnézték a ládában mozdulatlanul fekvő lényt. A fiú szürke szemei ezután a mandragórás cserepekre esett.<br /><br />- Így van, Mr. Malfoy. A dugbogok Európa és Észak-Amerika lápvidékein élnek. Mozdulatlanul pontosan olyanok, mint egy közönséges fadarab, de ha megpiszkálják… – Hagrid lehajolt új szerzeményéhez, s mozgásra késztette. Az állat kieresztette tappancsait, s kikúszott a ládából, meghátrálásra késztetve a túl közel merészkedő tanulókat. – Mint látjátok uszonyszerű tappancsai és igencsak éles fogai vannak. Csúszva, kígyózva közeledik. – A lény most megállt, s megint csak egy fadarabnak tűnt a hűvös földön. – Kisemlősöket fogyaszt, de súlyos sebet ejthet a figyelmetlen emberek bokáján is – figyelmeztette még egyszer őket. – Legkedveltebb csemegéje azonban a mandragóra, amiből itt sok van raktáron*** – mosolygott a szakálla alatt Hagrid. – És most, kisebb csoportokban, etessétek meg őket mandragórával!**** Figyeljetek egymásra, és a fülvédőiteket is cseréljétek le. Kölcsön kértem őket, Bimba professzortól – adta ki az utasítást Hagrid.<br /><br /><br />A diákok kettesével, hármasával alkottak csoportokat. Draco Blaise-zel fintorogva állt sorba a mandragóráért, majd miután azt megszerezték távolabb álltak a ládáktól. Nem sokra rá, Hagrid lépett oda hozzájuk egy dugboggal.<br /><br />Victoria kelletlenül, mandragórával a kezében állt odébb, minél közelebb Dracóhoz. Charlotte természetesen követte őt, nagy bánatára. A láda tetejét felnyitva megnézte a faszerű állatot. Megbökte pálcájával, mire Charlotte-tól kapott egy lesújtó pillantást, és a lány ajkaival formálta a „hagyd már békén” szavakat. Victori megforgatta szemeit. Nem csak egy nyafogós kis liba, de még hülye is. „Nem fogok pontot veszíteni ez a kis fruska miatt” – gondolta Victori magában, s ismét a lény felé fordult, ami ládájában mozgolódott. A lány kicsit messzebbről, kitépte a növényt a cserepes földből, s megpróbálta beledobni a ládába. A dugbog azonnal rátámadt az eledelére, éles fogaival elkapta, elvágva a mandragóra idegesítően visítós hangját. Charlotte hátraugrott az ijedtségtől, Victori pedig az állatra szegezte pálcáját, s fintorogva nézte, ahogyan megeszi a növényt. <br /><br />Eközben mellettük egy méterre Draco és Blaise próbálkozott az etetéssel. Blaise előreszegezett pálcával állt a láda felett, miközben Draco is kiszedett a cserépből egy mandragórát. A dugbog, ahogy meghallotta áldozata jajveszékelését, felébredt kieresztve tappancsait. Draco jobbnak látta, ha azonnal bedobja neki a növényt. Blaise-zel egymásra néztek, s mindketten elhúzták szájukat. Draco fejével a professzor felé bökött, majd pálcájával kisebb köröket írt le halántékánál. Arcán jellegzetes félmosolyával. Blaise felnevetett, de pálcája hegyét, még mindig a kígyószerű állatra tartotta.<br /><br />A fülvédők miatt senki nem hallhatta a fiú nevetését, csak Victori tudta miért is csinálta, hisz szemét már rég levette a dugbogról, hogy ismét Dracóékat nézhesse. Még a mellette reszketve álldogáló Charlotte-ra sem gondolt. Victori már csak azt vette észre, hogy a lány hátraugrik, elmenekülve a dugbog boka harapása elől. Így az állat irányt változtatva a legközelebbi csoport felé haladt. Victori el akarta kiáltani magát, hogy vigyázzon, de eszébe jutott, a fülvédő miatt úgysem hallana semmit. A két fiú nekik háttal állva, követték szemmel saját varázslényük evését. Victoriának cselekednie kellett. Nem hagyhatja, hogy ő miatta, szerelme megsérüljön.<br /><br />Villámcsapásként érte a felismerés, pálcáját előre szegezte Dracóékra, s elmormogott egy Protego bűbájt. A kígyózó dugbog egy láthatatlan mezőbe ütközött Draco bokája előtt. Blaise csak most vette észre a lényt, mikor még a sajátjuk is elindult a másikhoz. A két fiú egyszerre tért ki a lény elől, s pillantásuk a pajzsbűbájba ütköző állatokra terelődött. Draco meglepetten vetette szemeit az előtte egy méterre álló Victoriára, aki előreszegezett pálcával állt, ledermedve. Eközben Blaise visszalebegtette saját dugbogukat a ládába, s rázárta annak fedelét. A lány feleszmélve kábulatából, amit Draco szürke szemei okoztak, elmotyogott egy bűbájt, s a fiú elől a lény visszakerült ládájába. Charlotte nem habozott, rögtön rázárta az állatra a fatetőt, nehogy ki tudjon szabadulni még egyszer. Draco még mindig Victoriát nézte, s nem volt kétséges neki, hogy a lány miatt úszta meg a bokasérülést. Rámosolygott a lányra, s egy aprót bólintott köszönetképp, mire Victori arcán halvány pír jelent meg. Aztán visszamosolygott Dracóra, s elfordulva ránézett a vigyorgó Charlotte-ra. Szúrós tekintetével beléfojtotta a mosolyra görbülő száját.<br /><br />Pansy s Daphne már rég végeztek az etetéssel, így visszazárták a láda fedelét, bűbájjal megerősítve. A két lány szeme sarkából végignézte a jelenetet, s Pansy nem tudta eldönteni, most mérges legyen-e a lányra, vagy hálás titokban. Ha szemet vetett Dracóra, már akkor sem érdekli, így felöltötte flegma arckifejezését, s a rémült Daphnéra koncentrált. A lány egy sikkantással fejezte ki rémületét, mikor Blaise-ék felé közeledett a bestia. Pansy fejében azonban továbbra is cikáztak a gondolatok. Már hogyne érdekelné, hisz szereti Dracót. De most megint el kell viselnie a fiú régi szeretőinek tekintetét a hátán, mintha folyton őt figyelnék árgus szemekkel, mikor átkozhatnák hátba. Mit csináljon? A karácsonyi szünet fantasztikus volt mindkettejük számára, de miután visszatértek a Roxfortba, visszaállt minden a megszokott kerékvágásba. Kivéve azt a tényt, hogy már értesült róla az egész iskola, évvégén összeházasodnak. Pansy csak remélni tudta, hogy nem akad egy olyan lány sem, aki képes lenne őt ezért megátkozni, vagy más módszerrel „eltenni őt az útból”. Pansy még nem tudhatta, hogy sejtése nem is olyan alaptalan. Elindult Millicenttel a kastélyba, ugyanis Daphne rögtön odaszaladt Blaise-hez, s egy csókkal fejezte ki aggódását. Pansy tekintetével követte a fekete, és világosbarna hajú lány lépteit a kastélyba.<br /><br /><br /><br />Draco most egyedül akart lenni, így testőreit és a csókolózó párost hátrahagyva elindult vissza a kastélyba. Látta Pansyt Millicenttel, de szürke szemei előrébb kalandoztak, ahol Charlotte beszélgetett az ismerős, világosbarna hajú lánnyal. Draco elgondolkodva lépkedett a fagyos földön. Vajon a lány miért „mentette meg” egy sérüléstől? Mért nem hagyta, hisz mardekáros. És őket nem szeretik a társaik. „Na de a lányok körében népszerű vagyok. És nem is annyira csúnya. Hogy maradt vajon le a listámról?” – futott át arcán félmosoly. „Á, és vajon Charlotte barátnője?” – vetődött fel a kérdés a fiúban. Beért a kastélyba, sálját levetette, s begyűrte válltáskájába. Egyenesen a Nagyterembe tartott ebédelni, aztán utána még sötét varázslatok kivédése és mágiatörténet óra. A fiú elfintorodott az unalmas óra gondolatára, majd belépett a terembe. Minden szem rászegeződött, ahogy végigvonult asztalukhoz. Direkt nem sietett, élvezzék csak ki, ameddig csak tudják. A lányok már ott ültek az asztalnál. Draco egy szó nélkül leült Pansy mellé, s szedett tányérjára. Szeme sarkából nézte a lány mozdulatait. Orrát megcsapta a kellemes parfümillat, amit úgy szeretett. Legszívesebben odahajolt volna, s egy szenvedélyes csókot nyomott volna kedvese ajkaira, itt mindenki előtt. Ha már jegyesek…<br /><br />De Draco visszafogta magát, s csak meredten nézve tányérját, turkálta a rajta lévő ételt. Egy-kétszer feltűzött villája végére egy levágott kocka húst, de nagyobb erőfeszítéseket nem tett, hogy fogyatkozzon az étel. Nem sokra rá, befutott a Blaise-Daphne páros, s mint mindig, lehuppantak velük szemben. Blaise barna tekintete összeakadt a szürke szemekkel, mire Draco csak elhúzta a száját, szemével pedig maga mellé mutatott, majd ismét tányérjára meredt. Daphne és Pansy valamiről elcsevegett, de a fiú arra nem figyelt. Egy idő után – ami csak pár perc volt -, megunta az étel ide-oda tologatását, majd se szó, se beszéd, elhagyta a termet Blaise kérdő tekintetével kísérve. A lépcsők felé vette az irányt, a sötét varázslatok tanteremhez. Az évvégével sajnos nem csak a várt esküvő, de még a RAVASZ vizsgák is közelednek. Nem áll rosszul a tanulás terén, de így is a sok házi feladat a kviddics mellett épp elég. A harmadik emeleten befordulva Draco beleütközött valakibe. Mindketten elestek, s a hideg kőpadlón ülve néztek bele egymás szemébe. Draco most jobban megnézte magának a lányt. Világosbarna hajhoz, csillogó mélybarna szemek tartoztak, amik most megrészegülve merültek el az acélszürke szempárban. Arca kislányosan bájos volt, amolyan mindenben tökéletességre törekvő boszorkányé. Ajkai a fiút, a meggy színére emlékeztette. A lány hirtelen elszakította pillantását, s zavartan elkezdte összeszedni a kezéből kiesett könyveit. Draco pedig sietve felguggolt, és segített neki. Kezük összeért az utolsó könyv felszedése közben. A lány egy pillanat erejéig felnézett rá, s hihetetlen gyorsan elkapta kezét. Miközben felálltak, a fiú titkon, vigyorogva figyelte a lány kipirult arcát, s elbűvölő mosolyát.<br /><br />- Köszönöm – motyogta halkan a lány.<br /><br />- Nincs mit. Inkább én köszönöm – felelt zsebre vágott kézzel.<br /><br />- Mit? – kérdezett vissza a lány lesütött szemekkel.<br /><br />- A bűbájt. Megkíméltél egy sérüléstől és Madam Pomfreytól – mosolygott rá a lányra Draco, aki egy pillanatra felnézett rá. – Megtudhatom megmentőm nevét?<br /><br />- Ó…öhm… a nevem Victoria Camille Jehnsen – nyújtott kezet a lány Dracónak, aki el is fogadta, de a lány legnagyobb döbbenetére a fiú csókot lehelt kézfejére.<br /><br />- Örvendek, Victoria – eresztett meg egy félmosolyt Draco, s magában elismerte: <i>Még mindig ugyanolyan vonzereje van.</i> – Hm… Charlotte a barátnőd?<br /><br />- Én is, Draco – mosolygott vissza a lány, majd belenézve az igéző szemekbe, kikerülve a fiút, tovább folytatta útját. - És nem. Nem igazán a barátnőm – mondta úgy, hogy a fiú még hallja.<br /><br />Draco még megfordult Victoria után, végül is a jegyesség sem zárja ki, hogy ránézzen más lányra. A fiú a talár miatt nem láthatta a lány lábait, de így is megállapította, hogy mozgása igencsak kacér. Mintha a lány csak megérezte volna, hogy nézik, válla felett hátrapillantott a fiúra. Draco sármosan félmosolyra húzta száját, mire a lány is ugyan ezt tette. Majd Draco a másik irányba szedte lépteit, magában elmerengve.<br /><br />Victoria a pinceterem felé igyekezett, bájitaltan órára. Magában mosolygott az előbbi eseten. Ez a terve jól bevált, bár a kis megmentő akciója nem szerepelt benne. Jól sült el, és ez a lényeg. Így pedig „véletlenül” összefuthatott vele a folyosón. Milyen édes volt az ő szerelme, mikor rámosolygott. Rá, nem más lányra, most csak is rá. Mindennap ezt a mosolyt szeretné látni, érezni a bizsergető csókját nem csak a kezén, hanem ajkain is. A lányon végig futott a borzongás, ahogy felidézte magában Draco szájának puhaságát, ahogy leheletnyit hozzáérinti kézfejéhez. „El kell csábítanom. Nem bírom nélküle” – sóhajtott mélyet, majd meglátta a fiúk körében Charlotte-t. A lány, mikor észrevette odaintette, s Victori kelletlenül, de odament hozzá.<br /><br />- Hova tűntél? – kérdezte a lány, miközben karon ragadta, s arrébb tuszkolta a fiúk köréből.<br /><br />- Hogyhogy hova? Sehova. Ebédeltem – válaszolta Victori kezében igazgatva a kicsúszó könyveket.<br /><br />- Aha, persze. Én ebédeltem, de te nem voltál ott – dobta hátra fekete haját Charlotte, és kérdőn ránézett a lányra.<br /><br />- Mért érdekel annyira? – vetette oda ingerülten.<br /><br />- Mert a barátnőm vagy. Victori, nem hozzád való – állította meg a lányt, s a szemébe nézett.<br /><br />- Mégis kiről beszélsz? – tettetett értetlen arcot.<br /><br />- Tudod te is, kiről beszélek.<br />„Jó, hogy tudom. De kit érdekel a véleményed?” – kontrázott rá a gondolatban.<br /><br />- És, ha igen. Nem a te dolgod – válaszolt flegmán. „Sőt jobb, ha leszállsz róla”<br /><br />- Jól van. Én figyelmeztettelek – fújta dühösen Charlotte, majd otthagyta a lányt.<br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br />- Ki a fene volt az a csaj órán? – kérdezte Blaise Dracótól mágiatörténet órán.<br /><br />- Victoria Camille Jehnsen – adta meg a választ a fiú.<br /><br />- És ezt honnan tudod? – kérdezett vissza Blaise felvont szemöldökkel.<br /><br />- Onnan, hogy ma összefutottunk – mosolyodott el Draco.<br /><br />- Összefutottatok, mi? – horkantott halkan.<br /><br />- Igen. Szó szerint. A lépcsőfordulóban – nyúlt el a padon Draco, amiben barátja is követte példáját.<br /><br />- Aha… és mit csináltatok? – érdeklődött Blaise.<br /><br />- Mi ez? Kivallatás? Mért nem itatsz velem mindjárt Veritaserumot? – hökkent meg Draco, s gúnyosan vágta oda.<br /><br />- Jól van, na. Csak ez a Victoria, Charlotte barátnője – húzta el a száját Blaise.<br /><br />- Igen, én is láttam, habár azt mondta nem – tűnődött el Draco.<br /><br />- Ugye nem akarod felszedni?<br /><br />- Nem. Dehogy is. Van épp elég bajom e nélkül is – fintorgott Draco, s pillantása Pansy ében hajára tévedt. Elmélyülten figyelte annak esését, mely csak a lány tarkójáig ér.<br />Blaise követte barátja tekintetét, majd megállapodott Daphne fekete hajzuhatagán.<br /><br />- Ne szúrd el, Draco. Pont most – figyelmeztette halkan.<br />Draco elgondolkodott a mondaton. „Ne szúrd el.” De már megtörtént, és most megint hozza helyre? Pedig nem is csinált semmit, és mégis mérges rá a szerelme.<br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br />A klubhelyiségben már csak a hetedéves diákok üldögéltek elvétve. Draco, Blaise, Crak és Monstro szokásukhoz híven robbantós snapszlit játszottak a kanapé, a fotelek és azok által közrezárt kisasztalnál. Blaise még mindig nem tett le arról, hogy egyszer legyőzi barátját. Daphne mellette ült a kanapén, s néha egy puszival jutalmazta a fiú lépését. Draco és testőrei a fotelokban helyezkedtek el, míg Pansy és Millicent a kanapéról figyelték az eseményeket. Draco magában irigykedve nézte Blaise és Daphne meghitt kapcsolatát, s szürke szemei minduntalan Pansy arcára tévedtek. Figyelme kezdett lankadni a játék során, s talán most Blaise-nek áll majd a szerencse.<br /><br />- Nem ittál ma Felix Felicist, Draco? – nevetett fel Blaise, felhívva barátja figyelmét.<br /><br />- Nekem nem kell szerencseszérum a nyeréshez, Blaise – válaszolt gunyorosan.<br /><br />- Pedig, most nem ártana – röhögött barátja.<br />„Hát, tényleg nem. De nem a játékhoz”<br /><br />- Ugyan. Próbálkozz még csak, Blaise – gúnyolódott Draco, és lapjait rendezgette kezében.<br /><br />- Én nem csak próbálkozom, barátom – vigyorgott a fiú, majd kiterítette lapjait. – Na Draco, milyen lapjaid vannak?<br />A fiú csak gúnyosan elvigyorodott, s ő is terített.<br /><br />- Á! Most már kezdem feladni – csóválta a fejét Blaise, s lehervadt mosollyal ránézett barátjára.<br /><br />- Ó, Blaise - kiáltott fel Daphne. - Nálam te vagy a legjobb – fonta a fiú nyaka köré karjait, s gyengéd csókot lehelt szájára.<br /><br />- Téged legalább megvigasztal valaki – vetette oda Draco, s pillantása Pansyre esett, kényelmesen elnyúlt a fotelben. A lány most felnézett rá. – Ha én veszítenék, engem ki vigasztalna? – tette fel a kérdést gunyorosan, egyenesen a mogyoróbarna szemekbe nézve.<br /><br />- Remélem, nem rám gondoltál. Elegen vannak, azon a bizonyos listádon – vágott vissza Pansy ugyanolyan gúnyosan, miközben állta az acélszürke szemek fogságát.<br /><br />- Sajnos, te vagy rajta az első – folytatta a fiú. – Ha még nem vetted volna észre.<br /><br />- Hát, nem. Képzeld! Elég nehéz észrevenni, ha nem mutatod jelét – tette keresztbe a lábait a lány.<br /><br />- Daphne kedves, most üres a hálótok igaz? - suttogta a lány fülébe Blaise, majd egy csók után felkeltek a kanapéról.<br />Blaise, Daphne, Crak és Monstro észrevétlenül tűntek el mellőlük, így a klubhelyiségben már csak ketten ültek.<br /><br />- Nem e? - döbbent le Draco, s elhúzta száját. - Akkor nem tudom, mi volt a karácsonyi, meg az eljegyzési bál - vágta oda a fiú ingerülten.<br /><br />- Meg is lett a következménye a kis akciódnak - felelt mérgesen a lány.<br /><br />- Igen? - kérdezte élesen a fiú. - Mire gondolsz?<br /><br />- Ne játszd az értetlent! - csattant fel a lány, s mérgében felállt a kanapéról. Dühtől kipirult arccal állt a nyugodt Draco előtt, ami csak még jobban felkorbácsolta idegeit. - Mért kell ezt csinálnod? Mondd meg őszintén!<br /><br />- Én miért csinálom? - pattant fel Draco is a fotelből, s most már ő is közvetlenül a lány előtt állt. - Te, miért csinálod? - túrt bele szőke tincsibe. - Azt hittem minden megváltozik a szünet után, de te továbbra is játszod a sértett kisasszonyt - gúnyolódott Draco felettébb higgadt hangon, pedig belül viharként tomboltak érzelmei.<br /><br />- Én is azt hittem - mondta halkan a lány, s lesütötte szemeit.<br /><br />- Akkor? - Draco a lány álla alá nyúlt, így késztette arra, hogy a szemébe nézzen. Csak ezután folytatta. - Én sem bírom már sokáig, Pansy. Főleg, ha továbbra is ezt fogod csinálni. A múltat már nem tudom megváltoztatni, csak a jövőt, ha persze hagyod - suttogta a mondat végére, majd egy könnyed, mégis hosszú csókot nyomott a lány ajkaira, s kikerülve őt felballagott hálókörletébe.<br /><br />Pansy leroskadt a kanapéra, arcát kezeibe temette. Egy mondat zakatolt szüntelenül fejében. <i>,,Én sem bírom már sokáig, Pansy"</i> A lány maga sem tudta már pontosan miért is csinálja azt, amit. Csak azt tudta biztosan, hogy szereti Dracót, de most, hogy megtudta mennyi lány járt már az ágyában, féltékeny volt. És dühös. Dühös, amiért ennyiszer csalta meg őt a fiú, holott már elsőtől kezdve jegyesek. Hogy bízzon így benne? S elméjében a mondatot követte a többi is. <i>,,Főleg, ha továbbra is ezt fogod csinálni. A múltat már nem tudom megváltoztatni, csak a jövőt, ha persze hagyod"</i> Honnan tudja biztosan megmondani, hogy most nem csalja e meg? Hogy most nincs e akár egy szeretője is, aki minden este őt várja a Szükség Szobájában? A múlt vajon ez volt, s most a jelenben ez nem történik meg? És mi a garancia, hogy a jövőben sem fog az esküvőig? ,,Semmi. Csak a bizalom" - fogalmazódott meg Pansyben, majd vontatott léptekkel ő is felment hálószobájába. <br /><br /><br /><center>~~ß~~</center><br /><br /><br /><br />* Ha valakinek eszébe jutna: direkt hagytam le az a betűt Victoria nevében, becézés céljából. Szerintem jól hangzik.<br />**A varázslények, a Mágiaügyi Minisztérium által meghatározott besorolása:<br />1. XXXXX - bizonyítottan varázslót ölt/ idomításra, szelídítésre alkalmatlan<br />2. XXXX - veszélyes/kezelése szaktudást igényel/ csak magasan képzett varázsló tud bánni vele<br />3. XXX - képzett varázslóra nem veszélyes<br />4. XX - ártalmatlan/szelídíthető<br />5. X - unalmas<br />***A dugbog jellemzése:<br />Salamander, Göthe: Legendás állatok és megfigyelésük című könyvből idéztem<br />****Igen, tudom, hogy nem igen etetnék mandragórával a dugbogokat a Roxfortban, de ez kell a jelenethez. Képzeljétek el úgy, hogy csak Draco-Blaise, Pansy-Daphne és Victoria-Charlotte alkotnak egy-egy csoportot, a többiek nagyobbakban dolgoznak. Így nincs annyi dugbog sem. Remélem, azért elnézitek nekem.<br /></div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-60623165608280550302009-10-12T10:43:00.000-07:002009-10-12T10:44:51.430-07:0011. fejezet - Elterjed a hír<div style="text-align: justify;">Másnap reggel Draco magától ébredt fel. A sötétítőfüggönyökön keresztül besütöttek a nap erőtlen sugarai. Nyújtózott egyet, majd rápillantott az éjjeliszekrényén lévő órára. A reggeliig még van egy órája elkészülni. Felkelt a kényelmes ágyból, s a fürdőszoba felé vette az irányt. Most csakis egy józanító, kellemes fürdő hiányzik életéből a tegnap este után. Teleengedte a hatalmas kádat forró vízzel, beletöltötte menta illatú habfürdőjét, s elterült benne. Fejét hátravetette a kád peremére, kezeit két oldalra kiterítette. Hosszasan fürdőzött, legalábbis eddigi szokásával ellentétben. Negyedóra múlva felöltözve állt szobája közepén. Megigazította haját, majd kilépett a helyiségből. Odalépett Pansy szobájának ajtajához. Habozott. Talán életében először, habozott. ,,Ugyan, most mit csinálok? Malfoy vagyok. Egy Malfoy nem habozik." - Azzal Draco bekopogott. Néma csönd, semmi sem szűrődött ki a szobából. Draco gondolt egyet, s halkan benyitott. Felrémlett benne egy kép, amikor ugyanezt csinálta. Ez mosolyra késztette. Miután becsukta az ajtót, szeme a baldachinos ágyra vetődött. Pansy a hátán feküdt, a vékony takaró félig lecsúszva a lány testéről. Draco akaratlanul is elmosolyodott, majd amennyire halkan csak tudott, odalépkedett szerelméhez. Féloldalasan ráfeküdt az ágyra a lány mellé. Pár percig csak Pansy arcát figyelte, majd kezével végigsimította a lány bal oldalát a takarón keresztül, combjától egészen kecses nyakáig. Draco meglepődött, mikor Pansy alig hallhatóan elmotyogta nevét. Félmosolyra húzta száját, majd odahajolt kedvese ajkaihoz, s gyengéden megcsókolta. Majd a lány nyakára tévedt, hogy ott is puszikkal kényeztesse el.<br />Pansy felébredt a csendes megrohamozásra. Beletúrt a fiú tejföl szőke hajába, s visszahúzta szájához, hogy érzékien megcsókolja. Érezte Draco tenyerét csípőjén, ahogy izgatóan halad egyre lejjebb combjára.<br /><br />- Már korán reggel letámadsz? - vált el a fiú ajkaitól Pansy.<br /><br />- Nincs is korán. Fél nyolc van - kontrázott rá Draco. - Nyolckor reggeli a szüleimmel. Tudod.<br /><br />- Igen. És mért nem a manó ébresztett? Hm? - ironizált a lány.<br /><br />Draco horkantott egyet, csak azután válaszolt.<br />- Szóval egy házimanó ébresztése ennél sokkal jobb. Máskor nem is jövök - húzta el a száját, s felkelt a lány mellől.<br /><br />Pansy magában elmosolyodott, majd felpattant az ágyból, s megállt az előtt. Mielőtt még a fiú feltépte volna az ajtót, megszólította.<br /><br />- Draco. Mintha ezt egyszer már eljátszottuk volna - búgta érzékien.<br />Draco visszafordult a lány hangjára, s agyában megfogalmazódott, hogy mégse kellett volna bejönnie a szobába. Pansyn fekete, majdnem átlátszó anyagból készült hálóing volt, ami sejtelmesen vonta körül csábító, nőies alakját, ében haja szexisen, összekuszálódva keretezte arcát. Draco nagyot nyelt, ahogyan végigmérte a lányt. Pansy arcán megjelent egy Dracót meghazudtoló, önelégült mosoly, ahogy belenézett Draco megbabonázott szemeibe. Pansy lassú léptekkel elindult a fiú felé, s mikor odaért, közel hajolt ajkaihoz.<br /><br />- A folyosón találkozunk - súrolta ajkaival Dracóét ingerlően, majd kinyitotta az ajtót, s kitessékelte a döbbent fiút. Kényelmesen megfürdött, majd felöltözött. Közben kinézett az erkélyajtón is. A Malfoy kert gyönyörűen tündökölt fehér színében. A szökőkút a hó dacára, lélegzetelállítóan ontotta magából a vízcseppeket.<br />A folyosón falnak dőlve, már várt rá a fiú. Arcán megszokott félmosolyával, rácsúsztatta kezét Pansy derekára, és egy hirtelen mozdulattal magához rántotta.<br /><br />- Ezzel még jössz, az előbbiért - suttogta Draco, majd lecsapott a lány ajkaira.<br /><br />A megterített asztalnál már ott ültek a Malfoy szülök, élénk beszélgetést folytatva kettőjükről. <br /><br />- Jó reggelt - léptek be az étkezőbe, majd Draco kihúzta szerelmének a széket, hogy leülhessen. Helyet foglalt mellette, s szürke szemeit belefúrta apjáéba.<br /><br />- Jó reggelt - köszöntötte Lucius is a fiatalokat. - Hogy aludt Miss Parkinson? - fordult a lány felé, miközben pirítósát vajazta meg.<br /><br />- Köszönöm, jól - válaszolt Pansy ránézve a férfire, s lezárta elméjét. Elzárva leendő apósa elől a tegnap esti kis jelenetet.<br /><br />- Ennek nagyon örülök - villantotta félmosolyát a lányra, majd fia felé fordította figyelmét. - És van már programotok mára?<br /><br />- Hm... igen. Megejtjük a kis sétánkat a kertben. - Draco ránézett Pansyre, és két Malfoy címeres csészét teletöltött meleg teával, majd folytatta. - Persze, ha csak Pansynek is megfelel - tette le az egyik csészét kedvese elé.<br /><br />- Hm? - lepődött meg Pansy. - Természetesen jó - bólintott aprót, nyomatékot adva álláspontjának.<br /><br />- Akkor ezt megbeszéltük - eresztett meg egy mosolyt, s belekortyolt teájába.<br /><br />A reggeli után Draco és Pansy felhúzták téli talárjukat, s az üvegházon keresztül kiléptek a hűvös, hólepte kertbe. Jövetelükkor látott örökzöldek, most fehér színben pompáztak a lány szemeiben. Draco átkarolta Pansy vállát. Így haladtak szótlanul egymás mellett, talpuk alatt ropogott a porhanyós hó. Pansy halkan megköszörülte a torkát, s levegőt vett, mintha mondani akarna valamit, de inkább beleharapott alsó ajkába. Ezt párszor eljátszotta, míg Draco meg nem unta, s hirtelen megállította a lányt.<br /><br />- Pansy, mondjad mi a baj!? - szólította fel a lányt, acélszürke szemeit belefúrta a mogyoróbarna szemekbe.<br /><br />- Én... én, csak... - hebegte Pansy zavartan, majd egy mély sóhaj után még egyszer belekezdett. - Mi lesz, ha kiderül, hogy jegyesek vagyunk? - tette fel a kérdést Pansy.<br /><br />- Hogyhogy mi lesz? - értetlenkedett Draco. - Semmi nem lesz. Ugyanúgy éljük tovább az életünket. Hozzámész egy Malfoyhoz, ez megtiszteltetés - kelt ki magából Draco, mert nem értette Pansyt. Mért kell most ezt előhoznia, amikor olyan jól megvoltak. Nem gondolkodtak a jövőn, csak az érzéseiken.<br /><br />- Jaj, Draco. Már megint előjött a Malfoy egód - vetette oda ingerülten Pansy, s elfordult a fiútól. - A tegnapiba sem gondoltál bele, csak cselekedtél - indult tovább indulatosan a lány.<br /><br />- Mert te nem, mi? - horkantott fel Draco, és követte a lányt.<br /><br />- Igen, sajnos én sem gondolkodtam. Pedig az egész házasságkötésünket sutba dobhattuk volna egy perc alatt - mondta a lány halkabban, de Draco tisztán értette.<br /><br />- Tudtam, mit csinálok, és nem úgy néztél ki, mint aki nagyon ellenezné - fintorgott a fiú, majd elrejtette érzelmeit, mikor beérte a lányt.<br /><br />- Na persze. Pont úgy néztél ki - gyorsította fel lépteit Pansy.<br /><br />- Érdekes. Tegnap még tetszett. Nem is kicsit - jelent meg arcán kaján vigyor, majd hirtelen szembetalálta magát Pansy szúrós szemeivel. Megtorpant előtte, keresztbe tette karját, s várta a lány reakcióját. Pansy rendezte vonásait, s mivel nem tudott mivel visszavágni, lehajolt a földre, és gyúrt egy hógolyót, amit Draco képébe dobott.<br />A fiú meglepődött szerelme tettén, s mikor letörölte magáról a jéghideg havat, ránézett a vigyorgó lányra. Félmosolyra húzta száját, és ő is ugyanígy tett Pansyvel. A lány ledermedt egy pillanatra, majd neki akart „rontani” Dracónak, hogy ledöntse a fiút lábáról, de fordítva sült el. Elcsúszott, s magára rántotta Dracót. Egy fájdalmas nyögés hagyta el a száját.<br /><br />- Szállj le rólam - préselte ki magából Pansy.<br /><br />- Dehogyis. Valahogy meg kell, hogy büntesselek az előbbiért - gúnyolódott Draco vigyorogva, és lecsapott a lány ajkaira. Pansy készségesen visszacsókolt, de egy másik, váratlan pillanatban átfordította Dracót. Így ő került felülre. Elhelyezkedett a fiú ölén, belenézve a szürke szempárba.<br /><br />- Ismerős helyzet - vigyorgott kéjesen a fiú.<br /><br />- Csak azért, hogy ne fázzak fel miattad - vágta vissza gúnyosan.<br /><br />- Tudom, hogy tetszik, ne tagadd. És csakis azért csinálod. - Draco elkapta a lány derekát, s maga alá gyűrte. - Ne csak én legyek csurom vizes - vigyorgott.<br /><br />- Persze. Az tetszik, hogy rajtad ülhetek, és a szüleid bármelyik percben megláthatnak - gúnyolódott Pansy, miközben megpróbálta Dracót lelökni magáról. A fiú azonban nem engedett neki, még egyszer megcsókolta, csak azután rántotta fel a hűvös földről.<br /><br />- Inkább menjünk be, és öltözzünk át. Ha megfázol, még engem fogsz okolni - ironizált Draco, s elindultak vissza a kúriába.<br /><br />- Még szép, hogy téged. Sőt! Meg is átkozlak érte – vágott vissza gúnyosan a lány, majd érezte, ahogy Draco felkapja őt a karjaiba. - Draco, mit csinálsz? - rémült meg Pansy a hirtelen cselekedettől, s egyenesen belenézett a szürke szempárba, miközben karjait Draco nyaka köré fonta, hogy biztonságosabb helyzetben érezze magát. <br /><br />- Hát akkor már legyen meg az az ok, amiért leátkoznád a fejem - válaszolt gunyorosan Draco, miközben sejtelmes félmosolyra húzta száját, s kiválasztott egy hókupacot.<br /><br />- Ne Draco! - sikoltott fel Pansy, mikor a fiú játszva lejjebb engedte karjaiban, hogy elhitesse vele, beledobja a hóba.<br /><br />- Hm... egész jó nevelési eszköz. Nem gondolod, Pansy? - nevetett Draco, miközben a lányt tartotta.<br /><br />- Nem. Nagyon nem - mondta bosszúsan a lány. - Tegyél már le! - szólította fel hiába, lábaival kapálózva.<br /><br />- És ha nem? - nézett bele a szikrákat szóró, mogyoróbarna szemekbe. Pansy megdermedt, ahogyan elveszett Draco jéghideg szemeiben. Majd a fiú lassan, de határozottan rányomta ajkait a lányéra, aki viszonozta a gyengéd, remegtető csókot. Draco a csók alatt lerakta a lányt saját lábára, de nem engedte el. Karcsú derekán tartotta kezét. Mikor már nem bírta levegő nélkül, elszakította száját Pansyétől, majd ellépett tőle. Csak egy-két lépés után fordult vissza a lemaradt lányhoz.<br /><br />- Az előbb még annyira sietős volt. Most már nem? - kérdezte kajánul vigyorogva.<br /><br />- Mért kell mindig így letámadnod? - toppantott Pansy kislányosan, majd elviharzott Draco mellett, be a kúriába. Draco csak nevetni tudott szerelmén. Nem sokszor vannak ilyen kirohanásai, de olyankor a fiú elraktározza elméjében. Visszament ő is a lány után. Ráérősen felballagott a szobája elé, majd bekopogott. Most Pansy állt egy szál törülközőben a fiú előtt, de még szárazon. Draco csíntalanul elvigyorodott, majd beljebb lépett, s Pansy nem akadályozta meg. Csak akkor, amikor a fiú becsukta az ajtót, s hanyagul nekidőlt.<br /><br />- Mit akarsz már megint? - kérdezte a lány halkan, maga előtt védekezően keresztbe fonva karjait.<br /><br />- Hm... egy meleg fürdő jól esne - jelent meg arcán csábos mosolya.<br /><br />- A szobádban van egy saját fürdőszobád - vetette oda Pansy.<br /><br />- Na, igen, de kettesben élvezetesebb - húzta le talárját Draco, elhajította a szoba sarkába, majd megsimította a lány arcát, kecses nyakát, egyre lejjebb haladva, leheletnyit érintve selymes bőrét a törülköző széléig. Pansy eszében felmerült, hogy ennek nem lesz talán jó vége, de most nem tudott ellenállni Draco elhomályosult szürke szemeinek, és hótól csapzott szőke hajának. Kezével kibújtatta a fiút pulóveréből, majd kigombolta ingjét, s áttért az ezüst öv eltávolítására. Közben a fürdőszoba felé araszoltak. A kádat már megtöltötte Pansy forró vízzel.<br /><br />- Ugye nem tetted tele a jázminos illatú habfürdőddel? - kérdezte Draco sebtében, miközben magához húzta Pansyt, s belökte lábával a helyiség ajtaját.<br /><br />- Még nem, de ha szeretnéd, rakhatok - gúnyolódott a lány.<br /><br />- Merlinre! Meg ne próbáld - horkantott Draco, s mivel ő már szinte meztelen volt, - csak egy alsónadrág volt rajta - lassan, végigsimítva Pansy testét, leoldotta a lány törülközőjét, ami lehullott a fürdőszoba csempéjére. Közelebb húzta magához a törékeny testet, s lecsapott szájára. Miután elváltak, Pansy gonosz vigyorra húzta száját, majd a hatalmas kádba lökte Dracót. Utána ő is beszállt mellé, s a vízbe öntött egy semleges illatú habfürdőt.<br /><br />- Boszorka - jött fel a víz felszínére Draco, s elhelyezkedett a kád peremén. Alsónadrágját kidobta a helyiség csempéjére.<br /><br />- Ó, ezt csak most vetted észre? - kérdezte Pansy vigyorogva, s odabújt hozzá, fejét hátrahajtotta karjára, Draco pedig a vállára helyezte kezét.<br /><br />- Á, dehogy. Már régóta tudom. És nekem veled kell leélnem az életem - gúnyolódott Draco.<br /><br />- Nekem szörnyűbb, ne aggódj. Jobban megkeseríted - vetette oda Pansy.<br /><br />- Egy Malfoy csakis jobbá teheti - vágott vissza Draco.<br /><br />- Ne kezdd megint - fintorgott a lány. - Vagy, most én büntetlek meg… ezért - húzta gonosz mosolyra száját, s végigsimította Draco vizes felsőtestét, egészen legérzékenyebb testrészéig. Draco száját halk nyögés hagyta el, ahogy Pansy keze izgató vándorútra tévedt, majd a lány egyik lábát átvetette az övén, s elhelyezkedett ölén. Lassan, hívogatóan hozzáérintette nedves ajkait szájához, aztán gyorsan el is húzódott.<br /><br />- A tűzzel játszol, kedves – szólalt meg Draco rekedtesen, s kezeivel végigpásztázva a lány combjait, átkulcsolta derekát. Egy határozott, mégis gyengéd mozdulattal feljebb rántotta magához.<br /><br />- Tudom, de olyan jó – mosolyodott el huncutul Pansy. – Most még kiélvezhetem az effajta gonoszkodásaimat rajtad – kacérkodott, majd ráhajolt a fiú szájára. Draco belement a játékba, s érzéki szenvedéllyel viszonozta a csókot, miközben tenyere a lány csípőjére tévedt. Kínzó lassúsággal bejárta a lány nedves nyakvonalát, szívta a puha bőrt.<br /><br />- Ne szívd ki a nyakam, azt el is kell tűntetnem – próbált bosszús hangon megszólalni Pansy, de gyenge, erőtlen suttogásra tellett csak, amikor Draco hátrébb döntötte, s megcélozta kebleit. Most a lányon volt a sor, hogy felnyögjön.<br /><br />- Nekem nem úgy tűnik, mintha te büntetnél engem – vigyorgott Draco.<br /><br />- Csak várd ki a végét – vágott vissza a lány, majd kibújt Draco karjaiból, s vele szemben helyezkedett el. Draco nem tudta mire vélni ezt a hirtelen fordulatot, majd megérezte a víz alatt Pansy lábát.<br /><br />- Ha akarsz valamit, majd visszajössz – szólalt meg Draco halkan, s kissé flegmán.<br /><br />- Nem, majd te jössz – mosolygott Pansy kihívóan, s picit feljebb ült a kádban, kezeit ráfektette két oldalon annak peremére. A fehér, sejtelmes hab őrjítően vonzotta Draco tekintetét, ahogyan lágyan, s titokzatosan fonja körül a dús halmokat. Jobb kezével beletúrt a víztől még sötétebbé vált ében hajába, s onnan haladt, kecses cirógatással le tarkóján át, ujjbegyével leheletnyit érintve bársonyos bőrét nyakán. Fejét oldalra billentve nézett bele az elhomályosult szürke szemekbe, miközben folytatta a Dracót megbabonázó mozdulatot, míg ujjbegyei bele nem vesztek keblei közt a vízbe.<br /><br />Draco fantáziája rögvest beindult, ahogy elképzelte a víz alatti érintést. Arca semmit sem tükrözött a benne lejátszódó érzelmekből, de alig bírta megállni, hogy rá ne vesse magát Pansyre. Megint ő engedjen a kísértésnek? Hagyja, hogy bármikor felizgassa, s kénye kedve szerint játszadozzon vele? „Nem. Azt már nem” Odacsúszott szerelméhez, s hevesen megcsókolta. Mikor érezte a lány ölelő karjait nyaka körül, hirtelen megragadta fenekénél, és egy lendülettel kiemelte a kád szélére.<br /><br />- Ezt most mért csináltad? Így megfagyok – korholta le a fiút játékosan.<br /><br />- Mindjárt meleged lesz – húzta kéjes vigyorra száját Draco, majd beékelte magát a lány lábai közé.<br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br />Gondolataiba merült, miközben kényelmesen elterült ágyán. A lemenő nap aranysugarai csíkban szűrődtek be a homályos szobába. Kopogás törte meg a síri csendet, majd egy „tessék” után meg is látta őt. Ugyanabban az átsejlő anyagú hálóingben volt, amiben reggel. Becsukta maga mögött az ajtót, s rövid, de temperamentumos léptei nyomán, suhogott köntöse.<br /><br />- Zavarlak? – kérdezte Pansy, mikor az ágy végéhez ért.<br /><br />- Nem. Csak gondolkodtam – válaszolt Draco.<br /><br />- Hm… te azt is szoktál? – fogta gunyorosra a lány.<br /><br />- Igen, én gondolok a következményekre is – gúnyolódott Draco is, s intett a lánynak, hogy feküdjön mellé. Pansy feltérdelt az ágy végére, s macska módjára, négykézláb mászott Draco fölött, míg el nem érte a fiú száját. Csókot nyomott rá, majd az oldalához feküdt. Draco magukra rántotta a paplant, s átkarolta a lány vállát. Pansy a mellkasára hajtotta fejét, s lehunyva szemét, belélegezte a megszokott menta illatot.<br /><br />- Na és te gondolkodtál? – szólalt meg hirtelen Draco rekedtes hangon.<br /><br />- Miről? – kérdezett vissza értetlenül Pansy.<br /><br />- A mai vitánkról – felelt a fiú maga elé meredve. Agyában felrémlett a szóváltásuk.<br /><br />-Igen, de ez az este még a miénk – mondta Pansy halkan. Nem akart veszekedni Dracóval, nem akart a holnapra gondolni, vagy egyáltalán az utánra. Eddigi élete így is fenekestül felfordult. A Mardekár klubhelyiségében, azon a bizonyos estén elcsattanó csók. Az első csókjukkal, ami áttörés volt a kapcsolatukban. Álmaik, vágyaik felerősödtek egymás iránt olyannyira, hogy az a hat hónap most ezért lesz gyötrelmes a számukra, egészen a csillapító esküvőig.<br /><br /><br /><br />Többet nem is beszéltek, csak élvezték egymás közelségét. Biztonságban érezte magát Draco karjai közt, mellkasán pihentetve fejét, hallgatta a fiú szívének minden dobbanását. Most már tudja, hogy e szív érte dobog. Ez már nem csak naiv, reménnyel teli képzelgés. A kötelező, formai kezdetből, talán boldog, ám gúnyos házasság lesz. Mert náluk elmaradhatatlan a gunyorosság és az álarc.<br />Egymás karjai közt aludtak el, hogy másnap visszatérjenek a Roxfort ódon falai közé.<br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br />Vasárnap reggel elindult a Roxfort Express a karácsonyi szünetre hazatért tanulókkal. Draco s Pansy a vonat hátsó kupéjában foglaltak helyet egymás mellett, mikor a Blaise-Daphne páros rontott be a hozzájuk.<br /><br />- Sziasztok – köszöntek egyszerre, majd Blaise leült Dracóval szembe, lehúzva maga mellé Daphnét is.<br /><br />-Na, hogy teltek a bál utáni napok? – kérdezte vigyorogva a fiú, miközben Daphne kezét simogatta.<br /><br />- Kellemesen – felelt Draco félmosolyra húzva száját, amiből Blaise már értette is. – Inkább nektek kéne mesélnetek – utalt barátja boldog mosolyára, s Daphnéval való kapcsolatára.<br /><br />- Ó, hát igen – nézett egy pillanatra a mellette ülő fekete hajú szépségre, majd folytatta. – A bál után vendégségben voltam – vigyorgott szélesen Blaise.<br /><br />- Hm… gondolom a Greengrass kúriában – vigyorgott Draco is mindentudóan.<br /><br />- Még szép. Nem is a Carrow famíliánál – húzta el a száját fintorogva Blasie.<br /><br />- Tényleg. Elintézted, Blaise? – bosszantotta barátját.<br /><br />- Hogy is mondjam? – töprengett el egy pillantás erejéig - Úriemberhez méltón, Draco – kacsintott Blaise pajkosan.<br /><br />- El tudom képzelni azt a módot – vetette közbe Pansy is, aki eddig Daphnéval beszélgetett.<br /><br />- Hát, nem olyan durván, mint Draco azt a Fletchley-t – szúrta közbe Daphne is, s mosolyra húzta száját, miközben Blaise-re nézett.<br /><br />- Nem kell az egekbe emelned szerény tettem, szépségem – vigyorgott Blasie szerelmére.<br /><br />- A szerénység nálad alapvető hiányosság – gúnyolódott Draco -, ahogy a hőstettek is.<br /><br />- Úgy bizony – nevetett fel a fiú. – A hőstettekben nem én vagyok a felülmúlhatatlan – sóhajtott fel színpadiasan -, csak a szerelmes védelem biztosításában – villantotta ki fehér fogsorát. – Na, és várjátok már a holnap reggelt?<br /><br />- Mért? Kellene? – tettetett értetlen arckifejezést Draco, de felrémlett benne Blaise, bálon elejtett mondata: <i>„Ez benne lesz a Prófétában”</i><br /><br />- Tudom, hogy arra gondolsz Draco - nézett bele a szürke szemekbe.<br />Pansy és Daphne értetlenül hallgatták a két fiú beszélgetését. Egyikőjük sem tudta elképzelni, mire is gondolhatnak. Hiába két jó barát, félszavakból is érti egymást.<br /><br />- Majd meglátjuk mi lesz – tért ki Draco.<br /><br />- Megmondanátok végre, hogy mégis miről beszéltek? – csattant Pansy hangja.<br /><br />- Kedves, hétfő reggel. Vagyis a Próféta legelső száma, a címlap sztorival együtt – mutatott rá Blaise beszélgetésük tárgyára.<br />Pansy hirtelen elhallgatott, maga elé meredve jött rá Blaise fontos utalására. Próféta, bál,… csók. ,,Ó, ez nem lehet igaz” – nyögött fel magában a lány.<br /><br />- De, de. Látom, most már te is arra gondolsz, drága – vihogott fel Blaise Pansy pillanatnyi arckifejezésén.<br /><br />- Ne gúnyolódj Blaise – sziszegte Pansy.<br /><br />- Én? – tettetett meghökkenő arcot. – Csak annyira kevésszer látok rajtatok érzelmet – vigyorgott a fiú.<br /><br />- Rendben Blaise, értettük a kis poénod – húzta el a száját Draco. Barátja sajnos emlékeztette azokra a várható következményekre. "Tessék" itt az átgondolt tett. Ezt még meg fogom kapni Pansytől” – horkantott magában Draco. <br /><br />- Érzem, hogy felettébb forgalmas hétfő reggelünk lesz – vigyorgott Blaise.<br /><br />A vasárnap délutánt a kipakolással, majd kártyajátékokkal ütötték el kedvenc kanapéjukon a klubhelyiségben.<br /><br /><center>¤¤¤¤</center><br /><br />A fiúk hálótermében már mindenki az álmok földjén járt, kivéve két embert. Draco és Blaise nem tudtak aludni, jobban mondva csak Draco nem. Blaise inkább megunta barátja ágya felől hallatszódó folyamatos, nyugtalanító mozgolódások, forgolódások neszét.<br /><br />- Elmondanád végre, mi a fenéért nem alszol még éjfélkor? – tért ki a hitéből Blaise, s felült ágyán, majd Draco sötétben érzékelt teste felé fordult. Aztán kitapogatta éjjeliszekrényén fekvő pálcáját, s elmormogott egy Lumost.<br /><br />- Semmiért. Csak egyszerűen nem tudok aludni – morgott Draco az orra alatt.<br /><br />- Na, ezt nem meséled be nekem, Draco. A legjobb barátod vagyok. Nem igaz, hogy mindent úgy kell kihúzni belőled – suttogta Blaise a lehető legmérgesebben, miközben nézte a hanyatt, feje felett összekulcsolt kézzel fekvő Dracót.<br /><br />- Igen, és épp ezért tudhatnád már, hogy nem szoktam ilyenről beszélni - tért ki a válasz elől, pedig egyáltalán nem így akarta.<br /><br />- De most igenis fogsz, mert nem tudok tőled aludni. Nem láthat Daphne karikákkal a szemem alatt – tettetett felháborodást Blaise.<br /><br />- Ezt egyszerűen megoldhatom, csak egy Silencio – gúnyolódott Draco. – Blaise, nem tudod, mit indítottál el a mai rávilágításoddal – tette hozzá alig hallhatóan.<br /><br />- Ezt hogy érted? – értetlenkedett Blaise.<br /><br />- Reggel a Prófétában mindenki elolvassa a mi nagy esküvőnket – horkantott halkan Draco.<br /><br />- És ez mért baj?<br /><br />- Hogyhogy mért? – Draco oldalra nézett Crakra, Monstróra, akik mellettük húzzák a lóbőrt, de a biztonság kedvérét elővette pálcáját, s küldött rájuk is egy némító bűbájt - - Már Pansy is feltette a „mi lesz” kérdést – folytatta fintorogva. – Mi vagyunk az egyetlenek, akik az évvégén összeházasodnak. Ne érts félre, ez aranyvérű hagyomány, és büszke is vagyok rá, de nem lehetne kicsit később?<br /><br />- Draco – kezdte Blaise, egy mély sóhaj után -, biztos, hogy ez a baj? Tudom, hogy tiszteled a hagyományokat, és szereted Pansyt. Ne nézz így rám, még ha ti nem is mondjátok ki, látszik – vigyorgott Blaise. – Draco, ezt akartad már mióta. Hanyagolod a szeretőidet, hogy javuljon a kapcsolatod Pansyvel. És, nem sikerült? Hm?<br /><br />- Ez igaz, de láttad mi lett. Ott van a Fletchley-s eset.<br /><br />- Igen, és mi derült ki abból is? – tartott egy kis hatásszünetet. - Pansy féltékennyé akart tenni. Az is csak javította kettőtök között a dolgokat - érvelt tovább barátja.<br /><br />- Jó, ebben is igazad van - adta meg magát Draco. Amit igazából gondolt, persze nem mondta ki. Bár, mit aggódik ő ezen? Pansy meg tudja védeni magát, sőt. Ha annyira szereti őt, mint ahogy Blaise - és talán már ő is - hiszi, akkor még a régi barátnőit is le fogja szerelni, amolyan gonoszkodós boszorkaként, ahogy szereti.<br /><br />- Na, akkor ezt megbeszéltük - hanyatlott vissza erőtlenül a párnájára Blaise -, és most légy szíves aludj! - Azzal a fiú eloltotta pálcája hegyén a kis lángot, s egy perc múlva már csak a szuszogását lehetett hallani.<br />Draco ezzel szemben még mindig gondolkodott, de egy idő után megunta, s észre se vette, hogy mikor szenderedett el Pansy arcával tudatában.<br /><br /><br /><br />- Draco! Ébredj már fel! - rázta meg gyengéden barátját Blaise.<br /><br />- Hagyj már békén - morogta Draco a paplan alól.<br /><br />- Éjjel kellett volna aludnod, most gyerünk reggelizni, mert elkésünk McGalagonytól.<br /><br />- Nem érdekel - kászálódott ki az ágyból Draco. - Nem akarok lemenni.<br /><br />- Pedig muszáj lesz. - Azzal Blaise hozzávágta barátjához mardekáros talárját.<br /><br />Jó tíz perc kellett ahhoz, hogy Draco végre elkészüljön, s lemehessenek reggelizni. Így is késésben voltak. A klubhelyiségben alig volt egy-két elsős diák. A folyosón Draco még nem vett észre változást. Remélte, hogy nem is fog. A Nagyteremben elfoglalták szokásos helyüket. Blaise rögtön lecsapott Daphnére, aki Crak és Monstro mellett ült, Draco pedig Pansy mellett foglalt helyet, a lány másik oldalán meg Millicent.<br /><br />- Jó reggelt - köszöntötte Pansyt Draco, miközben a lányra nézett. Arca semmit sem tükrözött, ugyanolyan közönyös volt, mint mindig.<br /><br />- Neked is - válaszolt a lány is, s ránézett az őt bámuló fiúra. Szavak nélkül is megértették egymást. Hogy várnak. Méghozzá a Reggeli Próféta legújabb számára, s az azt követő fogadtatásra.<br /><br />- Jönnek a baglyok - szűrődött be elméjükbe Blaise hangja.<br />A zsúfolt, szürke felhőkkel tarkított Nagyterem baglyok százával telt meg. Draco, s Pansy elé is megérkezett egy. Draco leoldotta a szárnyas lábáról az újságot, nyugodt tempóban beledobálta egy hétre előre a pénzt, majd útjára engedte. Fel sem kellett lapoznia az újságot. Jól mondta Blaise, mindjárt a címlapon ott díszelgett egy kép, amint megcsókolja Pansyt a bálon, s öles betűkkel a felirat: <i>Megnősül az egyetlen Malfoy örökös. Részletek a 12. oldalon.</i> Draco szeme sarkából figyelte Pansy arcát. A lány továbbra sem mutatott nagy érdeklődést az újság iránt, de ő is belelapozott, ahogy Draco. Tudta azonban, a felszínen semmi sem látszik, de belül tombol. Felnézett a lapozó Blaise-re is, ám megkönnyebbülésére barátja nem azt az oldalt szemelte ki magának, a mellette ülő Daphnéval szemben. Nem tehetett róla, Draco körülnézett a Nagyteremben, hisz fülét megütötte a hirtelen támadt sustorgások, halkabb beszédfoszlányok. A diákok - kivéve a Mardekár ház tanulóit - egytől egyig asztalukhoz fordult, egyesek összesúgtak, ahogy Draco elkapta a tekintetüket, mások simán csak elfordultak, kisebb lánycsoportok pedig gyilkos pillantásokat küldtek a mellette ülő Pansyre. ,,Remek" - morgott Draco az orra alatt. Pansy mintha meghallotta volna, felnézett Dracóra. A fiú csak intett a szemével, hogy merre nézzen. Pansy magában meghökkent az őt vizslató, igencsak szúrós szemek kereszttüzében.<br /><br />- Nagyszerű. Ennyit húztál már meg? - fordult vissza a lány Dracóhoz, hangja gunyorosan, s mégis mérgesen csengett.<br /><br />- Hát... így is mondhatjuk - mondta flegmán a fiú.<br />Pansy valamit szólni akart még, de félbeszakították. Egy feltűnő, világosbarna hajú lány, sírva rohant ki a Nagyteremből, fellökve az útjába akadó kis elsősöket. Pansy haragos, mogyoróbarna szemeit megint az acélszürke, értetlenül csillogó tekintetbe fúrta.<br /><br />- Nagy hatással voltál rá - préselte ki magából a lány, és úgy döntött, mondjon Draco akármit is, inkább befejezi a megkezdett reggelijét.<br /><br />- Igen, tényleg nagy hatással lehettem rá, ha nem is ismerem - jött az ironikus válasz Draco szájából, és elég nehezére esett, hogy dühét elrejtse. Ránézett Blaise-re, aki serényen olvasta a Próféta egy cikkét. Csak szeme sarkából látta, amint Pansy bizonytalanul rápillantott.<br /><br />- Mit olvasol?<br /><br />- Egy új versenyseprű van készülőben - felelt Blaise, s elkezdte mondani a seprű tulajdonságait, hogy terelje Draco figyelmét az előbbi esetről. Közben Pansy, és Millicent felálltak asz asztaltól.<br /><br />- Daphne jössz? - állt meg Pansy.<br /><br />- Igen, megyek. - Daphne Blaise felé fordult. - Órán találkozunk. - S egy csókot nyomott a fiú ajkaira, majd a lányok után sietett, ki a Nagyteremből. <br /><br />- Nekünk is kéne mennünk lassan - szólalt meg Blaise, felnézve a Prófétából.<br /><br />- Blaise - mosolygott Draco -, még csak most ment el - nézett rá, immár vigyorgó barátjára.<br /><br />- Átlátsz rajtam, Draco - sóhajtott fel színpadiasan a fiú, majd összehajtotta az újságot. - Nézd a jó oldalát barátom - folytatta Blaise, látva Draco arcát -, most a hírneved az egekbe szökött - röhögött fel, miközben felálltak az asztaltól.<br /><br />- Örülök, hogy a humorod még a régi - gúnyolódott Draco, és a szúrós tekintetek közepette kivonultak a teremből.<br />Nem is tudta, hogy a folyosón egy világosbarna hajú lány, kisírt, féltékeny barna szemekkel őt nézi, ahogy barátjával együtt az átváltoztatás tanterem felé veszik az irányt. Victoria Camille Jehnsen egy lovagi páncél mögött gubbasztott. Hangtalanul potyogtak könnyei, ahogy távoli szerelme közelgő esküvőjére gondolt. Maró kígyóként fonta körül szívét a féltékenység, hogy nem lehet az övé. Vagy ez már irigység lenne a részéről? Nem. Korántsem. Ezen változtatnia kell. Meg kell szereznie őt magának. El kell csábítani. Még esélye is lenne, hisz aranyvérű, és még hat hónapja van. Lehet, hogy nem rendelkezik akkora múlttal, s vagyonnal, mint a Parkinsonok vagy Malfoyok, de ettől még… <br /></div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-6599040545093341842009-10-11T09:32:00.000-07:002009-10-11T09:33:23.253-07:0010. fejezet - A karácsonyi szünet 3.<div style="text-align: justify;">- Gyere - súgta Pansy füléhez hajolva, majd elkezdte a bálterem kijárata felé húzni a lányt. Eloldalazott a becsípett vendégek között, egészen a szobákba vezető lépcsőig. Pansy lelke mélyén tudta, Draco miért a szobák felé vette az irányt, s most érzései kerekedtek felül eszén. Lassan szedték a fokokat, majd felérve Draco benyitott saját szobájába. Bezárta az ajtót, s egy pillanatig az ajtónak dőlve gondolta át még egyszer a lehetséges következményeket. Döntött. Lerángatta csokornyakkendőjét, s egy laza mozdulattal elhajította. Ellökte magát, s Pansyhez lépett. Szenvedélyesen lecsapott a lány puha ajkaira. Egyre jobban felfűtötte a vágy, amikor Pansy ugyanolyan hévvel viszonozta csókját. Elhagyva ajkait, nyakára vándorolt, onnan a kecses vállakat hintette csókokkal. Pansy nem ellenkezett, sóhajtozva várta a folytatást. Draco levette a köves fejéket a lányról, s kiszedte a kontyot tartó csatokat. Elvált a lány szájától, s nedves, remegtető csókokkal hintette be az érzékeny bőrt fülétől, szívva a finom illatú, selymes nyakat, egészen a bársonyos váll gödröcskékig. Pansy lehunyta szemeit, csak is Dracóra koncentrált. Érezte, ahogyan minden porcikája megfeszül, Draco figyelmes, perzselő érintései nyomán. Hirtelen abbamaradt a kényeztető csókáradat. Pansy elhomályosult szemeit belefúrta, Draco kérdő, szürke szemeibe. A fiú várt, rá várt, hogy megadja a jelt a folytatásra. Pansy nem tudott, s nem is akart megszólalni. Kezeivel végigsimította Draco karjait, kigombolta dísztalárját, s leemelte a széles vállakról, ami lehullott a szoba padlójára.<br /><br />Draco elmosolyodott, majd olyan hévvel csókolta meg a lányt, hogy maga is meglepődött rajta. Észrevétlenül oldotta ki a kék fűző szorítását, majd bal kezével a muszlin csomóját. Pansy mellkasa szabadon emelkedett a szapora légvételek közepette, remegő kezeivel a fiú hófehér ingjét gombolgatta. Bizonytalanul nyúlt az ing alá, de mikor belenézett Draco kéjesen csillogó szemeibe, eltűnt a bizonytalanság, s ledobta a fiúról az inget. Végigsimította az izmos, sápadt felsőtestet, ami most is olyan hatással van rá, mint mikor először látta. Beletúrt a fiú ezüstszőke tincseibe, s szorosan magához húzta. Draco rögtön lecsapott a lány hívogató, duzzadt ajkaira, kezével letolta Pansy szoknyáját. Hátraaraszoltak egészen az ágyig, gyengéden ledöntötte rá, egy másodpercre sem válva el szájától.<br /><br />Draco már kezdte elveszíteni józan eszét, érezve Pansy mellét, ahogyan súrolja mellkasát, bódító illatát magába szívva. Arckifejezésén most láthatta Pansy, hogy mennyire kívánja a fiú.<br /><br />Ma már másodszor akad el a lélegzete, most a lány félmeztelen teste láttán. Draco kínzó lassúsággal csókolta, becézte a puha halmokat. Harapdálta az érzékeny bimbókat, közben néha felnézett Pansy reakciójára. A lány hátravetette fejét, szemeit behunyta. Résnyire nyitott száját, halk sóhajok hagyták el. Kezeivel beletúrt Draco szőke hajába. A fiú egyre lejjebb haladt a felhevült testen, puszilta a hasát, nyelvével ingerelte köldöke körül. A halk sóhajok erőteljesebb nyögésekké formálódtak, s Pansy kénytelen volt Draco haja helyett a takarót markolászni. Draco elégedetten mosolyogva folytatta a kényeztetést, míg el nem érte a mélykék csipkés bugyi szélét.<br /><br />- Draco - nyögte Pansy halkan, s laposan pislogva felnézett az arcát fürkésző fiúra.<br /><br />- Hagyjam abba? - szólalt meg Draco rekedtesen, fátyolos tekintettel.<br /><br />- Ne! - vágta rá Pansy. - Vagyis, nem tudom - bizonytalanodott el a lány.<br /><br />- Bízz bennem, és csak élvezd - suttogta Draco, s minden gúny, vagy flegma arckifejezés nélkül, őszintén nézett bele Pansy rémült szemeibe, miközben ujjait beleakasztotta a lány bugyijába. Pansy megnyalta száját, s ösztönösen emelte meg csípőjét, hogy behajlított lábain keresztül, Draco lehúzhassa róla a csipkés anyagot. A fiú végtelen gyengédséggel bírta rá a lányt, hogy magától engedjen összezárt combjain. Pansy már csak a szőke fürtöket látta lábai között, majd megérezte Draco bizsergető nyelvét. Levegőt is elfelejtett venni, kezei megfeszültek, önkénytelenül nyomta csípőjét Draco szájához.<br /><br />Draco magában nyugtázta Pansyre tett benyomását, mire forróságtól nedves öle adott bizonyosságot. Minden percben figyelte Pansy reakcióját, miközben ujját becsúsztatta a lány ölébe. Lassan, lépésről lépésre haladt, s minden egyes centi behatolás után megállt, hogy Pansy szokja az új helyzetet. Szájával elkezdett felfele haladni a lány ölétől, lágyan, leheletfinoman érintve a forró testet, míg el nem érte a lány résnyire nyitott, száraz ajkait. Pansy lehunyta szemhéjait, s az új érzésre összpontosított. Kezeit szétvetette oldalra, gyűrte a selyem ágytakarót, meglepődött, hogy minimális fájdalom jelentkezett csak, Draco kényeztető ujjának behatolása miatt.<br /><br />Draco egyre beljebb haladt, közben csókolgatta Pansy szája sarkát, kebleit, hogy ne a fájdalomra figyeljen. Még beljebb csúsztatta ujját, figyelte szerelme arcrezdüléseit, majd óvatosan elkezdte mozgatni ujját a forró ölelésben. Pansy lélegzetvisszafojtva várta azt az érzést, amit Draco váltott ki. A fiú sikló ujja egy számára addig ismeretlen, de meglehetősen fantasztikus érzést nyújtott. Kezeit most már Draco hátára vetette, csimpaszkodott, mintha nem akarná, hogy vége szakadjon az érzésnek. Draco gyorsabb tempóra váltott, szemeivel Pansy mámoros arcát nézte. A lány préselte csípőjét a fiú ujjához, mindig többet akart, s meg is kapta Draco ritmusos mozgásától. Pansy nyögdécselni tudott csak, testét átjárta a remegés, s hullámok söpörtek végig rajta. Majd teste ívbe feszült, felsikoltott a gyönyörtől, Draco nevét nyögve, elernyedve hanyatlott vissza a párnára. Draco mosolyogva nyomott csókot a lihegő lány szájra, ujjával végigsimítva egész testét. Pansy belenézett Draco kajánul csillogó acélszürke szemeibe, s elmosolyodott. Sosem hitte, hogy Draco képes ennyire figyelmes lenni vele, s ilyen reakciókat kiváltani belőle.<br /><br />- Még jegyesek vagyunk - szólalt meg halkan Pansy.<br /><br />- Igen, azok vagyunk - csókolta meg Draco. - Hm... felesleges megkérdeznem, hogy tetszett - ironizált Draco.<br /><br />- Mért? - döbbent le Pansy.<br /><br />- A sóhajaid, meg nyögéseid, nekem bőven elég - mosolyodott el Draco.<br /><br />- Ah - pirult el Pansy. - Szemét - tettetett sértődött arckifejezést, s elfordította fejét.<br /><br />- Ugyan Pansy, mért akarod titkolni, hogy élvezted? - Draco állánál fogva lágyan visszafordította Pansy fejét, s megcsókolta. - A szemeid mindent elárulnak - búgta füléhez.<br /><br />- A tieid is - felelt Pansy suttogva, és beszívta Draco menta illatát, beletúrt a szőke fürtökbe.<br />Draco csábos félmosollyal arcán, kezével végigsimította a lány oldalát, megremegtetve ezzel.<br /><br />- Csak nem vársz valamire? - kérdezte pici gúnnyal, s érzékien, kívánatosan megcsókolta.<br /><br />- Hát, esetleg kifejthetnéd, mennyire is élvezted - vigyorgott Draco.<br /><br />- Esetleg - suttogta sejtelmesen Pansy, s átgörgette a fiút, így ő került felülre. Egyik lábát átvetette a fiú másik oldalára, s elhelyezkedett combjain. Látta Draco szemeiben a tüzet, ami őt is megőrjítette. Két kezét a fiú vállai fölé rakta, majd lehajolt szájához, de mielőtt még Draco elérhette volna a hívogató ajkakat, Pansy elkapta fejét. Játszani akart a fiúval. Talán csak azért, mert bizonytalan volt, s így időt nyer. Mindenestre Draco nem így látta, s a következő ilyen kísérletnél, elkapta a lányt derekánál fogva, és szorosan magához húzta, keresztülhúzva ezzel a lány tervét. Pansy nem sokáig hagyta Dracót vezetni. A szenvedélyes csókból kiszakadva, tenyerével végigsimította a fehér arcot, egészen a fiú mellkasáig, le a hasán, egészen addig, ameddig a nadrág engedte. Kezeit követte szája is. Puha csókokkal hintette be a már felfedezett útvonalat, akadozó lélegzetvételre késztetve ezzel Dracót. Felnézett a fiúra, egyenesen az elhomályosult, acélszürke szemekbe, s elmosolyodott szerelme reakcióján. Nem csak Draco van hatással rá, hanem ő is rá, és ez bizony nagyon tetszett Pansynek. Hisz ő lesz a felesége, ő van itt a fiú mellett, jobban mondva felett, és az ő érintéseire vágyik.<br />Pansy visszatért Draco szájához, közben csípőjét körkörösen mozgatni kezdte a fiú ölén.<br /><br />Draco bele sem mert gondolni, mi lesz a nászéjszakán, ha Pansy már csak ezzel fel tudja izgatni. Pedig még a nadrágja sem került le, csupán a lány ül meztelenül rajta, kacér mozgása alatt keblei egyfolytában mellkasához érve. Önkénytelenül is belesóhajtott a csókba. Pansy hátrébbült a fiú combjaira, s elkezdett a nadrág övével babrálni. Tekintetét belefúrta Draco szemeibe, úgy hajította el az ezüst övet a sarokba. Lassan kigombolta a fekete nadrágot, s megszabadította a fiút tőle.<br /><br />- Pansy - nyögte Draco is. A lány elmosolyodott, s egyre magabiztosabbá vált, nem is akarta, hogy bizonytalan fruskának tűnjön, noha jól tudja, Dracónak nem ez az első ilyen alkalom. Lehúzta a fiú dudorodó férfiasságáról az alsóneműt, s kínzó lassúsággal vette kézbe szerelme legérzékenyebb testrészét, kényeztette, ahogyan a fiú tette vele nem is oly rég.<br /><br />- Mit gondolsz, felvehetem a versenyt a szeretőiddel? - kérdezte Pansy ártatlan arckifejezéssel.<br /><br />- Hm... most mondjam..., hogy... nem? - vette szaggatottan a levegőt, s halk nyögések hagyták el száját, mikor Pansy a legérzékenyebb testrészét izgatta.<br /><br />- Akár abba is hagyhatom - mondta gonoszul Pansy, s mozdulatait lassabbra vette szavai bizonyításaképp.<br /><br />- Nem így... értettem... - szaladt ki Draco száján, az elérhetetlen kéj után sóvárogva. Vágyát csak tetézte Pansy tapasztalatlansága, mint az első csókjukkor.<br />Dracónak el kellett ismernie, hogy Pansy nem látszik elveszett kislánynak.<br /><br />- Nem? Akkor, hogy értetted? - játszott tovább a lány, s Draco férfiasságát most szájával kezdte kényeztetni, finoman megérintve azt.<br /><br />- Ne kínozz, Pansy! - nyögte erőtlenül Draco. - Egyikkőjükkel... sem veheted... fel a versenyt - fakadt ki Draco két levegővétel között.<br />Pansy elégedetten mosolygott. Más helyzetben valószínűleg, Draco ilyet sose mondott volna. Száját most keze váltotta fel, egyre gyorsuló ritmussal. A halk nyögések immár hangosabbá váltak, ahogyan Pansy eljuttatta Dracót a csúcsra, s egy idő után már csak a fiú kapkodó levegővételeit lehetett hallani. Pansy szorosan odafeküdt mellé, s hallgatták a bálteremből felhallatszódó ritmusokat.<br />Mindkettőjük elmerült sűrű gondolataikban.<br />,,A terv bevált." - húzta félmosolyra száját Draco. ,,De most is kívánom. Sőt, talán még jobban is. Azért így már sokkal elviselhetőbb lesz, az a hat hónap"<br />Merengéséből Pansy hangja zökkentette ki.<br /><br />- Draco nem kéne visszamennünk a bálba? Észre fogják venni, hogy eltűntünk - aggodalmaskodott a lány.<br /><br />- Nem. Szerintem maximum csak Blaise veszi észre. A többi vendég úgy is leitta magát már - mondta hanyagul Draco.<br /><br />- És a szüleid? - ütötte tovább a vasat Pansy.<br /><br />- A szüleim bíznak bennem. És a saját jövőmet cseszem el, ha valami olyasmi történik - röhögött fel Draco az irónián.<br /><br />- Valami olyasmi? - gúnyolódott Pansy. - Talán erre értetted?<br /><br />- Hát, ... igen - mosolygott Draco.<br /><br />- Átvered a szüleidet - jegyezte meg Pansy halkan.<br /><br />- Nem - tiltakozott a fiú. - Én nem a szüleim verem át, hanem a hagyományokat. És nem is átverem, inkább csak kijátszom - érvelt Draco.<br /><br />- Nem sok a különbség - folytatta a lány.<br /><br />- Szerintem épp ellenkezőleg - érvelt tovább Draco. - Ha átverem, az olyan lenne, mintha valamilyen ravasz mágiát használnék a cél elérése érdekében. Ha pedig kijátszom... - tartott egy kis hatásszünetet - ... nos azt érezhetted - vigyorgott immár.<br />Pansy szúrós szemmel nézett Dracóra, majd felkelt mellőle, s az öltözőszoba felé vette az irányt.<br />Draco nagyot nyelt, ahogyan végigmérte Pansy meztelen testét.<br /><br />- Hova mész? - nyögte ki nagy nehezen.<br /><br />- Szerinted? - vigyorgott rá Dracóra a lány, mert kihallotta a fiú hangjából a csalódottságot.<br />A másik szobából egy hosszú köntösben tért vissza.<br /><br />- Azt hittem, ezt már megbeszéltük - kelt fel Draco is, s összekereste a ruháit. Eközben Pansy pirulását is észrevette, ami igencsak mosolygásra késztette. - Már mindent láttál - vigyorgott rá a fiú Pansyre, majd kitért egy felé irányuló párna elől.<br /><br />Draco már az ingjénél tartott, mikor Pansy még csak a fűzőjével babrált, mikor halkan megszólalt.<br /><br />- Lily - Pansy magában mérlegelte a dolgokat, s arra jutott, a manó nélkül nem fogja tudni rendbe hozni öltözékét. Dracóra pedig nem akarta bízni. Abból nem felöltözés lett volna.<br /><br /> - Igen, kisasszony - jelent meg a manó. Szemei elkerekedtek, ahogyan meglátta a szobában Dracót is.<br /><br />- Hozd a ruhám, és segíts az öltözőszobában - utasította Pansy. - És megtiltom, hogy elmond valakinek is, hogy egy szobában láttál minket - sziszegte Pansy a manólánynak. - Megértetted?<br /><br />- Igen, kisasszony. Lily hallgat - hajolt meg mélyen a lány előtt. Draco elismerően mosolygott a háttérben.<br /><br />Kevesebb, mint negyedóra múlva Pansy kilépett a szobából. Draco foteljában ülve, tekintetével végigmustrálta a makulátlanul ugyanúgy felöltözött lányt, s el kellett ismerni, hogy másodszorra is gyönyörű, ha nem még szebb.<br /><br />- Készen vagy?<br /><br />- Igen.<br /><br />- Lily nézd meg, hol vannak a szüleim. De ne vegyenek észre - parancsolta Draco a manónak, aki egy meghajlás után halk pukkanás kíséretében eltűnt a szobából. Draco felpattant a fotelből, s az éjjeli szekrényéhez lépett. Kezében megcsillant a fejék kék kövei, ahogyan Pansy felé lépkedett. Eligazította a lány hajában.<br /><br />- Ez még hiányzott - szólalt meg rekedten Draco. Pansy hálásan mosolygott rá, s elmerült az acélszürke szemekben.<br /><br />A manó visszatért a szobába, s egy megszokott meghajlás után szólalt csak meg.<br />- Úrfi, a szülei a bálteremben táncolnak.<br /><br />Draco csak bólintott egyet, s elengedte a manót.<br /><br />- Mennyi idő telhetett el?<br /><br />- Nem sok. Maximum fél, háromnegyed óra - nézett fel a faliórára Draco, majd a szoba ajtajához lépett. Pansy derekára helyezte kezét, így vezette vissza a bálterem bejáratáig. Hangos zene, beszélgetések moraja szűrődött ki onnan. Egy mély levegővétel, s arcvonásaik rendezése után beléptek a terembe. A Malfoy házaspár rögtön észrevette őket, s apja nem habozott, hogy a lényegre térjen, mikor fia előtt állt.<br /><br />- Hol voltatok idáig?<br /><br />- Csak sétáltunk egyet - hazudott Draco pókerarccal.<br /><br />- És ilyen sokáig tartott? - kérdezte Lucius nyugodt hangon.<br /><br />- Elég nagy a kúria, apám - vigyorgott Draco, eloszlatva ezzel Lucius gyanúját.<br /><br />- Rendben. Most foglalkozzatok a vendégeitekkel. - Azzal Lucius visszatért kedélyesen csevegő nejéhez.<br /><br />Pansy a beszélgetés alatt próbált nem elpirulni, elméjét lezárni, s egyenesen Lucius kettejüket fürkésző tekintetébe nézni.<br /><br />Draco az italos asztal felé kezdte húzni Pansyt, miután apja elment. Kelletlenül vette észre, hogy Blaise is ott áll. A legjobb barátja volt, de nem akarta, hogy Pansy előtt elszólja magát.<br /><br />- Draco, Pansy - vigyorgott Blaise, olyan mindentudóan. - Milyen az estétek?<br /><br />- Nagyszerű - kacsintott Draco észrevétlenül, jelezve barátjának, hogy ne kérdezősködjön.<br /><br />- Ennek örülök. Hm... a bál sem rossz, főleg Daphnéval - vihogott Blaise terelve a témát.<br /><br />- És akkor, hol van most? - folyt bele Pansy is a beszélgetésbe.<br /><br />- Muszáj volt átengednem egy táncra - fintorgott Blaise, s fejével alig észrevehetően biccentett a páros felé. - Tudjátok az illem, nem engedte volna, hogy képen töröljem azt a ficsúrt - bosszankodott Blaise.<br /><br />- Csak nem a Carrow fiú az? - vigyorgott Draco barátja dühén.<br /><br />- De igen. Már régóta legyeskedik körülötte - figyelte Blaise a táncolókat.<br /><br />- Na de Blaise. Ezt te hagyod? - bosszantotta Pansy is a fiút.<br /><br />- Persze, hogy nem. Úgy látszik nem ért a szép szóból - tűnődött el Blaise. - Ó, jut eszembe, még nem is táncoltunk, Pansy - vigyorgott. - Draco? Szabad kérnem egy táncra a jegyesedet?<br /><br />- Ne engem kérdezz, hanem Pansyt - villantotta fogsorát kedvesére.<br /><br />- Na igen, de ha előbb nem téged kérdezlek, még megátkozol - vihogott Blaise, s Pansy felé nyújtotta a kezét. - Szabad?<br /><br />- Ki mondta, hogy most nem átkozlak meg? - húzta gunyoros félmosolyra száját Draco, mikor Blaise bevezette szerelmét a táncolók közé. Barátja még hátra nézett rá, a mondat hatására, de csak vigyorgott Draco féltékenységén. Draco, mivel megalázónak tartotta, hogy magának töltsön egy kis szomjoltó tökpezsgőt, így az egyik előtte elhaladó manó tálcájáról emelt le egyet, majd kényelmesen nekidőlt egy félreeső falnak. Tekintetével a parkettet pásztázta, ott is egy bizonyos személyt. Pansy és Blaise tánca messziről sem volt olyan, mint amilyen az övék, nem vibrált körülöttük a levegő, nem voltak súrlódások, aminek titokban Draco örült a legjobban. Ki tudja, még arra is képes lett volna, hogy a legjobb barátját megátkozza, de mivel Blaise ismeri érzéseit, ilyenre szerencsére nincs is szükség. Bízott benne. Na meg barátja Daphne iránt érzett szerelme sem elhanyagolható tény. Draco szeme most megakadt egy felé közeledő, igen kihívó öltözékű személyen. Kisebb fintor jelent meg arcán, amit hamar el is rejtett, mikor odaért elé.<br /><br />- Draco - húzta mosolyra száját a lány. - A vőlegény már fel sem kér táncolni? - dobta hátra hosszú, barna haját kacéran Caroline Delia Rookwood, hogy mély dekoltázsát ne fedje el.<br /><br />- De, persze Caroline - húzta el a száját Draco magában. Nem igazán akart táncolni, főleg nem a Rookwood lánnyal, aki a második volt Pansy után a lehetséges feleségek listáján.<br /><br />Caroline elégedetten mosolygott, miközben Draco a táncparkettre vezette, s ráhelyezte tenyerét derekára. Draco tisztes távolságot tartott, bár a lassú zene, most nem nagyon kedvezett ebben neki. Magában szitkozódva vette tudomásul, hogy ezt bizony Caroline ki is használja. A lány smaragd szemeit belefúrta a fiú szürke szemeibe, karjait pedig a nyaka köré fonta, és minél közelebb húzta magához Dracót. A fiú tekintetével megkereste szerelme arcát, s bosszúsan vette észre a szúrós, mogyoróbarna szemeket. Figyelmét sajnos Caroline visszaterelte.<br /><br />- Még mindig azt mondom, jobban jártál volna velem - dörgölőzött hozzá a fiúhoz, s egy lenéző pillantást vetett Pansyre.<br /><br />- Állítsd le magad, Caroline - sziszegte Draco a lány arcába, s elfordította fejét. - Az eljegyzési partimon vagy, ha nem tudnád.<br /><br />,,Mért most kell minden nőnek rajtam csüngenie, mikor Pansy is végre valami hasonlót csinálna?" - zsörtölődött magában tovább.<br /><br />- Nekem ez halotti tor, Draco - felelt a lány gúnyosan.<br /><br />- Akkor mért vagy még mindig itt? - vetett rá dühös pillantást.<br /><br />- Hogy észhez térítselek. Még mindig változtathatsz a menyasszony személyén - mosolygott Caroline kacéran, s csípőjét hozzá dörzsölte a fiú ágyékához.<br /><br />- Mit nem értettél abból, hogy állítsd le magad? - kérdezte Draco némi türelmetlenséggel, s haraggal hangjában. - Az eljegyzést nem lehet felbontani, nem beszélve a szerződésről. És, hogy csak tudd, nem is áll szándékomban - zárta le a témát Draco, s a táncot is egyben. - Köszönöm a táncot - sziszegte a fiú, majd meghajolt a lány előtt, és otthagyta a parkett közepén. Egy pillanatra megtorpant, ahogyan észrevette Blaise-t Daphnéval táncolni. Szürke szemei sehol sem találta Pansyt, majd végre feltűnt egy vendég karjaiban. Dracót belül elöntötte a féltékenység, ahogyan meglátta egy ,,idegennel" táncolni, és nem érdekelte az illem. Odacsörtetett a pároshoz. <br /><br />- Szabad? - vetett szúrós pillantást Pansy partnerére, aki értette a rejtett célzást, s átengedte a menyasszonyt.<br /><br />- Hogyne, Draco. - Azzal a fiú el is tűnt a táncolók forgatagában.<br /><br />Draco magához húzta Pansyt, és derekára csúsztatta kezeit. A lány dühös pillantással karjait, szerelme nyaka köré fonta. Most Pansy érezte úgy, hogy a szerencse nem neki kedvez a lassú, vontatott ritmusokban.<br /><br />- Rookwood látom, nem vesztegeti az idejét - jegyezte meg Pansy gúnyosan.<br /><br />- Mondhatjuk így is - felelt Draco kitérően. - Leállítottam - mondta halkan a lány füléhez.<br /><br />- Hm... és ez most pontosan, hogy érted? Valamilyen lenyugtató ajánlatot tettél neki? - folytatta a gúnyolódást.<br /><br />- Csak nem féltékeny vagy, kedvesem? - vigyorgott Draco önelégülten.<br /><br />- Hát persze. Csakis - húzta el a száját.<br /><br />- Egyébként nem tettem semmiféle ajánlatot. Egyszerűen csak az igazat mondtam - válaszolt Draco a korábbi kérdésre.<br /><br />- Te meg az igazság - fintorgott Pansy, s belenézett az acélszürke szemekbe. - És mi volt az pontosan?<br /><br />- Ha kíváncsi vagy, kérdezd meg a barátnődet - gúnyolódott Draco is.<br /><br />- Nem a barátnőm - sziszegte Pansy a fogai közül. Természetesen nyomban leátkozná a régóta ellene áskálódó Caroline-t, ha nem épp a Malfoy kúriában lennének, s még sorolhatná az érveket. Pansy tekintetével megkereste az említett személyt, aki most rávetette magát a Carrow fiúra.<br /><br />,,Ha nem Malfoy, akkor egy Carrow. Mekkora egy... " Rookwood most Pansyre pillantott, s bosszúsan nézett a lány szemeibe. Pansy gonoszan elmosolyodott, s még közelebb húzta magához Dracót, mire Caroline elfordult.<br /><br />- Kigonoszkodtad magad? - hallotta Draco gúnyos hangját.<br /><br />- Talán - mosolygott Pansy. - Nem tetszik? - húzta fel szemöldökét.<br /><br />- Ó, dehogynem. Izgató - jelent meg arcán csábos félmosolya, s mire Pansy válaszolhatott volna, Draco lecsapott ajkaira, s szenvedélyesen megcsókolta. A lány beleomlott karjaiba, ugyanolyan hévvel viszonozta a csókot.<br /><br />- Most már a Roxfortban is mindig le fogsz támadni? - ironizált Pansy.<br /><br />- Még szép. Azt hitted megúszod? Hisz egy Malfoy-jal jársz - vigyorgott Draco.<br /><br />- Eddig sem úsztam meg - tettetett sértődött arcot.<br /><br />- Nem tudom, mire gondolsz - játszott Draco is.<br /><br />- Nem mi? - fúrta bele szemeit Dracóéba.<br /><br />- Nem. Mutasd meg - mosolygott Draco, és enyhe legilimenciát alkalmazott. Meg is lepődött, mikor Pansy beengedte elméjébe, arra a bizonyos esetre fókuszálva. Draco szélesen elvigyorodott, miközben végignézte a prefektusi járőrözésüket, a táncpróba utáni folyosós jelenetet. Draco tovább kutakodott, s arcára most kaján vigyor ült ki. Pansy elkapta tekintetét, magában szidta ezt a pillanatot, amiért ilyen könnyelmű volt, s elfelejtette, hogy álmát nem akarta megmutatni Dracónak. Akaratlanul is eszébe jutott a Dracóval töltött percek, az pedig éjjeli álmához. Draco pedig túl gyors volt, és Pansy nem tudta elrejteni azt.<br /><br /><br /><br />- Hát így már érthető egy-két dolog - vigyorgott tovább Draco, leginkább Pansy pirulásán, és szúrós tekintetén, amit ma már nem egyszer lát. - Nem is tudtam, ilyen vonzóerőm van.<br /><br />- Nem engedtem meg, hogy turkálj a fejemben - sziszegte Pansy.<br /><br />- Dehogynem - húzta tovább a lányt.<br /><br />Pansy erre nem tudott mit felelni, hisz tényleg ő volt a hibás, de ezt még véletlenül sem ismerte volna be Dracónak. Így is elég volt az önelégült képét nézni. <br /><br />- Ne vigyorogj már - préselte ki magából Pansy.<br /><br />Draco nem szólt semmit, csak megcsókolta a lányt, aki először ellenkezett, utána pedig engedett Draco ajkainak.<br /><br />- Nem zavar, hogy újságírók is vannak itt? - nézett körbe a teremben Pansy.<br /><br />- Nem igazán - felelt flegmán Draco egy vállrándítás kíséretében, majd leemelt két pezsgős poharat egy tálcáról, s az egyiket odaadta a lánynak. Lesétáltak a parkettről, s Blaise Daphne páros felé vették az irányt. <br /><br />- Ez benne lesz a Prófétában - vihogott Blasie.<br /><br />- Annyi baj legyen - válaszolt Draco, s leültek az asztalhoz.<br /><br />Egy óra múlva a vendégek szállingózni kezdtek, s Draco Pansyvel karöltve köszönt el, kikísérve őket a hatalmas ajtóig. Blaise-zel kezet rázott, s a fiú egy kacsintással eltűnt anyjával együtt.<br /><br />Az ajtónál állva a Rookwood család következett. Pansy fintorogva fogadta Caroline búcsú puszilkodását, s dühödten fordította tekintetét a lányra, mikor Draco következett. Caroline kacéran kihúzta magát, úgy fogadta Draco kézcsókját, majd Pansyre vetett egy pillantást, kilépett a fogatukhoz, ahol a Malfoy szülők vártak a vendégekre.<br /><br />Fél órába telt, mire az összes vendég elhagyta a Malfoy kúriát. Draco, és Pansy gyorsan elköszöntek a Malfoy házaspártól, s már a lépcsőket rótták. Draco meg akarta előzni apja kérdezősködését a bál alatti kis sétájukról. Mikor felértek a szobákhoz, Draco nem engedte el Pansyt.<br /><br />- Nálam jobban aludnál - vigyorgott.<br /><br />- Na persze. Akkor nem aludnék - húzta el a száját. - És a szüleid gyorsan felbontanák a szerződést - nyomott csókot Draco puha ajkaira, s eltűnt a becsukódó szobaajtó mögött.<br /></div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-41247232481160039672009-10-11T09:28:00.000-07:002009-10-11T09:32:35.575-07:009. fejezet - A karácsonyi szünet 2.<div style="text-align: justify;">- A szüleim? - torpant meg a lány.<br /><br />- Igen. Meghívták őket anyámék - indította el újra.<br /><br />- Szólhattál volna előbb is - mondta Pansy dühösen.<br /><br />- Időben megtudtad, nem?<br />Pansy megforgatta szemeit válaszul, majd engedett Draco határozott vezetésének.<br />A lány követte őt le a lépcsőn. Ott elfordultak balra, s egy kisebb, ám a ház többi részéhez illőn díszített folyosón át, elérték a hatalmas étkezőt. A szülők már ott vártak az érkezőkre, s hirtelen berekedt a beszélgetés folyama.<br /><br />- Ó, Pansy lányom! - Mrs Parkinson megörült lányának, mit sem törődve az illemmel, arcon csókolta, majd Dracót is üdvözölte. - Örvendek Draco - mosolygott az asszony.<br /><br />- Részemről a szerencse, Mrs Parkinson. - Draco illően kezetcsókolt a nőnek, majd kezet rázott az elé lépő Mr Parkinsonnal.<br /><br />- Draco - szorította meg a fogást Mr Parkinson. - Remélem rendesen viselkedik Pansy - vonta fel a szemöldökét.<br /><br />- Tökéletesen - felelt Draco nemes egyszerűséggel, fagyos szürke szemeit a férfi ismerős, barna szemeibe fúrva. Draco biztatóan megszorította szerelme kezét.<br /><br />- Nagyszerű - örvendezett Robert.<br /><br />- Ugyan Robert, a lányod már szinte családtag - hallatszott Lucius mély baritonja. Robert elengedte Draco kezét, s a férfi felé fordult. - Vacsoránál meg is beszélhetjük a részleteket. Hisz, ezért hívtunk meg titeket - mutatott kinyújtott kezével a székek felé. Miután Narcissának kihúzta balján a bársonypárnás fa széket, az asztalfőnél várta meg Robert reakcióját. A férfi értve a célzást, feleségével helyet foglalt az asztal másik oldalán. Robert Lucius mellé ült, hogy kényelmesen tudjanak majd beszélgetni. Draco kihúzta a Mrs Parkinson melletti karcsú lábú széket, jelezve Pansynek, hogy oda üljön. A lány után Draco is helyet foglalt szerelme mellett. Az asztal, roskadásig tele lett a több fogásból készült menüvel, és mellé egy palack régi érlelésű, finom zamatú vörösborral. A vacsora kellemesen telt. Lucius kitöltötte a drága kristálypoharakba a nedüt, s miközben átnyújtotta Robertnek, elkezdte a beszélgetést.<br /><br />- Hogy telt az utatok?<br /><br />- Köszönjük, jól - válaszolt Robert. Már ő is befejezte a vacsorát, így hátradőlt a széken, s a férfire figyelt, miközben borát kortyolgatta.<br /><br />- Tehát Robert, az eljegyzési bált - időpontjáról a meghívóról értesülhettetek -, pénteken tartjuk az utazás miatt. Az Express vasárnap reggel indul. - Lucius is ivott borából, s újult energiával folytatta. - A bálról úgy gondolom, nem kell mást elmondanom, hisz ti is jól ismeritek mind a menetét, mind a Malfoy hagyományokat. - Lucius hideg tekintetét e mondatnál fiára vetette, s hangjával megnyomta az utolsó szót. Draco jobbnak látta, ha most kéredzkednek ki apjától a kertbe, mielőtt még elkezdi ecsetelni felelősségét. Robert csak bólintott a férfi mondatára.<br /><br />- Apám, mi hagynánk titeket. Körbevezetném Pansyt az üvegházban - belenézett az ugyanolyan szürke szemekbe.<br /><br />- Rendben, menjetek csak, ez úgyis a felnőttek dolga - intett a fejével Lucius. Draco nem habozott, illedelmesen visszatolta a széket miután Pansy felállt, s otthagyták elmélyült szüleiket. A kis folyosóról kiérve Draco ráhelyezte kezét a lány derekára, gyengéden vezette messze az étkezőtől, egy üvegházba, ami a kertre nyílott tovább. Kinyitotta Pansy előtt az ajtót, s elindultak a kavicsos ösvényen. Pansy stóláját összébb húzta. Azt hitte hideg fuvallat csapja majd meg, de ehelyett melegség töltötte be a helyiséget. Inkább hasonlított egy hatalmas szobában berendezett kertre, mint üvegházra. Üveggel fedett helyiség volt az igaz, de a kavicsos ösvény és kovácsoltvas szélű padok, amit Pansy már kint is látott, itt is visszaköszönt a sok különleges növény, kisebb cserepes tuják mellett.<br /><br />- Fázol? - kérdezte Draco, mert látta a lány mozdulatát.<br /><br />- Hm? Ó, öhm... nem - sietett a válasszal Pansy.<br /><br />- Csendes vagy.<br /><br />- Csak elgondolkoztam - sütötte le szemeit a lány, érezte Draco ölelő karjait a vállán, ahogyan közelebb húzza magához, kellemes illata megcsapta orrát.<br /><br />- Most ne gondolkozz ilyenen. - Draco tudta, min jár Pansy esze. Az egyik letisztított pad felé húzta a lányt, aki nem ellenkezett. A kert felől lágy alkonyi fény aranyozta be az mennyezeti üveget, összhangban az ösvény szélén futtatott fáklyák vöröses színével, romantikus összhatást keltve Pansy szívében.<br /><br />Draco féloldalason ülve elidőzött Pansy arcán, megigézve figyelte, hogyan játszik finom vonásain az aranyban pompázó naplemente.<br /><br />,,Gyönyörű, s az én menyasszonyom." A fiúban most tudatosult, hogy képes lenne szinte bármire Pansyért. Gyengéden megsimította a lány fedetlen karját, kiváltva e tettével Pansy remegését. Szerelme hirtelen kapta fel szemeit az érintésre. Draco mélyen belenézett a mogyoróbarna tekintetbe, amikben felfedezte a lelkében lapuló vágy tüzét. Levette zakóját, s ráterítette Pansy hátára, nehogy megfázzon a lány a bál előtt. Eligazította a keskeny, nőies vállakon, de egyik kezét nem húzta vissza, megérintette kedvese selymes arcát, egészen a résnyire nyíló ajkakig.<br /><br />Merengéséből egy könnyed, mégis remegtető érintés ragadta vissza. Farkasszemet nézett a bódító, acélszürke szempárral, s hagyta, hogy Draco beborítsa menta illatú zakójával. Arca égett Draco tapintásától, érzései viharként tomboltak lelkében, csillapításra várva. Egy mély levegővétel után megcsókolta Dracót.<br /><br />Pillanatnyi meglepettsége tovaszállt, szenvedélyesen viszonozta Pansy kezdeményező csókját. Nem tudta visszafogni magát, amikor megérezte Pansy tenyerének simogatását combjától, mellkasán és tarkóján át, beletúrva szőke hajába. Halk nyögés hagyta el száját. A lány válláról lecsúszott a meleget adó zakó, és az az alatti stóla. Draco jobb kezével picit feljebb gyűrte a térdig érő ruha szoknya részét. Eközben elvált Pansy édes ajkaitól, először perzselő leheletével, majd forró csókjaival hintette be bársonyos nyakát, egészen a váll gödröcskékig. Fülét megütötték Pansy halk, vágyfokozó sóhajai, ami mosolyra késztette. Az ő csókjai, érintései, tettei váltanak ki a lányból ilyen reakciókat, s ez bizony önbizalommal tölti el.<br /><br />,,Le kell állnom. Nem ez a megfelelő pillanat. Malfoy vagy! Hol az önuralom? Ah, önuralom? Ezek a sóhajok, meg érintések után?" - Draco gondolatban szidta magát, majd egy apró puszi után eltávolodott a kipirult arcú Pansytől. Látta szerelme felnyíló szemeiben a csalódottságot, sértettséget, vagy talán csak értetlenséget.<br /><br />Nem tudta mi történt. Az egyik másodpercben még forrt köztük a levegő, bőrén érezte Draco hevét. A másikban már csak a szenvedő, s talán bocsánatkérő acélszürke szemek lebegnek előtte. Felhevült teste várta a folytatást, esze azonban igazat adott Draco önmegtartóztató tettének. Viaskodott, s nem akarta, hogy lássa rajta, ezért felpattant a fiú mellől, és visszaszaladt a kúriába.<br /><br />- Pansy! - kiáltott utána Draco hiába.<br />Most inkább úgy döntött, nem megy a lány után, hagyja, hogy lenyugodjon. Előredőlt, arcát kezeibe temette. Gondolatai futótűzként árasztották el fejét.<br /><br />,,Elszúrtam. Már megint. A francba!" - kiáltott fel magában, hogy dühét csillapítsa. ,,Valószínű azt hiszi, szórakozom vele. De nem. Szeretem. És pokolian kívánom minden percben, s fene nagy erő kell, hogy le ne támadjam az esküvő előtt. Hogy fogok kibírni több, mint hat hónapot?" - Draco felnyögött, hátrasimította arcába hulló ezüstszőke tincseit, és gondolatmenetében megfogalmazódott egy tett. Egy tett, ami mindkettőjüknek kordában tartja vágyait, vagy épp az ellenkezője fog történni: még jobban felkorbácsolja heves érzelmeiket.<br /><br />Pansy felfutott szobájába, bezárta az ajtót, és lehuppant ágyára. Aztán jobb ötlet híján hátradőlt. Ezernyi kérdés zakatolt most a fejében. ,,Vajon Draco csak szórakozik? Mért csinálná... hisz a felesége leszek. Sosem láttam még ilyennek Dracót. Sose mutatott ki érzelmeket, ezért sem tudom, hogy most miért teszi ezt. Csak játszik kicsit még a kötelező esküvő előtt? Lehet, hogy még mindig van valakije rajtam kívül? Nem. Az lehetetlen, azt tudnám. Ah, és még a nőkre mondják, hogy bonyolultak" - sóhajtott Pansy. Sok a kérdés, és a válasz megint kevés. Csak Dracótól tudná meg, de ő aztán nem fog erről beszélni. Pansy az erkélyajtóhoz lépett, s kinyitotta. Kilépett, és a homályos üvegen keresztül szemével megkereste azt a padot, amelyiken az előbb még csókolóztak. Meglepődve vette észre, hogy Draco, arcába temetve kezeit, még mindig ott ült. Szőke fürtjein megcsillant a felkelő hold ezüstös ragyogása. Figyelte, ahogyan a fiú felkel a padról, és vontatott léptekkel, zsebre tett kezekkel elindul a teraszajtóhoz. Egy pillanatra felnéz rá, meg is torpan, mintha akarna valamit csinálni, de aztán lehajtja fejét, s lassan eltűnik Pansy látószögéből.<br />,,Jaj Draco, mért kínzol ezzel a bizonytalansággal? Utállak ezért, de sajnos a másik érzés erősebb... Késő van már. Még mindig beszélgetnek?"<br /><br />Halk pukkanás törte meg a csendet. Lily mélyen meghajolt Pansy előtt.<br /><br />- Úrnőm kéreti kisasszony, a szülei most távoznak - sipította a manó.<br /><br />- Rendben. Azonnal megyek - intett Pansy kezével, s a manó eltűnt.<br /><br />Becsukta az erkélyajtót. Temperamentumos léptekkel a szobaajtóhoz sietett, majd miután azt is becsukta maga után, megtorpant. Ha Draco nélkül megy le, az feltűnő, és mivel azt hiszek, hogy együtt vannak, valószínűleg hozzá nem küldtek házimanót. ,,Pont most, reméltem, hogy ma már nem kell összefutnunk. Mit hittem? Hisz az ő házában vagyok" - toppantott dühösen Pansy, majd kelletlen odalépett Draco szobája elé. Bekopogott. Válasz nem jött. Benyitott a szobába, s meglepődött, hogy engedett neki. Pansy a helyiség közepén megállt, s körültekintett. Dracót seholsem találta. A szoba majdnem ugyanúgy nézett ki, mint a másik, de ezen érződött Draco személyisége, hogy az övé. Ekkor nyílt a fürdőszoba ajtaja, hirtelen fordult meg a zajra, ott pedig meglátta Dracót, aki csak egy szál törülközőt viselt a dereka köré csavarva. Pansy nyelt egy nagyot, ahogyan tekintetével végigpásztázta Draco izmos felsőtestét. Lélegzete elakadt, arcán két kis piros folt jelent meg ,,Valamire mégis csak jó a kviddics" - fordult meg fejében, majd ránézett Draco önelégült vigyorára, s elkapta szemeit.<br /><br />- Le kellene mennünk a szüleimtől elbúcsúzni - vetette oda Pansy. Szeme sarkából látta, hogy Draco felé közeledik.<br /><br />- Természetesen. Egy perc és felöltözöm - válaszolt Draco még mindig vigyorogva, közel hajolva a lányhoz. Pansyt megcsapta Draco friss, bódító menta illata.<br /><br />- Azt hittem már rég fürödtél ma, vagy te ötször szoktál? - kérdezte Pansy gúnyosan, hogy leplezze forró helyzetét. Ennek jeléül megpróbálta állni Draco acélszürke tekintetét, ami nagyon nehezen ment, főleg, hogy Draco itt áll előtte alig egy centire, fedetlen felsőtesttel, csapzottan szexi szőke hajából testére hullnak a vízcseppek, végigfolyva a törülköző széléig, szürke szemei kajánul csillognak.<br /><br />- Nem, de ma szükségem volt rá, hogy lehűtsem magam - felelt Draco csábító hangon, elégedetten vigyorogva. Tetszett neki ez a helyzet, sőt Pansy pirulása még jobban. - Esetleg kíváncsi vagy még valamire, végig szeretnéd nézni, ahogy felöltözöm? - kacsintott Draco pajkosan.<br /><br />- Mi... én... nem - hebegte Pansy felháborodottan, s kicsörtetett a szobából, becsapva maga után az ajtót.<br />Draco halkan felnevetett szerelme reakcióján. ,,A vonzerőm még a régi." Megtörölközött, majd ledobva az egyik fotelre törölközőjét, visszahúzta öltönyét. Furcsa lenne, ha másban látnák meg a szülei, még másra gondolnának. Kilépve a szobából, meglátta Pansyt karba tett kézzel, a falnak dőlve állni.<br /><br />- Ez nem egy perc volt - jegyezte meg Pansy gúnyosan.<br /><br />- Nem hát. Csak ötvenkilenc másodperc - felelt flegmán. - Szerintem jó idő ahhoz képest, hogy még a hajamat is meg kellett szárítanom, pálca nélkül - tette hozzá Draco ironikusan.<br /><br />- Ó szegénykém. Leesett a Malfoy címeres gyűrű az ujjacskádról? - Pansy kezdte végre úgy érezni magát, mint régen, egy apró zavaró tényezőtől - Dracótól - eltekintve.<br /><br />- Látom visszatért a gúnyos éned - húzta félmosolyra száját Draco. ,,Így szeretlek."<br /><br />- Igyekezz, már várnak ránk - szólt rá Dracóra.<br /><br />- Én felőlem. Már vagy két perce készen vagyok - gúnyolódott a fiú, majd kezét rácsúsztatta Pansy derekára.<br /><br />Mr és Mrs Parkinson a bejárati ajtónál beszélgetett a Malfoy szülőkkel. Mrs Parkinson büszkén csillogó szemekkel figyelte lánya levonulását Draco oldalán. Mikor odaértek hozzájuk, a nő ölelésébe zárta Pansyt. Addig Draco kezet rázott Mr Parkinsonnal.<br /><br />- Örültem az újabb találkozásnak, Draco - mondta Robert.<br /><br />- Úgyszintén, Mr Parkinson - biccentett Draco.<br /><br />- Mrs Parkinson - hintett könnyed csókot a nő kézfejére.<br /><br />- Viszlát Draco!<br />Mr Parkinson és felesége elköszönt Luciustól, Narcissától, majd hintójukba beülve eltűntek a kovácsoltvas kapun át.<br /><br />- Akkor mi megyünk is aludni - fordult Draco szülei felé. Lucius szúrós szemmel nézett fiára, s Draco egyből értette, apja mire céloz. - Ne aggódj apám, még külön szobába - vigyorgott Draco, mellette Pansy pirulva lesütötte szemeit.<br /><br />- Jó éjt! - engedte el őket Lucius.<br /><br />- Aludjatok jól - mosolygott Narcissa a fiatalokra, majd férjébe karolva hálószobájuk felé vették az irányt.<br /><br />- Hm... akkor menjünk - vigyorgott még mindig Draco, s rákacsintott Pansyra.<br /><br />- Jól mondtad. Megyünk is, csak külön. - Pansy arrébb lépett egyet, megakadályozva így, hogy Draco birtoklóan derekára csúsztassa kezét. Gonosz vigyorral arcán elindult a lépcsőn felfelé, csípője minden lépésnél kacéran ringott.<br /><br />Draco végignézte Pansy kecses lépteit fokról fokra, magában vigyorogva. Nyakkendőjét meglazította az őt belülről elöntő forróság miatt.<br />,,Direkt kínoz. Ebben biztos vagyok" - nyögött fel Draco. Felszaladt a lépcsőn, s mielőtt még a lány belökte volna a szobaajtót, szembefordította magával, nekidöntötte a még csukott ajtónak, s lecsapott ajkaira. Pansy szenvedélyesen viszonozta Draco csókját.<br /><br />- Csak nem... hitted... , hogy megúszod... jó éjt... csók nélkül? - suttogta Draco szaggatott levegővételek közt.<br /><br />- Ettől még... nem fogok... rólad álmodni - próbált gúnyosan válaszolni Pansy, de most valahogy nem sikerült a halk mondatból kihoznia a hangsúlyt. És ráadásul hazudott is. Hisz az álom már megvolt, nem is egyszer.<br /><br />- Kérsz egy kis ráadást? - húzta félmosolyra száját Draco.<br /><br />- Nem kösz. Még a végén rémálmaim lesznek - lökte el Dracót, benyitott a szobába, s bevágta az ajtót a fiú orra előtt. Pansy hátát az ajtónak vetette, kezével végigsimított Draco csókjától duzzadt ajkain, szemhéját lecsukta, ahogyan felidézte az érintést. ,,Szemét. Most megint róla fogok álmodni" - sóhajtott Pansy, s az ágy felé vette az irányt.<br /><br />Eközben még Draco is az ajtónak döntötte fejét, mellkasa most már egyenletesen emelkedik és süllyed. ,,Pansy... " - gondolatai csak a lány körül forogtak, erőt vett magán, hogy végre saját ágyába dőljön.<br /><br />Draco és Pansy számára hamar eltelt a hét, s azt vették észre, hogy a sűrű előkészületek és táncórák közepette eljött a csütörtök. Narcissa egész napra lekötötte Pansyt: kiválasztották a ruhát, az ékszereket, tervezgették a bálterem díszítését. Dracónak már nem kellettek instrukciók. Egyetlen kikötése volt csak anyjának: a fekete talár. Így Pansy, bármilyen estélyiben is lesz, passzolni fog Draco öltözékéhez. Tehát fekete, egyszerűnek mondható dísztalár, alá hófehér ing és csokornyakkendő, a talárhoz színben illő nadrág és cipő. Délután, miután Narcissa elvégezte a szükséges teendőket, Pansynek és Dracónak tartott némi eligazítást. A vendégsereget Lucius és ő, Narcissa fogják fogadni, majd átvezetik őket a bálterembe. Csak azután lépnek be a terembe, s köszöntik a vendégeket, egy angol keringővel megnyitva az eljegyzési bált. Kimerülten ballagtak szobáik felé, hogy kipihenjék magukat a holnapi esemény előtt. Draco megcsókolta Pansyt.<br /><br />- Jó éjt! Szép álmokat rólam - vigyorgott Draco fáradtan.<br /><br />- Neked pedig rémálmokat! - mosolygott Pansy, majd belépett.<br /><br />Másnap az ebéd után végezték el a megmaradt simításokat. Narcissa a Malfoy kúriába rendelte erre az alkalomra készíttetett ékszereket, amikkel pontban két órakor egy kobold meg is jelent. Pansynak, miután megfürdött, Lily a házimanója, és Mrs Malfoy segített felöltözni. A ruha, amit természetesen Narcissa választott, halványkék selyemből készült kétrészes ruha volt. A felső pánt nélküli, hátul fűzővel összefogott, tetején ezüst virághímzés futja körbe, ami visszaköszön a szoknya alsó részén is. Deréktól lefelé kihangsúlyozott fodrokban bővül, egészen a bokáig. Féloldalasan sötétebb kék muszlinnal fedett, ami jobb oldalán kisebb csomóban meg van kötve, hogy lágyan essen a szoknyára. Hullámos kontyba fogott fürtjeiben egy ezüst, királykék köves fejék díszelgett. Fülbevalója, nyakéke is a kék és az ezüst színeiben pompázott. Narcissa pálcájával egy könnyed, a ruhához illő sminket rakott fel szemeire.<br /><br />- Gyönyörű vagy kedvesem - hatódott meg Narcissa, de arcán ez nem látszott.<br /><br />Pansy végignézett magán az egész alakos tükörben, s mikor pillantása találkozott a nőével, elmosolyodott. Tényleg meg volt elégedve a látvánnyal, soha sem látta még ilyen szépnek magát. Lehet, hogy csak a meseszép estélyitől. Az már nem érdekelte. Csak egy dolog, hogy mikor láthatja Draco arckifejezését ,,Egyáltalán tükröződik majd valami az arcán? Mit nem adnék érte, ha egyszer kimutatná az érzéseit! Ugyan, azt várom el tőle, amit még én sem teszek meg?" - gondolatai szárnyalását Narcissa hangja törte meg.<br /><br />- Megyek, megnézem Dracót. Hamarosan itt lesznek a vendégek - nézett rá a faliórára a nő, majd kisietett a szobából.<br /><br />Draco épp kilépett az öltözőszobából, mikor kopogtak az ajtón. Csalódott volt, mikor amögött anyját pillantotta meg.<br /><br />- Csak nem mást vártál, fiam? - mosolygott Narcissa.<br /><br />- Nem vártam senkit - felelt Draco vontatottan. Anyja mindig átlátott rajta, s ez most sem volt másképp.<br /><br />- Látom készen vagy. A vendégek mindjárt itt lesznek. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha te is köszöntöd őket - mondta Narcissa egy kis töprengés után.<br /><br />- De anya - fakadt ki Draco.<br /><br />- Semmi de. Gyere! - szólt rá fiára ellentmondást nem tűrően, aki rögvest követte. Cipője sietős lépésekkel koppant a márvány kőpadlón, fekete dísztalárja lobogott utána. Szőke fürtjeibe beletúrva masszírozta meg tarkóját. ,,Hosszú lesz az este" - gondolta Draco, amikor meghallotta, amint az egyik manó bejelenti az első vendéget.<br /><br />Sorra kezet fogott a férfiakkal, kezetcsókolt a hölgyeknek, amíg egy ismerős arc fel nem bukkant.<br /><br />- Draco - vigyorgott Blaise barátjára.<br /><br />- Blaise - rázott kezett a fiúval.<br /><br />- Csak nem hitted, hogy kimaradok a buliból? - még szélesebben vigyorgott.<br /><br />- Pont te? Úgy ismersz? - mosolygott Draco is. - Igaz, a szüleim állították össze a vendéglistát - mondta Draco gonoszul.<br />Draco kicsit lemaradva Narcissától és Mrs Zabinitől, vezette Blaise-t a bálteremhez.<br /><br />- Na és mondd csak, mik történtek eddig? - kérdezte halkan vigyorogva Blaise, Pansyre utalva.<br /><br />- Hm... csak nem hitted, hogy beszámolok? - kérdezett vissza gúnyosan.<br /><br />- Még szép, hogy igen. Jaj, Draco ne csináld már. A legjobb barátod vagyok - fakadt ki Blaise. Fúrta a kíváncsiság az oldalát.<br /><br />- Csak egy két csók csattant el... még - nézett Draco Blaise arcába vigyorogva.<br /><br />- És más nem? - faggatta tovább Blaise. - Ezt kifejtenéd kicsit jobban? - csillantak meg barna szemei.<br /><br />- Nem, ne akarj mident tudni - mondta Draco hanyagul. - Nem tartozik rád - vetette oda flegmán.<br /><br />- Hát, ha nem, nem. Úgyse tudom kihúzni belőled - sóhajtott lemondóan Blaise.<br /> <br />- Csak nem ismersz már? - gúnyolódott Draco.<br /> <br />- Haha. Azért örülök, hogy ilyen jól megvagytok - mondta Blaise őszintén, s hátba veregette Dracót. - Na és mikor lesz a nagy bevonulás?<br /><br />- Szerintem nemsokára. Már csak kevesen hiányoznak. - Azzal Draco elköszönt Blaise-től, s visszatért eredeti helyére.<br /><br />Fél óra elteltével megérkezett az utolsó vendég is. Narcissa és Lucius a teremben mulattatta az aranyvérű familiák sokaságát.<br /><br />Draco most Pansyre várt a lépcső alján. Fel alá járkált, mert a manót már vagy öt perce elküldte a lányért. S ekkor Draco hirtelen megtorpant. Pansy megjelent a lépcső tetején, teljes pompájában. Draco még levegőt is elfelejtett venni, amikor meglátta szerelmét a halványkék estélyiben. Hullámokban összefogott hajában ott csillogott az új fejék, mogyoróbarna szemei elégedetten fénylettek. Magas sarkú cipője egyenletesen kopogott a fokokon, lágyan hullámzott a ruha fodros anyaga, kezével a korlát ezüst kígyóját simítva haladt, egyenes tartással lefele.<br />Erre a pillanatra várt már dél óta, hogy láthassa Draco arcát. S nem csalódott. Ilyennek még egyszer úgysem fogja látni. Szemeit belefúrta az acélszürke tekintetbe. Alig bírta megállni, hogy el ne nevesse magát. ,,De édes így" - állapította meg Pansy.<br /><br />- Inkább csukd be a szád - érintette meg a lány Draco állkapcsát mosolyogva, mikor leért a lépcsőn. Draco feleszmélve kábulatából, a karját nyújtotta a lánynak. A fiú büszkén, felemelt fővel lépett be a bálterembe Pansyvel az oldalán. A zene elhalkult, ahogy beléptek, minden szem rájuk szegeződött. Draco felismerte a sok közül Blasie mélybarna, mosolygós tekintetét. A terem közepén megálltak, szembefordultak egymással. Draco gyengéden rácsúsztatta kezét Pansy derekára, a lány Draco tenyerébe fektette sajátját. A fiú lágyan kezdte a keringő lépéseit, forgásokkal suhantak körbe a teremben, a megbűvölt zene ritmusára. Pansy belemerült az acélszürke szempárba. Bízott benne, határozott vezetése nem engedett félrelépést. Ideges volt a sok, őt fürkésző tekintet miatt, de persze arcán ez nem látszott, s ez az érzése folyamatosan csökkent Draco nyugodt, bíztató arcát látva. A dallamos zene halkulni kezdett, majd lassan berekedt. Draco megállította Pansyt, meghajolt előtte, s taps zaja szűrődött be elméjükbe. Lucius ekkor a fiatalok mögé lépett, s kezével csitította a csattanások rendszerességét.<br /><br />- Kedves barátaim! - szólt Lucius, miután a vendégek között fagyos csönd emelkedett. - A meghívóról értesülhettetek a bál fontosságát illetően, és nagyon örülök, hogy ilyen sokan megtiszteltek jelenlétetekkel. - Itt tartott némi hatásszünetet, majd folytatta. - Tehát, hatalmas örömmel jelentem be, egyetlen fiam, a Malfoy vér továbbvivőjének eljegyzését. Egyúttal pedig, köszöntöm már most családunkban Pansy Parkinsont! - Hangja tisztán csengett a zsúfolt, csendes teremben. Lucius belenyúlt zsebébe, s előhúzott egy kicsi, fekete dobozt, és átadta fiának. - A régi barátság Malfoyok és Parkinsonok között most megpecsételődik gyermekeink házasságával. Két tökéletes aranyvérű familia fonódik egybe. - Miután Lucius befejezte mondandóját, szemével intett fiának. Draco felpattintotta a bársonydoboz fedelét, amiben egy klasszikus egysmaragdköves, fehérarany, hat karmos foglalatú, tekergő kígyót ábrázoló gyűrű fénylett. Kivette, majd belenézve a csillogó barna szemekbe, ujjára csúsztatta.<br /> <br />- E gyűrű jelképezze, irántad érzett szerelmemet és tiszteletemet. - Draco hangja magabiztos és határozott volt, görcsbe rándult gyomra ellenére is. ,,Hm... ha másképp nem is, de most az egyszer kimondtam, hogy szeretem" - futott át agyán, majd ráhajolt Pansy édes ajkaira, s hosszabb csókot nyomott rájuk.<br />Pansy pirulva viszonozta Draco csókját. Nem szokta még meg, hogy nagyközönség előtt leplezze le érzéseit. Draco szürke szemeit fürkészte, próbálta kitalálni gondolatainak foszlányát, legilimencia nélkül.<br /> <br />- Fiam, gratulálok! - Lucius egyik kezével vállon veregette Dracót, másik kezével kezet fogott vele, majd kezetcsókolt Pansynek. Másodikként Narcissa köszöntötte a fiatalokat, s őket követte a többi vendég. Miután az összes gratulációt fogadták, felerősödött a zene, Draco újabb táncra kérte jegyesét. Lassú dallamok csendültek fel. Közelebb húzta magához a törékeny testet, gyengéden végigsimította hátát, majd derekán megállapodott a keze.<br /> Pansy nyaka köré fonta karjait, s belesimult Draco ölelésébe. arcát belefúrta a fú mellkasába, mélyen beszívta kedvese illatát. Óráknak tűnt, míg így táncoltak összefonódva. Draco elhúzódott a lánytól, acélszürke szemeiben huncut fény csillant.<br /><br />- Gyere - súgta Pansy füléhez hajolva, majd elkezdte a bálterem kijárata felé húzni a lányt. Eloldalazott a becsípett vendégek között, egészen a szobákba vezető lépcsőig. Pansy lelke mélyén tudta, Draco miért a szobák felé vette az irányt, s most érzései kerekedtek felül eszén. Lassan szedték a fokokat, majd felérve Draco benyitott saját szobájába. Bezárta az ajtót, s egy pillanatig az ajtónak dőlve gondolta át még egyszer a lehetséges következményeket. Döntött. Ellökte magát, s Pansyhez lépett. Szenvedélyesen lecsapott a lány puha ajkaira. Egyre jobban felfűtötte a vágy, amikor Pansy ugyanolyan hévvel viszonozta csókját. Elhagyva ajkait, nyakára vándorolt, onnan a kecses vállakat hintette csókokkal. Pansy nem ellenkezett, sóhajtozva várta a folytatást.</div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-7182783102405654712009-10-07T12:25:00.000-07:002009-10-07T12:26:12.785-07:008. fejezet - A karácsonyi szünet 1.<div style="text-align: justify;">Zihálva, hirtelen ébredt. Körültekintett a csendes szobában. Társai békésen szunyókáltak a korai időpont miatt, így visszadőlt ágyában, lehunyta szemét, s gondolkozott. Ugyanaz az álom. Már megint. De miért? Ma utaznak. Talán ez lehet az ok. Egy hétig össze lesznek zárva a kúriában. Egy hét, amikor is minden percben érezni fogja maga mellett, a megszokott, férfias menta illatot, a gúnyos stílust. Esze, szíve megint hadakozott. Minden porcikája kívánta a bizsergést kiváltó csókokat, a perzselő érintéseket, az elhomályosult acélszürke tekintetet, ám tudata egyben ellenkezett is. Talán félt is, hogy ha egyszer elkezdik, nem tudják majd abbahagyni, s az nem csak a legnagyobb szégyent, hanem megbánást, csalódottságot, szomorúságot hagyna maga után. Szerette. Ez nem kérdéses, és nem akarta kockáztatni biztos jövőjét mellette. Hevesen dobta félre paplanját, s kelt fel kényelmes ágyából. ,,Ne gondolkozz ezen Pansy, majd megoldod" - próbálta magát nyugtatni, majd eszébe jutott, hogy a kedvenc ékszerét nem rakta be bőröndjébe. Elmormolt egy Disaudiot, s miután biztonságba helyezte a nyakláncot, a fürdő felé vette az irányt. Hosszú perceken keresztül folyatta magára a forró vizet, vissza-visszatérve gondolatmenetéhez. Felöltözve lépett ki a fürdőből, s megütközve tapasztalta, hogy barátnői még mindig az álmok földjén járnak. Feloldotta a bűbájt, s jobb ötlet híján, kifordult a szobából, le a klubhelyiségbe. Hat óra lévén, ott egy lélek sem járt, köztudott volt, hogy a mardekárosok a sok alvás hívei. Korgó hasa jelezte következő céljának helyszínét. Összébb húzta talárját, ahogyan megérezte a zöld fáklyákkal övezett folyosó hőmérsékletét. Tél volt, s a pincehelyiségben így még hidegebb, mint a többi évszakban. Bár a nyári melegben jól esik ez a rideg, hűvös környezet.<br /><br />A Nagyterem elvarázsolt mennyezete most a korai reggel szürke felhőkkel tarkított egét ábrázolta, s a hó hatalmas, szemet gyönyörködtető pelyhekben hullott alá. Egy-két diák ült csak szétszórtan a házak asztalainál. Pansy még akkor is kiszúrta volna a rikító szőke fürtöket, ha a termet bóklászó diákok csoportja töltené be. Elindult felé, s mintha Draco megérezte volna, rákapta acélszürke tekintetét. Tartotta a vonzó szemkontaktust mindaddig, míg a köztük lévő, gyorsan fogyatkozó távolság szinte a nullára nem csökkent. Ekkor szakította el pillantását, s helyet foglalt a fiú mellett.<br /><br />- Jó reggelt - köszönt a lány.<br /><br />- Jó reggelt - búgta Draco. - Hol marad a reggeli csókom? - vigyorgott szemtelenül.<br />Pansy megdöbbenve vetette mogyoró barna szemeit a fiúra.<br /><br />- Eddig sem volt szokás, hogy reggeli csókkal kezdtem a napot. Így a kérdésed tárgytalan. - Hiába, a gúny a hangjában már természetesnek hatott. Megrántotta a vállát, s mielőtt még visszafordulhatott volna reggeli menüjéhez, Draco átkarolta karcsú derekát. Pansy nem tudta megállni, hogy a fiúra ne emelje meglepett szemeit, ám elveszett az őt fürkésző, csillogó tekintetben, s testén végig futott a remegés, Draco közelségétől.<br /><br />- Ezen sürgősen változtatnunk kell. - Draco rekedtes, mégis határozott hangon suttogta a mondatot, miután közel hajolt a lány arcához olyannyira, hogy érezték egymás lélegzetét. Kihasználva Pansy pillanatnyi dermedtségét, hosszú csókot nyomott a vágyott ajkakra, melyek ösztönösen nyíltak meg érintésére. - Hm... látom, neked sincs ellenedre az ötletem - húzta félmosolyra száját.<br />Pansy zavartan fordult vissza, hogy végre hozzálásson éhsége csillapításának.<br /><br />Nem bírta megállni, hogy a félmosolyból széles vigyor terüljön szét arcán. Elégedett volt a Pansyvel kialakított kapcsolatára, s talán még jobb lehet a ma délután kezdődő szünetben.<br /><br />,,Ó, a bál.. .Pansy még nem is tud róla. Nem baj, legalább ha a kúriában tudja meg, nem tud majd visszakozni" - gyúlt ördögi fény acélszürke szemeiben. Szeme sarkából figyelte Pansy minden mozdulatát.<br /><br />- Hogy aludtál? - kérdezte Draco, miután belekortyolt rostos italába.<br /><br />- Köszönöm, jól - hazudta Pansy. Nem akarta a fiú tudomására hozni, mi is az ok, amiért az ellenkezője történt. Ismét felidéződött benne az álom mindenegyes kis mozzanata, s Pansyt borzongással töltötte el. - És te? Gondolom nagyszerűen. - Azzal beleharapott pirítósába.<br /><br />- Hm... eltaláltad - vigyorgott Draco a lányra. - Kellemes álmom volt.<br /><br />Pansy e szónál félrenyelte a falatot, s kisebb köhintések törtek ki rajta. Próbált hálásan rámosolyogni Dracóra, mikor a fiú egy pohár italt tolt elé.<br /><br />- Jól vagy? - tudakolta Draco, miközben elfojtotta nevethetnékjét.<br /><br />- Öhm... igen... csak félrenyeltem - válaszolt szaggatottan a lány.<br />,,Ez most csak véletlen volt, amit nagyon kétlek, vagy Draco legilimenciát alkalmazott? Nem, azért erre még ő sem lenne képes. Tudja, mi lenne, ha rájönnék... " - tűnődött el a lány evés közben.<br /><br />,,Most nagyon szívesen megtudnám, mire gondol Pansy. Vajon csak véletlen volt ez a kis baleset? De pont akkor, mikor az álom került szóba. Hm... csak nem valami pikánst álmodtál Pansym?" - vigyorgott Draco magában. ,,Tudom, hogy nem lehet nekem ellenállni. Nem, azért legilimenciát rajta nem fogok használni. Persze tökéletesen tudom alkalmazni, de ha mégis észrevenné, megint kezdhetném elölről a puhítást. Inkább nem. Majd talán később" - érvelt magában tovább a fiú, mikor nyílt a terem ajtaja, s belépett rajta Daphne, Blaise és Millicent.<br /><br />- Csakhogy felkeltetek. Kilenckor indul a vonat - vetette oda Draco, leginkább Blaise-nek címezve, miután a társaság odaért hozzájuk, s helyet foglaltak az asztalnál.<br /><br />- Hosszú volt az éjszakám, Draco - kacsintott Blaise a mellette ülő Daphnéra fülig érő szájjal, mire a lány elpirult. - Ismered a helyzetet, aludni azért kell - váltott ironikus hangnemre, s összemosolygott Dracóval.<br /><br />- Nem vagyunk kíváncsiak Blaise a hm... képességeidre - válaszolt Pansy gúnyosan. - Ha nem vennéd észre, nyugodtan szeretnék reggelizni.<br /><br />- Felőlem. Én nem akadályozlak meg benne, csak jó hangulatot adok hozzá - vigyorgott megint fekete hajú barátjuk, s nekilátott reggelijének.<br /><br />- Ezt nem nevezném jó hangulatnak - felelt a lány.<br /><br />- Kinek mi a jó, kedvesem - vetette rá mélybarna szemeit a lányra.<br /><br />- Blaise, inkább azt mondd meg, hol van Crak, meg Monstro, és ne idegesítsd fel Pansyt! - horkantott fel Draco. - Nekem kell ki bírnom egy hetet összezárva vele, meg a hisztijeivel - folytatta gúnyosan.<br /><br />- Még hogy neked? Örülök, ha túlélem ezt a gyötrelmet - húzta el a száját Pansy.<br /><br />- Drágám, egy Malfoy mellett nem lesznek gyötrelmes napjaid - búgta Pansy fülébe.<br /><br />- Na igen, előjött a Malfoy-egoizmus - vigyorgott Pansy szemtelenül.<br /><br />- Gyerekek, megszólalhatnék én is? - vetette közbe gyorsan Blaise, mielőtt, még egyikük is megszólalhatott volna. - Crak, Monstro még az ágyban durmolnak, hogy válaszoljak a kérdésedre Draco. Pansy, téged bármikor szívesen fogadlak az otthonomban, ha nagyon nem bírnád elviselni Draco önteltségét - röhögött fel Blaise, de hamar lehervadt a mosoly szájáról. Ugyanis nem csak Draco szikrázó szürke szemeivel, de még Daphne féltékeny bordatörési reakciójával is szembe kellett néznie.<br /><br />- Au - nyögött fel Blaise, az előbb említett kísérletre. - Csak vicceltem, drágám - simította meg Daphne arcát, amivel lecsillapította a lány haragját.<br /><br />- Ajánlom is, Blaise - mondta Draco immár görbülő szájjal.<br /><br />- Ezek szerint féltékeny vagy? - fordult Pansy Draco felé, s egyenesen az acélszürke szemekbe nézett.<br /><br />- Nem vagyok. Úgyis a feleségem leszel évvégén, Blaise pedig nem mer olyat csinálni, amivel kockáztatná a barátságunkat, vagy az életét - vigyorgott össze Blaise-zel Draco.<br /><br />- Még jó, hogy már ismerem. Valaki más hallaná, azt hihetné, hogy foggal körömmel harcolsz Pansyért - röhögött Blaise.<br /><br />- Azzal nem, csak pálcával - felelt Draco gunyorosan.<br /><br />- Az pedig nem szükséges. A legjobb párbajozó vagyok - vetette közbe Pansy.<br /><br />- Nem-e? - nézett Draco kétkedőn. - Hm... nem is tudom, ki akadályozta meg Fletchleyt - folytatta ironikusan, gondolkodó arcot tettetve.<br /><br />- Az más volt. Hátba támadt - hangjában érezhető volt a düh, s lesütötte szemeit.<br /><br />- Na igen, vannak ilyen gerinctelenek. - Draco is ugyanolyan dühvel gondolt a fiúra, mint Pansy. - Nem hittem volna, hogy képes még egyszer a közeledbe menni.<br />Pansy nem nézett Dracóra, kiérezte hangjából a feszültséget.<br /><br />- Mit vársz egy hugrabugostól Draco? - röhögött fel Blaise két falat között.<br /><br />- Igazad van, Blaise - nevetett barátjával.<br /><br />Miután végeztek a reggelivel, elindultak vissza a klubhelyiségbe, ugyanis nyolc órakor van a gyülekező a tölgyfaajtónál. A Mardekárból szinte senki nem marad a szünetre a Roxfortban. Minden aranyvérű otthon, esetleg a megszervezett karácsonyi bálokon ünnepel. A fagyos klubhelyiséget betöltötték az elsős kisdiákok kapkodó, ezzel ellentétben a felsős évfolyam nyugodt mozdulatai.<br /><br />Blaise, Draco, Crak és Monstro robbantós snapszlival ütötték el a hátralévő időt az indulásig. A lányok mellettük ültek, s figyelték a játék menetét.<br /><br />- Lassan mennünk kéne - szólította fel Pansy az izgatott kártyajátékosokat.<br /><br />- Á, pont most, mikor nyerésre állok? - horkantott Blaise, kifejezve nem tetszését.<br /><br />- El kell, hogy keserítselek Blaise... - Draco kiterítette lapjait, s kárörvendően figyelte barátja hervadó mosolyát.<br /><br />- Többet nem játszom veled, Draco - jelentette ki Blaise -, senki nem győzött még le - húzta el száját. - Bár, lehet, hogy pont én leszek az a szerencsés egyszer - tért vissza széles mosolya arcára.<br /><br />- Álmodozz csak, Blaise - válaszolt Draco gúnyosan.<br /><br />Pansy érezte, hogy arcát forróság önti el, ahogyan megint eszébe jutott álma. Felpattant Draco mellől a kanapéról, s felhúzta vastag, téli talárját.<br /><br />- Háromnegyed nyolc van. Most már menjünk! - vetette mogyoróbarna szemeit a fiúkra. Daphne és Millicent már követték Pansy példáját.<br /><br />- Rendben, megyünk - sóhajtott Blaise, s összevigyorgott Dracóval.<br /><br />- Crak, Monstro, hozzátok Pansy bőröndjét! - parancsolta Draco két haverjának, akik szó nélkül teljesítették.<br /><br />Draco, miután ő is melegen felöltözött, saját bőröndjét hátrahagyta testőreinek, követte a lányokat, ki a helyiségből. A hatalmas tölgyfaajtónál már kisebb csoportokban várakoztak a diákok, mindegyikük mellett felsorakozva csomagjaik. A mardekárosok elkülönülve álltak a többiektől. McGalagony utasítására végre beszállhattak a thesztrálok vonta hintókba, s elindulhattak a Roxmorstba vezető ösvényen. A faluba vezető úton nem esett köztük szó, mindannyian gondolataikba merülve bámulták a havas tájat. Csak Blaise és Daphne párosa tűnt ki a sorból. Draco néha oldalra sandított, szeme sarkából Pansy vonásait fürkészte, néha pedig összevigyorgott Blaise-zel. Fél kilenc fele már ott álltak a vörös, füstöt pöfékelő Roxfort Express előtt. A diákok felözönlöttek a vagonokba, hogy elfoglalják a még üres kupékat. Dracóék is követték a lányokat, a leghátsó fülkébe. A fiú beült az ablakhoz, mellé Pansy és Crak. A másik oldalra Blasie, Daphne és Monstro.<br /><br />- Végre szünet - sóhajtott Blaise. - Nem kell mindennap a griffendéleseket néznem - húzta el a száját.<br /><br />- Na igen. Egy hét Potter nélkül - vigyorgott Draco.<br /><br />- És mond, csak Draco, lesz valami nálatok? - vigyorgott Blaise kétértelmű mondatán, s közben átkarolta Daphne vállát.<br />Draco szúrós szemmel nézte barátját, majd válaszolt.<br /><br />- Mire gondolsz, Blaise? Ugyanis nálad nem lehet tudni - vetette oda Draco gúnyosan.<br /><br />- Hát igen, értelmezheted kétféleképpen is - húzta szélesebb vigyorra ajkait -, de én most felhajtásra gondoltam. Malfoyos ünneplésre - röhögött fel.<br /><br />- Csak a szokásos - válaszolt Draco kitérően. Nem akarta elárulni Pansynek a bált, de valószínű, hogy ebből is rá fog jönni.<br /><br />- És miből áll nálatok a szokásos kifejezés? - húzta Blaise tovább.<br /><br />- Úgy csinálsz, mintha nem tudnád - felelt Draco flegmán.<br /><br />- Nem is - védekezett gyorsan Blaise -, csak a kíváncsiság hajt.<br /><br />- Na persze. Majd meglátjuk mi lesz karácsonykor - hárított Draco beletúrva szőke fürtjeibe.<br /><br />Pansy csak hallgatta a két fiú közt kibontakozott beszélgetést, és elgondolkozott. Hallotta, hogy a Malfoyok nagy, előkelő bálokat szoktak szervezni ünnepekkor, s tartott tőle, hogy ez most sem lesz másként.<br />,,Csak nem?" - hökkent meg magában Pansy. ,,Ha bál lesz, akkor bejelentés is"<br /><br />Draco ránézett Pansyre, s tudta. Biztos volt benne, hogy a lány sejti. Acélszürke szemei a lány cseresznyepiros ajkaira tévedtek. Eljátszott a gondolattal, hogy megcsókolja csakúgy a lányt, de az valahogy nem illene sem az ő, sem pedig Pansy viselkedéséhez. Pansy megérezte Draco tekintetét, s felkapta fejét, egyenesen a szürke szemekbe nézve.<br /><br />- Mi most megyünk, megkeressük a büfés nénit. Tudjátok, kezdek éhes lenni - vigyorgott rá Dracóra Blaise, majd felállt, felhúzta magával Daphnét is, s kiment a kupéból. Még a folyosóról visszakiáltott. - Crak, Monstro nem jöttök velünk? - emelte fel a hangját, hogy megértse a két mamlasz.<br /><br />- Öhm... de megyünk - válaszolt Crak bambán, s haverjával Blaise-ék után ment.<br /><br />Draco és Pansy egyedül maradtak a fülkében. A fiú felkelt az ülésről, odalépett az ajtóhoz, s elhúzta a sötétítőfüggönyöket. Megfordulva belenézett Pansy meglepődött barna szemeibe, majd két lassú lépéssel visszaült helyére, oldalra fordulva a lányhoz.<br /><br />Pansy megbabonázva figyelte Draco mozdulatait, s önkénytelenül is megcsapta a fiú menta illata, mikor leült mellé. Draco nagyon lassan közelítette tenyerét a lány arcához, majd leheletfinoman végigsimított a bársonyos bőrön. Pansyn végigfutott a remegés a gyengéd érintésre. Behunyta szemét, kívánta Draco csókját. Szinte maga előtt látta, ahogy Draco ráhajol puha szájára, érezte szapora levegővételeit, majd az érzéki ajkakat. Olyan szenvedéllyel csókolta a fiú, hogy karjai magától fonódtak annak nyaka köré. Perceknek tűnt, míg így csókolóztak összeölelkezve, s csak akkor engedték el ismét egymást, mikor már elviselhetetlen volt a levegőhiány. Mindketten kapkodták az életet adó levegőt, szemükbe parázslott az elfojtott vágy. Ekkor zavarták meg őket. Blaise nyitott be a fülkébe, s széles vigyorral konstatálta a két mardekáros hirtelen lesütött szemét, Pansy pirulását. Utána megérkezett Daphne, Crak és Monstro is. Visszatelepedtek helyükre megszerzett zsákmányukkal.<br /><br />- Hoztunk nektek is Bagoly Berti-féle mindenízű drazsét, meg csokibékát. És minden egyebet - vigyorgott továbbra is a fiú, s elkapta Draco csillogó szürke szemeit. Ekkor már a fiú is mosolygott, így Blaise tudta, a terve bevált.<br /><br />A visszamaradt időt játékkal, és evéssel töltötték el. Megérkezve a peronra, áthúzták talárjukat, s bőröndjeikkel leszálltak a vonatról. ,,Mintha csak szeptember lenne" - fintorgott Draco, a sok tanulót, s családjaikat nézve. Észrevette inasukat, aki ott várta az ifjú Malfoyt a peronon. Draco és Pansy elbúcsúzott Blaise-éktől, s a hozzájuk közeledő inas felé vették az irányt.<br /><br />- Aztán majd írjatok! - kiáltott még rájuk Blaise, s eltűnt Daphnéval az oldalán.<br /><br />- Jó napot, Malfoy úrfi - köszöntötte Merker.<br /><br />- Magának is, Merker! - Draco átadta csomagjaikat, s elindultak a nem messze álló Malfoy-címeres hintóhoz. Kinyitotta Pansynek az ajtót, s segített felszállni a lánynak. Tekintete önténytelenül is rávetődött Pansy formás lábaira, s nem tudta megállni, hogy arcán megjelenjen egy pajkos vigyor.<br /><br />- Talán nem is lesz annyira rossz ez a szünet - szólalt meg rekedtes hangon, kéjesen vigyorogva, mikor beült a hintóba a lánnyal szembe. Pansy csak egy szúrós tekintettel válaszolt megjegyzésére. Szaggatottan elindult a hintó, s a magasba emelkedett.<br /><br />- Azt hittem csak házimanókat alkalmaztok - törte meg a kínos csendet Pansy.<br /><br />- Nem. Merker már kiskorom óta nálunk szolgál a feleségével. Kvibli... - válaszolt Draco.<br /><br />- Kvibliket alkalmaznak a szüleid? - hökkent meg Pansy.<br /><br />- Akkoriban jó pont volt a Minisztériumnál. Most már pedig jó, hogy valaki összefogja a szemtelen manókat. Kezdenek elkallódni - felelt flegmán.<br /><br />- Értem - Pansy kinézett a hintó ablakán, s csodálatos látvány tárult szeme elé. Leereszkedtek a magasból, s egy fákkal övezett ösvényen folytatták útjukat, míg el nem értek egy kétszárnyú, igen hatalmas, kovácsoltvas kaput. A hintó egy percre megállt, majd nyikorogva feltárult az ódon, csavart díszes kapu. Egy hosszú felhajtóút vezetett a kúriához, melyet magas sövények, és gyönyörű virágágyások szegélyeztek. A címeres hintó zötykölődve megállt a monumentális, barokk épület előtti kör alakú feljárón. Merker leugrott a bakról, s kitárta a hintó ajtaját. Draco szállt le először, s segített Pansynek lelépni. A lány felnézett a bonyolult mintákkal, gazdagon díszített kúriára. Az egész ház impozáns megjelenése felkelti minden vendég figyelmét. Végigfuttatta szemét a szintén hatalmas, motívumokkal szegélyezett tölgyfaajtón. Draco átkarolta derekát, s finoman tolta őt, hogy végre elérjék a bejáratot. Merker ott kinyitotta az ajtót, s előreengedte a fiatalokat. Pansy egy portrékkal teli előtérben találta magát. Futólag elolvasta a képek alatti neveket: Malfoy. Mindegyik egyik ősüket, rokonukat mutatta, akik most délutáni sziesztájukat tartották, s megbámulták az előttük elhaladó lányt. Draco bevezette Pansyt a szalonba, ahol Mr Malfoy, és felesége tartózkodott. A helyiség tekintélyes mérete, a kúriához méltán híres volt. A zöldes falakat itt is betöltötték a Malfoyok portréi. A mennyezetről kristálycsillár lógott alá, a díszes márványkandalló előtti székeken ültek a szülők. Narcissa ekkor állt fel, kedves mosollyal arcán indult meg az érkezők felé. Lucius Malfoy is felállt székéről, s követte neje példáját, mosoly nélkül.<br /><br />- Örülök, hogy végre itt vagytok - csendült Narcissa dallamos hangja, s csókot nyomott fia homlokára. - Örvendek Pansy, Narcissa Malfoy vagyok - mutatkozott be a lánynak, az asszony.<br /><br />- Én is örvendek Mrs Malfoy - mosolygott Pansy a nőre.<br /><br />- Üdvözöllek a házamban - ért oda Lucius is, s kezet csókolt Pansynek. – Remélem, jól fogod érezni magad a szünetben.<br /><br />- Köszönöm, abban biztos vagyok.<br /><br />- Draco, kérlek, mutasd meg Pansynek a szobáját. Biztos fáradtak vagytok az utazás miatt - intett fiának Lucius.<br /><br />- Persze, apám - bólintott Draco, s kivezette Pansyt a szalonból az emeletre vezető lépcsőhöz. A fokokra méregzöld szőnyeget fektettek le, a korlát ezüstösen csillogott, s jobban megnézve egy felfutó kígyót ábrázolt. Draco belesimította Pansy kézfejét tenyerébe.<br /><br />- Nagyon csendes lettél - jegyezte meg.<br /><br />- Csak körülnéztem - lépkedett Draco mellett a lépcsőn. - Mondd, szerveztek a szüleid bált? Pontosabban eljegyzési bált? - nézett kérdő tekintetével Dracóra.<br /><br />- Úgyis tudod, hogy igen. Hozzámész egy Malfoyhoz. A legnagyobb megtiszteltetés - válaszolt Draco. - Két tökéletes aranyvérű varázslócsalád összeköti nemzedékek sorait. Mint ahogyan régen tette apám és anyám, vagy a te szüleid. Malfoyok és Blackek. A mi esküvőnkkel pedig Malfoyok a Parkinsonokkal.<br /><br />- Igen, tudom. Csak az nem igazán tetszik, hogy szüleink már mióta eltervezték - mondta Pansy félszegen. Ennyire nyíltan egyszer sem beszélt Dracóval, s nem tudta, hogy reagál a fiú, egy ilyen kijelentésre.<br /><br />- Gondoltam, hogy ez a baj - Draco a lépcsőn felérve megállította a magában viaskodó Pansyt, szembefordította magával, s acélszürke szemeit belefúrta a mogyoró barna szempárba, két karját pedig a lány karcsú dereka köré fonta, - de ez a kötelességünk, így neveltek téged is, és engem is. Nézd meg a szüleinket, boldog házasságban élnek, holott ugyanolyanok voltak a körülmények. Nem azt mondom, hogy nem utáljuk egymást - folytatta Draco keserűen mosolyogva -, de mennyi minden történt ebben az évben? Meg fog is, ha így haladunk - vigyorgott immár Draco pajkosan, amire Pansy is elmosolyodott, értve a fiú célzását. Ezt látva Draco, ráhajolt a lány puha szájára, s perzselő csókban forrtak össze. Mikor elváltak ajkaik, s légzésük visszaállt a normális kerékvágásba, Pansy szólalt meg először.<br /><br />- Ki mondta, hogy utállak? - súgta halkan Draco fülébe, majd egy kacér pillantás után tovább folytatta elkezdett útjukat. Draco még mindig ott állt ledermedve, fejében az előző mondat zakatolt szüntelen, egy tekintettel fűszerezve azt.<br /><br />,,Ki mondta, hogy utállak? Ezt meg, hogy érti? Talán ő is szeret? Csak nem akarja bevallani magának, és nekem se? Miért nem tudnak a nők egyenesen beszélni?" - fortyogott magában a fiú.<br /><br />- Szóval melyik szoba is az enyém? - fordult vissza Pansy a döbbenten álló Dracóhoz, s elégedetten mosolygott sikerén.<br />Dracót Pansy hangja zökkentette vissza a valóságba.<br /><br />- Öhm... természetesen az én szobám mellett - tért vissza jellegzetes, csábos félmosolya, amitől Pansy a fellegekben járt.<br /><br />- Gondolhattam volna, túl jól ismerlek - felelt Pansy gúnyosan.<br /><br />- Muszáj a közelemben lenned, ha jó feleséget akarok nevelni belőled. Egyre kevesebb az időm - mondta Draco ugyanolyan gúnyosan, majd mellé érve elkapta a lány kezét, s tovább húzta a folyosón.<br /><br />- Ez a szobád, az pedig az enyém - nyitott be a lány szobájába Draco.<br /><br />- A mondat második fele nem izgat - mosolygott Pansy flegma mondatán.<br /><br />- Majd meglátjuk - felelt a fiú sejtelmesen. - A szobádhoz persze tartozik egy fürdő, és egy öltöző szoba is. - Draco az ajtófélfának támaszkodva figyelte Pansy felfedező körútját a helyiségben.<br /><br />Pansy minden apró részletet megnézett a nagynak mondható szobában. Itt is a zöld, és annak árnyalatai, valamint az ezüst dominált, mint a kúriában máshol. Hatalmas, baldachinos ágy állt a bal oldali fal előtt. Mellette két oldalt, mahagóni fából készült, szintén ezüst kígyó kallantyúkkal díszített éjjeli szekrény. A szobából, az ablakok mellett egy üvegajtó is nyílott az erkélyre. Pansy odalépett az ajtóhoz, s kiment. Gyönyörű látvány tárult a szeme elé: a Malfoyok kertje inkább hasonlított egy királyi udvarhoz, mint holmi mugli kerthez. Bár Pansy nem tudta, mi is a különbség a kettő között, megállapíthatta, hogy bizony csodaszép. A kert közepén egyszerűnek tűnő, motívumokkal futtatott szökőkút állt, melyet kis kavicsos rész vett körbe padokkal. Az udvar többi részén füves, virágágyásokkal, fákkal és tujákkal benőtt tér nyílt. A távolban Pansy egy kisebb szoborparkot vett észre.<br /><br />Draco belépett a szobába, becsukta az ajtót, s követte a lányt az erkélyre. Hátulról átkarolta Pansy vékony derekát, úgy súgta fülébe:<br /><br />- Tetszik?<br /><br />- Csodaszép - lehelte Pansy az ámulattól, s Draco illatától bódultan.<br /><br />- Ez mind a tiéd is lesz - csókolt bele a lány selymes nyakába, mire érezte kedvese testén végigfutó borzongást. - Vacsora után sétálhatunk a kertben.<br /><br />- Az jó lenne, csak ne támadj le egy rózsabokornál - mondta Pansy nevetve. - Mostanában sok csókot kapok - ironizált.<br /><br />- Nincs is rózsabokrunk, maximum sövényünk - röhögött Draco. - Még szép, hat évet kell bepótolnom - kacsintott a lányra oldalról.<br /><br />- Neked mindegy milyen bokor - válaszolt Pansy gonoszul.<br /><br />- Nem is! - védekezett Draco. - A rózsabokor tüskés - vigyorgott.<br />Pansy csak megforgatta szemeit.<br /><br />- Mikor lesz a vacsora? Előtte lepihennék kicsit - kérdezte Pansy, szembe fordulva a fiúval.<br /><br />- Hét órakor, van még bőven időd. Hagylak is - nyomott búcsúcsókot Pansy ajkaira, majd elindult a szoba ajtaja felé. -Ó, nézz be az öltöző szobába is, és egy házimanó a szolgálatodra áll. A neve Lily - fordult még vissza, majd eltűnt a becsukódó ajtó mögött.<br />Pansy beljebb lépett a szobába, s határozottan, mégis halkan ezt motyogta:<br /><br />- Lily!<br /><br />- Igen, kisasszony - érkezett meg a házimanó egy pukkanás kíséretében. Hosszan meghajolt Pansy előtt. Sötétzöld kis ruha volt rajta, aminek szoknya részén ott díszelgett egy cikornyás, hímzett M betű.<br /><br />- Ha netalántán elaludnék, ébressz fel negyed hétkor - utasította Pansy a manót.<br /><br />- Igenis, kisasszonyom - hajolt meg Lily még egyszer.<br /><br />- Elmehetsz. - Azzal a manó egy hangos pukkanással eltűnt a szobából.<br />Pansy fogta magát, s hanyatt dőlt a nagy ágyon, kényelmesen elhelyezkedett a pihe-puha párnákon, a selyem ágytakarón.<br />,,Egyre jobban érzem magam. Draco nagyon figyelmes. Csak ne lenne az a bál. Már biztos elküldték a meghívókat, ami szám szerint igen sok lehet. És vajon mi fog történni az estély után? Mennyire változnak a dolgok?" Gondolataiba merülve észre sem vette, mikor nyomta el az álom.<br /><br />Draco miután megfürdött, átöltözött, beült kedvenc foteljába, s elgondolkozott a nap eseményein. ,,Eddig jól alakul minden, maradjon is így. Bár ez nem csak rajtam múlik. Ki mondta, hogy utállak? Ki kell derítenem, hogy értette ezt Pansyt. Tudnom kell!"<br />Draco egy hangos pukkanásra ébredt fel.<br /><br />- Malfoy úrfi, asszonyom üzent - hajolt meg Draco előtt, anyja manója. Megdörzsölte fáradt, szürke szemeit, majd ránézett az egyenruhában álló manóra.<br /><br />- Hány óra van?<br /><br />- Hat óra, Uram - válaszolt készségesen a manó.<br /><br />- Mit üzent anyám?<br /><br />- Narcissa asszonyom azt üzeni fiának, hogy válasszon ki egy ruhát Pansy kisasszonynak a vacsorához - sipította a manó, s átadott Dracónak pár ruhakölteményt.<br /><br />- Rendben, most elmehetsz - mordult rá Draco.<br /><br />- Igenis, úrfi - hajolt meg a manó, s elhoppanált.<br /><br />Draco kiterítette a három, egyszerű kisestélyit ágyára. Elképzelte mindegyikben Pansyt, majd egy fekete, csónak nyakú, térdig érőt választott ki. Hozzá egy sötétzöld stólát, és nem túl magas sarkú cipőt. Gondolta, hogy a kavicsos úton nem lehet, túl jó magas sarkú cipőben mászkálni.<br /><br />- Lily! - szólította Draco a manót.<br /><br />- Igen úrfi. Miben lehetek szolgálatára? - hajolt meg Lily.<br /><br />- Pansy kisasszony utasított valamire?<br /><br />- Igen úrfi. Azt, hogy Lily ébressze fel negyed hétkor a kisasszonyt, ha elaludna - sipította a manó magas hangján.<br /><br />- Majd én felébresztem, menj a dolgodra - engedte el Draco a manót, aki ugyanúgy, ahogy jött, távozott is a helyiségből. Draco ránézett órájára, ami a hat óra tíz percet mutatta. Fogta a fekete ruhát, a cipőt, és a stólát, s átment a lány szobájának ajtajához. Halkan kopogott egyet, nehogy felébressze, majd miután nem hallott semmit, ugyanolyan halkan lenyomta a kilincset. Belépve a szobába meglátta Pansyt. A lány jobb oldalára fordulva aludt. Draco vontatott léptekkel közelített Pansyhez, magában mérlegelve, majd lassan leült az ágy szélére, lerakta az ágy végébe a ruhát, a stólát, elé pedig a cipőt. Elidőzött a lány vonásain. Megsimította arcát, mire Pansy elmosolyodott álmában. Draco nagyon nagy késztetést érzett, hogy megízlelje a cseresznyepiros ajkakat. Lehajolt, s gyengéden megcsókolta Pansyt. A lány megérezve puha száját, visszacsókolt, majd bal karját Draco nyaka köré fonta. Draco arcáról végigsimította nyakát, majd egyre lejjebb, a lány melleit, hasát, s megállapodott a keze a derekán.<br /><br />- Jó estét, hétalvó - mosolygott Draco, miután elváltak egymástól.<br /><br />- Jaj, hány óra van? - ült fel ijedtében a lány.<br /><br />- Nyugi, hat óra tizenöt van - nyugtatta meg Draco. - Hoztam neked valamit. - Azzal átnyújtotta Pansynek a fekete kisestélyit. - Fürödj meg kényelmesen, öltözz át, és háromnegyedkor itt várlak a szobád előtt. Jó?<br /><br />- Igen - mosolygott Pansy. - De most már menj, neked is készülnöd kell! - tessékelte kijjebb Dracót, s gyengéden megütötte a vállát.<br /><br />- Jól van na, megyek. Ilyen ébresztést kap, és meg sem hálálja - sértődött meg Draco, s felhúzta orrát. Felállt, s elindult kifele, mikor Pansy megfogta karját, s visszahúzta. Draco meglepődésére, most az egyszer Pansy puszilta szájon a fiút.<br /><br />- Nehogy anyukádnak elpanaszold, hogy az ő egyetlen kicsi fiát megsértettem - mondta Pansy játékosan.<br /><br />- Haha. Így már azért jobb. - Draco elégedetten vigyorogva kifordult a szobából.<br /><br />Pansyt elfogta a nevetés. Szerette Dracót, gúnyosan, flegmán, laza stílusával, acélszürke szemeivel és ellenállhatatlan tejföl szőke hajával. Most már elérte, hogy csak ő legyen a fiú életében, őt csókolja meg vágytól elhomályosult szemekkel. Kezébe vette a selymes kelmű ruhát. ,,És még jó ízlése is van" - állapította meg, szemeivel fürkészve az estélyi szabását. Leterítette az ágyra, majd belépett a fürdőszobába. A látványtól elámult, náluk is fényűzően rendezték be a helyiségeket, de ez, azt is felülmúlja márvány zöld kádjával, s csempéivel. Miután a forró vízben kiáztatta napi fáradalmát, visszament a szobába, fogta a ruhát, a cipőt, és a stólát, s benyitott az öltözőszobába. Ott egy szekrény, fésülködő asztal, tele pipere kellékekkel és egy faragott keretes tükör állt. Felöltözött, halvány sminket rakott fel arcára. Nem tudta hajával mit csináljon, így lógva hagyta ében fürtjeit. Belenézett a tükörbe, felhúzta stóláját is. Elégedett volt kinézetével, méltónak ítélte a Malfoyokhoz, legfőképp Dracóhoz. A szobában ránézett a falon lógó régi órára, ami pontosan hat óra negyven percet mutatott. ,,Még a végén én várok Dracóra" - mosolyodott el a lány, s kilépett a folyosóra.<br /><br />Draco visszatérve szobájába, rögtön a szekrényéhez lépett. Kiválasztott egy fekete, egyszerű öltönyt, hozzá egy, Pansy stólájához illő sötétzöld inget, s nyakkendőt. Jól akart kinézni mind Pansy, mind a lány szülei előtt. Azt még nem közölte a lánnyal, hogy valószínűleg már itt vannak a meghívásra.<br /><br />- Kenny! - szólt Draco határozottan, miközben nyakkendőjét kötötte. A helyiségbe egy manó hoppanált.<br /><br />- Kenny, várja az úrfi parancsát - hajolt meg mélyen a manó szokásához híven.<br /><br />- Hozd el a fejéket apámtól, persze az engedélyével - utasította Draco a manót, s megigazította szőke fürtjeit. - Bár úgyis tud róla - mondta csak úgy magának halkan.<br /><br />- Igenis úrfi - tűnt el a manó, hogy egy perc múlva ismét ott legyen, kezében a kért dologgal.<br /><br />Draco elvette a fejéket, s egy kézlegyintéssel a manó tudtára adta, hogy távozhat. Odalépett éjjeli szekrényéhez, s belerakta egy selymesen kibélelt dobozba. Sietősen a szoba ajtaja felé vette az irányt. Pansy már a folyosón várt rá, leplezetlen kárörvendő mosollyal.<br /><br />- Rosszabb vagy, mint egy lány - jegyezte meg Pansy gúnyosan, de magában egészen más járt eszében. Draco nagyon fessen, elegánsan nézett ki öltönyében. Pansy akaratlanul is végignézett a fiún, beharapva alsó ajkát.<br /><br />- Ha nem kellett volna felébresztenem, előbb itt lettem volna - válaszolt Draco ugyanúgy, majd odaérve a lány elé, puszit nyomott a szájára.<br /><br />- Mi van a kezedben? - szegezte neki a kérdést Pansy.<br /><br />- Ah, milyen szemfüles vagy - sóhajtott Draco -, egy kis ajándék. - Azzal a fiú előhúzta háta mögül a dobozt, s odaadta Pansynek. A lány rögvest kinyitotta a dobozt, már csak kíváncsisága miatt is. Nem érdekelte, hogy Draco látja arcán a meglepettséget. Pansy lehet finoman érintve megsimította a fejéket. Ezüst volt, hogy kitűnjön ében hajából, smaragd kövekkel futtatva.<br /><br />Draco kiemelte a fejéket, s felhelyezte Pansy fejére, eligazítva selymes haját. Dracónak nagyon tetszett így a lány, nem is hagyta szó nélkül.<br /><br />- Gyönyörű vagy. És nagyon jó ízlésem van - ironizált vigyorogva.<br /><br />- Te választottad? - kérdezte Pansy halkan.<br /><br />- Persze, ki más? - tettetett Draco sértődött arckifejezést. - Hát nem is a manónk - mondta gúnyosan.<br /><br />- Köszönöm - hebegte a lány.<br /><br />Draco rámosolygott a lányra, megfogta karját, s körbefonta sajátja körül.<br /><br />- Gyere, menjünk, szerintem már itt vannak a szüleid - kezdte el húzni a lányt, a lépcső fele. <br /><br />- A szüleim? - torpant meg a lány.<br /><br />- Igen. Meghívták őket anyámék - indította el újra.<br /><br />- Szólhattál volna előbb is - mondta Pansy dühösen.<br /><br />- Időben megtudtad, nem?<br />Pansy megforgatta szemeit válaszul, majd engedett Draco határozott vezetésének.</div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-42416460075452323472009-10-07T12:24:00.000-07:002009-10-07T12:25:28.003-07:007. fejezet - A bál napja<div style="text-align: justify;">Eljött végre, a diákok által annyira várt szombat, a bál napja. Pansy álmosan nyújtózkodva ébredt fel. A nap halványan, erőtlenül derengett át az ablakokon elhelyezett sötétzöld, mardekáros függönyökön. A lány puha ágyában, becsukott szemekkel azon kezdett el gondolkodni, hogy mit fog felvenni a bálra. Ugyanis Draco még tegnap bejelentette neki, hogy majd ő fog a lánynak ruhát választani. Ám a ruha még mindig nem érkezett meg. "Még jó, hogy először egyenruhában kell táncolnunk a nyitótánc alatt" - tűnődött a lány, s fordult egyet, hogy lássa, barátnője ébren van e már. Kelletlenül, de mégis jó érzéssel kelt ki ágyából. Eszébe jutott az a bizonyos táncóra, s az utána történt események a folyosón. Pillanatra megállt a szoba közepén, s lehunyva szemét, ujjával végigsimított ajkain, szinte érezte Draco forró csókját, s végigfutott rajta a jóleső borzongás. Felocsúdva réveteg hangulatából megcélozta a fürdőszobát, még mielőtt szobatársai felébrednének, s lerohannák azt. "Még jó, hogy ezt nem látták" - erőltetett magára kis mosolyt. Mire kiért onnan, a lányok is már izgatottan sertepertéltek a szobában. Pansy nem igazán szerette a felhajtásokat, de mint minden jól nevelt aranyvérű sok bálon részt vett már. Őt inkább a partnere érdekelte, s izgatta érzékeit, hogy ismét a közelében lehet, hozzásimulhat a könnyed tánclépések alatt.<br /><br />A lány immár felöltözve elindult a klubhelyiségbe, s nem csalódott, mikor meglátta Dracót, Blaise társaságában a kanapén. Elmélyülten beszélgettek valószínűleg a kviddicsről, így nem is vették észre Pansy érkezését.<br /><br />Draco szeme sarkából titkon a lány mozdulatait leste, ahogyan feléjük közeledik, kecses, suhanó léptekkel, míg mellette be nem süllyedt a kanapé, s meg nem érezte kedvese csábító illatát. Pillanatra lehunyta szemeit, s belélegezte az ismert illatot, majd a lány dallamosan csengő, gúnyos mondatára eszmélt fel kábulatából.<br /><br />- Szép reggelt. Ilyenkor már fenn vagytok? Azt hittem egész délelőtt lustálkodtok majd - hangjába pici gúnyt csempészett.<br /><br />- Olyan szép a reggel, mint amilyen te vagy - köszöntötte mosolyogva Blaise a lányt, de gyorsan le is hervadt szájáról a mosoly, mikor Draco szikrázó szemeivel nézett farkasszemet.<br /><br />- Jó reggelt, Pansy - búgta Draco a lány felé fordulva, hosszasan elidőzve a mogyoróbarna szemek mélységében.<br /><br />- Nem felejtettél el valamit? - kérdezett rá Pansy rekedtes hangon az ígéretre.<br /><br />- Nem dehogy. Idejében a szobádban lesz, ne aggódj - válaszolt Draco.<br /><br />- Pansy kedves, nem szállsz be? Most akartunk elkezdeni robbantós snapszlit játszani - vigyorgott Blaise a lányra.<br /><br />- Nem kösz. Inkább megnézem a lányokat, mit csinálnak - s Pansy már el is tűnt a hálószobák felé vezető lépcsőfordulóban.<br /><br />- Na, miről beszélt Pansy? - nézett Blaise barátjára, hogy kielégítse kíváncsiságát.<br /><br />- Egy estélyi ruháról - adta meg a választ Draco, de tudta, hogy itt még nincs vége.<br /><br />- Hm... és hogy néz ki az a ruha? - vigyorgott a fiú kéjesen.<br /><br />- Meg ne próbáld elképzelni Pansyt, a mocskos fantáziáddal - villantotta acélszürke szemeit barátjára.<br /><br />- Jól van, na. Már kérdezni se szabad? - hervadt le Blaise tettetett sértődéssel.<br /><br />- De kérdezni lehet, csak az a baj nálad, hogy mindjárt beindul a képzelőerőd is. És ismerlek már annyira, hogy tudjam, mikre gondolsz - vetette oda gúnyosan Blaise-nek.<br /><br />- Na, szóval akkor elmeséled, hogy milyen az a ruha, vagy vessem be azt a bizonyos erőmet? - vigyorgott megint fülig érő szájjal, tovább heccelve Dracót.<br /><br />- Ah, inkább mondom - forgatta meg szemeit Draco. - Természetesen sötétzöld, pántos, hátul fűzős kisestélyi, ezüst szegéllyel körbefutva. A szoknya része bokáig érő kicsit fodros, van egy alsó szoknya is, mert a felső áttetsző, ami sejtetni engedi Pansy vékony lábait. Csak, hogy az eddiginél jobban irigykedjenek rám - vigyorgott immár Draco is, maga előtt látva a lányt teljes pompában.<br /><br />- Hűha... kitettél magadért, Draco - mondta elismerően Blaise. - Á nyertem! Végre legyőztelek - röhögött a mardekáros.<br /><br />- Csak álmaidban barátom! - harsogta túl gúnyosan a boldogságban úszó fiút, s rámutatott kártyalapjaira. - Megint én nyertem - mondta diadalittasan Draco.<br /><br />- Azt hiszem, nem ez az én sportom - nyerte vissza stílusát Blaise.<br /><br />Draco, csak jót nevetett barátja reakcióján, majd elindultak ebédelni, hogy utána felkészüljenek az estére.<br />Daphne sikongatva keresgélte a holmijait a szoba minden sarkában, Millicent haját próbálta meg feltűzni, több-kevesebb sikerrel. Pansy pedig kényelmes ágyán merengett hanyatt fekve.<br /><br />- Te nem készülődsz, Pansy? - Millicent hangja húzta vissza a valóságba. Tekintete összekapcsolódott a tükörben a lányéval, s hanyagul válaszolt.<br /><br />- Dehogynem. - Azzal a lány felkapta pálcáját éjjeliszekrényéről, a kikészített fekete szoknyából, felsőből álló egyenruhát, s becsörtetett a fürdőszobába. "Ah, el kell kápráztatnom Dracót. Bár nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen estélyi ruhát fog küldeni" - morfondírozott el a lány miközben felöltözött. Egy bűbájjal kifestette szemeit, ajkaira szájfényt rakott, s haját elegánsan feltűzte. Parfümöt hintett magára, s kritikus szemmel végignézte az eredményt. Meg volt elégedve a látvánnyal, kilépve a fürdőszobából, a lányok felé fordultak ugyanolyan fekete öltözékben, s elismerőn néztek rá. Majd Daphne vonult be a fürdőbe, becsapva maga mögött az ajtót.<br /><br />Pansy s Millicent egymásra mosolyogtak, majd a klubhelyiség felé vették az irányt. Leérve a lépcsőn, a helyiségben észrevették, amint Draco és Blaise elegánsan felöltözve, dísztalárjukban beszélgettek a kanapén. Csatlakozva hozzájuk vártak Daphnéra, s miután a lány is megérkezett, elindultak a Nagyterembe.<br /><br />Draco végigmérte az előtte haladó Pansyt, s magában elismerte, hogy csodásan fest. "Még gyönyörűbb lesz az estélyi ruhában" - gondolta Draco egy félmosoly kíséretében, megigazítva csokornyakkendőjét.<br /><br />A Nagyterem elvarázsolt mennyezete a csillagos, holdfényes éjszakát elevenítette a diákok szeme elé. A termet betöltötték a díszek pompái, aranylóan, s ezüstösen verődve vissza a fény hatására. A hosszú asztalokat eltűntették, s kisebbek vették át helyüket a fal mellett elhelyezve, kényelmetlennek tűnő székekkel körülvéve. A tanári katedrát kinevezték a Walpurgis Lányai zenekar székhelyének a bál idejére. Draco átkarolta Pansy karcsú derekát, s bevárva a Blaise-Daphne párost, McGalagony professzor felé vették az irányt, az utasításokért. A tanárnő laza pálcamozdulatokat hajtott végre, hogy minden a helyére kerüljön, a diákokat pedig az egyik terembe vezette, hogy elmondja még egyszer az események lefolyását.<br />Dracóék már nagyon unták az egészet, vagy századszorra hallgatják végig a hosszú monológot. Sajnos McGalagony a tökéletesség híve, s egy hibát sem enged meg az általa levezényelt, s szervezett nyitótáncban.<br /><br />A résztvevők számára hamar eljött a perc, amikor az egész Roxfort előtt kell megcsillogtatniuk tánctudásukat, na meg McGalagony professzor tanítási módszereit. Szinte tapintani lehetett a feszültséget a Nagyterem előtt várakozó diákok között. Lázas izgalommal vártak a pillanatra, mikor felcsendülnek az ismerős dallamok, s kecses, elegáns lépésekkel színre lépnek, hogy lenyűgözzék társaikat. Csak két diák volt teljes mértékig nyugodt, arckifejezésük semmit sem árult el a lelkükben tomboló viharról. A lány, vőlegényébe karolva állt a sor elején, mögöttük Blaise, és Daphne következett, mint a legjobb táncosok. Draco gondolataiba merülten, feszes testtartással nézett a semmibe. Nem volt ideges, legalábbis a lépések miatt nem, csak a mellette álló lány miatt. Akaratlanul is felidéződött benne az az óra, s nem tudta kiverni fejéből. Érezte Pansy simogatóan puha ajkait, izgató domborulatait, ami forrósággal töltötte el. "Még ez a hülye nyakkendő is fojtogat" - nyúlt az említett tárgyhoz Draco, s hanyag mozdulattal megigazította.<br /><br />A teremben lévő zaj hirtelen halkulni látszott, s az ajtón keresztül meghallotta az első ritmusokat, melyet a zenekar bűvölt.<br /><br />Feltárult az ajtó, s suhogva bevezették diáktársaikat a terem közepére, elfoglalva kijelölt helyüket. Felvették az alap pozíciót, s könnyed leejtésekkel megkezdték az angolkeringőt. Az acélszürke szemek belevésődtek a csillogó, barna szempárba. Forgások, s cipőkoppanások, észrevétlen súrlódások, érzékeket borzoló illatok. Táncoltak, mintha csak ők ketten lennének a teremben, kizárva a külvilágot, a zene is csak halk zúgásként ciripelt fülükben. Váltott a ritmus. Draco, hirtelen feleszmélve vezette Pansyt a temperamentumos Jive lépéseknek megfelelően. Mire a nyitótánc végére értek, kimerülten hajoltak meg tapsoló közönségüknek. Aztán felemelt fővel vonultak ki a teremből, hogy a klubhelyiség felé vegyék az irányt, átöltözzenek, s visszatérjenek immár a felhőtlen szórakozáshoz. Együtt meneteltek négyen: Pansy, Daphne, Draco és Blaise. Draco kedvesét maga előtt beengedve a klubhelyiségbe kénytelen volt lefejteni karját a lány derekáról.<br /><br />Draco ingerlőn, mégis épphogy érintve őt, tartotta kezét derekán. Sajnálta, mikor a zöldes derengésbe vont folyosón elérték a klubhelyiséget jelző fáklyákat. Érezte Draco simogató tenyerét, ahogy végighúzza a hátán, s mielőtt még elmenekülhetett volna a hálószobák felé, a fiú gyengéden maga felé fordította, s belesúgott a fülébe:<br /><br />- Az ajándékod a szobádban vár - búgta kedvesének, s egy félmosoly kíséretében elindult a lépcsőn felfelé.<br /><br />Pansy most már izgatottan sietett fel a szobájába, s rögtön rávetette magát az ágyán heverő fekete dobozra. Először csak megsimította, s gondolati cikáztak fejében. "Vajon, hogy nézhet ki? És Draco honnan tudta, hogy mi a megfelelő neki?" Lassan oldotta fel az ezüst masnit, ami sejtelmesen omlott le a doboz tetejéről, majd leemelte azt. Ámulva nézte az estélyi ruha sötétzöld, selymesen fénylő színét. Kiemelte a bársonnyal bélelt dobozból, s figyelmesen megvizsgálta. Ezüstszegély futja körbe a ruha alját, ami két szoknyából áll. Egy alsó szoknya, s egy felső fodros, áttetsző. Az estélyi felső része fűzővel ellátott hátul, szintén ezüsthímzéssel, vékony pántokkal.<br /><br />Pansy ledermedve emlékezett vissza egy álomra. Egy álomra, mely a bálról szólt, s egy igencsak erotikus jelenetről. "Merlinre, ez csak véletlen lenne? Nem, olyan nincs, de Draco nem tud az álmomról, sőt senki más nem tud róla. Nem meséltem el még Millicentnek sem, legilimenciára pedig esélye sincs senkinek, kivéve... Dracónak. Nem. Azt észrevettem volna, biztosan " - érvelt magában a lány, a ruhát kezeiben tapintva. Még mindig a sokk hatása alatt, szinte rutin mozdulatokkal öltözött át az üres szobában, felfrissítette sminkjét, megigazította ében haját, majd belenézett a tükörbe. Maga is meglepődött az összhatáson: mintha rá öntötték volna, úgy simult testéhez a fűzős kisestélyi, kiemelve vonalait, sejtelmesen átsejleni formás lábait.<br /><br />Elégedett mosollyal a szája sarkában indult el a klubhelyiség felé vezető lépcsőhöz. A lépcső tetején megállt egy pillanatra, rendezte vonásait, s felvetett fejjel, királynő tartással szedte a lépcsőfokokat, cipőjének magas sarka minden lépésnél koppant egyet, jelezve a helyiségben tartózkodóknak, hogy közeledik valaki. Nem sietett, csillogó barna szemeivel Dracót kereste, aki Blaise-zel beszélgetve, háttal állt neki. Látta Blaise arcán a meglepődöttséget, s ahogyan a fejével aprót felé int, felhívva ezzel szőke barátjának figyelmét.<br /><br />Draco nem értette Blaise hirtelen arckifejezés változását, s a biccentés után meg is fordult, hogy megnézze Daphnét. Gondolta a lány kihívó ruhája miatt düllednek barátja szemei, de hamar rájött, hogy tévedett. Ott állt, a lányok hálószobájába vezető lépcsővel szemközt. Mozdulni sem bírt az elé táruló látványtól, nem érdekelte, hogy mindenki látja csodálkozó, vagy inkább ledöbbent arcát. Egyenes tartással, légiesen lépkedett a fokokon, farkasszemet nézve acélszürke szemeivel. Sötétzöld ruhája rásimult karcsú alakjára, szaporán emelkedő dekoltázsa, csak úgy vonzotta átható tekintetét. Lejjebb haladva a fodrokon átvillanó formás lábakra esett pillantása. "Tökéletes" - fogalmazódott meg benne egyetlen szóban Pansy szépsége. Megszűnt körülöttük a klubhelyiségben előtört halk moraj.<br /><br />Pansy az utolsó fokról lelépve odasétált Draco elé, s várta reakcióját. "Bár ez sem volt rossz. Ilyennek sem láttam még Draco arcát. Ennyire érzelem dúsnak" - fojtotta magába a mosolyt, nem akarta elrontani a pillanat hevét, s Draco is már rendezte vonásait.<br /><br />Draco észrevette a helyiségben kialakult figyelmet, mindenki szerelmét követte tekintetével. Gyorsan határozott: mikor Pansy odaért közvetlen elé, ő dereka köré fonta karját, s finoman magához húzta törékeny testét, majd egy könnyed puszit adott a döbbent lány szájára. Leheletfinoman érintette ajkaival, a lány arcát füléig, s ezt búgta az immár megborzongó lánynak:<br /><br />- Az egész Mardekár engem irigyel ma, a szépséged felülmúlhatatlan - húzta félmosolyra száját, s belenézett az elhomályosult barna szempárba.<br /><br />- Köszönöm - hebegte Pansy erőtlenül, kedvese illatától, s vággyal teli, szürke szemeitő bódultan. Magában a lány is megállapította, hogy Draco is lehengerlő dísztalárjában, ahogyan szőke fürtjeibe túr.<br /><br />Draco gyengéden vezette a lányt a tőlük hangossá vált klubhelyiség kijárata felé, s onnan a Nagyterembe. Kitárta a terem ajtaját, s Pansyvel az oldalán, büszkén lépett be. Sustorgások követték útjukat a Nagyterem közepéig, ahol apró meghajlással táncba hívta a lányt. Lassú szám ment, kiélvezték egymás testi közelségét, minden egyes mozdulataikat, mikor érintették a másikat. Forrt köztük a levegő simultak egymás ölelésébe, cipőik súrlódtak a vontatott lépéseknél. Hosszú perceken keresztül táncoltak, míg már nem bírták vágyaikat kordában tartani, s inkább eltávolodtak egymástól. Nem akarták, hogy az egész iskola előtt kitudódjanak heves érzelmeik, hisz az ellene lenne neveltetésüknek. Egy külső szemlélőnek észrevétlen maradt a bennük dúló háború, talán csak a mellettük elhaladó Blaise vette észre rajtuk a változást. Nem szólalt meg egyikük sem, hogy milyen fontos számukra a másik, de mindkettőjük kiolvasta szemeik ragyogásából, azokat a ki nem mondott szavakat. Draco ismét meghajolt aranyvérűhöz méltón, így köszönve meg Pansynek a felejthetetlen táncot.<br /><br />- Hozhatok valami innivalót? - köszörülte meg a fiú rekedtes hangját.<br /><br />- Igen, jól esne. Addig keresek egy asztalt - fordult meg a lány hirtelen, s hátán érezte Draco perzselő tekintetét.<br /><br />Feleszmélve beindult fantáziája hatásából, Draco a puncsos asztal felé vette az irányt. Kelletlenül ismerte fel az ott álldogáló, fekete hajú lányban, utolsó kiruccanásának élményeit. Vágott egy fintort, ugyanis azóta nem találkozott a hugrabugos lánnyal. Igazából messzire elkerülte, főleg most, hogy Pansyvel ilyen jól alakulnak dolgai. Sajnos Charlotte figyelmét sem kerülte el az utánozhatatlan tejföl szőke haj, s a résnyire húzott szürke szemek. A lány arcán csábos mosoly jelent meg, s kacéran kihúzta magát, hogy dekoltázsa még jobban kihívóbb legyen Draco számára.<br /><br />- Dracocica, már olyan rég nem láttalak, csak nem kerültél? - nyafogott a lány, tettetett szomorúsággal, s ámulattal arcán, majd a fiú nyakába akarta fonni karjait. Csak azzal nem számolt, hogy Draco esetleg nem fogja ezt hagyni, gyors mozdulattal kitért a lány elől, s odavetette neki.<br /><br />- Sajnálom, Charlotte, nem akarok már tőled semmit - gúnyos hangjával próbálta megsérteni a lányt, kihangsúlyozva a semmi szót, hogy minél előbb békén hagyja. - És mit nem értettél azon, hogy ne merj Dracocicának nevezni? Hm... ? Nem fogtad fel azzal a kevés agyaddal? - sziszegte a lány arcába metszőn. Nem kell most egy hisztis, nyávogós jelenet.<br /><br />- Gondolhattam volna... Megkaptad, amit akartál, most meg Pansy a kiszemelted? - fújtatott mérgében a lány, figyelmen kívül hagyva a sértést.<br /><br />- Nem tartozom, neked magyarázattal - vágott fintort Draco. - De ha tudni akarod, Pansy nem olyan lotyó, mint te - vette fel hűvös arckifejezését, s egy elégedett mosoly kíséretében, kikerülte a dühtől elpirosodott lányt, hogy végre eredeti céljára összpontosítson.<br /><br />A puncsok kimerése után, nem kellett sokáig kedvesét keresnie, hisz az egész teremben ő volt a legszebb. Sikeresen kikerülte a sok, vadul táncoló diákot, amikor majdnem kiejtette kezeiből a szomjúságukat oltó italt. "Ez sosem kopik le róla?" - dühöngött a fiú magában, ugyanis Pansy előtt megjelent Fletchley. Draco már épp készült arra, hogy eldobva a puncsokat, pálcájával az asztal felé küld egy kábító átkot, de Pansy igazi mardekáros boszorkaként lerendezte az ügyet, s ördögi kis vigyor kíséretében Dracóra pillantott. Ezt Fletchley is észrevette, s mikor találkozott a tekintete a haragos szürke szemekkel, amilyen gyorsan csak tudott, a lehető legtávolabbra sietett útjából. Draco elégedett fél mosollyal nyugtázta a történteket, s helyet foglalt kedvese mellett.<br /><br />- Látom jó társaságod volt, míg nem voltam itt - kezdte Draco kicsit gúnyosan.<br /><br />- Amint azt is láthatod, hogy szélsebesen távozott is - vetette oda hanyagul Pansy. Belekortyolt italába, majd felállt az asztaltól.<br /><br />- Nem érzem jól magam, inkább visszamegyek a klubhelyiségbe - válaszolt a lány, Draco kérdő tekintetére, s elindult a Nagyterem ajtaja felé. "Mért csinálja ezt? Először még ott táncolunk, egymáshoz simulva, utána meg az a megszokott gúnyos hangja. Na meg az a hugrabugos csaj. Beleőrülök, ha ez így megy tovább" - sóhajtott mélyet. "Tartsd magad Pansy, még csak a folyosón vagy" - nyugtatta magát a lány. Érezte, hogy szemeit könnyfátyol fedi el. "Még jó, hogy mindenki szórakozik, nem lát senki így." Ahogy kimondta a szavakat magában, zaj csapta meg a fülét. Visszafordult, "hátha" megint Fletchley környékezi meg, ám kellemesen csalódott, mikor Draco közeledett felé.<br /><br />- Pansy! Várj! - kiáltott a fiú még távolról, de a lány továbbment. Megszaporázta lépteit, s mikor beérte Pansyt, szembefordította magával. Döbbenete arcára is kiült. Pansy sminkje elkenődött szemeinél. Egyik karját a lány derekán tartotta, másik kezét felemelte, hogy megsimítsa szerelme arcát.<br /><br />- Hagyj, Draco - jött a halk, szokatlanul erőtlen válasz, miközben próbálta lefejteni a fiú karjait, aki nem engedett a szorításból.<br /><br />- Mi a baj? - Draco nem értette Pansy min akadt ki, hisz már olyan régóta ismeri, de nem látta még ilyennek.<br /><br />- Semmi bajom, csak fáradt vagyok - kerülte az acélszürke szemeket.<br /><br />Draco nem tudta mit kezdjen ezzel a helyzettel, eddig mindig ki vágta magát valamivel, de most a szerelméről van szó. Így jobb ötlet híján, gyengéden megcsókolta a kezdetben tiltakozó lányt, aki azon nyomban hozzásimult, ő pedig ott érintette, ahol csak a ruha engedte, hogy selymes bőrét tapintsa.<br /><br />- Hm... még mindig fáradt vagy? - vigyorgott Draco.<br /><br />- Persze, ezért megyek is aludni - indult tovább.<br /><br />- Nem rossz ötlet - csillogtak pajkosan szürke szemei, Pansy mellett lépkedve a folyosón. - Rosszul értettél... egyedül megyek aludni - vágott vissza a lány kihangsúlyozva a szót.<br /><br />- Én nem is utaltam semmi másra - vigyorgott a fiú.<br /><br />Pansy ezt már szó nélkül hagyta. Megérkeztek a klubhelyiséget jelző fáklyákhoz, majd a jelszó elmondása után beléptek a helyiségbe. Pansy a lépcső alján megállt, hátha Draco még csinál, vagy mond valamit, s nem is várt hiába.<br /><br />Draco átvágott a fagyöngyökkel díszített klubhelyiségen, s hosszú csókot nyomott a lány ajkára, majd a fülébe súgott.<br /><br />- Köszönöm a szép estét, a legszebb lánnyal a Roxfortban - amint kimondta, meg is bánta. Nem szokott ő ilyeneket mondani, most biztos kineveti a lány az érzelgőssége miatt.<br /><br />- Ilyet se hallottam még tőled - mosolygott Pansy a fiú őszinte bókján, s Draco már várta a gúnyos folytatást, ami elmaradt.<br /><br />- Hát... nem is fogsz egy jó ideig, úgyhogy élvezd ki, és raktározd el az emlékeidben - vigyorgott Draco, és otthagyta a mai nap folyamán már sokadszorra csodálkozó lányt. <br /></div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-60978642213064448242009-10-05T11:02:00.000-07:002009-10-05T11:03:22.108-07:006. fejezet - Prefektusi járőrözés<div style="text-align: justify;">A hűvös csütörtöki nap kimerítette a diákokat. Tizennyolc óra is elmúlt már, mikor a négy mardekáros a klubhelyiségbe ért táncpróbájukról. Csak két nap volt hátra a bálig, így nagyon sokat foglalkoztak az előkészületekkel. A klubhelyiség tele volt mind elsős, mind magasabb évfolyambeli társaikkal. Blaise rögtön letámadta kedvenc kanapéjukat, elüldözve onnan a megszeppent elsősöket.<br /><br />- Na de Blaise! - nevetett Pansy. - Mint prefektus kötelességem téged rendre utasítani - gúnyolódott a lány. - Így elüldözni Mardekáros társaidat! - ironizált Pansy.<br /><br />- Hát, szépségem... elvégre nem a Griffendélben vagyunk, s így legalább tudják, hol a helyük - röhögött Blaise. - Különben is ti hamarosan őrjáratra mentek a kihalt, és nagyon sötét folyosóra - mondta kéjesen vigyorogva a fiú, megnyomva a két jelzőt.<br /><br />- Te már megint másra gondolsz, haver - válaszolt Draco kis szünet és egy halk nyögés után, ugyanis Blaise nagyon is érti a lényeget, s Dracóban már különféle képek jelentek meg amint Pansy és ő vadul csókolóznak...<br /><br />- Hm.... nem is tudom, szerintem mindenkinek más jut eszébe - vigyorgott Blaise.<br /><br />- Na jó, menjünk Pansy. Hagyjuk Blaiset élvezkedni, Daphne biztos ráér - röhögött Draco leplezve igen csak forró helyzetét.<br /><br />- Persze, most menekültök a kérdéseim elől - gúnyolódott. - Vagy csak ennyire nem bírjátok már ki? - folytatta Blaise fuldokolva a röhögésben a két mardekárost nézve.<br /><br />- Nem menekülünk Blaise, csak el fogunk késni - válaszolt Pansy higgadtan Draco helyett, hogy minél előbb szabadulhassanak.<br /><br />- Rendben, de aztán holnap ne Hóborctól tudjam ám meg a fejleményeket - kiáltott Blaise az induló páros után.<br /><br />- Nekünk meg ne az elsősöket kelljen holnap pesztrálnunk, mert nem bírsz Daphnéval! - kiáltott vissza Draco önelégült mosollyal.<br /><br />Elindult a lánnyal a pincehelységből az első emeletre. Csendben haladtak egymás mellett, pedig most meg tudnának beszélni mindent. De az nem vallana rájuk. Hiába, a neveltetés sok mindent befolyásol. ,,Karácsony" - gondolkodott Draco magában. Karácsonyi bál és a szünet. El sem hívta még Pansyt, a szünetet pedig a kúriában tölti a lány is. Egy hét, együtt összezárva, minél közelebb egymáshoz. ,Hogy fogja a vágyait kordában tartani?" - sóhajtott nagyot.<br /><br />- Remélem, tudod Pansy, hogy egy párként megyünk a karácsonyi bálra? - kezdett bele Draco közönyösen.<br /><br />- Persze, hogyne tudnám, a birtoklási vágyadat ki kell elégíteni. Bár ennél szebben nem is hívhattál volna meg - ironizált Pansy kicsit mérgesen.<br /><br />- Hm... ismersz már, kedves - búgta a lány fülébe Draco.<br /><br />- Igen, sajnos már túl jól - nézett haragosan Draco acélszürke szemeibe.<br /><br />- Tudod, gyönyörű vagy, mikor ilyen dühösen nézel rám - fátyolos tekintetét belefúrta a lány szikrázó, barna szemeibe, s apró mosoly bujkált szája szélén.<br /><br />Választ nem várva birtokba vette szerelme cseresznyepiros ajkait. Azok reflexszerűen megnyíltak Draco nedves puhatolózásától, utat engedve nyelveik találkozásának. Először gyengéden, s érzékien, majd egyre hevesebben csókolták egymást. Valami felizzott bennük, ami a folytatást akarta. Felhevült testük összepréselődött. Pansy érezte a hideg kőfalat még talárján keresztül is, s az öléhez nyomuló, feszülő férfiasságot. Felizgatta a fiú közelsége, a tény, hogy ilyen hatással van kedvesére. Megremegett, ahogy Draco felgyűrte szoknyáját, s végigsimított meztelen combján, egyre feljebb haladva. <br /><br />Gyors léptek zaja zengett a folyosó vége felől, amit a két turbékoló pár nem hallott meg. Belefeledkezve, egymásba fonódva engedtek utat elsöprő, eddig szunnyadó vágyaik szikrájának. Bimba professzor épp éjjeli ügyelését végezte, mikor fülét kisebb fajta nyögések ütötték meg, majd meglátta a hang forrásának okát is.<br /><br />- Khm - hallatszódott a professzor hangja. Nem történt semmi. - Khm… talán megzavartam magukat? - kérdezte kicsit erélyesebben megemelve hangját.<br />Draco és Pansy úgy rebbentek szét, mint akikbe villám csapott. Majd rendbe szedve magukat, légzésük helyre állása után, először Dracónak jött vissza a hangja.<br /><br />- Jó estét, professzor - köszörülte meg rekedt hangját.<br /><br />- Jó estét. Maguk ma este a prefektusi járőrök? - kérdezte kisebb megvetéssel a hangjában megpillantva mardekáros jelvényüket.<br /><br />- Igen, tanárnő – jött Draco ingerült válasza.<br /><br />- Akkor mért nem végzik a feladatukat? Beszélni fogok a házvezető tanárukkal.<br /><br />- Elnézést tanárnő, csak egy kis pihenőt tartottunk. Tudja, elég későre jár. - Draco gúnyos hangja zengett a folyosón, megnyomva a pihenő szót.<br /><br />- Kis pihenés? Nálam az enyelgés, nem pihenés. És most menjenek a dolgukra - utasította őket Bimba.<br /><br />- További kellemes estét, tanárnő - fejezte be Draco dallamosan, a professzor hátának mondva, s visszafordult kedvese felé.<br /><br />- Hm... talán folytathatnánk, amit félbe kellett hagynunk Bimba miatt - mondta sejtelmesen vigyorogva Draco.<br /><br />- Nem Draco, akkor nem állnánk le. Menjük egy kört a kastélyban, aztán vissza a klubhelyiségbe - ellenkezett a lány.<br /><br />- Hát jó, de a szünetben úgyis el kell viselned egy teljes héten keresztül drágám. Talán még jó feleséghez illő viselkedést is beléd tudok nevelni - gúnyolódott Draco. <br /><br />- Hogyisne! Egy hét kínszenvedés. Mily jó napjaim lesznek melletted. Előre örülök - ironizált Pansy.<br /><br />- Kínszenvedés egy Malfoy mellett? Várd csak ki. A szünet után nem tudsz majd elszakadni tőlem, annyira vágysz majd utánam - vigyorgott Draco.<br /><br />- Hát, azt tudtam, hogy öntelt vagy és beképzelt, de hogy ennyire?! - gúnyolódott a lány is. - Mintha csak te lennél a Roxfort közepe.<br /><br />- Mért nem én vagyok? - röhögött Draco tettetett megrökönyödéssel. - Ugyan Pansy éreztem, hogy remegsz a karjaimban - suttogta a lány fülébe.<br /><br />- Az csak a hideg faltól volt, amihez hozzá passzíroztál.<br /><br />- Azt elég egyszerűen kideríthetem - csillantak fel a szürke szemek egy huncut mosoly kíséretében.<br /><br />- Állítsd le magad Draco - szólt fenyegetően Pansy, mégis magában vágyakozva a következő csókokra. Odavetette a jelszót a kőfalnak, ami utat engedett nekik a klubhelyiségbe.<br />Beérve rögtön el akart indulni a lányok hálószobája felé, de Draco finoman megragadta a derekánál fogva és szembe fordította magával. <br /><br />- Rendben. De erre még visszatérünk, kedves - somolygott Draco. Majd egy lágy csókot nyomott a lány ajkaira. - Jó éjt!<br /><br />- Jó éjt! - válaszolt Pansy halkan, Draco illatától bódultan.<br /><br />A Nagyterem pompás díszei ragyogtak az éjszaka csillagos fényében, melyet az elvarázsolt mennyezet mutatott. A terem üres volt, csak a zene halk ritmusa csengett fülében. Ott állt előtte fekete dísztalárban, csokornyakkendővel, szőke fürtjei selymesen omlottak homlokába, acélszürke szemeivel fátyolosan végigmérte őt. Közelebb lépve, karját nyújtotta, s a terem közepe fele húzta. Egyik kezével átkarolta a lány karcsú derekát, a másikkal gyengéden végigsimított karján, majd felhúzta nyaka köré. A lány értette, s másik karjával is átkarolta a fiú nyakát. Lassan lépkedtek egymásba kapaszkodva, majd a fiú ráhajolt kedvese ajkaira, s szenvedélyesen megcsókolta. Eközben egy asztalhoz hátráltak. Felültette a lányt arra, el nem szakadva egy percre sem tőle. Sötétzöld estélyi ruhájának pántját legörgette a kecses vállakról, s ajka továbbsiklott a nyakvonal puha bőrén át a vállak gödröcskéibe. A lány mellkasa egyre hevesebben emelkedett a fiú érintéseitől, visszahúzta szájához, hogy újabb csókra nyújtsa azt. A fiú sem bírta már, felgyűrte az estélyi szoknya fodros, hosszú anyagát, megérezve a lány bársonyos bőrét. Combján végigsimítva becsúsztatta ujjait a forró ölelésbe. A lány torkából mély sóhaj szakadt fel. Mintha csak erre a bizonyosságra várt volna a fiú, mozgatni kezdte ujjait, csókolva a lány érzéki ajkait, kecses nyakát. Halk nyögések jelezték neki kedvese gyönyörhöz közeledését.<br /><br />- Pansy, Pansy! Ébredj el fogunk késni! - Millicent próbálta ébreszteni barátnőjét.<br /><br />- Mi… mi történt? - ugrott fel Pansy ágyában kialvatlan szemeivel.<br /><br />- Az, hogy elaludtunk és bájitaltan az első óránk. Hahó. Pansy! Figyelsz te rám?<br /><br />- Öhm… igen, persze, csak furát álmodtam - sütötte le szemeit a lány, nehogy barátnője észrevegye zavartságát.<br /><br />- Rendben, de légyszi igyekezz. Nem szeretném, ha Piton háromtekercses házi feladatot adna a késésért.<br /><br />Befejezve mondandóját Millicent a fürdőbe rohant, hogy elkészüljön. Pansy még mindig baldachinos ágyában ült és az álmán gondolkodott. Ha ezt Draco tudná, hogy róla álmodik és nem is akármilyen álomról van szó. Hú, inkább nem gondol bele. Milyen szégyen lenne, ha netalántán megtudná. Bár mért lenne, hisz a vőlegényéről álmodott!? Na de akkor is. Ez eléggé erotikus álom volt. Ennyire kívánná Dracót? Meglehet.<br /><br />- Pansy igyekezz! – hallatszódott Millicent ideges hangja.<br />Nagy nehezen kikászálódott ágyából, s ő is elindult készülődni bájitaltan órájukra.</div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-91011254747141944672009-10-03T10:45:00.000-07:002009-10-03T10:47:47.665-07:005. fejezet - Táncos percek<div style="text-align: justify;">Az őszies napokat felváltotta a hideg, téli hónap. Mindenki a karácsonyi szünetre készülődik, s az az előtti bálra. Tanórán kívüli követelményként a diákoknak még táncórára is kell járniuk, főleg azoknak, kik a nyitótáncban is részt vesznek. Draco a klubhelyiség kandalló előtti kanapéján várt Blaise-zel, hogy a lányok hálószobája felőli lépcsőn végre feltűnjön Pansy és Daphne. Már jócskán elmúlt tizenhéz óra, így persze késnek az első foglalkozásról. Draco megunva a tétlenkedést a lépcső aljához ment.<br /><br />- Merlinre gyertek már! Így is elkéstünk már - kiáltott fel Draco.<br /><br />- Megyünk! - jött kórusban a lányok válasza.<br /><br />Egy percnyi várakozás után végre elindulhattak a második emeleti folyosóra, ahonnan már ismerős dallamok csendültek fel. Halkan nyitottak a terembe, ám házvezető tanáruk így is észrevette a későket és felszólította őket.<br /><br />- Miss Parkinson, Miss Greengrass, Mr Malfoy és Mr Zabini! Mi oka volt, hogy nem értek időben a foglalkozásra? - kérdezte gúnyosan. - Vagy talán úgy gondolják, hogy maguknak nincs szükségük táncórákra? - folytatta ugyanolyan hangnemben.<br /><br />- Elnézést, professzor a késésért. Tudja, hogy a Mardekárból mi négyen vagyunk a legjobb táncosok - válaszolt Draco szemtelenül keresztapja fekete szemeibe nézve.<br /><br />- Akkor mutassák be, kérem! - préselte fogai közül Piton, azzal pöccintette pálcáját, s egy lassú keringőnek a ritmusa szólalt meg.<br /><br />Tudta, hogy Dracónak teljes mértékben igaza van, de így legalább diáktársaik példát vehetnek róluk. Ismerte az aranyvérű varázslócsaládok hagyományait, tökéletes neveltetésüket, s a kötelező táncok tanításának szigorúságát. Draco nem késlekedett, karját Pansy felé nyújtotta, majd határozott léptekkel a terem közepére vezette. A lány már csak arra eszmélt fel, hogy Draco húzza maga után, s erős karjai közé zárja. Felvették az alap pozíciót. Draco szembefordította Pansyt, jobb kezét a lány kecses derekára helyezte, bal kezét felemelte, s megvárta, míg a lány belecsúsztatja vékony kézfejét a tenyerébe. Tökéletes testtartással, egyenes háttal, feszes karral álltak. Pansy alig láthatóan bólintott. Közben Blaise-ék is felvették az alaptartást. Draco lágyan kezdte meg az elegáns keringő lépéseket, felvéve az ütemet. Egyet hátra, oldalra, előre, majd megint hátra, s fordulás. Draco kiváló táncos volt, határozottan vezette, így a lány nem félt, hogy akár véletlenül is elronthatja a lépést. Belenézett a fiú csillogó szürke szemeibe, minden lépésnél megcsapta a fiúból áradó menta illat, amitől szédelgett. Ha Draco nem tartja erősen, már ájultan dőlne az ölelésébe.<br /><br />A fiú is Pansy perzselő tekintetébe mélyedt. Minden egyes lépésnél egyre közelebb húzta magához a lány nőies alakját olyannyira, hogy az még ne legyen feltűnő a tánc szabályaiban.<br />Draco bizsergetően forró lehelete simogatta a lány kecses nyakát, mikor Blaise-ék felé fordította fejét, érezte, ahogyan combjaik összesimulnak egy-egy pillanatban, s Draco ingerlő, irányító tenyerét a derekán. Remegések futottak végig egész testén ezektől az érintésektől. Visszanézve a bódult szürke szemekbe, meg kellett állapítani, hogy vőlegénye is ilyesmit érezhet. Lám egy egyszerű kis tánc is mennyi érzelmet vált ki belőlük, mi ez, ha nem kötődés, szerelem?! Draco körül kezdett megszűnni a zene dallama, mintha távoli zúgásként hallaná csak a fülében.<br />A lány közelsége elbódította érzékeit.<br /><br />Gondolatai csak úgy cikáztak kedvese körül, elképzelte, ahogyan hátradönti karjaiban Pansyt, majd forró csókot váltanak. Képzelete szüleményeiből Piton hangja zökkentette ki:<br /><br />- Rendben. Köszönöm a bemutatót. Maguk pedig - fordult többi diákja felé –, ha nem is ennyire, de feleannyira jól kell táncolniuk, mint társaiknak!<br />Draco még mindig nem engedte el Pansyt, birtoklóan a lány dereka köré fonta karját, úgy hallgatta a professzor mondandóját, s alig várta, hogy elhagyhassák a termet.<br /><br />- Remélem tudják, hogy a nyitótáncban feltétlenül képviselniük kell a Mardekárt?! - kérdezte Piton a két párostól.<br /><br />- Természetesen tanár úr! - válaszolta a két fiú határozottan.<br /><br />- Különóráikat, McGalagony professzor fogja tartani, értesítem magukat. Most elmehetnek – fejezte be Piton, majd visszafordult a teremben álló fiatalok felé.<br />Blaise és Daphne már elköszöntek tőlük, mondván sok dolguk van, így Draco, Pansyt előreengedve elhagyta a termet. Miután becsukta a zenétől kongó teremajtót, hirtelen a falhoz szorította Pansyt.<br /><br /><br />A lány nem tiltakozott, fátyolos tekintete összekapcsolódott a homályos szürke szemekkel.<br />Mindkettőjükben éltek még a tánc forró pillanatai, minden porcikájuk összepréselődött, ahogy a falnak taszította a fiú, lélegzetvételük is gyorsabb tempót vett fel. Draco jobb kezét a falnak támasztotta, bal kezével kínzó lassúsággal végigsimított Pansy combjától, csípőjén s karján át, egészen a lány nyakvonaláig. Pansyn megindultak a remegések Draco érintéseitől, akadozva vette a levegőt, ahogy Draco félreseper egy tincset a szeméből, majd kezét hátracsúztatja tarkójára.<br /><br />A fiú érezte kedvese remegését, Pansy mellkasának egyenletes emelkedését, süllyedését, parfümjének illatát, ami még inkább feltüzelte szenvedélyének hevét. Nem bírta tovább megvonni magától Pansy puha ajkait.<br />Szenvedélyesen birtokba vette a lány száját, elsöprő tűz égette szívét. Pansy is megpróbálta olyan hévvel viszonozni a csókot, amit a fiútól kap. Beletúrt a selymes, szőke tincsekbe, hogy még a leheletnyi rést is megszűntesse testük között. Felfedezve egymás szájának apró részleteit is, nyelvük vad játékba kezdett.<br />Draco jobb keze is felfedező útra indult a lány testén, még inkább megremegtetve ezzel. Egyre szenvedélyesebben csókolták egymást, szorították a másikat, mintha az életük múlna rajta. Tűzként lobbant fel szívükben a vágy, Draco eszét vesztette a lány ruhán átsejlő formás idomai miatt. Pansy is már várta a folytatást, de esze mást mondott, mint a szíve.<br /><br /><br />- Draco... - suttogta bele a csókba egy halk nyögés után.<br /><br />- Mi... mi a baj? - Draco vágytól elborult tekintettel nézett vissza a lányra, megőrült a félbehagyott csóktól.<br /><br />- Hm... hát itt vagyunk a folyosó... kellős közepén és... tudod jól, hogy nem szabad - válaszolt Pansy suttogva, szaggatott levegővétellel.<br /><br />- Igen, igazad van. Elragadott a hév - nevetett fel Draco.<br /><br />- Szerintem menjünk vissza a klubhelyiségbe, mert ha még egy percig így maradunk, már nem tudlak majd visszautasítani - jelent meg a lány száján széles mosoly.<br /><br />- Hát.. .a klubhelyiségben is bármi megtörténhet - csillantak pajkosan a szürke szemek.<br /><br />- Draco... akkor nehezen lehetnék a feleséged. - Mindketten ismerték a Malfoy hagyományokat, vagyis csak érintetlen lány házasodhat a Malfoyok közé, még az sem számít, ha épp a vőlegény veszi el a szüzességet, ha az az esküvő előtt megtörténik.<br /><br />A fiú nyomott még egy utolsó csókot szerelme szájára, majd ellépett a lánytól, s miután Pansy elindult, a lány dereka köré fonta karjait. Így indultak vissza a pincébe. Mikor beértek a helyiségbe, már mindenki a hálószobájában aludt békésen. Pansy belenézett Draco szemeibe. Sokáig nem tudtak elszakadni egymástól, eszeveszett gyorsaságban szárnyaltak gondolataik. Pansy lépett először.<br /><br />- Jó éjt - köszönt el a fiútól.<br /><br />- Jó éjt, kedves - s Draco hosszú csókot nyomott a lány puha ajkaira. Majd megvárta, míg a kecses alak eltűnik a lépcsőfordulóban. Még egyszer nem tudja le állítani magát, ha ilyen közel kerül a lányhoz, az biztos.</div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-64296615032507037082009-10-01T11:25:00.000-07:002009-10-01T11:27:30.100-07:004. fejezet - Szívembe maró kígyó<div style="text-align: justify;">A nap eseménytelenül telt el Draco számára. Ő kerülte Pansyt, Pansy pedig őt. Ám a lány nem csak azért, mert nem akart vele találkozni, hanem, hogy becserkéssze tervének "áldozatát."<br />Épp utolsó órájára tartott Draco Blaise-zel, Crak-kal és Monstróval, mikor meglátta a folyosó másik végén Pansyt. De ami meglepő volt, hogy a lány nem egyedül volt, sőt! Lemerevedve állt meg a terem ajtajához közel, a kis közjátékot nézve, érezte, ahogyan szívét elönti a féltékenység, a harag. Justin Finch-Fletchley ugyanis szemtelenül átkarolta Pansy karcsú derekát, s a lány selymes arcát simogatta.<br /><br />Blaise is megrökönyödve nézte végig a párost, s közben barátját figyelte, mikor kell megakadályoznia, hogy szétátkozza a hugrabugos srácot. Draco próbálta magára erőltetni az "engem aztán nem érdekel" arckifejezést, ám mikor Fletchley hirtelen megcsókolta Pansyt az egész iskola előtt, elvesztette fejét.<br />Keze már pálcáján nyugodott zsebében, azonnal megindulva az ölelkező pár felé. Vagyis csak indult volna, ha Blaise vissza nem tartja karjánál fogva.<br /><br />- Ne csinálj hülyeséget, Draco - súgta halkan.<br /><br />- Ó, nem csinálok én hülyeséget, csak úgy megátkozom azt a szerencsétlent, hogy évvégéig a gyengélkedőn fog feküdni! - felelt Draco mérgesen.<br /><br />- Megőrültél? Büntetőmunkát akarsz? Vagy, hogy kicsapjanak utolsó évben? - próbálta meggyőzni észérvekkel.<br /><br />- De Blaise, a menyasszonyomat csókolgatja, ezt még sem hagyhatom!<br /><br />- Draco, ő nem tudja, hogy Pansy és te jegyesek vagytok.<br /><br />- És? Nem érdekel - válaszolt Draco feldúltan.<br /><br />- Nyugi Draco, tudom, hogy most nagyon szarul esik, de azzal nem oldasz meg semmit, ha gyengélkedőre küldöd a gyereket.<br /><br />Draco lassan kezdett megnyugodni, látta, ahogy Pansy elhúzódik a sráctól és felé pillant, egyenesen farkasszemet néztek. Draco megeresztett egy fintort és elfordította a fejét.<br /><br /><br />Pansy majdnem minden szünetben Fletchleyt környékezte meg. Bár nem kellett sokáig fűznie, a fiúnak mindig tetszett a lány. Utolsó órájuk, mily szerencse a hugrabugosokkal volt. Pansy egyfolytában Dracót kereste a tekintetével, s mikor meglátta, bevetette bájait Justinnal. Beletúrt a fiú fekete hajába, s kicsit közelebb húzta magához. Ő beérte volna ennyivel is, de a fiú már nem. Átkarolta a derekát, s egyre közelebb hajolt a szájához. Pansy egyre kellemetlenebbül érezte magát, állandóan Dracót figyelte, aki most semleges arccal állt a terem előtt barátai mellett.<br />„Az ég szerelmére csinálj már valamit Draco” - könyörgött Pansy magában. Már csak arra eszmélt fel, hogy Fletchley rátapad a szájára. Szemét nem csukta be, csak Dracót nézte, ahogy Blaise-nek kell visszatartania, hogy le ne támadja a hugrabugost.<br />Pansy elégedett volt az eredménnyel, hisz vőlegénye viselkedése jócskán felülmúlta várakozásait. Bár meg kell hagyni, elég volt egyszer is Fletchley csókjából. Szörnyű nyálas volt, és Dracóéhoz képest egy nulla. Elhúzódott tőle, megkapta a választ kérdésére. Tekintete összekapcsolódott egy pillanatra Draco szürke szemeivel, de a fiú fintorogva elfordította a fejét. Ebben a másodpercnyi pillantásban, benne volt minden, Pansy élvezettel nézte Draco szenvedését. Ha az ő szíve a fiú miatt fáj, akkor érezze ő is egy részét annak a kínzó fájdalomnak.<br /><br /><br />Lefejtette magáról Justin karjait, s otthagyta a döbbenten álló fiút. Azért Fletchley sem volt hülye, észrevette Pansyn a változást, mikor meglátta Dracót. Ezt nem fogja annyiban hagyni - vetette dühös szemeit a szőke mardekárosra. Dracóék is bevonultak a terembe, véletlenül fellökve a hugrabugos srácot, aki ezen csak még jobban felhúzta magát. Hisz az egész Mardekár rajta röhögött, s büszkesége is csorbát szenvedett a mai nap folyamán. Az óra unalmasan telt el, a kisebb nagyobb szemétkedéseket leszámítva, amik már megszokottak voltak. Pansy az óra után egyedül ment a folyosón, a klubhelyiség felé. A folyosó teljesen üres volt, így nyugodtan merült bele gondolataiba, mikor hirtelen léptek zaja hallatszódott a háta mögül. Justin Finch-Fletchley közeledett felé, igen csak feldúltan. Pansy a zsebében a pálcájára helyezte kezét, hogy ha esetleg használnia kell, gyorsan elő tudja kapni.<br /><br />- Szia Pansy - kezdte a fiú még higgadt hangon.<br /><br />- Öhm...szia.<br /><br />- Mi volt az az óra előtt? - váltott át vallató hangnemre.<br /><br />- Először is: velem ne beszélj ilyen hangon, ezt senkinek nem engedem meg. Másodszor: nem értem, mire gondolsz - válaszolt a lány Justin szemeibe nézve ártatlanul.<br /><br />- Nem tudod, mi? - horkantott a fiú. - Úgymond, direkt használtál fel, hogy a kis szőke hercegedet féltékennyé tedd! Javíts ki, ha tévednék - mondta mérgesen.<br /><br />- Kijavítlak, mert nagyon is tévedsz, de sajnálom nem akarok tőled semmit. Ha még nem mondta volna senki, szörnyen csókolsz - vetette oda a lány. - És ha most megbocsátasz, még tanulnom kell – fejezte be a társalgást Pansy, s megfordulva elindult a Mardekár klubhelyisége felé, így nem vette észre, mikor a fiú előhúzta pálcáját és épp arra készült, hogy megátkozza. Nem gondolta volna, hogy a fiú képes vele szembeszállni.<br /><br /><br />- Everti Static! - csattant ostorként egy ismerős, dühös hang.<br />Pansy azt hitte, rá mondták az átkot, de visszafordulva meglátta Dracót, amint előreszegezett, saját pálcájával a fiú előtt áll. Szemei szikrákat szórtak a feszültségtől.<br /><br />- Hátba támadni egy lányt, Fletchley?! - kezdte gúnyosan. - Csak nem félsz, hogy szemtől szemben Pansy lealázott volna?<br /><br />- Én félni? Ettől a kis ribanctól? - verte vissza éles hangját a folyosó falai.<br />Most telt be a pohár Dracónál, ahogy egy mugli mondaná.<br /><br />- Capitulatus! - ordította magából kikelve. Fletchley röpült egyet, de eszméletét nem vesztette el.<br /><br />- Még egyszer meg ne halljam, hogy ilyet mersz mondani Pansyre! Megértetted? Vagy a gyengélkedőn fogsz kikötni! - Draco arisztokratikus arcán halvány piros folt jelent meg a méregtől.<br />Finch csak bólintani tudott. Nem is mert ujjat húzni Dracóval. Pansy ledermedve állt még mindig ugyanazon a helyen. Egy tapodtat sem tudott mozdulni. Draco megvédte, sőt indulatai miatt megátkozta azt a kis semmirekellőt.<br /><br /><br />Felé közeledik. Mély lélegzetet vett, ki tudja mi fog még következni. Fletchley már rég elhúzta a csíkot, nagyobb balhét vagy sérüléseket nem akart szerezni. Draco lassú, vontatott léptekkel megállt a szótlan boszorka előtt.<br /><br />- Jól vagy kedves?<br />Pansy először ledöbbent, mind a megszólításon, vagyis kérdésen, mind az előbb történteken, na meg persze a lágy hangnemen.<br /><br />- Öhm... .igen, jól - válaszolt lesütött szemekkel.<br /><br />- Pansy mindent hallottam, követtem azt a szemetet. - E mondat közben a lány fejét állánál fogva felemelte, kényszerítve így, hogy a szemébe nézzen. - Csak egy kérdésem lenne, de kérlek most őszíntén válaszolj. Eltekintve mindentől, az esküvőtől, a neveltetésünktől, egyszóval mindentől.<br /><br />- Rendben.<br /><br />- Igaz, amit Fletchley mondott? Féltékennyé akartál tenni? - tette fel a mindent eldöntő kérdést, miközben szíve dobbanása gyorsabb tempóra váltott.<br /><br />- Igen - jött a halk válasz másodpercnyi tétovázás után. Pansy elbódult Draco illatától, és úgy érezte elveszik az acélszürke tekintetben, ami fogva tartotta.<br /><br />- Miért? - suttogta ugyanolyan halkan Draco.<br /><br />- Tudod te azt nagyon jól! - csattant fel Pansy. - Ha meg nem, elég nagy baj az, Draco Malfoy! - Azzal el akart fordulni Dracótól, de a fiú válaszképp csak magához húzta, finoman átölelte és hihetetlen gyengéden megízlelte Pansy cseresznye piros ajkait. Nyelvét lágyan végighúzta az alsó, majd felső ajkakon, megnyílásra ösztönözve azokat. Pansy testén így is végig futott a remegés, amit Draco csókja váltott ki belőle. Majd megérezte kedvese nyelvét, amint érzékien, s lágyan az övét keresi, majd miután rálelt őrült hévvel simogatta.<br /><br />Egyre vadabb, s forróbb lett a csók. Pansy már átkarolta Draco nyakát, s most beletúrt a fiú selymes szőke hajába. Az megérezve Pansy kezét, még közelebb húzta magához a lány karcsú testét. Vágytól bódultan omlottak egymás karjaiba, s csak akkor szakították el ajkaikat egymástól, mikor már levegőért kapkodtak.<br />Még mindig ott álltak a folyosó közepén összeölelkezve, fátyolos tekintetüket egymáséba fúrva.<br />Fordúlóponthoz értek életükben, ezt mindketten tudták. Változás, talán ez lesz az elkövetkezendő hetekben.<br /></div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8867005837605189783.post-35911629802524751992009-09-30T11:47:00.000-07:002009-09-30T11:50:19.969-07:003. fejezet - A szükség szobájában<div style="text-align: justify;">- Természetesen igen, jó hír.<br /><br />- Blaise ne csigázz, mondd már! - csattant Draco hangja.<br /><br />- Jó, jó. Szóval a két mamlasz haverodat is beszerveztem, ők fognak ma őrködni azon az emeleten, ahol a szükség szobája van. Így nyugodtan tudtok beszélgetni. Pansyvel pedig most fogok beszélni - adta meg a választ barátja.<br /><br />- Rendben. És mi van, ha nem jön el? - akadékoskodott Draco.<br /><br />- Elfog, ne aggódj! Hát lehet nekem nemet mondani? - röhögött fel Blaise.<br /><br />- Nem dehogy - nevetett Draco is.<br /><br />A klubhelyiségbe érve Blaise rögtön letámadta Pansyt egy olyan indokkal, hogy találkozzanak ma a szükség szobájában huszonegy órakor, mert valami halaszthatatlan dolgot kell elmondania neki. Pansy nem gyanakodott, így simán belement Blaise kérésébe.<br />Ezalatt Draco a fiúk hálószobájában tűnődött azon, hogy vajon hogyan kezdjen neki mondandójának, mikor barátja majd betörte az ajtót, úgy rontott be a helyiségbe.<br /><br />- Huszonegy órára tettem a találkozót. Innentől már csak rajtad múlik - kacsintott Blaise. - Aztán el ne szúrd haver! - s már fordult is ki a szobából, hogy megkeresse Daphnét.<br /><br />- Kösz Blaise! - szólt utána Draco, mire kapott egy vigyort.<br />Huszonegy óra előtt tíz perccel Draco, Crak és Monstro már a hetedik emeleten lépdelt. Pansy már akkorra rég elhagyta a klubhelyiséget, így volt idejük megbeszélni a dolgot. Miután elfoglalták helyüket, Draco háromszor elhaladt a fal előtt egy szobára gondolva, egy kényelmes kanapéval, kandallóval, kihagyva az ágyat a szoba összképéből. Pansy a kanapén ülve várt Blaise-re. Pontban huszonegy órakor kinyílt az ajtó, de legnagyobb döbbenetére Draco toppant be.<br /><br />- Te meg mi a frászt keresel itt? - kelt ki magából a lány.<br /><br />- Öhm... téged - jött az egyszerű felelet.<br /><br />- Én pedig Blaise-t, úgyhogy menj máshova a ma esti kis afféroddal - mondta közönyösen a lány.<br /><br />- Pansy, egy: Blaise nem fog jönni, kettő: hozzád jöttem - mondta Draco halkan.<br /><br />- Mi? Ti.. .ti... átvertetek? - Pansyn látszott a megrökönyödés, de ez most a legkevésbé izgatta.<br /><br />- Hát, én nem így fogalmaznék, Blaise csak segített nekem.<br /><br />- Segített? És mégis miben segített?<br /><br />- Abban, hogy végre tudjunk beszélni, és meghallgass! - emelte meg hangját Draco.<br /><br />- De én nem vagyok kíváncsi rá.<br />Azzal Pansy elindult a még mindig az ajtóban álló Draco felé azzal a szándékkal, hogy kivonul a szobából.<br />Draco, ahogy észrevette Pansy szándékát, az ajtónak dőlve várta a lány reakcióját.<br /><br />- Draco engedj ki!<br /><br />- Nem, addig nem, amíg meg nem hallgatsz! Annyira nehezedre esne, ha végre egyszer beszélnél hozzám? - kérdezte őszintén.<br /><br />- Hm.. .mit hallgassak meg? Hogy hányadik csajodat vitted az ágyadba, vagy, hogy neked is vannak érzéseid? Vagy mégis mire gondoltál, kedves? - gúnyos hangjával próbálta leplezni idegességét, megnyomva az utolsó szót is, egyenesen Draco szikrákat szóró, szürke szemeibe mondva.<br /><br />- Igen, nekem is vannak érzéseim! - válaszolt felháborodottan. - Elgondolkoztál már azon, hogy miért teszem azt, amit? - Draco szíve egyre hevesebben vert, érezve a lányt ilyen közel magához, parfümjének illatát.<br /><br />- Most a nő ügyeidre gondolsz? - fordult háttal Dracónak, hogy ne lássa szemeiben a fájdalmat.<br /><br />- Igen. Nem Te mondtad, hogy egyáltalán nem érdekel? Akkor mért féltékenykedsz? Hm...? És mért nem tudsz a szemembe nézni, ha hozzád beszélek? Merlinre, Pansy én is csak férfi vagyok! Vannak igényeim. Már hány éve próbálok a közeledbe jutni és nem hagyod, hányszor próbáltam meg jobb viszonyt kialakítani kettőnk között? Évvégén a feleségem leszel, ha tetszik, ha nem! - Draco már majdnem kiabált a lelkében felgyülemlett érzésektől. Kiadta magából és Pansy még mindig közönyös.<br />Megfordult és elhagyta a szobát, hangosan becsapva maga mögött az ajtót, ahol Pansy keserves sírásba kezdett.<br />Feldúltan érkezett a klubhelyiségbe, ami szinte üres volt. Csak egy ember várt valakire, mégpedig Blaise.<br /><br />- Ne most Blaise! - mordult rá Draco.<br /><br />- Hát ez nem ment jól, úgy látom - mondta halkan Blaise.<br />Blaise értesítette Pansy barátnőjét Millicentet, így a lány gyorsan felszaladt barátnőjéhez támaszt nyújtani.<br />Pansy az ajtó előtt egy méterrel roskadt le a padlóra, könnyei potyogtak hangtalanul. Millicent felsegítette a lányt, a kanapéra, ültette és ölelésével próbálta megnyugtatni zaklatott barátnőjét. Miután vörösre sírta szemeit, elmesélte barátnőjének a beszélgetés minden apró kis részletét. <br /><br />- Pansy, nem azt mondtad, Draco megkérdezte, hogy szerinted miért csinálja ezt, igaz? - gondolkodott Millicent.<br /><br />- Igen, de ez mért olyan fontos? - értetlenkedett Pansy.<br /><br />- Nem tudom, nem lehet, hogy az érdeklődésedet akarja felkelteni?! A viselkedésed, a szavaid nem azt sugallják, mint aki őrülten szerelmes a vőlegényébe.<br /><br />- Igazad lehet - tűnődött a lány. - Már csak azt kell kiderítenem, hogy tényleg így van-e, és erre van is ötletem. Mert ugye az nem hozzám illene, ha most odamennék hozzá és azt mondanám: - Jaj, Draco, már azóta rózsaszín ködben élek, mióta eljegyeztél! - ironizált Pansy nyávogós hangon, enyhén fintorogva.<br /><br />- Nem, ez nem te lennél - nevetett Millicent, ahogyan elképzelte barátnőjét, amint visongva Draco nyakába ugrik. - Na és mi lenne az a mindent kiderítő ötleted?<br /><br />- Arra gondoltam, hogy megpróbálom féltékennyé tenni. Ha sikerül, akkor végre választ kapok jó pár kérdésre - elmélkedett Pansy.<br /><br />- De ez veszélyes játék Pansy! Ha kiderül az ügy, vagy netalántán valami olyan történne, akkor az esküvődnek búcsút mondhatsz! - szólította fel a lányt.<br /><br />- Tudom, de kockázat nélkül nincs győzelem! Ha kell meg tudom védeni magamat, tudod, hogy Draco után én vagyok a legjobb párbajozó a Mardekárban - mondta Pansy kicsit sértetten.<br /><br />- Rendben. Nézzük, akkor a felhozatalt - nevetett - Melyik házból?<br /><br />- Griffendél és Mardekár kizárva - vágta rá Pansy.<br /><br />- Jó.<br /><br /><br />Mire kiválasztották a megfelelő és természetesen nagyon szexi srácot az évfolyamból, már huszonkét óra is jócskán elmúlt, így lopakodva siettek vissza a klubhelyiségbe Frics elől. Felmentek a hálószobájukba.<br />Nemsokára Millicent mélyen aludt, de Pansynek még mindig járt az agya. Százszor is visszapörgette a szükség szobájában történteket, s azon töprengett, amit barátnője mondott. Nem is vette észre, mikor az álmosság elnyomta.<br /><br /><br /><center>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤</center><br /><br /><br />Őszi szerda reggelre ébredtek a diákok. Draco régóta forgolódott ágyában, késő esti beszélgetése Blaise-zel nagyon kimerítette, de aludni nagyon keveset tudott. Megunva ezt az állapotot felöltözött s lement a klubhelyiségbe. A korai kelés előnye, a zavaró tényezők nélküli tanulás lehetett volna, ha oda tud figyelni arra, mit vet a pergamenre. Feladva a semmit érő koncentrálást elfordította tekintetét az előtte felsorakozó könyveiről.<br />A lányok hálóterme felé vezető lépcsőre esett pillantása, agya lázasan zakatolni kezdett. Blaise tanácsára, megvárja, hogy most Pansy mit fog lépni. Ő elmondta, amit alkart, vagyis csak majdnem, de azt soha nem fogja a káprázatos szemekbe mondani.,, Egyszer talán, ha eljön az az idő" - horkantott föl Draco. Ránézett órájára. ,,Ideje megreggelizni" - gondolta. Összepakolta a szükséges taneszközeit, majd elindult a Nagyterembe. <br /></div>Freebhttp://www.blogger.com/profile/00588857002205026810noreply@blogger.com0